A május 18. és 22. között Taskentben megrendezett tanácskozásról Sipos János, a Study Group korábbi társelnöke, a Zenetudományi Intézet nyugalmazott főmunkatársa készített beszámolót.
Sipos János beszámolója: The 10th Symposium of the ICTMD Study Group on Music and Dance in the Turkic World: Institutions, Masters, and Apprentices in the Safeguarding, Transmission, Research, and Transformation of Turkic Music and Dance Traditions,
2026, május 18-22, Taskent, Üzbegisztán
Javaslatomra a Study Group on Music and Dance in the Turkic World megalapításáról 2005 augusztusában döntöttünk, az ICTM 38. konferenciáján Sheffieldben. Az első elnökök Razia Sultanova (Cambridge), Dorit Klebe (Berlin) és magam voltunk, én magam akkoriban a magyar ICTM képviselőjeként is szolgáltam. A csoport létszáma fokozatosan növekedett, színesedett, és ezen a tizedik szimpóziumon az amerikai, kanadai, ausztráliai, olasz, magyar, orosz, törökországi, azeri, kazak, kirgiz, tuvai tagokon kívül a helyi üzbég népzenekutatók is nagy számban vettek részt.
A mintegy száz előadás többsége a meglehetősen széles „Intézmények, mesterek és tanítványok a török zenei- és tánchagyományok megőrzésének, átörökítésének, kutatásának és átalakításának” témakörében hangzott el. Most csak néhány szekció címét idézem fel: Antropológiai perspektívák és zenei nevelés, Török zenei hagyomány: Múlt, jelen és jövő, Üzbég tánc: Történelem, analízis, elmélet, Hagyományos zene és modern műfajok, Új tudományos és elméleti megközelítések, Nők a szúfi zenében, Új perspektívák az archívumokban, gyűjteményekben, illetve a zenei előadásokban. Ezen kívül könyv- és videóbemutatókra is sor került.
1. kép A kongresszus résztvevői az Üzbég Állami Konzervatórium előtt
A szimpózium nyelve angol, orosz és üzbég volt. A Szovjetunió egykori tagállamaiban az orosz volt a tudományos nyelv, de az innen érkező kutatók is többnyire angolul tartották, vagy legalább angolul is kivetítették az előadásaikat. A nyugati kollégák és a törökök angolul beszéltek. A nyelvi probléma inkább csak az előadások után, a sajnos nem mindig lefordított kérdések és válaszok megértése közben merült fel.
Egy tipikus nap a következőképpen zajlott le: délelőtt és délután előadások három párhuzamos szekcióban, a déli órákban plenáris szekciók, közben kávészünet, ebéd, majd vacsora. A VIP-vendégek, akik közé magam is tartoztam, az ebédeknél külön élvezhették az üzbég konyha kiváló fogásait. A szállás és a szervezés megfelelőek voltak. Sajnos az ICTM-nek nincs kerete a Study Groupok összejöveteleire, ezért erre a fedezetet mindig külön kell biztosítani. Ez esetben az anyagiakat az Üzbég Állami Konzervatórium és egyes üzbég alapítványok állták: sokunknak kifizették a szállást, az étkezést, és a repülőjegyet is.
Engem az egyik megnyitóbeszédre kértek fel, valamint a nagy visszhangot kiváltó plenáris előadásomban a magyarországi török népzenekutatásokat, a török népek népzenéjének térképét és osztályozását ismertettem. Ezen kívül bemutattam a Kazakh Folksongs e-könyvemet, és megjelöltem a csoport néhány jövőbeli feladatát.
2. kép Az előadóteremben, előadás után a csoport elnökével Abdullah Akattal és más előadókkal
Az előadások mellett számos zenei előadást is élvezhettünk. Az üzbég népzene hagyományos és modernebb formáinak bemutatása nagy esti színpados gálaelőadáson történt. Ezen kívül az előadások között azeri ásikok (trubadurok), szúfi zenei előadók, kazak eposzénekesek, kirgiz hangszeres előadók, török baglama trió, valamint üzbég népi zenekarok zenéltek. Az ICTMD D(ance) betűjére megfelelően tuvai táncbemutatóra, azeri mugamot tánccal szemléltető előadásra, és buharai táncbemutatóra is sor került, így a résztvevők bő betekintést nyertek számos török nép dallamaiba és táncaiba.
3. kép Hangszertok, benne népi hangszerek, többek között dutar, rebab, doira, nagara és csang
A legnagyobb kulturális élmény mégis talán az utolsó napon ért minket, amikor Szamarkandba látogattunk el; ez Belső-Ázsia és a régi Kelet egyik legfontosabb városa, amely jelentőségét a Selyemúton betöltött központi szerepének köszönhette. Szamarkand az egykori Timur Birodalom fővárosa volt, a perzsa, arab, mongol és törökségi kultúrák egyedülálló ötvözete. Itt többek között meglátogattuk a Registan-téren található Ulugbek medreszét. Ez 1417 és 1420 között épült, és Timur unokája, Ulugbek herceg alapította, aki nemcsak uralkodó, hanem kiemelkedő csillagász és matematikus is volt. Az általa létrehozott intézmény korának egyik legjelentősebb tudományos központja lett.
Összességében igen magas színvonalú szimpóziumról számolhatok be, mely ismét sürgetővé teszi az orosz és az angol nyelvű kutatók együttműködését, különösen olyan területeken, ahol a kutatás forrásai Ázsiában vannak.
Sipos János
4. kép A tér legrégebbi épülete, Ulugbek medresze
5. kép Ulugbek medresze egyik épületének egy belső fala