Éppen tíz esztendeje, 2014. augusztus 15-én – kerek 80. születésnapján – datálta szerzője egyik igen fontos kötetének előszavát. A Zeneműkiadó gondozásában harminchárom év után immár másodszor, utánnyomásban megjelent 18 Bartók-tanulmány (bartóki ihletésű címével) kiemelkedő jelentőségű, mintaadó, mesteri gyűjtemény. Az első ízben a zeneszerző centenáriumán, 1981-ben megjelent, s írója szerint „tisztes ünneprontás”-nak szánt kötet László Ferenc egykorú ítélete szerint a „Bartók-év Bartók-könyve” lett. Az akkori lelkes recenzens így fogalmazott: „Ha mások »iskolateremtők«, akkor amit Somfai teremt a Bartók-kutatásban, nem iskola, hanem a szó legszebb értelmében vett – magas szintű, önálló gondolkodásra ösztönző – szabadegyetem.”
Somfai László hozzászólása a Béla Bartók's Viola Concerto Revisited konferencián, 2024. július 22.
A nemzetközileg mindenekelőtt Haydn- és Bartók-kutatóként ismert zenetörténész, Somfai László ma már 90 éves. A nagy örömünkre még mindig gyarapodó életmű méltatása helyett egyetlen – kiemelkedő jelentőségű – vállalkozását emelem ki, mely a mai napig is intenzíven foglalkoztatja. A 18 Bartók-tanulmány 1980-ban fogalmazott utószavában írta:
„Hatalmas a Bartókról, a Bartók ürügyén írott irodalom, jószerivel természetellenesen nagy, de eredményeit nyugtalanító aszimmetriák teszik összekapcsolhatatlanokká. Nincs még egy hasonlóan nagy zeneszerzői életmű, amelynek feltárásában a biográfia, a filológia és a stílusanalízis – kezdetben a lehetőségek béklyójában, ma már inkább a kutatóegyéniségek szükségtelen szakosodása folytán – ilyen mérhetetlenül elkülönülve dolgoznék. Napi munkámból magam tudom persze a legjobban, mennyire gátolja a hiteles megközelítést és a komplex vizsgálatot a Bartók-oeuvre kritikai összkiadásának hiánya. 1972 óta, amióta a budapesti Bartók Archívum vezetőjeként ezen változtatni remélek, legfőbb feladatként az összkiadás előkészítésén dolgozunk […] egyebek közt azért is, hogy a Bartók-kutatás megérhesse ugyanazt a pezsgést, amit a Bach, a Mozart, a Berlioz, a Schoenberg és a többi kritikai kiadás a maga területén elindított.”
Az akkor oly fájóan hiányzó kritikai összkiadás – hála a gyűjtemények és kézirattulajdonosok támogatásának – 2016 óta folyamatosan készülhet, s jelenhet meg. Az Editio Musica Budapest Zeneműkiadóval együttműködve az összkiadások egyik világszerte legelismertebb kiadója, a müncheni Henle Verlag gondozza, szerkeszti és terjeszti a sorozatot. A kutatómunka, a közreadás, a kísérőtanulmányok, a kritikai apparátus a Bartók Archívumban készül – bevonva távolra szakadt kiváló munkatársakat.
Somfai László a sorozat alapító szerkesztőjeként nemcsak kívülről követheti az egyes kötetek munkálatait. Hiszen az eddig megjelent nyolc kötetből négyben – egyedül vagy munkatársaival, egykori növendékeivel együtt – közreadói feladatot vállalt. A Bartók-összkiadás egyik korai mintakötete, az 1914 és 1920 között készült zongoraművek közreadása alkalmas volt rá, hogy a sorozat fokozatosan kialakult szerkesztési elveihez igazítva–alakítva az összkiadás 38. köteteként jelenhessen meg 2019-ben. A kiváló karnagy Szabó Miklós mellett fontos szerzői szerepe volt a kórusműveket tartalmazó többszerzős kötetben is, mely végül Kerékfy Márton és Pintér Csilla Mária gondozásában jelenhetett meg ugyanabban az évben. A Bartók Archívum fiatal munkatársával, Németh Zsomborral közösen adták közre legfrissebben (2022-ben) Bartók kiemelkedően fontos műsorozatát, hat vonósnégyesét rendkívül gazdagon dokumentálva a forrásokat, a keletkezés- és előadástörténetet. De még a Móricz Klára közreadásában 2017-ben megjelent Concerto-kötet készülésekor is hozzá fordulhattunk, hogy a zenekari művek notációjával és előadási problémáival kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat ő foglalja össze. Emellett számos aktuális kérdésben is mindig számíthatunk érdeklő figyelmére, tanácsára, változatlan tettrekészségére. Az összkiadás munkálatainak legfontosabb forrásbázisa egyelőre lezáratlan, ám lényegében teljes, angol nyelven írott Bartók-műjegyzéke, melynek számítógépes „kézirata” mindenkor munkatársai rendelkezésére áll. Akárcsak felbecsülhetetlen értékű, rendkívül részletes filológiai jegyzetei, melyeket a Bartók-kéziratok eredetijének tanulmányozásakor – elsősorban Bartók Péter meghívására még Homosassában, de más gyűjteményekben is – készített.
A tudományos teljesítmény hatását ma a kutató munkáira történő hivatkozások számával igyekeznek mérni. S elsődleges – ha nem épp kizárólagos – a minél frissebb publikációkra vonatkozó hivatkozások figyelése. Legalább ilyen fontos értékmérőnek tűnik az, ha valaki régebbi munkáját még mindig alapvetőként, meghatározóként tartja számon a kutatás. Somfai László bizony már pályája kezdetén – az 1960-as évektől kezdve – egy sor olyan közleménnyel jelentkezett a filológia, a történeti forráskutatás, vagy épp a stíluselemzés területén, melyekre a mai napig rendszeresen hivatkozunk. Egyszerűen alapvető az, amit Bartók „egyneműkarainak” (a Gyermek- és nőikari munkáinak, illetve a férfikari Elmúlt időkből) szövegforrásairól 1969-ben közölt, amit „magyar kulminációs pont”-nak nevezett el Bartók zenekari műveinek vizsgálatakor, vagy amit Bartók műveinek zárótételeiről („per finire”) megállapított. De pályáján, melyet végigkísérnek a továbbiakban is az ilyen és más felfedezés számba menő, ám mindig a lényegre koncentráló közlemények, ott vannak a meghatározó nagyobb szabású munkák is, kritikai kotta-, kommentált kézirathasonmás-, hangfelvétel-közreadások, valamint a könyvek és monográfiák. (Ilyenek a Haydn-ikonográfiától a Haydn zongoraszonáták átfogó vizsgálatáig, vagy a Bartók komponálási módszeréről szóló, eredetileg angolul, majd magyar fordításban is megjelent alapkönyvéig.) Közben szinte minden lehetséges zenetudományi műfajban alkotott és alkot – a mai napig. Friss és azonnali visszhangot kiváltó az elmúlt évek terméséből az 1. vonósnégyes kihagyott B–A–C–H motívumot használó szakaszáról vagy épp az 5. kvartett koncepciójáról írott dolgozata.
A Bartók-összkiadás szerkesztősége és nemzetközi tanácsadó testületének jelenlévő tagjai a Bartók és hegedűművész partnerei kiállításon 2022. szeptember 30.
(hátsó sor: Kerékfy Márton, Denis Herlin, Németh Zsombor, Wolf-Dieter Seiffert, Somfai László; első sor: Vikárius László, Biró Viola, Lampert Vera, Nakahara Yusuke, Sigrai László)
Somfai László kerek születésnapjairól – ismételt határozott kérése ellenére, hogy ne ünnepeljék – különféle módokon igyekeztek megemlékezni tanítványai, munkatársai. Hatvanadik születésnapjára nagyszabású hazai konferenciát szerveztek. Egy évtizeddel később ugyancsak konferencia, valamint egy Amerikában megjelent ünnepi tanulmánykötet, Festschrift köszöntötte, melyben hazai kollégák, tanítványok mellett többen a nemzetközi zenetudomány legkiválóbb osztrák, német, angol, amerikai képviselői is eredeti, új tanulmánnyal tisztelegtek 70. születésnapja alkalmából. Azóta is különféle hazai és nemzetközi konferenciákkal, kiadványokkal – hol nyíltabban, hol burkoltabban – megemlékeztünk a számunkra, közvetlen munkatársai számára kiemelkedően fontos évfordulókról. Hogy hagyhatnánk említés nélkül a 90. születésnapot?
Vikárius László
