Pályázatok

Az évszámra kattintva tekinthetők meg a tárgyévben elnyert pályázatok

Gyűjtemények, adatbázisok

Az alábbi oldalakon a Régi Zenetörténeti Osztály gyűjteményeinek és adatbázisainak tájékoztató jellegű leírása, történeti ismertetése olvasható. A gyűjtemények anyaga, maguk az adatbázisok (folyamatosan bővülő mértékben) külön erre a célra kifejlesztett oldalakon tekinthetők meg, melyek a megadott linkek útján érhetők el.

• A Régi Zenetörténeti Osztály régi, angol nyelvű honlapja
• Hungarian Chant Database (HCD)
• MTA BTK LENDÜLET – Digitális Zenei Fragmentológia honlapja
• Töredékek – Fragmenta Manuscriptorum Musicalium Hungariae Mediaevalis
• Dallamok – Melodiarium Hungariae Medii Aevi Digitale
• Kottaírások – Magyar Neumakatalógus

Kutatási projektek

A Régi Zenetörténeti Osztály kutatásának középpontjában a latin nyelvű egyszólamú liturgikus ének középkori és kora újkori gyakorlatának és elméletének története áll, amely magában foglalja az elsődleges források föltárását és összehasonlító vizsgálatát, az általuk közvetített gregorián énekkészlet liturgiai és zenei elemzését, végül a kiválasztott források és repertóriumok közreadását. 

A források – hangjelzett liturgikus kódexek és a belőlük származó töredékek – ebben az értelmezésben nemcsak a vizsgálat kezdeti, alapozó szakaszában töltenek be meghatározó szerepet, amely az elméleti absztrakció sodrásában fokozatosan halványodik, hanem végigkísérik a kutatás teljes folyamatát a deskriptív megismeréstől és primer tapasztalatszerzéstől az erre épülő következtetések egyre általánosabb szintű összefoglalásáig. A RZO aktuális kutatásainak főszálát az ilyen módon szélesen értelmezett forráskutatás alkotja, a főszál elágazásai pedig, a munka különböző szakaszaihoz kapcsolódóan a leírás - feldolgozás - kiadás egymásra épülő hármas egységében öltenek testet:

- leírás: a forrás jellegének megfelelő katalógusok és indexek készítése,

- feldolgozás: a forrás és tartalmának széleskörű monografikus feldolgozása

- kiadás: a kiválasztott szakaszok (műfaj-repertóriumok), illetve – néhány esetben – a teljes forrás hagyományos és online közreadása

Az absztrakció felől a konkrét feladatokhoz közelítve az alábbi ábra szemlélteti a Régi Zenetörténeti Osztály aktuális kutatási érdeklődését és projektjeit. Az egyes részterületek bemutatása, valamint az egy-egy projekthez tartozó saját oldal a baloldali menüsor megfelelő pontjai alatt érhető el.

Dobszay László

zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész, a Schola Hungarica gregorián kórus társkarnagya és pedagógus. 1976-tól a Zenetudományi Intézet Dallamtörténeti, illetve Régi Zenetörténet Osztályának, 1990-től a Népzenei Osztály vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének újraalapítója (1990). Kezdeményezésére alakult meg a múlt század nyolcvanas éveinek elején a Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society) Cantus Planus munkacsoportja, amely 1984-től 2004-ig Magyarországon tartotta tudományos konferenciáit.

Tudományos munkásságát népzenekutatóként kezdte: 1975-ben a magyar népzene siratóstílusáról írt disszertációjával szerzett kandidátusi fokozatot, majd Szendrei Jankával közösen kialakította a magyar népzene régi rétegének stílusok szerinti típusrendjét.

Rajeczky Benjaminnal és Szendrei Jankával együtt megalapozta és nemzetközi színvonalú tudományos diszciplína rangjára emelte a magyarországi gregoriánkutatást, hosszú időre kijelölve annak fő csapásait, fogódzópontjait és gondolati-módszertani arculatát. A tudományos munka mellett szem előtt tartotta az ismeretek, eredmények átadását, hangzó megjelenítését: egyszerre volt kutató, gyakorló zenész és szenvedélyes tanító. Munkatársaival és tanítványaival számos kiemelkedő kutatási tervet bocsátott útjára és vitt véghez: rendszerbe foglalta a magyar középkor liturgikus-zenei forrásait (System of the Hungarian Plainsong Sources, Studia Musicologica 1984) , létrehozta a magyarországi zsolozsmakódexek antifóna- és responzóriumanyagának zenei típusrendjét, részt vett össziadásuk előkészítésében (Monumenta Monodica Medii Aevi V Antiphonen, 1999; Responsories, 2013), megalkotta a közép-európai egyházmegyék középkori zsolozsmakészletének nagyszabású áttekintő és összehasonlító rendszerét (Corpus Antiphonalium Officii-Ecclesiarum Centralis Europae, melynek internetes felületen továbbfejlesztett változata mára a kutatás nélkülözhetetlen segédeszközévé vált. Utolsó önálló műve (Corpus Antiphonarum − Európai örökség és hazai alakítás, 2003) a magyarországi zsolozsmaforrások antifónakészletét foglalja össze a hazai rítusterületek és dallamhagyományok szerint, s helyezi el az európai cantus planus összefüggésrendjében.

Nekrológok, emlékezések:

• Wilheim András, Dobszay László In memoriam. HOLMI, 2011/november:
  http://www.holmi.org/2011/11/wilheim-andras-dobszay-laszlo-in-memoriam
  
  
• Jeney Zoltán, Dobszay László halálára. Élet és Irodalom LV. évfolyam 36. szám,
  2011. szept. 9.
  http://www.es.hu/jeney_zoltan;dobszay_laszlo_halalara;2011-09-07.html
  
  
• Kiss Gábor, Prefatio. Zenetudományi Dolgozatok 2011 „In memoriam Dobszay László”. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2012, 9-10.
  
  
• Halász Péter, Recollectio. Zenetudományi Dolgozatok 2011 „In memoriam Dobszay László”. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2012, 11-14.
  
  
• Czagány Zsuzsa, Commemoratio brevis. Zenetudományi Dolgozatok 2011 „In memoriam Dobszay László”. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2012, 15-16.
  
  
  

Az osztály története

A középkori liturgikus zene kutatása az 1960-as években még nem szervezett keretek közt folyt, jóllehet a terület fontosságára Rajeczky Benjamin már több, 50-es évekbeli írásában rámutatott. Több ízben hangsúlyozta a népzene és a gregorián kapcsolatát, illetve azt a módszertani megállapítást, amely szerint a gregorián kutatásához sok szempontból a népzenekutatás tapasztalataival kell közelednünk. Nem véletlen, hogy a hazai gregoriánkutatás kezdetei végül is a Népzenekutató Csoport műhelyébe vezetnek, ahol ebből a célból Rajeczky köré egy munkacsoport szerveződött.

Ekkorra Rajeczky mögött már két évtizedes dallamtörténeti kutatás állt, amelynek két jelentős munka megjelenése köszönhető:

• Magyar Népzene Tára V. Siratók, szerk. Kiss Lajos és Rajeczky Benjamin, utóbbi bev. tanulmányával (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1966)
• Melodiarium Hungariae Medii Aevi, I, Hymni et Sequentiae (Budapest: Zeneműkiadó, 1956)

Rajeczky szemléletével összhangban a munkacsoport fő feladata egyrészt az orális hagyományozás szerepének vizsgálata volt az írott egyszólamú repertoárokban, illetve fordítva: a történeti megközelítés bevonása a szájhagyományos jelenségek (pl. a népzene) kutatásába. Rajeczky legközvetlenebb munkatársai Szendrei Janka és Dobszay László voltak, de a munkában mások is részt vettek (így Bárdos Kornél, Tóth Margit, Vavrinecz Veronika és mások).

Figyelemreméltó, hogy az intézményes régizenetörténet-kutatás hosszú évtizedekig meghatározó nagy projektjei közül több még a Népzenekutató Csoport kebelében működő munkacsoportban indult útjára, így ekkorra esett a középkori mikrofilmgyűjtemény, a középkori dallamgyűjtemény és a Történeti Énektár létrehozása is. A két utóbbira a későbbiekben nagyszabású publikációk alapozódtak (ld. antifóna-dallamtár, responzórium-dallamtár, Történeti Énektár).

Az intézményes zenetudományi kutatás alakulása szempontjából döntő jelentőséggel bírt, hogy 1974-ben a Zenetudományi Intézet és a Népzenekutató Csoport egyesült. Ez a régi zenetörténettel foglalkozó munkacsoport számára is fontos lépés volt, mert ekkortól a Zenetudományi Intézeten belül önálló szervezeti egységként működött Dallamtörténeti Munkacsoport néven.

A lépést indokolttá tette, hogy ekkor már megkezdődtek a Magyarország Zenetörténete I. (Középkor) kötetének előkészítő munkálatai, amelynek elkészítése szinte teljes egészében a csoport munkájának eredménye volt. Páratlanul intenzív és átfogó kutatómunka kezdődött a magyarországi középkori hagyomány teljes feltérképezése érdekében, amely felölelte a források felkutatását és összegyűjtését, tartalmának teljes körű vizsgálatát liturgiai, kodikológiai, zenei, paleográfiai szempontból, az egyes műfajok átfogó vizsgálatát és katalogizálását, hozzámérését a régió zenei hagyományához stb. Az intenzív évtizedek 1988-ra olyan szummát eredményeztek, amely a magyar gregoriánum szinte minden területére kiterjedően a mai napig érvényes ismereteket, megállapításokat, értékeléseket rögzített:

•  Magyarország zenetörténete I. Középkor, szerk. Rajeczky Benjamin (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988).

A gyűjtemények egy része kutatási segédletként funkcionált, más része konkrét kiadási terv érdekében jött létre (antifóna-dallamtár, responzórium-dallamtár), vagy fejlesztése során ahhoz vezetett (ordinárium-dallamtár).

A Magyarország zenetörténete előkészítése közben egyes részterületek önálló témává terebélyesedtek, s az összefoglalástól megkívántnál nagyobb léptékű eredményekre, publikációkra vezettek. Ki kell emelni ezek közül Szendrei Janka monografikus munkáit, a magyar középkor zenei forrásainak (teljes forrásainak és töredékeinek) minden korábbinál teljesebb, szakszerűbb, zene- és egyháztörténeti összefüggésrendszerben kommentált összefoglalását (A magyar középkor hangjegyes forrásai), illetve a magyar hangjegyírás történeti és strukturális elemzését (Középkori hangjegyírások Magyarországon).

A későbbiekben további munkatársak kapcsolódtak be az osztály munkájába, először Ferenczi Ilona és Sas Ágnes, majd a 80-as, 90-es években Kiss Gábor, Papp Ágnes és Czagány Zsuzsa, illetve valamivel később Gilányi Gabriella (ehelyütt nem említjük azokat, akik átmeneti jelleggel szintén részt vettek a munkálatokban), akiknek a révén tovább gyarapodtak a gyűjtemények és szélesedett az osztályon művelt témák spektruma.

A korábbi évtizedek átfogó kutatásainak köszönhetően egyfelől lezárult egy tudománytörténeti korszak: több, elsősorban az alapkutatás felől induló útnak a végére értünk, s az út számos állomásán – a komplex kutatói megközelítés eredményeként – eljutottunk a teljes megismerésig. Az újabb generációk számára döntő kérdés volt, tematikus és módszertani szempontból milyen irányokban érdemes továbblépni, hol mutatkoznak a kutatásban hiátusok, merre lehet tovább tágítani a kutatás horizontját. Ezt az útkeresést jelzi a témák bővülése korábban elhanyagolt műfajok és jelenségek irányába (pl. ordinárium-dallamok, zeneelmélet), földrajzi szempontból (pl. a cseh-morva és lengyel  hagyományok, Aquileia, Erdély és Zágráb irányába), illetve kronológiai szempontból (Tridentinum utáni római források, a pálos hagyomány 17–18. századi továbbélése).

Ugyanakkor az útkeresés és a paradigmaváltás részét képezi az anyagvizsgálat és -közreadás olyan korszerű módszereinek, technikáinak alkalmazása is, melyekkel a már ismert jelenségek, folyamatok is új összefüggésrendbe helyezhetők, s új megvilágításban tárhatók a nyilvánosság elé. Ezen a téren az első komoly változást a mikrofilm-gyűjtemény digitalizálásának megkezdése jelentette még 1998-ban. A közelmúltban a digitális módszerek, az internetes lehetőségek nemzetközi viszonylatban ugrásszerűen az előtérbe kerültek. Ezért a hazai gregoriánkutatásban is szükségesnek látunk egyfajta szemléletváltást. A jövőben elsődleges szemponttá válik, hogy az internet segítségével hozzáférhetővé tegyük azokat a kutatási eredményeinket, amelyek terjedelmes forrásanyag feldolgozásán alapulnak, s amelyek így természetüknél fogva alkalmasak az adatbázis-formában való megjelenésre.

Bár a CAO-ECE még hagyományos formában is megjelenik, elkészült internetes változata is, a Gradualia programban pedig az elektronikus rendszer nem egyszerűen a feldolgozást segítő eszköz, hanem egyúttal az anyag tárolásának és közvetítésének a módja is. Ezenkívül a jövőben tervezzük valamennyi dallamtár és adattár digitalizálását (lásd az osztály dallamtárait és adatbázisait), illetve a jövőben publikációs terveinket is eszerint módosítjuk.

A Zenetudományi Inézet egyik legfontosabb publikációja a még Dobszay László által alapított Musicalia Danubiana forráskiadvány-sorozat, amelyben számos fontos középkori forrás kritikai kiadása valósult meg (fakszimile vagy átírás formájában). Terveink szerint a jövőben a források kiadására nemcsak hagyományos, hanem elektronikus formában is sor kerül majd, az Ulászló-graduále és a Váradi antifonále folyamatban lévő kiadásai már ily módon történnek.

Az osztály kutatómunkájának külső körülményeit illetően meghatározó lépés történt 2012-ben, amikor több akadémiai intézet egyesülésével létrejött a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, amelynek a Zenetudományi Intézet is részévé vált. Bár az átalakulás több helyen járt a korábbi osztálystruktúrák megszűnésével vagy átalakulásával, a Zenetudományi Intézeten belül megmaradt a sajátos forrásanyagra támaszkodó és sajátos módszereket igénylő Régi Zenetörténet Osztály, így a magyar gregoriánum kutatása a továbbiakban is önálló szervezeti keretek között folyik.

BTK Zenetudományi Intézet

Régi Zenetörténeti Osztály

 Az osztály gyűjteményei és adatbázisai előre egyeztetett időpontban és feltételek között külső kutatók és érdeklődők számára megtekinthetők.

Társoldalak

• Hungarian Chant Database (HCD) (Gábor Kiss, Institute of Musicology, Budapest)
• Regensburg´s data pool for research on Gregorian chant (David Hiley, University of Regensburg)
• CANTUS Database (Debra Lacoste, University of Waterloo, Canada)
• Cantus Index: Catalogue of Chant Texts and Melodies (Debra Lacoste, Jan Koláček)
• Portuguese Early Music Database (Manuel Pedro Ferreira, Lisboa, Portugal)
• Slovakian Early Music Database (Eva Veselovská, Bratislava, Slovakia)
• Fontes Cantus Bohemiae (Jan Koláček, David Eben, Praha, Czech republic)
• Cantus Planus in Polonia (Bartosz Izbicki, Warszawa, Poland)
• Manuscriptorium. Digital Library of Written Cultural Heritage (National Library of the Czech Republic)
• Musikalische Quellen des Mittelalters in der ÖNB (Robert Klugseder, Österreichische Akademie der Wissenschaften)
• CEEC - Codices Electronici Ecclesiae Coloniensis
• e-codices. Virtual Manuscript Library Switzerland (Christoph Flüeler, Universität Freiburg)
• La Trobe University Medieval Music Database (La Trobe University)
• Münchener DigitalisierungsZentrum, Digitale Bibliothek
• Usuarium. A Digital Library and Database of Latin Liturgical History (Miklós István Földváry, Eötvös Loránd University, Budapest)
• Digital Image Archive of Medieval Music (Margaret Bent, Andrew Wathey)

A gyűjtemények, kutatási célok és publikációk kronológiai áttekintése

Régi Zenetörténeti Osztály

Az osztály alaptevékenysége az 1700 (kivételesen 1800) előtti magyar és közép-európai zenetörténet kutatása, különös tekintettel a liturgikus ének gyakorlatára és elméleti hátterére. Mivel a terület forrásai nehezen hozzáférhetők, kulcsszerepe van a kutatás hátterét biztosító másodlagos forrásgyűjteményeknek, másolatoknak, átírásoknak és a belőlük létrehozott adatbázisoknak. Az osztály évtizedek óta gyarapítja mikrofilmarchívumát, dallamtárait és digitális forrásgyűjteményét, illetve szisztematikusan bővíti a kutatáshoz kapcsolódó szakirodalmi segédkönyvtárát.

Az osztály munkatársai rendszeresen közzéteszik kutatási eredményeiket hazai és külföldi szakfolyóiratokban és más kiadványokban, illetve egyes kutatási projektjeikhez, gyűjteményeikhez nagyszabású kiadási tervek kapcsolódnak. Legjelentősebbek ezek közül az antifónák, responzóriumok és ordinárium-dallamok teljes repertóriumának kiadásai, illetve a Musicalia Danubiana közép-európai zenei forráskiadvány-sorozatban megjelenő liturgikus kéziratok. A zsolozsmakutatáshoz kapcsolódik a CAO-ECE sorozat köteteinek hagyományos és internetes publikálása, a misekutatáshoz pedig a Gradualia-projekt forrásinventáriumainak online közzététele.

A gregoriánkutatás nemzetközi jellegével összhangban az osztály intenzív nemzetközi együttműködés keretében folytatja kutatásait. Részt vesz az IMS Cantus Planus munkacsoportjának konferenciáin és kiadványaiban, a múltban e konferenciáknak számos esetben Magyarország adott otthont. Az osztály munkatársai együttműködést folytatnak német, osztrák, lengyel, szlovák és szlovén kutatókkal, és számos nagy nemzetközi projektben vesznek részt (Cantus, Antiphonaria, Historiae, Corpus Hollandrinum).

Az Isztambuli Antifonále, folió 94v, Húsvét vasárnap