Tanítványaival együtt nagyszerű konferenciát rendezett szeptember 8. és 11. között Kolozsváron Adrian Papahagi, a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem professzora, irodalom- és könyvtörténész, az egyetem bölcsészkarán működő CODEX könyvtörténeti kutatóközpont vezetője. A Medieval Books in the Early Modern Period: Comparative Perspectives címet viselő esemény hangsúlyosan interdiszciplináris volt, egybegyűjtve a középkori kéziratossággal és korai nyomtatványokkal foglalkozó európai műhelyek képviselőit – paleográfusokat, kodikológusokat, irodalom-, liturgia- és zenetörténészeket – s azokat is, akik a középkor kéziratainak kora újkori továbbélését, a transzmisszió különböző megjelenésformáit, eszközeit, regionális változatait kutatják. Magyarországot Monok István (MTA Könyvtár és Információs Központ), Hende Fanni és Korondi Ágnes (OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoport), Szovák Márton (OSZK Régi Nyomtatványok Tára), Földváry Miklós István és Kiss-Pető Apor (ELTE BTK Vallástudományi Tanszék, Lendület Liturgiatörténeti Kutatócsoport), valamint Czagány Zsuzsa (ELTE HTK Zenetudományi Intézet, Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport) képviselte.

A három nap három tematikus egység köré szerveződött, átgondolt dramaturgiával és jól megválasztott keynote-előadásokkal, amelyek anélkül jelölték ki a 3-4 előadásból álló szekciók, panelek súlypontjait, hogy szigorú határokat vontak volna köréjük. Monok István Changes in the content of reading material in the Kingdom of Hungary 1450–1560 című nagyelőadása az első nap elején a késő középkori és kora újkori Magyar Királyság olyan könyv- és olvasmánytörténeti horizontját vázolta föl, amelynek elemei továbbgombolyodó szálakként köszöntek vissza a következő, szűkebb tématerületre koncentráló előadásokban, például a bártfai Szent Egyed plébániatemplom könyvgyűjteményének részeként fönnmaradt kottás kódextöredékek összefoglalásában (Eva Veselovská, Pozsony), vagy az oxfordi Bodleian Libraryban őrzött 1514-es Erasmus-kiadás kötéséből kibontott, minden bizonnyal Lőcséről származó, de a 17. század első felében a pozsonyi káptalant is megjárt töredékek kalandos sorsának rekonstruálásában (Tóth Péter, Oxford).

A második nap nagy része a héber kódextöredékek jegyében telt. Judith Olszowy-Schlanger (Oxford/Párizs) The contribution of Hebrew fragments to the study of Jewish book culture in Europe online keynote-jában az európai Geniza gyűjteményeinek fragmentumait tekintette át. Köztudott, hogy az európai Geniza nem egyetlen könyvtár vagy gyűjtemény anyagát fogja össze, mint pl. a kairói, hanem az európai országok könyv- és levéltáraiban szétszóródott héber nyelvű kéziratos és korai nyomtatott emlékeket, legalább részben rekonstruálva az elveszett könyveket és könyvtárakat. Különösen fontosak a legutóbbi időben Közép-Kelet-Európa központjaiban, többek között Kolozsváron előkerült héber fragmentumok: mind a liturgikus anyakódexek levelei, mind a hivatali ügyintézés kéziratos emlékei – ezekkel Olszowy-Schlanger mellett Miruna Belea (Párizs) foglalkozott előadásában –, amelyek bepillantást engednek a helyi zsidó közösségek életébe. Több előadás – az említetteken kívül Emma Abate (Bologna) is – érintette a héber szöveganyag szisztematikus feltárását, kereshetővé tételét, nagyszabású digitális rekonstrukcióját megcélzó MiDRASH projektet, amely az Európai Kutatási Tanács (ERC) Synergy-pályázataként 2023-ban indult el, és amelynek egyik vezető kutatója Judith Olszowy-Schlanger. Hozzá kapcsolódik a HebrewPal alvállalkozás is, amelyet Joseph O’Hara (Oxford) prezentált. Előadása jól mutatta, milyen eredményes lehet a kéziratok egyes betűinek és betűelemeinek digitális technikával és mesterséges intelligenciával megsegített morfológiai mélyelemzése azoknak a héber töredékeknek az azonosításában és szóra bírásában, amelyek hagyományos módon nehezen vagy egyáltalán nem restaurálhatók.

Az utolsó nap tematikája kapcsolódott talán a legszorosabban a konferencia címével is sugallt folytonosság kulcsszóhoz, azaz a középkori kódexek és a középkor végi ősnyomtatványok újkori továbbéléséhez, újraértelmezéséhez, funkcióvesztéséhez és újrahasznosításához. Ebbe a sokszínűségbe éppúgy belefért a klasszikus auktorok 1500 előtt nyomtatott és Kolozsváron fönnmaradt munkáinak glosszálása (Carmen Fenechiu – Carmen Oanea, Kolozsvár), a Pécsi Misszále tartalmának a középkori helyi úzus szerinti kiegészítései a lapszéleken (Földváry Miklós István – Kiss-Pető Apor), mint egy 14. századi erdélyi pszaltérium elhúzódó használatának gyakran mulatságos jelei (Korondi Ágnes), vagy egy 14. századi kottás breviárium lapjainak fölhasználása a 16. századi Kolozsvár valamelyik nyomdájában (Czagány Zsuzsa). A túlnyomórészt ősnyomtatványokkal foglalkozó előadások tömbjét – ebben hangzott el Szovák Márton prezentációja is – Cristina Dondi (Róma) keynote-ja indította, aki az Európai Kutatókönyvtárak Konzorciuma (CERL) rendszerében működő Material Evidence in Incunabula (MEI) adatbázist mutatta be, majd a velencei San Giorgio Maggiore bencés apátság könyvtárának példájával szemléltette a napóleoni időkben feloszlatott és szétszóródott bibliotéka virtuális rekonstrukciójának lehetőségeit. A világszerte fennmaradt ősnyomtatványok teljes állományát feltáró, ugyanakkor az egyes példányok vándorlásának nyomon követését is segítő ideális kutatás „koktélja” Dondi szerint egyharmadnyi tudományos katalóguskészítésből, egyharmadnyi megfelelő technológiai háttérből, végül egyharmadnyi nemzetközi együttműködésből tevődik össze.

Bár nem keynote-ként hangzott el, mégis kulcsfontosságú volt a Nemzetközi Latin Paleográfiai Bizottság (Comité international de paléographie latine) elnöke, Marilena Maniaci és tanítványa, Chiara de Angelis (Cassino) előadása, amely a monte-cassinói bencés apátság archívumában őrzött 2000-nél is több, nagyrészt beneventán írásos (és kottaírásos) kódextöredéket vette számba. A korábban könyvkötéseket védő és erősítő fragmentumokat lefejtették, csoportosították, létrehozva belőlük a Compactiones fondot. Az előadás középpontjában az a 17. század végi monte-cassinói könyvkötészeti kampány állt, amely utóbb a fond megszületéséhez vezetett. A magyarországi töredékkutatás szempontjából e folyamat föltárása nagyon fontos. Nehéz ugyanis nem észrevenni a hasonlóságot, amely az itáliai apátság és a zágrábi káptalan 16-17. századi könyvállományainak újrakötése között mutatkozik. Ahogy arra legutóbb Szoliva Gábriel is fölhívta a figyelmet, Zágrábban 1692-ben Aleksandar Mikulić püspök kezdeményezte az elrongyolódott borítók újakra cserélését. A munkához az általa megbízott zágrábi könyvkötő a keze ügyében levő középkori kódexek lapjait használta föl, s alakította ki ily módon a könyvállomány új, egységes küllemét. Igaz, a monte-cassinói műhelyben éppen a korábban használt kódextöredékeket fejtették le a könyvtestekről, s hoztak létre új, töredékmentes kötéseket, a zágrábi könyvkötő pedig éppen az új kötésekhez használta föl egységes módon a rendelkezésére álló középkori kódexek leveleit, az analógia mégis megvilágító: a források rekonstrukciója mellett mindkét esetben a helyi könyvkötő műhely gyakorlatára, sajátos kötéstechnikájára is fény derült.

A konferencia szakmai programját három további esemény egészítette ki. Szeptember 9-én a Román Akadémia kolozsvári könyvtárának Timotei Cipariu-termében nyílt meg a Medieval Books in the Early Modern Period: Destruction, Conservation, Recycling című kiállítás, amelyen túlnyomórészt a Könyvtárban őrzött középkori kéziratokat, kódextöredékeket és ősnyomtatványokat lehetett megnézni. A következő nap délután a Szent Mihály templomban adott koncertet Márton Szabolcs gregorián szkólája, válogatva a 15–16. századi erdélyi liturgikus kottás kódexek – a Kolozsvári, Erdélyi, Csíksomlyói graduále, valamint a Batthyáneumban őrzött kétnyelvű (latin-cseh) kancionále énektételeiből. Az utolsó utáni napon éppen ide, a gyulafehérvári Batthyány Könyvtárba látogathatott el a társaság, és vehetett szemügyre számos olyan kéziratot és ősnyomtatványt, amelyről az előadásokban szó volt.

A programokban kivételesen gazdag konferencia egyik legnagyobb erénye az volt, hogy az elméleti megközelítéseket a kézbe vehető források tapasztalatával kapcsolta össze: a kódexek és töredékek nemcsak témái, hanem valóságos „megszólaló” tanúi is lettek a középkori könyvkultúra kora újkori továbbélésének. Fontos tanulság, hogy a különböző európai és Európán kívüli kutatóműhelyek nagyszabású kezdeményezései akkor válhatnak igazán termékennyé, ha nem egymás mellett, hanem folyamatos tudományos interakcióban bontakoznak ki. A különböző típusú forrásanyagok vizsgálata során kifejlesztett módszerek gyakran meglepően hasonló irányba mutatnak, s a tapasztalatok kölcsönös átcsatornázása új kutatási lehetőségek felé nyit utakat.

Czagány Zsuzsa

Az esemény leírása itt megtekinthető.

Innen pedig letölthető a teljes program.

• konferencia
• beszámoló
• 2026