A BTK Zenetudományi Intézet székháza 2022. november 1. és 2023. március 31. között technikai okok miatt zárva tart. Az Intézet munkatársai csak emailen érhetők el. Kérjük szíves megértésüket!

 

A zárás csak az Intézetre vonatkozik, a Zenetörténeti Múzeum továbbra is nyitva tart, hétfő kivételével naponta 10–16 óra között!

Dobszay László

(1935-2011)

 

Dobszay

zenetörténész, népzenekutató, egyházzenész, a Schola Hungarica gregorián kórus társkarnagya és pedagógus. 1976-tól a Zenetudományi Intézet Dallamtörténeti, illetve Régi Zenetörténet Osztályának, 1990-től a Népzenei Osztály vezetője, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszékének újraalapítója (1990). Kezdeményezésére alakult meg a múlt század nyolcvanas éveinek elején a Nemzetközi Zenetudományi Társaság (International Musicological Society) Cantus Planus munkacsoportja, amely 1984-től 2004-ig Magyarországon tartotta tudományos konferenciáit.

Tudományos munkásságát népzenekutatóként kezdte: 1975-ben a magyar népzene siratóstílusáról írt disszertációjával szerzett kandidátusi fokozatot, majd Szendrei Jankával közösen kialakította a magyar népzene régi rétegének stílusok szerinti típusrendjét.

Rajeczky Benjaminnal és Szendrei Jankával együtt megalapozta és nemzetközi színvonalú tudományos diszciplína rangjára emelte a magyarországi gregoriánkutatást, hosszú időre kijelölve annak fő csapásait, fogódzópontjait és gondolati-módszertani arculatát. A tudományos munka mellett szem előtt tartotta az ismeretek, eredmények átadását, hangzó megjelenítését: egyszerre volt kutató, gyakorló zenész és szenvedélyes tanító. Munkatársaival és tanítványaival számos kiemelkedő kutatási tervet bocsátott útjára és vitt véghez: rendszerbe foglalta a magyar középkor liturgikus-zenei forrásait (System of the Hungarian Plainsong Sources, Studia Musicologica 1984) , létrehozta a magyarországi zsolozsmakódexek antifóna- és responzóriumanyagának zenei típusrendjét, részt vett össziadásuk előkészítésében (Monumenta Monodica Medii Aevi V Antiphonen, 1999; Responsories, 2013), megalkotta a közép-európai egyházmegyék középkori zsolozsmakészletének nagyszabású áttekintő és összehasonlító rendszerét (Corpus Antiphonalium Officii-Ecclesiarum Centralis Europae, melynek internetes felületen továbbfejlesztett változata mára a kutatás nélkülözhetetlen segédeszközévé vált. Utolsó önálló műve (Corpus Antiphonarum − Európai örökség és hazai alakítás, 2003) a magyarországi zsolozsmaforrások antifónakészletét foglalja össze a hazai rítusterületek és dallamhagyományok szerint, s helyezi el az európai cantus planus összefüggésrendjében.

 

Nekrológok, emlékezések:

  • Wilheim András, Dobszay László In memoriam. HOLMI, 2011/november:
    http://www.holmi.org/2011/11/wilheim-andras-dobszay-laszlo-in-memoriam

  • Jeney Zoltán, Dobszay László halálára. Élet és Irodalom LV. évfolyam 36. szám,
    2011. szept. 9.
    http://www.es.hu/jeney_zoltan;dobszay_laszlo_halalara;2011-09-07.html

  • Kiss Gábor, Prefatio. Zenetudományi Dolgozatok 2011 „In memoriam Dobszay László”. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2012, 9-10.

  • Halász Péter, Recollectio. Zenetudományi Dolgozatok 2011 „In memoriam Dobszay László”. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2012, 11-14.

  • Czagány Zsuzsa, Commemoratio brevis. Zenetudományi Dolgozatok 2011 „In memoriam Dobszay László”. MTA BTK Zenetudományi Intézet, Budapest 2012, 15-16.