A BTK Zenetudományi Intézet székháza 2022. november 1. és 2023. március 31. között technikai okok miatt zárva tart. Az Intézet munkatársai csak emailen érhetők el. Kérjük szíves megértésüket!

 

A zárás csak az Intézetre vonatkozik, a Zenetörténeti Múzeum továbbra is nyitva tart, hétfő kivételével naponta 10–16 óra között!

Rajeczky Benjamin

(Eger, 1901. november 11. ‒ Pásztó, 1989. július 1.)

 

zenetörténész és népzenekutató, a zenetudomány doktora (1985).

Rajeczky1917-ben lépett be a ciszterci szerzetesrendbe, 1920‒26 között teológiát tanult és zenetörténetet hallgatott az innsbrucki egyetemen (teológiai doktorátus: 1925). Ugyanitt a teológusok nemzetközi bentlakásának (Canisianum) énekvezetője volt. 1932‒35 Kodály Zoltán zeneszerzés tanítványaként tanult tovább a budapesti Zeneakadémián. Pályáját középiskolai énektanárként kezdte (1926, Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium), s csatlakozott a reformhoz, amelyet Kodály a zenei nevelés terén kezdeményezett. Aktivitásáról, elkötelezettségéről tankönyvek (Énekes Ábécé, Kis zenetörténet), újságcikkek (Énekszó, Magyar Kórus) és a korabeli kórusmozgalom egyéb dokumentumai tanúskodnak.

A II. világháború után a népzenei gyűjtemény rendezését kapta feladatul a Néprajzi Múzeumban (1946‒60), így közreműködött Lajtha László gyűjtéseinek lejegyzésében, és bekapcsolódott a népdalgyűjtésekbe, a Magyar Népzene Tára előkészítésébe. Utóbbi V. kötetének (Siratók) szerkesztésére került a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjához helyettes igazgatói megbízással 1960-ban. Kodály halála után megbízott igazgatóként vezette a népzenei csoportot (1967‒70). Nevéhez fűződnek többek között a hazai csángó gyűjtések (Domokos Pál Péterrel), valamint a magyar népzenei hagyományokat bemutató hanglemez-összeállítások (Hungarian Folk Music; Magyar Népzene I‒III.). Más külföldi meghívások mellett az International Folk Music Council (ma: ICTM) konferenciáinak rendszeres előadója, vezetőségi tagja (1965‒80) és a népzene történeti forrásait kutató munkacsoport (Study Group on Historical Sources of Traditional Music, 1968) megalapítója volt. A történeti korokba datálható népzenei adatok első jelentős magyar áttekintése az ő bevezetőjével, Dobszay László és Szendrei Janka szerkesztésében jelent meg két kötetben (XVI‒XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben).

A nyugdíjazása (1971) utáni bő évtizedre esett a Magyarország zenetörténete I. Középkor kötetének szerkesztése a Zenetudományi Intézet Dallamtörténeti Osztályának keretén belül, Dobszay L. és Szendrei J. közreműködésével. A középkori magyarországi zenekultúráról és gregoriánumról készített új összefoglalások mögött Rajeczkynek a liturgikus dallamok és a többszólamú emlékek körében végzett több évtizedes munkássága állt. Kutatásait a forráshelyzet és ismeretek szegényességének felismerésén kívül Kodály és Walter Wiora tudományos szemlélete inspirálta. Forrásfeltáró és dallamközlő kötetei (Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. Hymni et Sequentiae), melyekben javaslatot tett a gregorián műfajok énekkészletének zenei rendszerű közlésére, az egyetemes összehasonlító dallamtörténet mérföldkövének tekinthetők. Tapasztalatai alapján később dallamok ezreinek elemzésével és rendezésével készítette elő a magyarországi kódexek antifónaanyagának csak jóval halála után megvalósult összkiadását (Monumenta Monodica Medii Aevi V.). Egyúttal a zenei ismeretterjesztésben is elévülhetetlen érdemeket szerzett (pl. a Dobszay és Szendrei vezette Schola Hungarica Magyar Gregoriánum c. hanglemezsorozatának gondozásával; Mi a gregorián? c. könyvével). 1980-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zenetudományi tanszakán oktatott.

1963-tól haláláig tagja volt a MTA idegennyelvű zenetudományi folyóirata, a Studia Musicologica szerkesztőbizottságának. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

 

Rajeczky Benjamin művei (válogatás)

*A jegyzék a teljesség igénye nélkül kívánja kiegészíteni ‒ elsősorban az 1975 utáni időszakra vonatkozóan ‒ az alább megjelölt két bibliográfia adatsorait.

 

Az eddigi legteljesebb bibliográfiát ld.

Ferenczi Ilona (szerk.). Rajeczky Benjamin írásai. Budapest: Zeneműkiadó, 1976.

 

Rajeczky népzenei írásainak bibliográfiáját ld.

Tari Lujza. „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós”. Magyar Zene 39 (2001), 235‒260.
 


 

Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. Hymni et sequentiae. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 1956.

 

„Kontrafaktur in den Ordinarium-Sätzen der ungarischen Handschriften”. Studia Musicologica 19 (1977), 227‒234.

 

„Zur Frage der asymmetrischen Rhythmen”. In Festschrift Felix Hoerburger zum 60. Geburtstag, Neue ethnomusikologische Forschungen, ed. Baumann P., Brandl R. M., Reinhard K. Laaber: Laaber Verlag, 1977, 85‒95.

 

Szendrei Janka, Dobszay László, Rajeczky Benjamin. XVI‒XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben I–II. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1979.

 

„Népzenei aszimmetrikus ritmusaink kérdéséhez”. In Zenetudományi Dolgozatok 1978, szerk. Berlász, M., Domokos M. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 1978, 149‒158.

 

„Arbeiten über die ungarische Volksmusik ds Mittelalters, Die Totenklage”. In Musikethnologische Sammelbände 2. Historische Volksmusikforschung, Kongreß-Bericht Seggau 1977, ed. Suppan W., Mauerhofer A. Graz: Akademische Druck-und Verlaganstalt, 1978, 137‒146.

 

„A készülő új Népénektár”. Vigilia 45 (1980), 128‒133.

 

„XVI‒XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben”. Magyar Zene 21 (1980), 122‒125.

 

Rajeczky Benjamin, Bakonyi Pál. „Iskolai énektanításunk jelenéről és jövőjéről”. Muzsika 23 (1980/10), 28‒34.

 

Mi a gregorián? Budapest: Zeneműkiadó, 1981.

 

„A korareneszánsz zenéje Magyarországon”. In Zenetudományi Dolgozatok 1981, szerk. Berlász, M., Domokos M. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 1981, 9‒15.

 

Melodiarium Hungariae Medii Aevi I. Hymni et sequentiae, Pótkötet. Budapest: Editio Musica, 1982.

 

„Daten zum Volksmusikleben des 6. Jahrhunderts in den Schriften des Venantius Fortunatus”. In Musikethnologische Sammelbände7. Historische Volksmusikforschung, Tagungsbericht Limassol 1982, ed. Mauerhofer A. Graz: Akademische Druck-und Verlaganstalt, 1982, 93‒97.

 

„Kodály és egyházi népénekeink”. Vigilia 47 (1982), 772‒775.

 

„»In psalterio decachordo« ‒ Heutige Sorgen”. In Musices aptatio, Jahrbuch des Instituts für hymnologische und musikethnologische Studien, 1983, ed. Skeris R. Roma, 1984, 219‒226.

 

„Szentmihályi Mihály »Egyházi énekes könyv«-ének (1797‒98) hangjegyes tervezete”. Vigilia 49 (1984), 172‒174.

 

„Gregorianische Gesänge in der ungarischen Volkstradition”. Studia Musicologica 27 (1985), 5‒22.

 

„Szabadság és fegyelem az egyházzenében”. Vigilia 50 (1985), 538‒544.

 

„Gregorianik und Volksmusik”. In Musices aptatio, Jahrbuch des Instituts für hymnologische und musikethnologische Studien, 1984/1985, ed. Overath J. Köln, 1985, 214‒229.

 

A népzenekutatás története, Népzenei Füzetek. Budapest: OKK Módszertani Intézet, 1986.

 

Magyarország zenetörténete I. Középkor. szerk. Rajeczky Benjamin. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988.

 

Szegő Júlia, Tari Lujza (szerk.). Ismeretlen moldvai nótafák. […] Szakmailag ellenőrizte és a bevezetőt írta Rajeczky Benjamin. Budapest: Európa Kiadó, 1988.

 

„Trends der heutigen Choralforschung”. In Cantus Planus. Papers Read at the Third Meeting Tihany, Hungary, 19–24 September 1988, ed. László Dobszay. Budapest: HAS Institute for Musicology, 1990, 93‒98.

 

„Gregorian Plainsong and Folksong”. Hungarian Music Quarterly 2 (1990), 9‒16.

 

Írások Rajeczky Benjaminról (válogatás)

 

Ferenczi Ilona. „… aki nélkül, ime, nem az volnék, aki vagyok”. Tanulságok Rajeczky Benjamin összegyűjtött írásaiból. Magyar Egyházzene 22 (2015), 105‒108.

 

Péteri Lóránt. „Adalékok Rajeczky Benjamin és az MTA Népzenekutató Csoportja kapcsolatához”. Magyar Zene 53 (2015), 305‒322.

 

Tari Lujza. „Rajeczky Benjamin az egyetemes népzenetudomány képviselője”. Ethnographia 126 (2015), 282‒298.

 

Kiss Gábor. „Az új sensus communis ‒ Kodálytól Rajeczkyig”. Magyar Zene 48 (2010), 317‒327.

 

Szendrei Janka. „Rajeczky, Benjamin”. In Musik in Geschichte und Gegenwart. Allgemeine Enzyklopedie der Musik. Personenteil 13, Hrsg. Finscher, L. Kassel: Bärenreiter‒Metzler, 2005, Sp.1220‒1222.

 

Tari Lujza (közr.). „Rajeczky Benjamin tudományos önéletrajza (1984)”. In Zenetudományi Dolgozatok 2003, II. Tanulmányok az MTA Népzenekutató Csoport megalakulásának 50. évfordulójára, szerk. Richter P., Rudasné Bajcsay M. Budapest: MTA Zenetudományi Intézete, 2003, 329‒346.

 

Szendrei Janka. „Rajeczky, a középkor kutatója”. In Socia exsultatione. A Rajeczky Benjamin születésének 100. évfordulóján tartott tudományos ülésszak előadásai, szerk. Dobszay L., Papp Á. Budapest: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzenei Intézet, 2003, 319‒323.

 

Dobszay László. „Rajeczky Benjamin, az egyházzenész”. In Ibid., 324‒326.

 

Ullmann Péter OPraem. „Rajeczky Benjamin, az ember”. In Ibid., 327‒331.

 

Tari Lujza. „Rajeczky Benjamin, a népzenetudós”. Magyar Zene 39 (2001), 235‒260.

 

Dobszay László. „Rajeczky Benjamin”. In The New Grove Dictionary of Music and Musicians, Second Edition, Vol. 20, ed. Sadie, S., Tyrrell, J. Macmillan Publishers, 2001, 772‒773.

 

Tari Lujza. „Benjamin Rajeczky the Ethnomusicologist (11 November 1901‒1 July 1989)”. Studia Musicologica 42 (2001), 213‒252.

 

Szendrei Janka. „Benjamin Rajeczky als Forscher des Mittelalters”. Ibid., 253‒258.

 

Suppan, Wolfgang. „Benjamin Rajeczky und die historische Volksmusikforschung”. Ibid., 259‒278.

 

Dobszay László. „Rajeczky Benjamin, az egyházzenész”. Magyar Egyházzene 6 (1998/1999), 471‒474.

 

Biernaczky Szilárd. „Beszélgetés a 85 éves Rajeczky Benjaminnal I-II”. Kóta. A Kórusok Országos Tanácsának lapja 17 (1987), 2. szám, 2‒4, 3. szám, 3‒5.

 

[Emlékezések és zenetudományi előadássorozat]

„A 85 éves Rajeczky Benjamin köszöntése”. Magyar Zene 28 (1987), 3‒66, 115‒130.

 

Tari Lujza. „Rajeczky Benjamin 75 éves”. Muzsika 19/12 (1976), 31‒32.

    Rajeczky Benjamin hagyatéka >