Keresés:

Sipos János

KAZAK NÉPZENE

A sztyeppe két oldaláról

Munkatársak:

Somfai Kara Dávid - fontos részt vállalt Sipos Jánossal a kazak gyűjtésekben,
lejegyezte és magyarra fordította a dallamszövegeket

Csáki Éva - részt vett a mongóliai kazak dalok gyűjtésében, melyről úti beszámolót is készített

Fotók és hangok: Csáki Éva, Somfai Kara Dávid és Sipos János

A kazak expedíciókat a British Academy Stein–Arnold Exploration Fund,
az e-book elkészítését pedig a Magyar Kulturális Alap és a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatta.
(TÁM/00268/2023)

Kiadó:

© HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete 2024

© Sipos János 2024

DOI:

ISBN:

Szerkesztő: Csáki Éva

E-book technikai szerkesztő: Ádám Adrienn

Programozó: Kemecsei Zsolt

Az e-book használata

A szövegben a ikonra kattintva meghallgathatjuk a hangfelvételeket, a ikonra kattintva pedig megnézhetjük a videókat. A lejátszás teljesen össze is nyomható, és a böngésző nagyítás funkciójával az oldalak nagyíthatók illetve kicsinyíthetők.

Az e-book szövege, és a hanglejátszás között az ablakok segítségével válthatunk.

A szövegben gyakran utalunk a kottatár dallamaira (pl. № 8a-b.) Ha a 8a-ra kattintunk, akkor a kottatár No 8a. dallama, ha a b.-re kattintunk, akkor a kottatár No. 8b. dallama jelenik meg. A kottatárból az ablakok segítségével térhetünk vissza az e-book előző helyére.

Az e-book használatát a bal alsó sarokban található "szerszámosdoboz" segíti: a keresőmező melletti második ikon a tartalomjegyzékre ugrik, a harmadik ikonnal pedig a könyv (vagy annak egy része) nyomtatható.

Édesapám emlékére

“A hangszóró még az ünnepi műsor
kemény szó-gombócait szavalta,
de már a sátrak oldalánál csöndben
három kazak, meg türkmén, meg ujgur
rázendített egy régi-régi dalra…
Egy ölelésből megismertük egymást,
és mind tudták, merre van Magyarország.”

Sipos Gyula, Kazak vásár.
Védőbeszéd, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984: 222

Tartalomjegyzék

Előszó

Magyar népzenei kutatások a törökség között

Bartók Béla 1936-os anatóliai gyűjtése

1987-1993-as anatóliai gyűjtésem

A kutatás kiterjesztése a kazak népzenére

A kazakok rövid története

A gyűjtőutak

Gyűjtőút a dél-nyugat kazakisztáni Mangisztauban

Gyűjtőút a mongóliai Bajan-Ölgij kazakjai között (Somfai Kara Dávid)

Gyűjtőút egy mongóliai kazak bányászfaluban, Nalajhban (Csáki Éva)

Dél-nyugat-kazak dallamok

Jelölések, fogalmak

Műfajok

A kazak epika és a ‘terme’ dallamok

A sirató stílus – kis ambitusú domború sorok

A ‘pszalmodizáló’ stílus

Kis ambitusú dalok emelkedő első sorral

Nagyobb ambitusú ‘melodikus’ dallamok

Régiesnek tűnő egyedi dallamok

Más nemzetek dalai

A mongóliai kazak dallamok

Ereszkedő első sorok – a siratók

'Melodikus’ első sorok

Trichordon vagy tetrachordon ugráló első sorok

Egyedi dallamok

Kvart-kvintváltás

A két kazak terület zenéjének összehasonlítása

Általános zenei tulajdonságok

Sirató dallamok

'Melodikus’ dallammozgások

Recitáló, ugráló dallammozgás

Egyéb, tri- vagy tetrachordon mozgó sorok

Összefoglalás

Mangisztaui dallamok (№ 1a – № 37)

Mongóliai kazak dallamok (M№ 1a – M№ 13)

A dallamok szövegei és magyar fordításuk (Somfai Kara Dávid)

Összesítő táblázatok

Hivatkozások

Előszó

Mit keres egy magyar népzenegyűjtő a kazak sztyeppén? Emlékezzünk Szabolcsi Bence szép fogalmazására: “A magyarság ma legszélső, idehajlott ága a nagy ázsiai zenekultúra évezredes fájának, mely Kínától Közép-Ázsián át a Fekete-tengerig lakó különböző népek lelkében gyökeredzik”.¹ Míg a különböző török népek nyelvét alapos összehasonlító kutatásoknak vetették alá, zenéjük összehasonlító elemzésére még csak az első lépések történtek meg. A sok felbukkanó kérdés közül különösen érdekes annak a kinyomozása, hogy megtalálhatók-e régi török zenei stílusok nyomai a mai török népzenékben. A magyarokat közelebbről érdeklő fontos kérdések egyike pedig az, hogy mi a viszonya a török népzenei stílusoknak a magyar népzene egyes rétegeihez.

Felmerülhet persze, hogy miért kell személyesen gyűjteni, miért nem elegendő a népzenei könyvek tanulmányozása. Mindjárt az első ok az, hogy csak igen kevés török nép zenéjéről vannak átfogó monográfiák, az pedig ugyancsak esetleges, hogy a meglevő népdalkiadványokba milyen dallamok kerülnek be. Ezekben a publikációkban nemigen kapunk választ arra, hogy a közölt dalok mennyire ismertek, milyen vidékeken, milyen változatokban énekelik őket, hogy városi tanult embertől vagy egy kicsike falu szélén éldegélő öreg nénikétől gyűjtötték-e őket, és még sok más kérdésre sem. És főleg: nincs mód, hogy alaposabban utánajárjunk azoknak a dallamtípusoknak és zenei rétegeknek, melyek felkeltették az érdeklődésünket.

Az sem ritka, hogy a helyi gyűjtők a bonyolultabb, szerintük fejlettebb dallamokat részesítik előnyben. Törökországban, Kazakisztánban, Azerbajdzsánban vagy Türkmenisztánban komoly akadályt jelentett, hogy helybeli kísérőim néha szinte el akartak tiltani az egyszerűbb dalok gyűjtésétől. Ezeket szégyellték, inkább a nagyobb formákat, azoknak is lehetőleg a hivatásos előadóművészek által énekelt változatait szerették volna meghallgattatni velünk. Emlékszem, mennyire nyugtalankodott délnyugat-kazakisztáni gyűjtésünk során kazak kísérőnk, hogy ilyen egyszerű dalokat veszünk fel, méghozzá képzetlen parasztemberek vagy - horribile dictu! - nomádok előadásában. Aggódott, hogy mit fognak szólni ezekhez a „primitív” dalokhoz a távoli országokban.

A személyes gyűjtést indokolja az is, hogy a népzenei könyvek egy-egy dallamtípusból többnyire csak egyetlen dallamot közölnek, márpedig a változatok ismerete nélkül lehetetlen az alapos zenei elemzés. A személyes gyűjtés más segítséget is ad a dallamok rendszerezéséhez. Nemegyszer fordul elő, hogy egy helyszínen többen énekelnek egymás után. Az elhangzott dalok olyan dallamokat hívhatnak elő az énekesek emlékezetéből, melyek első hallásra egészen különbözők ugyan, mégis sok szálon kapcsolódnak az előző dallamokhoz. Ez nagymértékben hozzásegíthet ahhoz, hogy a dallamoknak olyan kapcsolatait is feltárjuk, melyek az illető közösség zenei kultúrájában összeköti őket. Így a rendezés az íróasztal melletti elméletgyártásból a zenei anyag tényleges összefüggéseit kimutató cselekvéssé nemesedhet.

A kazak gyűjtések egy nagyszabású terv részeként valósultak meg. A hatalmas török nyelvi tömb nyugati részén élnek a – északról dél felé sorolva a jelentősebb népeket – csuvasok, tatárok, baskírok, kazakok, türkmének, azerik és az anatóliai törökök.² Ezen az óriási “félholdon” élő török népek zenéjének felderítésére már komoly erőfeszítéseket tettek magyar kutatók. A felső, északi részen Vikár László jelentős csuvas, tatár és baskír anyagot gyűjtött, és a cseremisz-csuvas határon a magyar pentaton kvintváltó stílushoz hasonló zenei stílust fedezett fel.

Lent, délen, az anatóliai népzene összehasonlító igényű feltárását Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtése indította el, ehhez csatlakozott 1987-1993 közötti anatóliai gyűjtésem.³ A kutatások során kiderült, hogy bár a pentaton kvintváltó stílus Anatóliában nem található meg, a pszalmodizáló és a sirató stílusokban erős hasonlóság mutatkozik a magyar és az anatóliai népzene között.

Mint említettük, a Volga-vidék és Anatólia között élnek a nyelvileg az anatóliai törökséghez közelebb álló, és a török nyelvek oguz csoportjába tartozó nyelvet beszélő azerik és türkmének, valamint a tatárokhoz hasonlóan kipcsak-török nyelvet beszélő kazakok.

Az British Academy Stein-Arnold Exploration Fundja, valamint a Soros Alapítvány támogatásával a kazakok között több kutatóutat is sikerült megvalósítanom. Ezek során egyrészt a mongóliai kazakok, másrészt a Türkmenisztánba költözött, majd az utóbbi évtizedekben onnan visszatelepülő délnyugat-kazakisztáni kazakok népzenéjéről kaptunk képet. Ez a kötet e két, egymástól mintegy 3000 kilométerre élő kazak népcsoport népzenéjéről kíván beszámolni.

A gyűjtött anyag rendezett, és arányos bemutatásán kívül megpróbálkoztam a népzenék összevetésével is, sőt lehetőség szerint a vizsgált területen élő más török népek, illetve a magyarság zenei stílusaihoz való kapcsolatokra is igyekeztem rámutatni.

Magyar népzenei kutatások a törökség között

Számos magyar tudós kutatta keleten a magyar nép eredetének nyomait, elég, ha Kőrösi Csoma Sándor, Reguly Antal, Vámbéry Ármin, Leitner Miklós, Bálint Gábor, Széchenyi Béla, Lóczy Lajos, Zichy Jenő, Almásy György vagy Stein Aurél nevére emlékezünk. Mivel a honfoglaló magyarság kultúrája erős törökös hatásról tanúskodik, joggal feltételezhetjük jelentős török hatás, akár török rétegek jelenlétét a magyar népzenében. Nem csoda hát, hogy kiemelkedő hagyományai vannak a magyar népzene keleti elemei kutatásának. Itt már a kezdeteknél olyan jelentős zenészekkel találkozunk, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán.

Arról, hogy milyen dalokat énekeltek vagy milyen zenére táncoltak a magyarok, amikor ezeregyszáz évvel ezelőtt bejöttek a Kárpát-medencébe, kevés biztosat tudunk. Mindenesetre írásbeli nyom nem maradt. A történeti kutatások segíthetnek abban, hogy legalább feltételes következtetésekre juthassunk, és az irodalmi adatok is tartalmazhatnak egy-két utalást, de ezekből lényegi zenei értesülésekhez, különösen dallamok kottáihoz nem juthatunk.⁴ Egyetlen forrás marad, a mai élő népzene és a történelmi értelemben szintén nem régi, korábbi zenei gyűjtemények. A módszeres és óvatos dallamösszehasonlítás lehetővé teszi, ha nem is egyes dallamok, de egyes stílusok korának megállapítását. Azt ugyan sohasem lehet bebizonyítani, hogy egy ezer évvel ezelőttinek ítélt zenei stílus egyes darabjai akkoriban is pontosan ugyanolyanok voltak-e, mint ma, de ahol mód volt régi, három-négyszázéves feljegyzéseket mai, élő népzenei adatokkal összevetni, ott a lényegi jegyekben figyelemre méltó hagyományőrzést lehetett megállapítani.⁵

Ideális esetben a világ népeinek a népzenéje rendezett kiadványokban állna a polcunkon. Ekkor megkísérelhetnénk egy zenei világtérkép elkészítését, melyen az egymásba fokozatosan átolvadó zenei tengerek és a különálló szigetek szépen elkülönülnének. Így fény derülhetne az egyes dallamtípusok és dallamstílusok elterjedtségére, nemzeti vagy nemzetek feletti jellegükre, illetve általános vagy területhez kötött voltukra. Ez azonban most még csak álom. Ugyanakkor, noha a kutatók nem minden kérdésben értenek egyet a magyar népzenéről, annak főbb típusairól és stílusairól viszonylag tiszta kép áll előttünk.⁶ Tudjuk tehát, hogy milyen jellegű zenei formák megfelelőit kell keresnünk más népek népzenéjében.

A más népek zenéjével való összehasonlító munka több mint kilencven évvel ezelőtt kezdődött meg, méghozzá rögtön egy nagyszabású átfogó koncepcióval.

Bartók Béla 1906-ban, a magyar népdalok rendszeres gyűjtésének és tanulmányozásának megkezdése után alig néhány hónappal hozzálátott a Kárpát-medencében élő szlovákok, majd később a románok népzenei hagyományainak feltárásához.⁷ Meggyőződése volt, hogy csak a szomszéd népzenék alapos ismeretének birtokában lehet megállapítani, hogy mi a sajátosan magyar, illetve, hogy mi az, ami közös vagy eltérő a különböző népek hagyományaiban.⁸

Ezt a nagy jelentőségű munkát a trianoni békeszerződésig folytatta, akkor azonban a Magyarországtól elcsatolt területeken végzett gyűjtőmunka ellehetetlenült. Magyarlakta területen 1918 után lényegében már nem gyűjtött, de addig összesen mintegy hatezer magyar dallamot vett fel, melyeket szövegestül le is jegyzett, megírta alapvető könyvét A magyar népdalt, megalkotta az Egyetemes Gyűjteményt és a gyűjtött dallamok egy részét műveiben is felhasználta.

Ugyanakkor intenzíven érdeklődött a távolabbi rokon népek és más népek zenéje iránt is. 1913-ban Észak-Afrikába, a Biskra-vidéki oázisokba utazott, hogy az ottani arabok népzenéjét tanulmányozza, 1932-ben Kairóba látogatott. 1919-ben kárpát-ukrán népdalokat gyűjtött a Felvidéken, 1929-ben a Szovjetunióban turnézott, ahol meglátogatta a leningrádi fonogramm-archívumot. 1924-ben közölt három cseremisz népdalt, melyek kvintváltó-ötfokú stílusát a magyar népdalokéhoz hasonlította,⁹ és 1934-ben összehasonlító tanulmánya zárószavában leszögezte: “Az összefüggés a magyar pentaton anyag és a cseremisz anyag közt kétségtelen.”¹⁰ Akkora jelentőséget tulajdonított ez utóbbi anyagnak, hogy elkezdett oroszul tanulni, és gyűjtőútra készült a volgai cseremiszekhez. Noha a trianoni békeszerződés után abbahagyta a terepen folytatott népdalgyűjtést, ez a téma később is foglalkoztatta, sőt a kutatás területét a törökség felé is ki akarta terjeszteni. Ahogy írta:

“...mikor hozzáfogtunk a munkához, az a benyomás vált bennünk uralkodóvá, hogy ... a pentaton stílusnak az eredete ázsiai, és az északi törökségre mutat. ... Olyan magyar dallamokon kívül, amelyek cseremisz dallamok változatai, olyan magyar dallamokat is találtunk, amelyek Kazan környékéről való északi-török dallamok változatai. Nemrég megkaptam Mahmud Ragib Kösemihalnak... » A török népzene hangnemi sajátságainak kérdése« című könyvét, és ott is találtam néhány ilyenfajta melódiát...”

Vagy ahogy később még tömörebben összefoglalja: „Finn-ugor-török hasonlóságokat először a Volga táján élő népek irányában kerestem, és onnan kiindulva végül Törökország irányában.”¹¹ Ezért történt, hogy magyar–török hasonlóságokat először a Volga táján élő népeknél keresett, majd onnan kiindulva végül Törökország irányában.

Bartók 1936-ban Törökországban gyűjtött. Az anyagról egyebek között megállapította, hogy „mintegy 20%-a meglepő rokonságot mutat a régi magyar dallamokkal.”¹²

A magyar zenei őstörténet megismerése érdekében végzett gyűjtések ezután hosszasabban szüneteltek, de fontos elméleti tanulmányok születtek, melyek közül külön ki kell emelni Szabolcsi Bence eredményeit. Szabolcsi az áttanulmányozott hatalmas zenei anyag segítségével nagyívű összefüggések feltárására törekedett, és bemutatott példái a mai napig ösztönzik az etnomuzikológiai kutatásokat. Igen elgondolkodtató párhuzamokat vont például a finn és magyar regösének között; osztyák medveének, kínai sirató és magyar sirató között; valamint magyar, cseremisz, csuvas, kalmük, mongol és kínai dallamok között.¹³ Megfogalmazása szerint a közép-ázsiai pentatónia a régi nagy kultúrákat jellemző pentatónia egyik sajátos változata, melynek az ötfokúságon kívül különleges jellemzője a vele járó kvintváltó szerkezet, illetve a magasabb dallamsorok mélyebben való megismétlése, melyekhez még bizonyos ritmikai és díszítésbeli sajátosságok is járulnak. Példáinak hatóerejére jellemző, hogy a közölt észak-kínai dallam valóban annak a kvintváltó stílusnak az egyik legkedveltebb és legjellemzőbb dallama, melyet stílusalkotó mennyiségben fedeztem fel Belső-Mongólia Dzoo-uda területén.¹⁴

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadifogolytáboraiban Robert Lach osztrák zenetudós népdalokat gyűjtött finnugor és török nyelvű katonáktól.¹⁵ Ebben az időben egy orosz hadifogságból visszatérő kántortanító hazahozta Vasziljevnek, a csermiszek polihisztorának az 1920-ban kiadott népdalgyűjteményét. Ezek, és más publikációk alapján Kodály immár jó ötszáz dallam birtokában megrajzolta a cseremiszek kvintváltó dallamszerkezetének a képét.¹⁶ Ettől kezdve, egészen Vikár László és Bereczki Gábor Volga-Káma-vidéki kutatásáig a magyarországi népzenetudomány egyes képviselői számára kétségkívülinek tűnt a genetikus finnugor-magyar zenei rokonság.¹⁷

A keleti népzenék helyszíni kutatása akkor indulhatott újra, amikor Kodály Zoltán közbenjárására a Szovjet és a Magyar Tudományos Akadémia egyezménye lehetővé tette, hogy kétévenként két magyar kutató utazhasson a Közép-Volga vidékére. Kodály kérésére tanítványa, Vikár László lett a zenekutató, hozzá csatlakozott Bereczki Gábor finnugor nyelvész. Ők 1958-1979 között gyűjtöttek a területen az ott élő finnugor és török népek között, és a felvett mintegy négyezer dallam egy részét közölték is.¹⁸ Gyűjtésük felbecsülhetetlen értéke, hogy egy nagy, sok nemzet által lakott terület népzenei rétegeiről ad megbízható összehasonlító képet.

Vikár László megfigyelése szerint a Volga-Káma-vidéken a török és a finnugor rétegek szétválasztása szinte lehetetlen, és a legegyszerűbb dallamtípusoktól a legbonyolultabbakig gyakran hallani közös elemeket. Ugyanakkor az oroszok diatonikus, többszólamú zenéje élesen elválik a törökök egyszólamú, nagyrészt pentaton dallamaitól. Általános tendenciaként úgy látja, hogy a törökök zenéje évszázadok óta erősen hatott a finnugorokra, míg ez fordítva nem történt meg.¹⁹ A gyűjtések során kiderült, hogy a magyar népzene egy rétegéhez hasonló ottani kvintváltó stílus csak a cseremisz–csuvas határon és közelében, egy 60-80 kilométer átmérőjű körben él, mégpedig mind a két népnél. A személyes gyűjtések alapján, Kodály Zoltán és később Vargyas Lajos véleményével szemben Vikár László megkérdőjelezi, hogy ez a kvintváltó stílus a magyar kvintváltó dallamréteggel örökléstani összefüggésben lenne.

A Volga-Káma-vidék és a magyarság népzenéjének felgyűjtése és összevetése, ha nem is teljesen egyértelmű végeredménnyel, befejezettnek tekinthető. Magyar részről a másik jelentős keleti népzenei kutatás Törökországban történt. Ez Bartók Béla már említett anatóliai gyűjtése volt.

Bartók Béla 1936-os anatóliai gyűjtése

1936-ban az Ankarai Egyetem tanárának, dr. Rásonyi Lászlónak a javaslatára a Halkevi ‘Népházak’ ankarai szervezete meghívta Bartókot, hogy tartson előadásokat Ankarában, lépjen fel szólistaként az Ankarai Zenekarral, és végezzen népzenei kutatómunkát néhány megfelelően kiválasztott török faluban.

Ahogy Bartók írta: “Kitörő örömmel fogadtam a meghívást, hiszen régóta szerettem volna a helyszínen vizsgálni a török népzenét, hogy kiderítsem, van-e összefüggés a magyar és a török népzene régi rétegei között. Erre a kérdésre feltétlenül választ kellett találni, mert a magyar népzene régi rétegei, valamint a cseremiszek (marik) és a kazáni tatárok népzenéjének összehasonlítása során határozott rokonság mutatkozott. Igen fontosnak tűnt annak a kiderítése, hogy van-e hasonló dallamcsoport a török népzenében, hiszen ilyen dallamok megléte termékeny következtetések levonását teszi lehetővé.”²⁰

A kutatómunka időtartama meglehetősen rövid volt, mindössze tíz nap állt rendelkezésükre. Rásonyi javaslatára végül a nomád türkmén yürük törzsek egyik téli szálláshelyét, az Adanától mintegy hatvan-hetven kilométerre fekvő Osmaniye körül elterülő déli tengerpart közelében lévő helyet választották ki. Feltételezték ugyanis, hogy azok az emberek, akik megtartották régies vándorló szokásukat, jobban megőrzik régi zenei anyagukat is, mint a már letelepedett népesség.

A gyűjtött dallamokat Bartók rendezte, és dallamosztályokat alakított ki, melyek közül az első kettőnek, az anyag 43%-ának kiemelt jelentőséget tulajdonított. A török nyolcszótagos parlando izometrikus dallamok jellemzőinek bemutatása után ezt írta: “Ha összehasonlítjuk ezeket a tulajdonságokat a nyolcszótagos régi stílusú magyar dallamok tulajdonságaival, látjuk, hogy ezek szinte szó szerint megegyeznek.”²¹ A különbségek között felsorolja, hogy a török dallamokban ritka a VII. fok,²² kevésbé következetes a pentatónia, és nincs bennük kvintváltás.

A tizenegyszótagos izometrikus parlando dallamok osztályát “iker-osztályként” kapcsolta a nyolcszótagosok osztályához. Az osztály kisebb ambitusú dallamait szintén a megfelelő magyar dallamokhoz hasonlónak tartja. Végül a pontozott ritmusú dallamokra hívja fel a figyelmet, azzal a megjegyzéssel, hogy “Nem tudjuk pontosan, vajon a pontozott ritmus elõfordul-e máshol is, így bármilyen erős is a hasonlóság, a magyar és a török anyagnak ezt a közös tulajdonságát nem vehetjük a ritmusok közös eredete meggyőző bizonyítékának.”²³

“A többi osztályt olyan kevés dallam képviseli, hogy sem típusleírást nem adhatunk, sem következtetéseket nem vonhatunk le.” – írja végül Bartók.²⁴

1987-1993-as anatóliai gyűjtésem

Bartók Béla anatóliai kutatása után azt tartottam az egyik legizgalmasabb kérdésnek, hogy egy bővebb anyag birtokában találhatók-e további, egymással összefüggő török és magyar népzenei dallamtípusok, osztályok vagy stílusok, és a korábban felfedezett összefüggések megerősítést vagy cáfolatot nyernek–e.

Kutatásom 1987-ben kezdődött, amikor feleségemmel, Csáki Évával Törökországba érkeztünk, hogy az Ankarai Egyetemen magyar nyelvet tanítsunk, és 1993 elejéig tartott. Az ott töltött hat év alatt összesen 1400 dallamot rögzítettem és jegyeztem le 233 adatközlőtől 85 helyen. A saját gyűjtés kiegészítéséül feldolgoztam egy háromezres, Törökország szinte minden vidékéről származó dallamokból álló összehasonlító anyagot.²⁵

Ez a nagy anyag lehetővé tette, hogy Bartóknak a magyar és a török népdalokra és dalszövegekre vonatkozó összehasonlító elemzését tovább bővítsem, sőt helyenként módosítsam is. Kiderült, hogy a Bartók által felfedezett, a magyar pszalmodizáló dalokhoz hasonló anatóliai dallamok nem csak Törökország dél-keleti vidékein élnek, hanem Anatóliában szinte mindenhol, mégpedig stílusalkotó sokaságban.

Fény derült arra is, hogy az anatóliai sirató stílus leggyakoribb formái igen erős hasonlóságokat mutatnak a magyar sirató általános kisformájával, ami megkérdőjelezi azt az állítást, hogy a magyar sirató stílust csak „ugor-réteg”-ként lehetne magyarázni.²⁶ A gyermekjátékok egyszerű szerkezetű dallamai pedig sok népnél előfordulnak,²⁷ ám a magyar és az anatóliai dallamstílus alapvető hasonlóságának és jellegzetes különbségeinek feltárása mégis tanulságokkal járt. Végül bebizonyosodott az is, hogy a pentaton kvintváltó stílus Anatóliában nem létezik.²⁸

A kutatás kiterjesztése a kazak népzenére

Idézzük fel a kötet legelején felvetett kérdéseket: vannak-e közös rétegei az egyes török népek népzenéinek és népdalszövegeinek? Létezik-e kapcsolat bizonyos török és magyar népzenei rétegek között, és ha igen, milyen magyarázatot találhatunk erre? Különösen az anatóliai, a kazak és a magyar népzene rétegei között fellelhető-e kapcsolat? E kérdések megválaszolása felé vezető úton jelentettek újabb lépéseket a kazak gyűjtőutak.

A kazakokkal egyrészt Közép-Ázsia felé mozdult el a kutatás, másrészt a viszonylag felderített Volga-Káma-vidék és Anatólia közötti területeken élő kazakok népzenéjének vizsgálatával egy nagyléptékű areális összehasonlító munka is erősebb alapokat nyert. Magyar szempontból a kazakok külön is figyelemre méltók a kunok miatt, akik ugyanúgy kipcsakos török nyelvet beszéltek, mint a kazakok. A kunok egy része a mongolok elől menekülve 1239-ben Magyarországra telepedett be, míg az ottmaradtak közül sokan, török és mongol etnikumokkal keveredve részt vettek a kazak nép etnogenezisében. A középkorban az Arany Horda területéről többször is költöztek Magyarország különböző területeire kunok. A kutatások alapján valószínű, hogy a Magyarországra betelepültek a 17. század elején még tartották szokásaikat és nyelvüket, bár ekkorra már elmagyarosodásuk folyamata is erősen előrehaladt.²⁹

A kazak kutatás első lépése az volt, hogy 1995 nyarán az akkori kazak fővárosba, Alma Ata-ba, újra használt kazak nevén Almatiba utaztam, hogy részt vegyek a kazakok Petőfije, Abaj Kunanbajev tiszteletére rendezett emlékülésen. Itt megboldogult barátom, az akkori kazak nagykövet Torma József turkológus segítségével egy kisebb gyűjtést végeztem, és néhány alapvető kazak zenei könyvet is beszereztem. 1997-ben már egy jelentős gyűjtést folytattam Somfai Kara Dáviddal Kazakisztán délnyugati részén, Mangisztauban. Ugyanebben az évben feleségem, Csáki Éva az Ulan Bator közelében fekvő Nalajhban gyűjtött a mongóliai kazakok között. Felhasználtam még Somfai Kara Dávidnak és a kazak Kinajat Babakumarnak a nyugat-mongóliai Bajan-Ölgij megyében élő kazakok között végzett 1996-os gyűjtését is. A jelen könyv zenei és szöveges elemzésének alapját ez a három gyűjtés adja.

A teljes megvizsgált anyag a következő helyekről származik: Kazakisztán Mangisztau megyéje (200 dallam, 34 adatközlőtől) valamint Mongólia Bajan-Ölgij megyéje és Nalajh települése (100 dallam, 25 adatközlőtől). Ezen anyagokon kívül átnéztem még mintegy ezer közzétett kazak dallamot is. Ez a dallammennyiség már jó alapot adott arra, hogy következtetéseket vonjak le a két terület dallamainak jellegzetességeiről.

1. ábra: Helyek, ahol magyar zenekutatók törökségi népzenét gyűjtöttek

A kazakok rövid története

Kazakisztán mai területén a Kr. e. 9-7. században szarmata törzsek laktak, majd a 7-4. században kelet-iráni törzsek jöttek. A hunok első hulláma Kr. e. 47-ben érte el Kazakisztán területét, a második hullám pedig Kr. u. az első században. A hunok uralma majdnem három évszázadon át tartott, ezután a terület 552-554-től egy másik nomád birodalom, a Török Kaganátus része lett. Már a török törzsek is hoztak magukkal mongol elemeket, melyek azután tovább erősödtek a kara kitaj, majd a mongol invázióval. A 13. századra az alapvető elemek: irániak, törökök és mongolok már jelen voltak, hogy belőlük kialakulhasson egy új nép: a kazak.

A kazak szó a török nyelvekben először a 14. századból dokumentálható, mégpedig 'független, csavargó' értelemben. Később egy politikai egység, majd egy etnikum megnevezése lett: az üzbég törzsszövetség azon csoportjaira alkalmazták, melyek kiválva a szövetségből, Turkesztán északkeleti sztyeppéire vándoroltak.

A kazak nép és nyelv kialakulása végül a 15-16. században ment végbe, jelentős számú további török és mongol törzs, többek között a nogajok összeolvadása révén. Ekkoriban alakult ki a három törzsszövetség, az Ulu Zsüz ‘Nagy Horda’ Kelet- és Dél-Kazakisztánban, az Orta Zsüz ‘Középső Horda’ Közép-Kazakisztánban és a Kisi Zsüz ‘Kis Horda’ Nyugat-Kazakisztánban.

A kalmükökkel való küzdelem a 17. században arra késztette a három kazak törzsszövetséget, hogy Oroszországhoz közeledjen, és elfogadja az orosz fennhatóságot. Az oroszoknak Kazakisztán fontos volt, hiszen Közép-Ázsia kapujaként innen nyílt út a további hódításokhoz. Az oroszok erős oroszosítási és az ortodox keresztény hitre térítési folyamatok közepette egyre erőteljesebben hajtották uralmuk alá a kazakokat. Több lázadás tört ki a cári Oroszország majd a Szovjetunió ellen, de a kezdetleges fegyverekkel küzdő és sokszor megosztott kazakoknak nem volt esélyük a gyarmatosító túlerővel szemben. A hivatalos nyelv az orosz lett, az iszlám vallást üldözték, a dzsámikat bezárták. A kazak csak 1988 után vált hivatalos nyelvvé. Ennek a következménye, hogy sok kazak már nem beszéli tisztán ősei nyelvét.

Az 1989-es népszámlálás adatai szerint Kazakisztán területén 18 millió ember élt, ebből 8.3 millió kazak, 6.4 millió orosz, 1 millió ukrán, valamint 2.3 millió német, fehér-orosz, koreai, lengyel, moldáviai, zsidó, tatár, üzbég, ujgur, azeri, csuvas és baskír. A kazakok tehát kisebbségbe kerültek saját hazájukban. Ennek egyik fő kiváltó oka az volt, hogy a kolhozosítás során elvándorolt vagy meghalt milliós kazak tömeg helyére más népek, elsősorban oroszok települtek be.

Jelentős kazak kisebbség található Kína Hszincsiang tartományának északi területein (több mint egy millió), az Orosz Föderáción belül és Üzbegisztánban. Kisebb számban élnek kazakok Nyugat-Mongólia Bajan-Ölgij megyéjében (100.000) és Türkmenisztánban (80.000).

Könyvünkben éppen ez utóbbi két kisebbségnek a zenéjét vizsgáljuk. Beszámolók szólnak a kazakok gyors eloroszosodásáról, vagyis a kazak nyelv és kultúra visszaszorulása az önálló Kazakisztán kialakulása ellenére nem ért véget. Ezért is tűnt fontosnak a kisebbségi kazakok zenéjét is vizsgálni, hiszen a kisebbségi lét rendszerint erősíti az identitás megőrzésére vonatkozó törekvéseket.

1. kép: Gyűjtők Mangisztauban a kazak sztyeppén, balról jobbra Sipos János és Somfai Kara Dávid

A gyűjtőutak

Gyűjtőút a dél-nyugat kazakisztáni Mangisztauban

A török nyelvek oguz csoportjába tartozó anatóliai török nyelvet a Törökországban eltöltött hat év alatt megtanultam, ám a kazakot csak könyvekből ismertem, ezért egyrészt a nyelvet kiválóan beszélő Somfai Kara Dávidot választottam kísérőmül, másrészt magam is nekifogtam a kazak nyelv tanulásának. A jó gyűjtéshez ugyanis legalább a beszélgetések lényegét értenünk kell, hogy adott esetben a megfelelő irányba kormányozhassuk a kutatás menetét. Magától érthetődik, hogy a zenei felvételek lejegyzésénél és feldolgozásánál hallatlan előny, sőt, szinte megkerülhetetlen a minél jobb nyelvtudás.

A terület, ahová 1997 őszén mentünk, Kazakisztán délnyugati részén, Türkmenisztántól északra, a Kászpi-tenger és az Aral-tó között fekszik. A magát kun származásúnak valló magyar turkológus, Mándoky Kongur István hívta fel figyelmünket arra, hogy Kazakisztánon belül éppen itt, Mangisztau területén őrződött meg legjobban a hagyományos nomád műveltség.

A terület nevének leggyakrabban említett etimológiája szerint a név eredete a török ming kislak ’ezer téli szállás’, mások a nevet a török mang-ból ’négyéves bárány’ származtatják. Ezek alapján feltehető, hogy Mangisztau jelentése ’bárányok téli szállása’. A terület kazak neve Mangisztau (Mangislak). Ezt a másfél magyarországnyi földet jelenleg a kazak Kisi Zsüz legnagyobb törzse az adajok népesítik be.

Kezdetben oguz törzsek lakták a félszigetet. A türkmén hagyományok szerint a 14. század közepén Mangisztau az Arany Horda része volt. A mongolok után a Karakum sivatag és Mangisztau századokon át a türkmének központi területe lett, a 16. században az üzbég szultánok fennhatósága alá került, majd a 17. századra újra függetlenedett.

Mangisztaun át futott egy fontos kereskedelmi út a Volga-medencétől Hvárezmig. Mangisztau a Sirvánba vezető tengeri út kiindulópontjaként is szolgált. Itt a késő 16. és a korai 17. században főleg közép-ázsiai mekkai zarándokok és kereskedők utaztak, akik el akarták kerülni a síita Iránon keresztül való veszélyes utazást.

A 16. században a mangit (nogaj) támadás miatt a türkmének egy része elhagyta Mangisztaut. A kivándorlás másik oka láthatóan a sztyeppe fokozatos elsivatagosodása volt, mely ugyanebben az időben kezdődött. Később, a 17. században a kalmük nyomásnak ugyanez lett a hatása. A türkmén törzsek egy része önkéntesen elmozdult, vagy a mongolok deportálták őket. Volt olyan törzs, mely a Volga-medence felé vonult, majd onnan tovább a Kaukázus felé, mások Hvárezm irányába menekültek. A türkmének csak az 1840-es években hagyták el véglegesen Mangisztaut, de a csavdur törzs egy része a mai napig ott maradt a Kászpi-tenger partján. Kutatóutunk során nekünk is sikerült néhány ottmaradt türkmén családtól gyűjteni.

2. kép: Kazak lány tevecsikóval Mangisztauban

- Egy jurta és a környéke,

- Nomád szállás, bárány vágás

A 18. század közepén a területen a türkméneket a kazakok váltották fel. Ezek a kazakok a Kis Horda Bajuli szövetségének adaj törzséhez tartoztak. Az adajok számára Mangisztau főként téli szállásként szolgált, nyári legelőik innen mintegy ezer kilométerre északra terültek el. 1834-ben az oroszok egy erődöt hoztak létre Mangisztauban, mely a Hívai Kaganátus elleni orosz támadásokat készítette elő. Egyikük sem bírt azonban a másikkal, és mind a két fél megpróbálta a maga oldalán felhasználni a kazakokat. Az Orosz Birodalomnak csak 1873 után sikerült Mangisztau végleges bekebelezése. Miután 1881-ben Türkméniát is legyőzték, Mangisztau területét beolvasztották az újonnan alakított Trans-Kaszpi régióba. Az 1917-es forradalom után Mangisztaut elválasztották a türkménektől, és Kazakisztánhoz csatolták.

1973 óta Kazakisztánon belül van egy külön Mangisztau megye. A megye székhelye Sevcsenko, lakossága az 1978-as népszámlálás szerint 256.000, ebből Sevcsenkóban lakott az emberek fele (110.000). Mangisztau jelenlegi gazdasági és stratégiai fontosságát az itt található ásványkincsek, főleg az olaj, a földgáz és az uránium adja.

1997. szeptember 13-án, ottani idő szerint este fél 10-kor ért földet a repülőgépünk Atirau, orosz nevén Gurjev városában. Előzetes megbeszélés szerint fogadott Maksim úr, aki mindjárt el is vitt vacsorázni egy barátjához. Kezdtem magamat a török világban érezni, amikor a földre terített abroszon tálalt vacsorát törökülésben körbeültük, és mindenki kézzel szedett magának a közös tányérból. A kézzel evés a városokban már csak a tisztelt vendég húsétellel való fogadásánál maradt meg, a falvakban azonban még általános. A vacsora elköltése után kocsiba szálltunk, és mintegy négyszáz kilométert utaztunk délkeleti irányban, Kulsariba. Ezen a településen éjszakáztunk, majd a következő napon újabb 800 kilométert haladtunk dél felé.

Délelőtt érkezünk Mangisztau központjába, Aktauba. Ez a város, mely Kazakisztánban szépnek számít, négy-ötemeletes házak hatalmas lakótelepe, vagyis olyan, mint a volt Szovjetunió sok újabban épült városa. A megszokott lakótelepi képet színezi, hogy hajnalban átvonul a városon egy-egy ménes, és többször ütközhet az ember jurtákba is, igaz ezeket már csak a halotti tor megtartásához állítják fel. Egyéni, kellemes hátteret ad a városnak a Kászpi-tenger festői partja.

Mindenekelőtt helyi kísérőt kellett találnunk, ezért először a polgármesteri hivatalba mentünk, majd onnan a helyi Kulturális Központba. Az intézmény vezetője, Nurniyaz úr előkerített két hivatásos énekest, név szerint Izbasar és Amandik nevű urakat, és a gondjaikra bízott minket. Amandik rögtön felajánlotta, hogy ő elénekli a területen található, szerinte mintegy húsz népdalt, nem kell feleslegesen utazgatnunk. Mi azonban ragaszkodtunk a helyszíni gyűjtéshez.

A továbbiakban Aktau lett a székhelyünk, innen mentünk kutatóutakra a környékbeli kisebb településekre és a nomádok jurtatáboraiba. Noha előzetesen ránkijesztettek, hogy Kazakisztánban igen nagy a bűnözés, sok a kábítószeres, és örülhetünk, ha utunkat ép bőrrel megússzuk, a kis falvakban mi mindebből semmit sem éreztünk.

Helybeli kísérőnk, Amandik Kömekov, kazakul Kömekuli, valamint családja térítés fejében biztosította a szállást, étkezést és a szállítást. Amandik szállított minket saját autóján, és hathatós segítséget nyújtott az emberek énekre bírásánál is. Ez utóbbi egyáltalán nem könnyű feladat. Éneket gyűjteni, különösen keleti nőktől, egyike a legnehezebb néprajzi gyűjtőmunkának. Ugyanakkor talán szívesebben énekelnek idegeneknek mint helybelieknek, hiszen az idegen majd elmegy, és rá nem is vonatkoznak teljes mértékben a helyi szokások, Ezért a következő módszert alakítottuk ki. Az első napokban elmagyaráztuk kísérőnknek, hogy egyszerű emberek egyszerű dallamaira vagyunk kíváncsiak, nem pedig hivatásos előadók műsorára. A falvakba beérkezve már ő ismertette jövetelünk célját a helybelieknek, akik azután javasoltak olyan idősebb férfiakat és nőket, akik még tudják a régebbi dallamokat, és el is vittek hozzájuk. A lehetséges adatközlőt pedig már a falubeliek világosították fel jövetelünk céljáról, és gyakran kapacitálták is, hogy énekeljen. Ha nő volt az „áldozat”, akkor az első dallam után kazak kísérőink kimentek, és mi, magyarok folytattuk a gyűjtést, általában jó eredménnyel.

Úgy tűnt, hogy ezen a vidéken a hagyományos népzene erősen visszaszorulóban van, és a régebbi dallamokat főként csak az idősebbek énekelik. A dallamok kihalásától azonban mégsem kell félni, hiszen épp ezek az idős férfiak és nők felügyelik a kisgyermekeket, és közben – mint sokszor megfigyeltük – saját régi dallamaikat dúdolgatják nekik.

Bejártuk a terület falvait, eljutottunk a régi karavánutak Üstirtjához, és meglátogattuk Fort Sevcsenkót is. A gyűjtés vége felé egyre inkább a már felvett dallamok kerültek elő, így, ha nem is teljes, de remélhetőleg reprezentatív gyűjtéssel térhettünk haza. A húsz faluban felvett mintegy kétszáz dalt harmincnégy férfi és húsz nő énekelte szalagra.

2. ábra: Összefoglaló térkép mangisztaui gyűjtéseinkről

- Terme a jurtában,

- Itató vályú és kút,

Lóbefogás,

- Sipos János Sipos osztja a húst a jurtában,

- Jön a ménes,

- Nomádszállás

Gyűjtőút a mongóliai Bajan-Ölgij kazakjai között (Somfai Kara Dávid)

Bajan-Ölgij megye Mongólia legnyugatibb tartománya, melyet az Altaj hegység szel át, és itt van Mongólia legmagasabb hegycsúcsa a 4374 méter magas Tawan-Bogd. A helyiek nomádok, itt a rideg állattartás és alpesi pásztorkodás a jellemző. Nyáron a hűvösebb hegyi legelőkre ’jaylaw’ folyóvíz közelébe, télen pedig szélvédett, alacsony fekvésű melegebb helyekre húzódnak az emberek. A hegyek majdnem teljesen kopárak, csak egy-két magasabb fekvésű helyen találunk borókafenyő erdőket. A boróka szent fa, gyógyító ereje van. A tartomány legnagyobb folyója az Ölgij ’bölcső’ és tartományközponton is keresztülfolyó Xowd.

A 18. század második felére Belső-Ázsiát két nagyhatalom, a cári Orosz Birodalom és a Mandzsu-Kínai Császárság osztotta fel. Mongólia, Dzsungária és Kelet-Turkesztán kínai terület lett. A kipcsák szteppe kazakjait az oroszok gyarmatosították. Az 1770-es években a kazakok Orta Jüz törzsei közül sokan nem akartak az oroszoknak behódolni, és átköltöztek Dzsungáriába.

Ma Kína Hszincsiang autonóm területén másfélmillió kazak él az Ile, Tarbagatay és Altay kazak autonóm körzetekben. 1870-es évekig némileg függetlenül éltek, saját megválasztott bíráik vezették a népet. Később mandzsu közigazgatás alá kerültek, ekkor már a mandzsuk által kinevezett helytartók kormányoztak. 1921-ben Külső-Mongólia Mongólia néven függetlenné vált Kínától, ekkor az itt élő kazakok elszakadtak dzsungáriai testvéreiktől. 1991-ben a Szovjetunió felbomlásakor Kazakisztán független állam lett. A Mongóliában és Kazakisztánban lezajlott demokratikus változások révén sok mongóliai kazak, főleg fiatal költözött vissza az anyaországba (körülbelül ötvenezren, helyi lakosság egyharmada). Az elvándorlási folyamat ma is tart, az itt élő kazakok száma csökkenőben van.

Bajan-Ölgij Mongólia egyetlen nemzetiségi területe, itt a lakosság kétharmadát a kipcsák-török nyelvű kazak népcsoport adja. Élnek még itt mongol nyelvű ojrátok és halhák valamint török nyelvű tuvák is. A lámaista mongolok és a muzulmán kazakok békésen élnek egymás mellett, de nemigen keverednek. A tuvák sámánhitűek, és a kazakok közt is találunk révülő baksïkat ’táltosokat’.

Már előttem is szép számban jártak magyar kutatók Mongóliának ezen a legnyugatibb szegletében, az Altay hegyei közt, többek között Mándoky Kongur István, a fiatalon elhunyt turkológus és Kara György professzor is gyűjtött a területen.

3. kép: Bajan-Ölgiji táj lovas pásztorokkal és jurtákkal

Magam 1996 júliusában jártam Nyugat-Mongólia Bajan-Ölgij tartományának Nogoon-Nuur járásában. Egy onnan származó kazak néprajzkutató Babakumar vitt el a szülőföldjére, hogy népköltészettel és hagyományos műveltséggel kapcsolatos adatokat gyűjtsünk a nomád nyáriszállásokon. Babakumar, aki Almatiban él, a kazak fővárosban fogadott, majd onnan egy négyórás repülőúttal Ölgijbe repültünk.

Ölgij jellemző példája azoknak a nomád közigazgatási és kulturális megyeközpontnak, melyek Mongóliában a szovjethatalom 1925-ös kialakulása után jöttek létre. Az emberek fából és vályogból készült házakban laknak, a téli fagyokat itt vészelik át, ám az idő jobbra fordultával a kertben álló nemez sátrakba költöznek. Nyáron szinte elnéptelenedik a település. A nomádok állataikkal a nyári szállásra vonulnak, és ott sátrat verve legeltetnek a rossz idő beálltáig. Régebben kétpúpú tevékkel szállították terheiket, mára a teherautó kezdi felváltani a teve szerepét.

4. kép: Érkezés a nyári szállásra, Bajan-Ölgij

- Jurta állítás

Miután elintéztük a formaságokat, útra keltünk Babakumar rokonai, a Jantekey nemzetség nyári szállására. Mivel határterületről van szó, mely az Orosz Föderáció Altay Köztársaságával határos, ahol a Koss-Agas területen 5000 kazak él, ide csak külön engedéllyel lehet külföldieknek utazni. Terepjáróval vágtunk neki az útnak Nogoon-Nuur járás felé. Útközben kezdtek feltünedezni a kazak jurták. Egy magas hágón keltünk át, ahol a hegy szellemének állított owoo ’szent kőrakás’ jelezte a mongolok jelenlétét. Délre a Cengel Hairhan örök hófödte csúcsa fehérlett. Ezután ereszkedtünk le a Har-Gowi síkságra. A terepjáró Cagaan Nuurig vitt el bennünket. Innét rokonoktól lovakat kaptunk, és estére ellovagoltunk a törzs nyári szállására. Felfelé haladtunk egy völgy mentén, a völgy tetején a Dörböt-hágón (2482 m) át vezet az autóút Oroszországba.

Egy kis folyócska csörgedezett a völgyben. A nemezsátrak a folyó mentén voltak felállítva, kisebb csoportokban. Elsőként egy csikós nagybácsi sátrában szálltunk meg. Szemtanúi voltunk a hagyományos csődörherélésnek. Ezután piszpe bataszi ’herélés-áldást’ mondtak az ak-szakalok ’fehér-szakállú, idős férfiak’, és kisebb ünnepséget tartottak. A messziről jött utas tiszteletére juhot öltek, és áldoztak Kambar-Ata a lovak védőszellemének tiszteletére is, hogy az imént herélt lóból jó hátasló váljon. Este aztán mikor kész lett az étel, szertartásosan felszolgálták. Nekem, mint tisztelt vendégnek a feje jutott, az áldozati állat minden darabját a szokások szerint kell szétosztani a vendégek között.

A lakoma után sokan dalra fakadtak, és kezdődhetett a gyűjtés. Ilyen alkalmakkor csak kara-öleng-eket ’egyszerű dalokat’ énekelnek. Ezek szövege változatos, a szülőföld vagy rokonok iránti szeretetet, utánuk érzett vágyódást fejeznek ki. Első két soruk a mondanivalóhoz csak távolabbról vagy sehogy sem kapcsolódó kép, melyben gyakran jelennek meg a nomádok életszemléletére, pogány hitvilágára utaló mozzanatok. A tulajdonképpeni mondanivalót a második két sor hordozza. Ilyen volt az a dal is, melyben egy idősebb néni a nomádok esővarázsló kövéről énekelt.

Nomádok körében nagyon erősen él a családi-nemzetségi kapocs. A kazakok hét nemzedékig tartják számon őseiket. A nemzetség vagy családfő az ata, a többiek testvérként fordulnak a másikhoz. Nagyon erős a törzsi összetartás, ezért a rákövetkező napokon az Almatyból érkezett rokonok lóháton körbejárták a teljes rokonságot. Én is velük tartottam.

A meglátogatottak közt volt egy asszony, akinek a férje korábban meghalt. Kazak szokás szerint, ha valamelyik asszony a törzsből a halott férfi feleségével találkozik a férfi halálát követően, akkor a feleséggel együtt siratni kell az elhunytat, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el. Ez a köris ’találkozás’, a siratást pedig joktaw-nak ’hiányol’ nevezik. Bajan-Ölgijben az idősebb kazak asszonyok ma is hordják a hagyományos asszonyi fejviseletet, a jawlïk-kizmešek-et. A két fehér fejkendős asszony, amint meglátták egymást, hangos siratásba kezdett. Az egyik asszony épp a jurtából lépett ki a vendégek köszöntésére a másik leszállt a lováról, majd egymás előtt féltérdre ereszkedtek, és fejüket egymás vállára hajtva nagy átéléssel siratták az elhunytat. A siratás során leginkább az elhunyt után árván maradt gyermekek sorsa felett keseregnek. Az első két sor a siratókban is gyakran csak hangulatfestő, csak a második két sor kapcsolódik a meghatározottabb eseményekhez.

A kazakok a halottat a törzsi temetőben temetik el, és a hetedik napon halotti tort adnak. Ilyenkor is siratnak. Csak nappal szabad siratni. A negyvenedik napon újabb tor van, ez a kïrkï. Szokás a századik napon is halotti tort tartani, ezen állatot áldoznak.

Fontos éneklési alkalom a toy ’lakoma’, amikor valamilyen ünnepi alkalomból összegyűlik a környék, a rokonok, szomszédok. Ilyenkor a mongolokat is meghívják. A legfontosabb toy a lakodalom, ahol sok sajátos éneket is énekelnek. A kïz-uzatuw ’leánybúcsúztatás’ során a lány elbúcsúzik szüleitől és rokonaitól, elsiratja gyermekkorát és férje törzsében menyasszony, vagyis kelin ’jövevény’ lesz. Ez a dal a sïŋsuw. Adatközlőim jórészt 70-80 éves idős férfiak és nők voltak

A másik népszerű dal a bet-ašar ’az arc felfedése’. Az újonnan érkezett menyasszony arcát letakarják, majd egy énekes bemutatja a menyasszonyt új rokonainak, és jótanácsokkal látja el. A menyasszony minden rokon előtt egyszer meghajol. Ezután felfedik az arcát, és az asszonyok ajándékokat szórnak áldásképpen. A bet-ašar ma is elengedhetetlen része a kazak lakodalomnak. A menyasszony arcának elfedése már muzulmán hatás, sámánista török népeknél és a mongoloknál ismeretlen. Az viszont általános, hogy a menyasszony díszesen felszerszámozott lovon érkezik, és az apja is elkíséri. Lakodalmakkor énekelnek még a fiatalokat okító dalokat, melyek megnevezése ösiyet sözi ’végrendelet’.

Gyűjtöttünk még bölcsődalt, melyet äldiy-äldiy ’tente-tente’ szóval kezdenek. Muzulmán szokás kapcsolódik a Ramadan holdhónaphoz, melyben a Korán szent iratait Allah Mohamed prófétának kinyilatkoztatta. Ebben a hónapban a muzulmánok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek és csak az este beálltával kezdődik a lakomázás. Ilyenkor fiatalok énekszóval járnak a jurták közt, iszlámot okító dalocskákat énekelve (jarapazan). Az emberek ajándékokkal jutalmazzák őket.

Utoljára említem a jïr éneket, a kazak epikus költészet legfontosabb formáját. A jïr attól függően, hogy milyen hosszú - kétszáztól akár tízezer sorig is terjedhet - hosszú dal, rege vagy akár eposz is lehet. A legszentebbek a batïrlïk jïr-ok ’hőseposzok’. Az eposz éneklésével az ősök szellemének áldoznak, és a jïršï ’regős’ a szellemeket hívja segítségül a szöveg felidézésekor, melyet félig révült állapotban regél el. A régi nomád társadalmakban az eposz nagy jelentőséggel bírt, a közművelődés szinte kizárólagos formája volt, segítségével a hallgatóság megismerkedett népe tudatában élő történelmével. Ezek az eposzok szájról szájra hagyományozódtak a híres jïraw ’énekes eposzköltők’ segítségével. A nomádok számára az eposz jelenti azt, amit az írásos kultúrák számára a könyv. Kötött formában hét- vagy tizenegy szótagos, négysoros egységekből áll, monoton egyszerű dallama segít a regősnek a révülésben. Az általam felvett regét egy kilencvenéves néni mondta el, apjától hallotta gyerekkorában, egyébként a kazakoknál nem szokás, hogy egy nő eposzt énekeljen. Terjedelme körülbelül két óra, tehát itteni viszonylatban rövidnek mondható. Témája egy kazak hős és egy mongol kalmük harcos párviadala.

Hadd mondjak végül köszönetet Babkumar barátomnak, hogy magával vitt szülőföldjére, rokonai közé, és hálás vagyok rokonainak is, akik hamisítatlan nomád vendégszeretettel fogadtak.

5. kép: Egy sassal vadászó 70-éves mongóliai kazak ember a bottal, melyen a sas ül, míg ő lovagol

Gyűjtőút egy mongóliai kazak bányászfaluban, Nalajhban (Csáki Éva)

A Bajan-Ölgijben gyűjtött anyaghoz kiegészítésképpen szükségesnek tűnt még egy mongóliai kazak falu zenéjének a vizsgálata. A választás Nalajhra esett. Nalajh egy kazak-mongol vegyes lakosságú bányászváros, mely a mongol főváros közelében, attól délkeletre fekszik. A faluban élő kazakok az ide másfél ezer kilométerre fekvő Bajan-Ölgij tartományból származnak. Az akkori szocialista eszméknek megfelelően az ötvenes években több száz kazak családot telepítettek ide, a helyi mongol lakosság mellé, állítólag kellett a szorgosabb kéz. Bajan-Ölgijből a kulákokat költöztették ide, de volt, aki önkéntesen jött. Tilos volt visszatelepülniük, ám időnként hazalátogathattak. Mongóliában nem volt autóút, és a mohamedán közösség vezetője, a molda jól emlékezett azokra az időkre, amikor motorral vágtak neki a teljes hétig tartó útnak a végtelen pusztaságon át. Ugyanakkor egy kis kazak csoport Bugantba került, Nalajhtól 460 kilométerre észak-keletre, itt a mai napig van kazak település, ahol főleg aranymosással próbálkoznak.

A nalajhi kazakok legtöbbjének van kapcsolata a Mongólia nyugati területein élőkkel. Noha a fiatalabb nemzedék kétnyelvű, mongolul és kazakul is tudnak, az ötszáz nalajhi kazak család többsége megőrizte kazak identitását, és egy önálló ‘városrészt’, egy különálló hegyoldalt laknak. Ugyanakkor van példa a mongolokkal való keveredésre is.

A mongóliai kazakokat Kazakisztán az utóbbi években visszafogadja. Bár legtöbbjüknek nincs ott ismerőse, mégis, Kazakisztán 1991-es függetlenné válása óta megfigyelhető az a trend, hogy a diaszpórában, főleg Mongóliában élő kazakok visszavándorolnak Kazakisztánba, ahol elfoglalják az onnan kivándorló oroszok és németek helyét. Sokan vándorolnak Mongólián belül is, például a molla unokatestvére Bugantból származott. Ott az egyetlen iskola orosz vezetésű volt, de a rendszerváltozással az is bezárt, így csak rendkívüli nehézségek árán tudták taníttatni a gyermekeiket.

Nalajh régebben szénbányájáról volt ismeretes, a bányát azonban nemrégen leállították, és azóta igen nagy a munkanélküliség. Nem könnyű itt az élet, az itteni kazakok szegények, mint a templom egere, de valahogy mégiscsak megélnek. A férfiak vigyáznak az asszonyokra, akik szülnek, főznek, varrják a kis kerek sapkácskát a kepes-t, melyet kazakos motívumok, főleg indák díszítenek.

Körülbelül féldollárnyi összegért visz ki a busz a fővárosból Nalajhba, naponta többször van járat, ahogy ezt már az érkezés napján megtudtuk. Kísérőmmel, Somfai Dáviddal másnap a reggeli kilenc órással indultam. Nem sokkal több mint egy óra az út. Mogilxan molla, a helyi kazak közösség vezetője Bajan-Ölgijben született, és a Kerej törzs Jantekej nemzetségéből származik. Ő úgy tudja, hogy Mongóliában tizenhét helyen élnek kazakok, és a gyerekek javarészt mongol iskolába járnak. Vannak olyan kazak családok, legalább hatvanan, melyek a környéken nomadizálnak.

A molla felelőssége, hogy ne felejtsék el a múltat, de Nalajhban a szerepe nem csak a kazakokra korlátozódott. Ottlétünk alatt is jöttek hozzá ráolvasásért, talizmánért buddhista vallású mongolok is. Valaki kölcsönadott készpénzt, és most a molla közbenjárásával próbálta visszaszerezni. A molla egy talizmánt adott neki arab betűs szöveggel, próbálkozzon azzal.

Utunk célja népdalgyűjtés volt, és sikerült is rögzíteni mind népi, mind vallási énekeket archívumunk részére. Az első adatközlő Kenesar (56 éves) dombrakísérettel énekelt egy részt egy eposzból. Ibrahim Sotan pedig egy jarapazan vallási éneket mondott, melyet a Ramadán idején éjszakai étkezés előtt szoktak énekelni. A 91-éves írástudatlan Melijke asszony Xinjiangban született, majd egy mongóliai kazakhoz ment férjhez. Sok gyereke meghalt, a férjét is elvesztette. Szépen énekelt äldiy-t ‘altatót’, köris-t ‘siratót’, kara öleŋ-et ‘egyszerű dalt’ és aytis-t ‘felelgetős éneket’. A molla, majd egy Tileu nevű férfi terme dallamokat adott elő, dombrán kísérve éneküket. Serjantól, egy hetvenéves asszonytól pedig siratókat és altatókat vettünk fel. Innen mentünk ebédre egy gazdához, aki épp a tőzeget rakta fel a háza tetejére száradni, és ahogy beléptünk a kapun, mosolyogva szorította meg a kezünket. A háziasszony, Kaniypa helyi viseletet öltött, úgy énekelte el a nekünk szánt dalait: egy sinsu-t ‘menyasszonysirató’ és egy kara ölent ‘egyszerű dal’. Később a mollától vettünk fel aytist, felesége, Kümpey Kadaktól pedig egy kara ölent a hazug világról meg a rövid szerelemről. Mikorofonvégre kerültek még bet-ašarok ‘menyasszonyköszöntő’ és ösiyet ölenek azaz okító éneket. A Nalajhban gyűjtött dalok hasznos kiegészítői lettek a sokkal nagyobb Bajan-Ölgiji anyagnak.

6. kép: Asszonyok teázgatnak egy jurtában Nalajhban

3. ábra: Összefoglaló térkép a gyűjtésekről Bajan-Ölgijben és Nalajhban

Dél-nyugat-kazak dallamok

Mielőtt nekilátnánk a zenei elemzéseknek, tekintsünk át néhány fogalmat és rövidítést. Ezután a kazak zenei műfajokkal is megismerkedünk, mielőtt a dallamok vizsgálatába fognánk.

Jelölések, fogalmak

A kazak dallamok többségében a mi-re-do trichord helye, tehát a két szomszédos nagyszekund egyértelműen azonosítható, így a dalok egységesen mi-re-do=d²-c²-b¹-re transzponálhatók. A fokszámokat a következőképpen használtam: do=b3, re=4, mi=5, stb. A do alatt kis- vagy nagyszekunddal a 2. fok van (ti), ezután az első fok (la), majd sorban a VII., VI. stb. fokok. (A szolmizációs szótagokat néha rövidebben jelzem, például d=do, r=re, m=mi stb.).

4. ábra: Fokok és hangmagasságok

A skála egy hangját akkor teszem zárójelbe, ha az illető hang kevéssé fontos szerepet játszik a dallamban. Például egy (szo)-mi-re-do hangsort használó dallamban a mi-re-do trichord játssza a főszerepet, a szo csak ritkán és súlytalanul szerepel.

Ha a dallamok hangsoraiban nagybetű szerepel, az a záróhangot mutatja, például mi-Re-do egy olyan dallam hangsorát jelöli, mely a mi-re-do hangokon való mozgás után a re hangon zár.

A^v az A zenei sor olyan változatát jelenti, mely A-tól a sor elején vagy közepén különbözik, hasonlóan, az A_ck az A sor olyan változata, mely az A-tól a sor végén tér el.

Az elemzés szempontjából kétsorosnak veszem azokat a dallamokat, melyek két zenei gondolatból építkeznek visszatérés nélkül, például AB, AAB, ABB, AABB, AAAAB. Háromsorosnak számítom a három különböző sorból álló dallamokat (ABC), négysorosnak a négy különböző gondolatból állókat (ABCD), a három gondolatot négy zenei sorban megvalósítókat (AABC, ABBC, ABCC, ABCA stb.), valamint a két gondolatot négy zenei sorban visszatéréssel megvalósítókat (ABBA, AABA stb.). Ugyancsak a négysorosak közé sorolom, ha a fenti értelemben vett négysoros dallam második fele megismétlődik, például ABCDCD.

A formai elemzéseknél a sor változatait nem tekintem külön sornak, tehát például az A_vA formájú dallamot egysorosnak, az ABAB_kB_kB_kB formájút pedig kétsorosnak számítom.

Ha a kotta fölött nem áll tempójelzés, úgy az illető dal parlando-rubato előadásban hangzott el. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a szabad előadásnak széles skálája van.

7. kép: Nurmuhambet énekel és játszik a dombrán

- Terme

Műfajok

Az alapvető zenei műfajok természetesen sok népnél hasonlók, különösen igaz ez azokra a népekre, melyeknél még ma is él a nomád kultúra vagy annak legalább az emléke. Zene kíséri az élet sok mozzanatát. A gyermekeket beszik zsiri ‘bölcsődal’ altatja el, a házasulandó lánynak szinszu-val ‘menyasszonysirató’ mondanak búcsút, a halottól pedig zsoktau/körisz³⁰-szel ‘sirató’ búcsúznak el. Természetesen a gyerekeknek is vannak saját egyszerű dalaik. Mint oly sok népnél, többek között az irakiaknál, anatóliai törököknél, azeriknél, magyaroknál, vagy éppen kazakoknál a siratók, altatók és gyermekdalok szerkezete és dallammozgása többnyire egyszerű.

A lakodalom itt is különösen gazdag alkalom az éneklésre. Az elbeszélő történetek előadására használatos terme dallamokhoz hasonló gyors recitálással adják elő a toj basztar ‘lakodalom-nyitó’ dalokat. A lakodalom során felhangzanak sajátos, lakodalomhoz kötött dalok is, például a már említett leánybúcsúztatón kívül a betasar ‘arc megmutatása’, melyet akkor énekelnek, amikor a menyasszony elindul a vőlegény jurtájához, illetve ma már inkább a házához. E dallamokban tanácsokat kap a menyasszony, miként illik viselkedni az új helyen, férje családjánál.

Jellegzetes lakodalmi dal a zsar-zsar dallam is, melyet a lakodalmi mulatságban férfiak és nők csoportja énekel egymásnak felelgetve. Ezek szövege igen változatos, a jókívánságtól a különféle tréfákig. A zsar-zsar dallamok jellegzetes kolomejka-ritmusa a magyar népzenében is fontos helyet foglal el. Szövegük 11+2, pontosabban 4+3 | 4+2-szótagos, a két utolsó refrén-szótag a zsar-zsar ‘kedves’, innen is kapta a dallam az elnevezését.

A ceremoniális dalok között vannak olyanok is, melyek a munkaév kiemelkedő eseményeihez kötődnek, fohászok a természet erőihez, például esőimák, hálaadás a sikeres munka miatt stb. A kazakok legjelesebb ünnepei a nawriz ‘holdújév’, oraza ‘a böjt végének ünnepe’, a szündet, melyen a kisfiúkat metélik körül, a kurban ajt ‘áldozati ünnep’, valamint a csilde-hana, melyet a kisgyerek negyvennapos korában ülnek meg. Ekkor nézhetik meg először idegenek a gyereket.

Felhangozhat az ének munka közben, vagy még inkább a munka szüneteiben is. A legfontosabb munkák az állattenyésztéshez, pásztorkodáshoz kapcsolódtak, ennek megfelelően vannak csikósdalok (zsilkisi eni) és pásztordalok (kojsi eni). A házimunka és a tejtermékek feldolgozása a nők feladata, akik énekelnek, mialatt fejik az állatokat, előállítják a tejtermékeket, szőnek, fonnak, szőnyeget készítenek vagy darálnak. A jurta felállítása és lebontása is női feladat, melyet nemegyszer dalok kísérnek.

A török népek többségéhez hasonlóan a kazakok muzulmánok. A vallási dalok közül mi a ramadáni böjt alatt énekelt zsarapazan dallamokat és adományköszönő imákat gyűjtöttünk. A terme stílusról később részletesebben fogunk beszélni. Most csak annyit, hogy ezek az elbeszélő dallamok és a kapcsolódó recitativ formák ritmusukban és motívumaikban általában egyszerűek, de szabálytalan szerkezetük több sorból áll.

Az alkalomhoz nem kötött dalokhoz tartoznak a lírai dalok (kara en), melyek dallamukban és szövegükben rendszerint összetettebbek az elbeszélő daloknál. A humoros és szatírikus dalok, például az ajtisz ‘párbeszéd’ egyszerű formájúak és kötött ritmusúak. Az ajtisz-ok olyan dallamok, melyeket az előadók, rendszerint férfiak és nők csoportjai egymással feleselve, válaszolgatva adnak elő, miközben igyekeznek lefőzni a másikat ravaszságban, ötletességben.

A műfajok sem zeneileg sem szövegüket tekintve nem válnak élesen szét, különböző műfajokban is találkozunk hasonló zenei vagy szöveges motívumokkal, sorokkal, sőt nagyobb egységekkel is. Példaképpen említhetem, hogy – ahogy más népeknél sem ritka – a sirató és a menyasszonybúcsúztató dallamai megegyeznek, nemegyszer ugyanilyen jellegű bölcsődalokkal is találkozunk, sőt a siratók alapmotívumai egyes lírai dalokból is kielemezhetők. Minderre bőven mutatok példákat később, a dallamok ismertetésénél.

Kifejezetten hangszeres darabokat (küj) nem sokat gyűjtöttünk. A kazak népi hangszertár kicsi, mindössze a dombra (kéthúros lant), kobiz (lószőrhúros hegedű), sibizgi (furulya) és a san kobiz (doromb) tartozik bele.

A férfiak a sok háznál megtalálható kéthúros dombrával kísérik az éneküket, gyakran magas fokon kezelve ezt a pengetős hangszert. A dombra-kíséret alapvetően a dallamot játssza, de mivel mind a két húrt egyidejűleg pengetik, különböző kettőshangzatok is megszólalnak. Régebben volt kobiz nevű vonóshangszerük is, ezt azonban manapság már nem használják.

A hangszerek közül a legfontosabb a dombra. Ennek két bélhúrja van, melyek rendszerint kvartra, ritkábban kvintre vannak hangolva. Skáláját bundok rögzítik. A hangszer az orosz balalajka előfutára lehetett. Nyugat-kazak formájának háta domború és 14 bundja van, míg a keleti modellt háromszög- vagy ásóalakú test és nyolc bund jellemzi. A dombrán pengetővel játszanak, a két húrt mindig együtt pengetve. A hangszer skálája területenként változik Kazakisztánban, de az alap egy másfél oktávot átfogó mixolíd hangsor. Ezt az alapot a következő kromatikus hangok bővíthetik: kis terc, kis szext, kis szekund. Egyes darabokban a nagy terc és a kis terc bundjait egy köztes helyzetbe tolják, ilyenkor semleges terc szólal meg.

A következő ábrán látjuk a legfontosabb skálákat, melyeket a bundokon túlnyúló játék még valamelyest kibővíthet.³¹

5. ábra: A dombra hangsora a) Nyugat-Kazakisztán, b) Kelet-Kazakisztán

A kobiz a kirgiz kiakhoz hasonló hegedűféle. Teste és nyaka egyetlen darab fából készült, és a hangszer egy hatalmas merítőkanalat formál. A merítőkanál üregét tevebőr fedi. Ezen a tevebőrön egy magas láb (híd) áll, e fölött vezetik a nyak felé a két, lószőrből font húrt, melyeket a dombrához hasonlóan kvartra vagy kvintre hangolnak. Játék közben a játékos az ujjaival rövidíti meg a húr hosszát, anélkül azonban, hogy a húrt odanyomná a hangszer nyakához. A kobiz szólóhangszer, emellett az ének kísérésére is használják. Hangkészlete lényegében megegyezik a dombráéval.

A szibizgi a pásztorok furulyája, 4 vagy 5 lyuka van, és egy sztyeppei ernyős virágzatú növény szárából készül. Szerkezetében, skálájában és hangterjedelmében hasonlít a kirgiz csór-ra. A sang kobizt vagyis a dorombot főleg a gyermekek pengetik a kazakoknál. A katonai zenekarokban régebben volt egy oboaféleség (szurnai), nagy basszuskürt (karnai) és kettős dob (daulpaz).

A hosszú bevezető után térjünk rá valódi témánkra, a kazak dalok rendszerezett ismertetésére. A mangisztaui dallamokat a következő zenei csoportokra osztottam:
     - terme dallamok,
     - kis ambitusú dalok, köztük siratók és pszalmodizáló dallamok,
     - nagyobb ambitusú „melodikus” dallamok, valamint
     - egyéb dallamok.

Ezek a csoportok többnyire zeneileg is többé-kevésbé összetartozó dallamokat, dallamosztályokat tartalmaznak, kivéve természetesen az „egyéb” dallamok csoportját. A dallamok hasonlóságának megállapításánál első soruk formáját, dallammozgását, valamint a dalok ambitusát és sorzáró hangjait vettem figyelembe. Az egyes dallamosztályokon belül a különböző hangsorú és eltérő záróhangú dallamokat együtt elemzem, ennek okára később bőven találunk majd magyarázatot. Elsőként ismerkedjünk meg az úgynevezett terme dallamokkal.

A kazak epika és a ‘terme’ dallamok

Az akin olyan hivatásos énekes, akinek tehetsége van a költészethez, a költői és zenei improvizáláshoz és mesteri szinten kezeli kéthúros pengetős hangszerét a dombrát is, mellyel énekét kíséri, s amelyen hangszeres bevezetőket és közjátékokat ad elő. Ez a dalnok rendszerint nem komponál vadonatúj dallamokat, ezt közönsége nem is várja el, sőt valószínűleg el sem fogadná, de zenei tehetségének megfelelően variálja, színesíti a régieket. Újabban például egyes énekesek között az a divat, hogy csokorba kötik a régebben külön, de igen hosszan énekelt dallamokat.

A kazak akinok alapműfajai a maktau ‘dicsőítő dal’ és a tolgau ‘oktató dal’, melyeket rendszerint recitativ előadásban szólaltatnak meg. Az akinok strófikus formájú dalokat is énekelnek, például lírai vagy történelmi témákban.

A kazak epikus elbeszélés alapja egy folytonos deklamáció, mely hét- (4 | 3), nyolc- (3 | 2 | 3) illetve ritkábban tizenegyszótagos (3 | 4 | 4) vagy (4 | 3 | 4), kis ambitusú és egyszerű, de igen variatív motívumokból áll. Az előadás egy magas regiszterben előadott bevezető zenei felkiáltással kezdődik, majd a szöveg recitált előadása következik, fokozatosan egyre alacsonyabb hangfekvésekben. Ez az ereszkedés azonban nem egyenletes, és rendszerint sok lépcsőben valósul meg. Az előadás egy lassabb kadenciális refrénnel zárul.

Ez a forma nem csak az epikus előadásokban használatos, hanem a terme vagy zseldirme dalokban is. Az utóbbi elnevezés a ló galoppjára utal, valószínűleg az előadás élő, gyors módja miatt. Ez a gyors recitálás meglehetősen szabályos ritmusban történik, azonban a dombra egyenletes nyolcadai fölött a dallam ritmusa hol triolákba csoportosulva több szótag előadására ad alkalmat, hol pedig kissé előrefut, majd lelassít, így sajátos drámai feszültség keletkezik, ami a figyelmet jobban felkelti és fenn is tartja.

A termék szövege többnyire oktató jellegű. Gyakran kezdődnek a dalos helyzetének bemutatásával, és ez a rész nem mentes egy kis öndicsérettől sem. A központi témák főként a régi szokások és az iszlám vallás dicsérete, az öregedés állapotának bemutatása, a helytelen cselekedetek és viselkedésformák felsorolása és a helyes viselkedésre vonatkozó tanácsok. A lakodalmi betasar dallamok is ide tartoznak, nemcsak zenei formájuk, hanem oktató jellegű szövegeik miatt is, ezek ugyanis az újdonsült menyasszonyt tanítják a helyes viselkedésre az új helyen.

Terme éneklés

- Terme 1,

- Terme 2,

- Terme 3,

- Terme 4,

- Terme 5,

- Terme 6,

- Kazak költő dombrával

Noha a terme dallamok nem strófikusak, néha „redukálható” belőlük egy ereszkedő strófikus dallam. Az előadás folyamata során jellemzően az első sor a legmagasabbak, az utolsó pedig a legmélyebbek közül való, közben azonban a hangmagasságok szabálytalan váltakozása figyelhető meg. Egyes terme dallamok különös figyelmet érdemelnek egyszerű, ősiesnek tűnő zenei megoldásaik miatt. Figyelemfelkeltő az a tény is, hogy míg a terület dallamainak többsége kisterces skálán mozog, a terme dallamok jelentős hányada do-végű.

A terme előadásfolyamatainak szerkezeti jelölésére rövidítéseket vezettem be. A dallamsorok többsége egy gerinchangon, illetve annak közvetlen környezetében mozog, vagy arról néhány hangot ereszkedik. Ez tette lehetővé, hogy a sort annak a központi hangnak a szolmizációs jelével azonosítsuk, mely körül mozog, illetve, amelyre leereszkedik. A do-n recitáló, illetve do-középpontú terme sorok között a következő formák találhatók meg:

Do	a sor a do hangon mozog, arról legfeljebb egyszer-egyszer, és csak a re irányába tér el (például do-re-do-do \| do-do-do)
Do'	a sor a fa/mi fokról ereszkedik a do-ra (például mi-mi-mi-re \| do-do-do)
Do	a sor a do alatt egy-két hanggal is mozog (például la-ti-do-do \| do-do-do)
Do~	a sor körbeírja a do-t (például re-do-ti-do \| re-ti-do)
Do^k	a sor alapvetően a do-n mozog, de más, magasabb hangon ér véget (például do-do-do-do \| do-do-re). Ez a sorzáró hang szinte mindig csak egy (nagy)szekunddal magasabb, mint a sor gerinchangja. A Do_k jelentése hasonló, de itt a záróhang a sor gerinchangja alatt van (például do-do-re-do \| do-do-ti)
Do^	A nagyon ritka emelkedő sorokat jelzi (például do-do-do-re \| re-mi-mi)

A la, ti, re, mi, fa, szo hangok körül mozgó, illetve oda ereszkedő sorokat hasonló módon jelöltem. A szerkezetek leírásánál a la-ra végződő dallamzáró formulákat La_cad-dal, a nagyobb zenei egységeket indító bevezető felkiáltásokat pedig *-gal jelöltem. Az egyes terme dallamok általános mozgását ezek az alkotórészek meglehetősen jól jellemzik.

8. kép: Kosakan játszik a dombrán Mangisztauban

A terme dallamokat annak alapján csoportosítottam, hogy milyen hangokon mozgó sorokból építkeznek. Az egyes csoportok dallamai zeneileg összetartoznak, a csoportokat pedig további alcsoportokra osztani nem lett volna értelme. Mivel különböző szótagszámú sorok szerepelnek egy-egy terme dallamban, nem lehetett szótagszám szerint csoportosítani őket. Ugyanígy nem lett volna értelme záróhangjuk alapján csoportosítani, hiszen például a la-zárás sok esetben csak egy, a terme-folyamattól bizonyos mértékig elkülönülő refrén segítségével történik. Igaz ugyanakkor, hogy a nagyobb ambitusú terme dallamokban is előfordulnak olyan sorok, sőt hosszabb egységek is, melyek a kisebb ambitusú terme dallamokat alkotják, tehát az egyes csoportok nem válnak el élesen egymástól.

Legkisebb ambitusú terme dallamok (1–b3 és 1–4)

A legkisebb ambitusú terme dallamok főleg a Do elem különböző változatait használják, vagyis a do hangon, illetve annak környékén recitálnak. Ezekben is előbukkanhat a re, sőt a mi hang is, de soha nem a motívum gerinchangjaként. Gyakori viszont, hogy a bevezető frázis vagy a dallamot záró refrén magasabb hangokat is használ.

Az 1. kottában egy ilyen kisambitusú terme dallam szerepel. A dallamot szokás szerint egy-két kitartott, kevéssé díszített hangból álló, iy, aw szövegű bevezető indítja. Rendszerint először az 5. majd a 7. fok szólal meg, bár ez alól a kivétel sem ritka, mint például éppen az 1. kottában közölt dallam esetében. A bevezetők szerepe a figyelem felkeltése és a lelki ráhangolódás elősegítése.

Jól megfigyelhetjük a szótagszámok rugalmas változását, mely közben a ritmus a sémát írja körül, noha esetenként attól igen eltávolodik. A termét egy hosszabb kadencia zárja, mely most egyedi módon a VII. fokot is tartalmazza.

1. kotta: Legkisebb ambitusú terme dallam.
Szerkezete: * Do-Do-Do-Do +*La_cad(lásd még № 1a-i.)

A példatár № 1a-i. kis ambitusú terme dallamainak a szerkezeti képletét az alábbi ábrán mutatom be. Feltüntetek egy redukált szerkezetet is. Ez egy olyan elképzelt dallamot jelöl, mely egy szabályozódási folyamat során az adott terme dallamból kialakulhatna. A * jelentése „hívójel”.

A dallamok ezen az egyszerű csoporton belül is „összetettségük” sorrendjében követik egymást, a kevesebb motívumból álló és kisebb ambitusúak után jönnek a több zenei sorból álló és nagyobb ambitusú termék.

№	redukált szerkezet	részletes szerkezet
№ 1a	Do	Do-Do-Do-Do-Do-Do-Do-Do + Do_cad
№ 1b	Do~	* Do-Do-Do-Do-Do-Do~-Do~-Do-Do-Do~
№ 1c	Do-Ti’-Ti’-La	* Do-Do-Do-Do-Do-Do-Do-Do-Do-Do-Ti’-Ti + La_cad
№ 1d	Do-Do-Ti’-La	* Do-Do-Do~-Do-La-La-La \|La^-La’-La-La \|\| Do-Do-Do-Ti’-La-La \| La^-La’ + La_cad
№ 1e	Do-Do-Ti-La	* Do-Do-Do-Ti-La’-La-La + La_cad
№ 1f	Do-Ti-Ti^k-La	* Do^-Ti-Ti-Ti-Ti^k-La + La_cad1 + La_cad2
№ 1g	Do-Ti	* Do’-* Do-Ti-Do-Ti’-Ti \| Do^k-Do-Do-Do-Ti’ +Ti_cad
№ 1h	Dok-Do	* Do-Do^k-Do-Do^k-Do-Do^k-Do \| *Re^k-Do-Do^k-Do^k-Do^k-Do + La_cad
№ 1i	Re’-Do-Do^k-La	* Do-Do-Do-Do-Do \| Re’-Re’-Re’-Re’-Re’^k-Do-Do^k + La_cad

Közepes ambitusú terme dallamok (1–5, illetve 1–6)

A közepes ambitusú terméket a legkisebb ambitusú dallamoktól az különbözteti meg, hogy egyes soraik huzamosan az 5., 6. és a 7. fokokon mozognak. Emiatt az előző csoport néhány hangon zakatoló ütempáros jellegű megoldásai helyett most több, egymástól karakteresebben elváló, kiegyensúlyozott sorból álló formát látunk. Itt sincs azonban szó még határozott dalformáról. A rövid sorok dallamvonala többnyire esetleges, és a sorok egymásutániságában is nagy a szerepe a véletlennek, illetve az énekes pillanatnyi hangulatának. A sorok fokozatosan ereszkedve követik egymást, de vannak olyan terme dallamok is, melyek alacsonyan kezdődnek, és onnan emelkednek magasabbra, hogy azután ismét alacsonyan zárjanak. Fontos észrevétel, hogy gyakori a fa-gerincű dallamsor.

A 2. kottán egy közepes ambitusú terme dallamot mutatok, melyen jól megfigyelhető, amint egy-egy sor magasan halad, majd a terme-folyamat újra hosszasan visszatér az alacsony regiszterekbe.

2. kotta: Közepes ambitusú terme (l. még № 2d-e. és № 3a-c.)

Kétrészes termék (magasabb első és alacsonyabb második rész)

Ritkán bár, de vannak olyan terme dallamok, melyek magasabb és alacsonyabb részre szakadnak szét, úgy, hogy a két hangsáv legfeljebb egy hangon érintkezik. A következő példában bemutatok egy ilyen dallamot, mely huzamos 7.-8. fokon való recitálás után ereszkedik le az alacsonyabb hangokra. A képletek pontos követése bonyolult ugyan, de a szolmizációs jelek segítségével lehetőségünk nyílik a dallamsorok ereszkedő tendenciájának vizsgálatára. Például a 3. kotta dallamának sorai a következő ereszkedést valósítják meg: Szo-Mi-Fa-Mi-Ti-La.

3. kotta: Nagy ambitusú terme dallam.
Szerkezete: SzoSzo^kMi’Fa^kMi *Mi~Ti’Ti^kTi’ La^kLa+La_cad (lásd még № 4)

Bemutatok egy másik terme dallamot is (4a. kotta). Ez a folyamat még hosszabb, azonban a figyelmes szemlélő hamar észreveszi, hogy egyes sorok ismétlődnek, és az az érzésünk is támadhat, hogy ebben is akár több szabályosabb szerkezet lehetősége lappang.

4a. kotta: Nagy ambitusú terme dallam.
Szerkezete: Szo^k-Szo^k-Mi’ Re-Re-Mi-Mi- Re^k-Do-Do-Do-Do-Do ║Szo^k-Szo^k-Fa_k-Re | Fa^k-Re^k-Re^k-Do-Do-Do_k-Do^k-Do^k-Do^k-Do | Do^k-Do-Do ║ Re^k-Ti’-La | Ti’-Ti^k-Ti^k-La^k-Szo,-Szo,-Szo,-La + Szo,_cad.

Eljátszhatunk a gondolattal, hogy milyen négysoros dallamformák lennének redukálhatók ebből a dallamsor-folyamatból. Az mindenképpen érződik, hogy egy ereszkedő dallam lenne a végeredmény. A sok különböző lehetőségen belül elképzelhető egy négysoros Szo^k-Mi’-Do-La szerkezet is, amihez hasonló dallamok előfordulnak a magyar népzene ereszkedő kvintváltó pentaton rétegeiben is.³³ Ezzel természetesen nem akarom azt sugallni, hogy feltétlenül összefüggés lenne az ilyenféle kazak és például a kvintváltó magyar dallamok között, mégis elgondolkoztató, hogy egy ilyen régies hagyományra visszanyúló regös recitálásszerű zenei megoldás a zenei fejlődés hányféle útja felé nyithat teret (4b. kotta).

4b. kotta: Nagy ambitusú terme dallam egy teoretikusan négysorosra redukált formája

Egyedi terme dallamok

Egy adatközlő a többi termétől eltérő mixolid dallamokat énekelt, melyeknek a hangnemükön kívül az az egyedi vonása, hogy nem recitálva szólaltak meg, hanem jól leírható ritmusban, egyenletes nyolcadokkal (№ 5a-b.). Ezenkívül ugyanez az énekes énekelt határozottabb szerkezetű, melodikusabb 9/8-ra, illetve 9/4-re hajló ritmusú do- és la-végű dallamokat is, melyek szintén egyediek a terület többi kazak dallamának fényében (№ 6a-b.). Ezeket az egyedi dallamokat azért sorolom mégis a terme dallamok közé, mert szövegük tanító-oktató jellege megegyezik a többi terme dallam szövegének jellegével.

Eddig a terme dallamokat vizsgáltuk. Ezeket nem akárki énekli, hanem a népből kivált, de mégis a néppel szoros kapcsolatban maradt akinok, dalnokok, eposzénekesek, vagyis félhivatásos zenészek. Bizonyára ennek is köszönhető a dallamok összetettebb szerkezete. Ugyanakkor hasonló sorokból épülnek fel egyes menyasszonybúcsúztató (№ 3a-b.) illetve zsarapazan dalok is (№ 3c.), ami arra utal, hogy a terme dallamok szoros zenei kapcsolatban vannak a népdalokkal, sőt egyes vallási dallamokkal is.³² A fő különbség e között a népdalok és a termék között az, hogy a terme dallamok előadása során a zenei sorok az előadó invenciójának megfelelően váltakoznak, a népdalok pedig szabályosabb, ismétlődő szerkezetekben hangzanak el. Kérdés persze, hogy a szabálytalan vagy a szabályosabb szerkezet az ősiesebb. Lehetséges, hogy a szabályozatlan szerkezet lehetett a régebbi, és ebből alakultak ki a szabályosabb formák. Talán egy-egy kazak terület terme dallamainak és népdalainak összehasonlító elemzése ebben a témában eredményt hozhat. Mindenesetre itt egy közös zenei elgondolás különböző, rugalmasabb és szilárdabb formában történő megjelenését figyelhetjük meg.

A sirató stílus – kis ambitusú domború sorok

A délnyugat-kazakisztáni terme dallamok után nézzük meg a többi kis ambitusú dallamot. A kisebb, kvint vagy szext hangterjedelmű délnyugat kazak dallamokat célszerű külön kezelni a nagyobb hangterjedelműektől, mert ebben a népzenében is az oktávhoz közeli vagy annál nagyobb ambitusúaknál jelenik meg először a diszjunkt forma, melyben a dallam első része más, magasabb hangtartományban mozog, mint a második rész. A kisebb ambitusok természetszerűen inkább a konjunkt dallamfelépítéseknek kedveznek, ahol a magasabb és a mélyebb sorok hangtartománya egy közbenső sávon keresztül érintkezik, így a dallam nem szakad szét egy magasabb és egy mélyebb részre.³⁴

Már az előzőekben tárgyalt terme dallamok egy része is kis hangterjedelmű volt. A többi kis ambitusú kisterces dallam között két határozottabb csoportot figyelhetünk meg, a siratókat és a pszalmodizáló dallamokat.

A nyugat-kazakisztáni Mangisztauban, ha nem is verejték nélkül, de eredményesen gyűjthetők a zsoktau ‘sirató’ dallamai. Siratót tud szinte minden nő, fiatal vagy öreg, és ha nem is éneklik, de ismerik ezeket a dallamokat a férfiak is. A halottat kötelező elsiratni a halál harmadik, hetedik, negyvenedik és századik napján, és felhangzik a sirató akkor is, amikor a haláleset után egy rokon vagy ismerős először látogatja meg a gyászoló családot.

Zenei tartalmában és előadásmódjában a leánybúcsúztató hasonló a halottsiratóhoz, hiszen ilyenkor a lány meghal a szülők számára, elmegy messze idegenbe, a férj családjának kiszolgáltatottan. A sirató dallamok általános jellemzője a kis ambitusú, egy vagy két dallammagból álló szerkezet, domború, vagyis emelkedő-ereszkedő dallamsorokkal és alacsony sorzáró hangokkal.

A sirató stílus legegyszerűbb és talán legősibb dallamát a kis szo-la-szo-(fa)-mi = re-mi-re-(do)-ti motívum jellemzi. Természetesen a dallamok korára vonatkozó állítások többnyire merészek, hiszen kialakulásuk idejéből, sőt sokkal későbbről sincsenek sem felvételeink, sem lejegyzéseink, és a régebbi korok zenéjével foglalkozó irodalomban még a zenére történő utalások is igen ritkák. Mégis feltételezhető, hogy egy olyan dallamfelépítés, amelyik ilyen egyszerű, és amely más, összetettebb dallamokban is alkotóelemként elő-előbukkan, viszonylag régi. Különösen igaz lehet ez a sirató műfaj esetén, amelyik talán a leginkább hagyományőrző minden zenék között. A legegyszerűbb siratódallam elemi mozgásán belül megemlítendő jellegzetesség, hogy a sorok végén az egyenletes re-do-ti ereszkedés helyett a dallam gyakran nemegyszer lefelé ugrik egy kistercet (re-ti).

Gyakori, hogy siratáskor a fenti domb alakú motívum ismétlődik újra meg újra (№ 7a-b.), jellemzőbb azonban, hogy már ennél az elemi dallammozgásnál is kialakul egy egyszerű kétsorosság, melyben a második sor egy-két hanggal mélyebben követi az elsőt, de mindkét sor ugyanazon a hangon zár (5. kotta). Ugyanakkor a siratófolyamatnak sokszor csak egy része mutatja ezt a legegyszerűbb formát, gyakori, hogy egy-egy sor végén a b2 vagy b3 fok is megszólal, bár ez a hangmagasság sok dallamban érezhetően csak esetleges, még nem rögzült (№ 7c-d.). Később erre is mutatok példákat, először azonban szemléljük meg a legegyszerűbb, egykadenciás siratók egy dallamát (5. kotta).

5. kotta: Legegyszerűbb siratóforma

Ez a dallammag kiegészülhet egy járulékos, szinte szervetlenül hozzáfűzött, csak indulatszavakat (au, ah, aj…) hordozó re záróhanggal. Az új záróhang miatt erősödik a kétsoros érzet, ugyanakkor a siratófolyamat egységei nem feltétlenül ezen a hangon zárnak. Ilyen dallam a 6. kotta és № 8a-b. (A № 8c. nem sirató, hanem egy férfi énekelte népdal. Ebben is hasonló szerkezetet figyelhetünk meg, de a második dallamsor szekund távolságban követi az elsőt, ráadásul az előadás is 2/4-es giusto. Eltérést jelent az is, hogy a sor vége nem ugrik, hanem egyenletesen ereszkedik).

6. kotta: Re hangon járulékosan leereszkedő kétsoros sirató

Más sirató dallamokban a g¹ szintén csak záróhang vagy záróhangok formájában jelenik meg, de már a második, pontosabban a záró dallamsor szövegesen és zeneileg is teljes jogú beépült elemeként. Ebben a kétsoros dallammenetben a jellemző megpihenések, belső zárlataik az 5-2-1 fokokon, tehát a la-mi-re hangokon fordulnak elő (7. kotta és № 9a-c.). Vannak férfiak által előadott hasonló dallamok is, ezek azonban rendszerint kissé bővítik a hangterjedelmet, és a hangsoruk eol helyett fríg színezetű (№ 9a-d.). E dallamforma erejére jellemző, hogy ez a la-mi-re ereszkedés egyetlen sorban is megtörténhet (№ 9f.).

7. kotta: Re hangra leereszkedő kétsoros sirató

A kétsoros sirató dallamokban a leggyakoribb 2. fokon kívül sorzáróként a b3., 4. sőt az 5. fok is előfordulhat. Gyakran ismétlődnek rögzült kétsoros formák, de nem ritka az sem, hogy a siratófolyamaton belül több különböző sorzáró hang is van. Az eltérő zárlatok ellenére a jellegzetes kis ambitusú, domború, siratós dallammozgás összeköti ezeket a dallamokat a fentiekkel.

A 8. kottában a b3 és a 2 főkadenciák vegyesen fordulnak elő, ahogy ez sok más kazak dallamban is látható. A kis domború sorok és a jellegzetes sorfelépítés mellett azonban ez a kis sorvégi eltérés, vagyis a b3 éneklése a 2 helyett nem nevezhető jelentősnek. Tanulságos a № 10a., melynek egymás utáni strófáiban a sorzáró hangok gyakran váltakoznak. Távolabbról ide kapcsolhatók a kisebb ambitusú № 10e-f. dallamok is.

8. kotta: Vegyes, alacsony kadenciás sirató dallamok

A 9. kottában a 4. és 2. fokú sorzáró hangok találhatók meg. A sorzáró hangok magassága azonban sok siratóban bizonytalan, a sorvégek ugyanis hajlamosak a 4. fokról a 2. fokra való lehajlásra, legalább a díszítésekben. Ráadásul emlékezhetünk, hogy a legegyszerűbb sirató formánál is a dallam vége a 4. fokról ugrott le a 2. fokra, tehát a sorvégi 4. fok szerepe már ott is bizonyos értelemben kitüntetett volt.

Mégis, ezekben a dallamokban a 4. fokú sorvéggel egy kissé más karakter lép be, hiszen a magasabban záró kis ambitusú sor már nem domb jellegű, benne inkább egy do-re-mi-re forgómozgás figyelhető meg. Zenei szempontból mégis döntő, hogy a 4. fokú lezárástól eltekintve a dalok hangról-hangra megegyeznek a fent már látott siratókkal, ráadásul többségük műfaja is sirató vagy menyasszonybúcsúztató. Olyan dallam is akad, melynek műfaja kara en, vagyis tulajdonképpeni népdal, ám zeneileg megegyezik a fenti csoport siratóival (№ 11c. és № 11f.). A Bos moyïn dallamok (№ 11f-g.) és a № 11h. népdal hosszabb, 3 | 4 | 4 osztású tizenegyszótagos sorokkal képviselnek egy hasonló dallamelgondolást. Figyeljünk fel arra, hogy a № 11h. második felében a kétsoros kétkadenciás sirató jelenik meg. Ez utóbbi dalokat főleg férfiak adták elő.

9. kotta: Sirató dallam 4. fokú kadenciával

A sirató stílusban eddig, még a 4. fokon záró sorokban is, főleg domb karakterű vagy ereszkedő sorokat láttunk. A most következő dalokban azonban a kis ambitus és az 5. fokú sorzáró hang kombinációja már nem teszi lehetővé a dombformát. A sorok lágyan emelkedő indulása és a dallam második felének jellege megegyezik ugyan az eddig látott sirató dallamok megfelelő helyeivel, mégis, az első sor mi-re-do trichordon való hullámzó mozgást mutatva eltér a siratók fenti dallammegoldásaitól. És valóban, e dallamok között nincs is sirató műfajú, és leánybúcsúztató is csak egy akad, melyet a 10. kottában mutatunk be.

A többi ide tartozó dallamot egyetlen énekestől gyűjtöttük, aki elrévülve improvizált különböző formákat egy kétsoros dallamból. Az alapdallam a № 12a. volt, melynek záróformulával bővült változata № 12b. Tanulságos, hogy a № 12c. és különösen a № 12d. dallamok magukban rejtik a már sokszor látott kétsoros siratóformát. Ez utóbbi dallamokban megfigyelhetjük a mi-re-do trichordon aba ütemképlettel domb-völgy alakban mozgó első sort, mely elválasztja e dalokat a sirató dallamok többségétől. Az itt látható dallammozgás ugyanis már egy másik dallamtípusnak lesz a jellemzője.

10. kotta: Leánybúcsúztató, mi-re-do trichordon mozgó első sorral

9. kép: Aklesz siratót énekel Zsetibajban

- Sirató

A „pszalmodizáló” stílus

Vannak olyan kis ambitusú mangisztaui dallamok, amelyek a magyar, illetve az anatóliai pszalmodizáló stílussal hozhatók kapcsolatba. Jellemző rájuk a mi-re-do magon történő mozgás által meghatározott dallammenet, az 5(b3)b3 vagy 5(b3)4 belső nyugvópontok, és legtöbbször a recitatív előadás. A mi-re-do mag fölfelé kiegészülhet fa-val vagy szo-val, a dallam vége pedig többnyire la-ra ereszkedik le. A dallamok között van lakodalmi dal, terme, bölcsődal, szerelmes dal és táncdallam is.

A stílus központi képviselője a kétsoros, de négyes osztatú, 5(b3)4 vagy 5(b3)b3 belső zárlatú, 1–5/6 ambitusú, tizenegyszótagos Ak böbek ‘fehér baba’ dallam, mely ezen a nyugat-kazak területen igen elterjedt (11-12. kotta és № 13a-c.).

11. kotta: ‘Ak böbek’ dallam refrénnel

12. kotta: ‘Ak böbek’ dallam

- "Ak böbek" dal

Ugyanebbe a dallamcsoportba tartoznak más, 1–5 ambitusú, 7-8-szótagos, és 5(b3)2 kadenciás kétsoros dallamok, valamint határozottan négysoros, tizenegyszótagos, 5(b3)b3 vagy 5(b3)2 kadenciás dallamok is. Noha előfordul giusto előadásmód is, mint a tizenegyszótagos, négysoros 13. kottán láthatjuk, a recitáló előadásmód gyakoribb (14. kotta).

13. kotta: Giusto pszalmodizáló dallam

14. kotta: Recitáló pszalmodizáló dallam

Távolabbról ide sorolhatunk még néhány kis ambitusú, ereszkedő, 4-b3-x kadenciás négysoros dallamot, amelyeknek első fele alapvetően a do-re-mi trichordon mozog. Ilyen jellegű többek között a 15. kotta bölcsődala.

15. kotta: 4(b3)x kadenciás pszalmodizáló bölcsődal

A kazak „pszalmodizáló” stílus külön rétegét alkotják azok a dalok, amelyeknek az első sora felugorva a 7. fokon zár, és melyek végül nem ereszkednek le la-ra, hanem a ti hangon zárnak, egyebekben azonban megegyeznek a fenti, la-n végződő dallamokkal. A do-re-mi-(szo’) hangokon megfigyelhető huzamos mozgásaik miatt mi-re-do=d-c-b-re transzponálva ebbe a zenei csoportba soroltam őkat (№ 14a-b). A 16. kottában egy ilyen ti-végű dallamot látunk, melyet az tesz különlegesen tanulságossá, hogy többszöri do-ra majd ti-re zárás után egy refrénnel végül mégis leereszkedik a la hangra.

16. kotta: Magas első sorú pszalmodizáló dallam

- "Ay agalar" dal

Távolabbról ide sorolhatunk néhány szekvenciás jellegű altató dallamot is, melyek kis ambitusukban és ereszkedő karakterükben mutatnak hasonlóságot a pszalmodizáló csoport dallamaival (17. kotta és № 15a-c.). Ezek a melódiák a siratók, a pszalmodizáló dallamok és a szekvenciásan ereszkedő dallamok egyes tulajdonságait viselik. A magyar népzene hasonló dallamait a régies kis ambitusú dallamok között találjuk meg.³⁵

17. kotta: Kis ambitusú szekvenciás dallam

Ugyanide tartozik a 18. kotta altatója is, melynek első három sora túlnyomóan a mi-re-do trichordon mozog, kivéve éppen a második sor végét, vagyis a főkadenciát.

18. kotta Kis ambitusú szekvenciás dallam

Kis ambitusú dalok emelkedő első sorral

Néhány kis ambitusú kétsoros dallam első sora határozott lendülettel emelkedik az 5. fokra, hogy azután a második soruk onnan ereszkedjen alá. Ez a fajta emelkedő-ereszkedő dallammegoldás a kazak népzenében nem ritka, ilyen mozgást végez a következő kottában bemutatott dallam is (19. kotta és № 16a-e.).

19. kotta: Kis ambitusú dallam emelkedő első sorral

Nagyobb ambitusú „melodikus” dallamok

Eddig főleg olyan délnyugat-kazak dallamokkal foglalkoztunk, melyek ambitusa 1–5 vagy legfeljebb 1–6 volt. A nagyobb hangterjedelmű, kisterces skálájú dallamok közül két csoport emelkedik ki. Ezekben a nagyobb hangterjedelem és a tendenciájában ereszkedő dallammozgás már lehetővé teszi, hogy a dallamsorok jobban elkülönüljenek egymástól, és közöttük párhuzamos mozgások, sőt nemegyszer határozott diszjunkt szerkezet is kialakuljon. Mégis, inkább az a jellemző, hogy e dallamok második fele is magasan kezdődik.

Domború első sor

Az egyik osztály dallamainak jellemzője a domború első sor, mely a b3 környékéről felemelkedik a 7-8. fokra, majd onnan száll vissza 5. fokra. Emlékezhetünk, hogy a siratók jellegzetes sorformája is domb alakú volt. A második sorok változatos magasságokból ereszkednek le. Ezeket a dallamokat két csoportba osztottam.

Mielőtt ezt a két nagyobb ambitusú csoportot bemutatnám, észre kell vennünk, hogy egyes kisebb ambitusú dallamok is ilyen jellegű dallammozgást végeznek, tehát a domború első sorukat egy ereszkedő második sor követi. Ezért, mint a kisebb és a nagyobb ambitusok közötti összekötő típust, ezeket most mutatom be. E dallamok többségében a domború első sor középen a 6. fokig emelkedik fel (20. kotta és № 17).

20. kotta: Kisebb ambitusú dallam domború első sorral

Más, nagyobb ambitusú dallamok első sora határozottabb domb alakot formázva középen a 7. vagy a 8. fokig emelkedik fel (№ 18a-b.). Az olvasónak feltűnhet, hogy a 21. kotta dallama nem két-, hanem négysoros. Valóban így van, azonban, mint már a siratóknál is láttuk, és később is tapasztalni fogjuk, ezen a kazak területen nem ritka a szoros összefonódás a két-, a négysoros, sőt a nagyobb sorszámú dallamok között. A figyelmes szemlélő hamar észreveszi, hogy a 21. kotta első két sora megegyezik a második két sorral, kivéve az első, illetve a harmadik sor végét. Nem alaptalan tehát itt egy kétsoros dallam négysorosra való bővülésére gondolni, és így már érthető, hogy miért vizsgáljuk a kétsorosok közt.

21. kotta: Nagyobb ambitusú dallam domború első sorral

Mangisztau területén a kisterces skálát használó dallamok dominálnak, és a do-n végződő dallamok között a do-ra záró terméken kívül mindössze egyetlen egységes dallamosztály van. Ebben az osztályban a tizenegyszótagos, kétsoros dallamok sorai szintén domborúak, és az első sor a már sokszor látott b3 - 6/7/8 -4/5 ívet írja le. A második sor eleje az első sor kezdetének magasságában mozog, sőt egy-egy hangja még az első sor elejének terjedelme fölé is ívelhet, de a második ütemtől kezdve a második sor az elsőnél néhány hanggal lejjebb, azzal párhuzamosan halad. Ezek a dallamok erős hasonlóságot mutatnak a fenti kisterces skálájú dallamokkal, sok esetben csak a záróütemben van eltérés (22., 23. kotta és № 19a-c.). A № 19d-ben ugyanúgy kétsoros dallamok adódnak össze, mint láttuk ezt a la-végű dallamoknál. Alább két domború első sorú, do-végű dallamot mutatok. A 22. kotta első sorának az íve laposabb, mint a 23. kottában szereplő dallamé.

22. kotta: Kisebb ambitusú do-dallam, domború első sorral

23. kotta: Közepes ambitusú do-dallam, domború első sorral

Néhány tizenegyszótagos, négysoros dallam első két sora megegyezik a fenti kétmagú dallamokkal, és második soruk az 1. fokon zár le. Ezután a 3-4. sorok vagy alacsonyan recitálva ereszkednek le az első fokra, vagy – mint a 24. kottában láthatjuk, először fölkapaszkodnak a 4-5. fokra, és onnan ereszkednek le újra (24. kotta és № 20a-c.). Vitathatatlan a kapcsolat a fenti kétsoros dallamok és a jelen négysoros megoldás között.

24. kotta: Négysoros dallamok létrejötte egyszerűbb formákból

Domb-völgy első sor

A későbbiekben látni fogjuk, hogy a domb-völgy vonalú első sor a mongóliai kazakok dallamvilágában központi helyet foglal el. Ha ritkán is, előfordulnak ilyen dallamok Mangisztauban is, ezek formája gyakran A_kA (25. kotta). A № 21. első sora alacsony hullámot ír le, a 25. kotta és a № 22a-d. dallamok formája hasonló, de magasabban mozognak, sőt a № 22d. dallam do-ra zár. A № 23. csak távolról sorolható ide, egyrészt mélyebben mozgó egyéni első sora, másrészt V. (!) fokon végződő refrénje miatt.

25. kotta: Domb-völgy első sorú dallam

Emelkedő sorok

Egy kétsoros, nagyobb ambitusú dallamcsoportot a 8. fokon záró főkadenciára emelkedő első sor jellemez (26. kotta, № 24a. és kissé a № 24b.). Ennek a dallamformának az 5 főkadenciás dallamokkal való kapcsolatára mutat a № 25., mely két kisebb dallamból jött létre: az egyik dallam első sora a 7-8. fokra emelkedik, a másik dallam első sora pedig az 5. fokra ereszkedik alá.

26. kotta: Dallam, emelkedő első sorral

Magas domb alakú első sor

Alacsonyabb domb alakú sorokat bőven láttunk a sirató dallamaiban. Az egyedi 27. kottának az első sora szintén domb alakú, de ez a domb igen magasan helyezkedik el.

27. kotta: Dallam, magas domb alakú első sorral

10. kép: Homok által betemetett település a sivatagban, Mangisztauban

- Sivatag

Régiesnek tűnő egyedi dallamok

Vannak az anyagban egyedül álló, nehezen beosztható, mégis régiesnek tűnő dallamok is. Az egyedi esetek vizsgálata mindig tanulságos, hiszen épp egyedi voltuk világítja meg élesen a többségi dallamok jellegzetes tulajdonságait. Nézzünk meg néhány ilyen dallamot, vajon mennyiben válnak el a mangisztaui dallamok többségétől.

Egyedi kisterces dallamok

Amilyen gyakran látunk a mangisztaui dallamok sorai között szekund párhuzamokat, olyan ritka a kvart- vagy kvintpárhuzam. Mindössze két kvintváltóhoz hasonló szerkezetű dallamot tudok mutatni. A 28. kotta formája A^3-4A, a 29. kottáé pedig AB^4-5CB + refrén (lásd még № 26).

28. kotta: Kvart-tercváltós dallam

29. kotta: Részlegesen kvart-kvintváltós dallam

Egyedi do- és szo-végű dallamok

Egy do-n végződő dallamosztályt már láttunk, most azokat a do-n végződő dallamokat vizsgáljuk, amelyek régiesnek tűnnek ugyan, de valamilyen tulajdonságuk miatt magukban állnak az anyagban.

A legáltalánosabb siratóformán kívül vannak egyedi sirató és menyasszonybúcsúztató dallamok is. Egy megbízható adatközlőnek bizonyult kilencvenéves néni például olyan menyasszonybúcsúztatót énekelt, mely hasonlít az általam Anatóliában gyűjtött siratók, valamint a magyar siratók egyszerűbb formáihoz, amennyiben a (szo)-mi-re-do magon ereszkedve mozgott, re és do zárlatokkal. Mivel azonban ez volt az egyetlen ilyen jellegű délnyugat-kazak siratódallam, ebből a hasonlóságból nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket (30. kotta).

30. kotta: Mi-re-do központú kazak sirató dallam

- Sirató

Figyelemre méltó, hogy az iszlám szokásrendbe beépült adomány-megköszönő ima szintén a mi-re-do trichordon mozog, egységeit többnyire re-n zárva (31. kotta).

31. kotta: Mi-re-do központú adomány-köszönő ima

A többi egyedi do-végű dallam közül a 32. kottán egy nagy ambitusú, aa^k| ab motívumokból felépülő, dallamot mutatok be. A többi do-végű dallam meglehetősen vegyes képet mutat:

№ 30	egyedi hangsorú, nem strófikus menyasszonybúcsúztató dallam, melynek a második fele ütempáros felépítésű.
№ 31	négyes osztatú dallam 8(4)b3 belső zárlatokkal.
№ 32	egy 4x2 soros lakodalmi jar-jar dallam. Mangisztauban nem éneklik, Kazakisztán más területein azonban ismert. A mongóliai kazak dalok elemzésénél látni fogjuk, hogy vannak bizonyos magyar vonatkozásai is.
№ 34	egyedien ugrálós egysoros: lefelé ugrik oktávot és kvintet is, és végül mi-n zár.

A 32. kottát és № 33a-b. dallamokat a b3–10 ambitus és a 10. fokú főkadencia jellemzi.

32. kotta: Egyedi, nagy ambitusú mozgalmas dallam

A gyűjtött mixolid hangsorú dallamok jelentős része műdal, mindössze három olyan szo-végű dallam akadt, melyet a dallammozgása és a felépítése alapján régiesnek tarthatunk, ezek közül az első sorában völgy-domb dallamvonalú csikósdalt mutatjuk be a 33. kottán. Ide tartozik még az első sorában alacsony dombot formázó № 35a-b.

33. kotta: Egyedi, szo-végű csikósdal

- Pásztordal

Egyedi mixolid dallam még a № 36 Kara köz ‘fekete szem’ dallam AB + Refrén szerkezettel. Ezt a dallamot a refrén viszi le szo-ra. A № 37 dallam pedig egyetlen motívumból építkezik, majd a szo hangon zár.

Más nemzetek dalai

A területen élnek türkmén családok is. Néhányukat meglátogattuk, és számos dallamot sikerült felvenni tőlük. A 34. kottában olyan dallamot látunk, melyhez hasonlót Anatólia területén is gyűjtöttem ottani türkménektől.³⁶

34. kotta: Türkmén dallam

Egy azeri dallamot kazak kísérőnk, Amandik énekelt, aki gyermekkorában tanulta Türkmenisztánban (35. kotta). A dallam 6/8-os lüktetése, valamint dallamvonala hasonló a kötetekben közölt azeri népdalokhoz.³⁷

35. kotta: Azeri dallam

Tatár dallamot az egyik meglátogatott türkmén család háziasszonyától hallottunk. Az ő anyja tatár volt, akiért cserébe a század elején egy türkmén férfi Asztrahánban vásárolt birkákat adott. Énekesünk a dalt az anyjától tanulta. Ez a nagy ambitusú ereszkedő pentaton dallam élesen elüt a mangisztaui dallamoktól, és tanulságosan mutat rá arra is, hogy milyen eltérő lehet egyes török népek zenéje (36. kotta).

36. kotta: Tatár dallam

A délnyugat-kazak népzenével való megismerkedés után térjünk vissza az alapkérdéshez: vajon mennyiben hasonlít a mangisztaui népzene az ugyanezt a nyelvet beszélő, de innen 3000 kilométer távolságra vagy még nagyobb messzeségben élő mongóliai kazakok népzenéjéhez? Hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, először meg kell ismerkednünk a mongóliai kazakok népzenéjével.

11. kép: Készül az ebéd Mangisztau Düngerleu nyári szállásán

- Készül az ebéd a jurták előtt

A mongóliai kazak dallamok

Kazakisztán hatalmas területének keleti oldalán túl, Mongóliában és Kínában is élnek kazakok, Kína Hszincsiang tartományának az Ile, Tarbagataj és Altaj kazak autonóm körzeteiben például egymilliónyian. Az 1870-es évekig némileg autonóm módon éltek, saját megválasztott bíráik vezették a népet. Később a mandzsuk közvetlen közigazgatása alá kerültek, és a mandzsuk által kinevezett helytartók kormányozták őket. Mikor Külső-Mongólia Mongólia néven 1921-ben függetlenné vált Kínától, az itt élő kazakok elszakadtak dzsungáriai testvéreiktől.

Mintegy 100.000 kazak él Mongólia legnyugatibb megyéjében, mely 1940 óta létezik Bajan-Ölgij néven. A megyét Hasag aimak-nak, vagyis a 'kazakok megyéjének' is hívják. A mongóliai kazakok nyelvileg, kulturálisan és történelmükben is szorosan kapcsolódnak a kazakisztáni kazakokhoz, noha csak részben ismerik el magukat szunnita muszlimnak. A Bajan-Ölgij területén élő török népek, a kazakok és a tuvák őrzik hagyományos nomád csikós életmódjukat, és a mai napig jurtákban laknak, ami Mongóliában egyébként sem ritka jelenség.

A mongóliai kazakok zenéjéről az utóbbi években született egy kazak nyelvű jó népzenei könyv (Mongolija Kazaktariniŋ Halik Änderi, Bajan-Ölgij, 1983), melynek tanúsága szerint a területen néhány egységes, viszonylag egyértelműen leírható és jellemezhető népzenei stílus dominál. 1996-ban itt gyűjtött Somfai Kara Dávid is, az általa gyűjtött dallamokat lejegyeztem, és e dallamok zenei elemzése is a fenti állítást támasztotta alá.

A Bajan-Ölgijben gyűjtött anyaghoz kiegészítésképpen szükségesnek tűnt még egy mongóliai kazak falu zenéjének a vizsgálata, a gyűjtést Csáki Éva és Somfai Dávid végezte el 1997 augusztusában. A választás Nalajhra esett. Nalajh egy kazak-mongol vegyes lakosságú bányászváros, mely a mongol főváros közelében, attól délkeletre fekszik. A faluban élő kazakok az innen másfél ezer kilométerre fekvő Bajan-Ölgij tartományból származnak. Az akkori szocialista eszméknek megfelelően az ötvenes években több száz kazak családot telepítettek ide, a helyi mongol lakosság mellé, állítólag kellett a szorgosabb kéz. Bajan-Ölgijből főleg a kulákoknak kellett ide kültözniük, de volt, aki önkéntesen jött.

Az 1997 augusztusi gyűjtőút tanúsága szerint az Ulan-Bator melletti kis kazak bányászfalu, Nalajh és a nyugat-mongóliai Bajan-Ölgij tartomány kazakjainak a népzenéjében hasonló zenei stílusok uralkodnak. Ez nem is váratlan, hiszen Nalajh kazak lakóinak túlnyomó többsége éppen Bajan-Ölgijből származott. Az általam lejegyzett mongóliai kazak dallamokon kívül, a következtetések biztosabbá tétele érdekében áttanulmányoztam több száz olyan bajan-Ölgiji dallamot, melyet a helyi népzenekutatók gyűjtöttek és közöltek. Ezek az igen jó színvonalú, de zenei elemzéseket nem tartalmazó gyűjtemények biztos hátteret szolgáltattak gyűjtött anyagainkhoz, ugyanakkor van egy igen fontos terület, a siratóké, melyre csak a saját gyűjtésünkben van adat.

Az egyes zenei tulajdonságokra (hangsorok, ambitus, formák stb.) vonatkozó következtetéseket majd a délnyugat-kazak és a mongóliai kazak terület zenei összehasonlításánál részletezem, most csak a legfontosabb megállapításokat foglalom össze.

A mongóliai kazakok dallamai alapvetően a félhang nélküli la-szo-(fa)-mi-re-do pentaton karakterű skálán vagy annak kivágatain mozognak, noha kevésbé hangsúlyos szerepben diatonikus hangok is belépnek. Leggyakoribbak a kétmagú formák (AB, A_kA, A_vA), és a dallamsorokon belül nem ritkák az ütemismétlések. A négy egyenrangú részre tagolt dallamforma kivételesnek számít, de egyszerű négysorosság keletkezik az A_kA Refrén A vagy AB Refrén B szerkezetű dalokban. Az előadásmódok között a parlando, a rubato és a 2/4-es giusto dominál. A legjellemzőbb szótagszám a hetes (4 | 3), a nyolcas (3 | 2 | 3) és a tizenegyes (3 | 4 | 4) vagy (4 | 3 | 4). Az első sorokban leggyakrabban domború, homorú, illetve domború-homorú dallamíveket látunk, ezenkívül előfordul még a fel-le mozgó dallamvonal.

A kevés szo-pentaton dallam egy része kétsoros, és a do-pentaton esethez hasonlóan itt is előfordul a refrénnel való bővülés. E dallamok ambitusa többnyire VII–7/8, és a do-pentaton dallamokkal ellentétben itt nem tapasztalható a magas regiszterekbe való törekvés, ami összhangban van a területen általános oktáv, illetve ennél kisebb ambitussal. A la-pentatonos dallamok szerkezetére is illenek a fent leírtak. Ambitusuk szinte kizárólag 1–7/8, és felső díszítőhangként időnként beléphet a ti’, ilyenkor az ambitus 1–9-re bővül. A kevés típust alkotó szo- és la-végű dallamokat a többségi do-végű dallamokkal együtt tárgyalom. Jelentős típusról olyankor beszélek, ha a típus az átvizsgált anyagnak legalább 5%-át képviseli, a kevésbé jelentős típusok pedig az anyag 2-3%-át képviselik.

Az első sorok dallamvonalai alapján az anyagban a következő fontosabb dallamcsoportokat találjuk:
    - ereszkedő első sorok
    - ”melodikus” első sorok (ezen belül domb, domb-völgy és völgy)
    - trichordon vagy tetrachordon ugráló első sorok
    - egyéb.

Vegyük szemügyre részletesebben az egyes dallamcsoportokat.

Ereszkedő első sorok – a siratók

Első sorában ereszkedő dallamot igen keveset jegyeztek le a kazak kutatók, de az ő anyagukban nincs sirató. Márpedig éppen a mongóliai kazak siratókra jellemző az ereszkedő dallamvonal.

A magunk gyűjtötte dallamok között tizenöt sirató, illetve menyasszonybúcsúztató van, ezek mindegyike szo-mi-re-do hangsorú, és közülük tizenhárom ereszkedő karakterű. Az ereszkedő siratók közül alapformának tűnik a leggyakoribb egymagú és minden sorában do-ra ereszkedő dallam, melynek egy jellemző példáját a 37. kottán látjuk. További példák találhatók a kottamellékletben (M№ 1a-b.).³⁸

37. kotta: Ereszkedő mongóliai kazak sirató alapformája

Gyakori, hogy két ereszkedő sor alkotja a siratót, ilyenkor a második sor az első alatt mozog. Ugyanennél a dallamtípusnál az első sor vége néha felugrik a 4-5. fokra, mint látjuk a 38. kottán és az M№ 2a-b dallamokban. (A M№ 3a-d. lakodalmi zsar-zsar dallamok kissé más karakterűek, és csak kis ambitusuk, valamint az 5. fokra felugró sorvégük miatt helyeztem őket ide.)

38. kotta: Mongóliai kazak sirató, felugró sorvéggel

Egyes siratók a szo'-ról do-ra ereszkedést két lépésben valósítják meg. Első soruk szo’-mi között mozog, második soruk pedig mi-ről do-ra ereszkedik. A 39. kotta egy ilyen menyasszonysirató dallam élő, variatív előadásából mutat be egy részletet. Hasonló felépítésű a példatár M№ 4 menyasszonysirató dallama.

39. kotta: Kétsoros mongóliai kazak sirató

Az első sorában végig magasan mozgó dallamok közül figyelemre méltó néhány négysoros, szo’-ról ereszkedő forma, melyre a 7(b3)4 sorzáró hangok jellemzőek. A 40. kotta altató dallamát Nalajhban gyűjtöttük, de ugyanilyen zenei felépítésű az M№ 5a-b. betasar és a № 5c. sirató Bajan-Ölgijből. Míg az altató tempója giusto, a betasar dallam előadásmódja parlando-rubato. Hasonló szerkezetű dallamok találhatók a régi stílusú magyar, anatóliai, illetve mangisztaui dallamok között is, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbiak is la-ra zárnak.

40. kotta: Mongóliai kazak sirató dallam 7(b3)4 kadenciákkal

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy a dallam végéhez szöveg nélküli ereszkedő toldalék kapcsolódik. Ilyet hallunk az egyik sirató végén (41. kotta), ahol a dallam után a siratás szo vagy la hangon „recitál”. Ez a felvétel valódi siratás alatt történt, és szövegét sajnos utólag már nem lehetett megérteni és lejegyezni.

41. kotta: Sirató Nalajhból

„Melodikus” első sorok

Az ereszkedő sorokból építkező siratók után térjünk át a mongóliai kazakok többi jellegzetes dallamformájára. Ezeknek a dallamoknak az első sora domb, hullám vagy völgy alakú, ugyanakkor a dallamsorok, sőt gyakran egész dallamok is, egy vagy két motívumból és azok variációiból épülnek fel. A „melodikus” dallamok többnyire a kara ölen ‘egyszerű dalok’ közé tartoznak, és csak kivételesen akad közöttük egy-egy sirató vagy úgynevezett vígasztaló dal. Vegyük sorra az ide tartozó fontosabb típusokat az első soruk formája szerint.

Domború első sor

Az első fontos típus domb alakú első sora szo-n ér véget: (szo)-do-mi-szo’ | re-do-szo. A 42. kottában egy ilyen saját gyűjtésű pentaton dallamot mutatok be. A darab elnevezése Marka-göl, azaz ‘Marka-tó’. Ezt a dallamot egy kétsoros refrén zárja.

42. kotta: Domb alakú első sor szo-véggel

Egy másik típusnál az első sor mozgása szo-do-mi-szo’ / la’-mi-do, melyet még egy kis záró domb követhet. A dallamok formája AB, és bár első soruk magasabban mozog, mint az előző típusé, a domború dallamív miatt a két típus karaktere hasonló. A hasonlóságot fokozza, hogy a domb eleje és a vége „ugyanabban” a magasságban van. Ebben a pentaton stílusban ugyanis a do-t egyenértékűen helyettesítheti az alsó szo, tehát az első és utolsó hang do-szo eltérése valójában nem jelentős. A 43. kottában olyan mongóliai kazak népdalt látunk, mely pontosan mutatja a fenti formát.

A saját gyűjtésű dallamok egy jelentős csoportja tartozik ide (M№ 6a-g.). Ezek között van szo-n és do-n kezdődő is, és a dallamok többsége egyszerű népdal, ritkábban zsubatu ‘vigasztaló dal’ vagy sirató. Mint látni fogjuk, ezek a dallamok sok tekintetben hasonlítanak hullámvonalat leíró társaikhoz, csak épp első soruk nem kanyarodik fel a 7. fokra, hanem a b3-on marad. A hasonló felépítésű, de szo-ra végződő dallamok is határozott típust alkotnak a mongóliai kazak népdalok között.

43. kotta: Domború első sor kis záró dombbal

A harmadik típus domború első sorának a mozgása do-re-do-szo’-mi-re/do. E dallamok megkülönböztető jellegzetessége az alacsony kezdés után a sorközépi do-szo’ ugrás. Az első sor a b3. vagy a 4. fokon zár (44a. kotta).

A 44b. kotta ugyanezt a dallamvonalat testesíti meg a ritkább 4-es főkadenciával. A do-végű dallamok jellegzetes kadenciái ugyanis inkább 7 vagy b3.

44. kotta: Felugró sorközepű dalok a) Kaz-85

, b) a saját gyűjtés egy dallama

A negyedik és egyben utolsó típus domb alakú első sora magasabban helyezkedik el: szo’-la’-do’-la’-szo’. A második sor vagy maga is dombszerű (45a. kotta) vagy ereszkedik (45b. kotta). Egyszer-egyszer részleges, véletlenszerűnek tűnő kvart-kvint párhuzamokat fedezhetünk fel a dallam sorai között, mint például 45b. kottában. Ennek a dallamnak az első sora a domb-völgy hullámforma felé való átmenetet képviseli. Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy a zsarapazan vallási dal első két sora ugyanilyen mozgást végez.

45. kotta: Magas domb első sorú dallamok a) Kaz-23

, b) Kaz-272

Domb-völgy alakú első sor

Az első ide tartozó típus domb-völgy első sorának mozgása: (szo)-do-mi-szo’-mi-re / szo-do-mi-szo’. Ez a legnépesebb mongóliai kazak dallamcsoport, és úgy tűnik, hogy ez a forma a mongóliai kazakok dallamai között központi szerepet játszik. Az átvizsgált dallamok több mint egyötöde ilyen volt. Ha egyetlen dallamot kellene jellemzőként kiemelni a mongóliai kazak dallamok közül, biztosan ebből a típusból választanék. Ide sorolhatók a kissé nagyobb do-mi-la’-mi-re-do-mi-la’ hullámot leíró dallamok is, valamint azok is, melyek az alsó szo-ról indulva érkeznek el ehhez a hullámhoz. A dallamcsoportban gyakori az A^kA forma, de az AB is előfordul, ugyanakkor viszonylag ritka a refrénes bővülés. Központi, leggyakoribb formának a mélyen szo,-ról induló (46a. kotta), valamint a do-ról induló hullám (46b. kotta) tűnik, mind a kettő a_ka | ab ütemképlettel, és számtalan változattal.

46. kotta: Domb-völgy első sorú dallamok Bajan-Ölgijből a) saját gyűjtés

, b) Kaz-81

A fentieken kívül egyszerűbb, kis ambitusú hullámok is vannak (47a. kotta – a_ka | ab). Nem ritka a dallam végén kis refrénnel bővített forma (47b. kotta – a^ka + Refrén), az első sor végén kevésbé mély hullám (47c-e. kotta – ab | ac), és a la’-n végződő hullám (47f. kotta - a_ka | ab | a_ka || ab | Refrén | ab). Érdekes megfigyelni, hogy mennyire hasonló a Bajan-Ölgijben felvett 47b. kotta a Nalajhban gyűjtött 47c. kottához. Látni fogjuk, hogy vannak hasonló, de szo-n vagy la-n záródó dallamok is. A saját gyűjtés dallamai közül M№ 7a. a 47b-c. kottához, M№ 7b. pedig a 47e. kottához hasonlít. Ide sorolható M№ 7c. is, melynek első sorában a domb-völgy forma után egy sorvégi bővítés következik.

47. kotta: Különféle domb-völgy első sorú mongóliai kazak dallamok
a) Kaz-115, b-d) dallamok a kazak gyűjtésünkből
a)

, b)

, c)

, d)

, e)

, f)

Noha első sora jóval magasabban mozog, a következő típus erős hasonlóságot mutat a kisebb ambitusú hullám dallamaival. Első sorának dallamíve szo’-la’-do’-szo’-(mi)-szo’-la’-do’. Itt is gyakori az A_kA Refrén A (48a. kotta) és az A_kA (48b. kotta) forma.

48. kotta: Magas hullámú mongóliai kazak dallamok a) Kaz-136

, b) Kaz-286

Szembetűnő a 49. kotta szo-végű dallamainak a 47. kotta la-végű dallamaihoz való hasonlósága. Ezekre később tényleges dallampárhuzamokat is fogunk látni. A domb-völgy forma alapvető fontosságát mutatja, hogy nem csak előfordul a do-, szo- és la-végű dallamokban is, de mindhárom esetben erősen képviselteti magát (49a-c. kották – A^kA, illetve AB formák).

49. kotta: Domb-völgy első sorú szo-pentaton dallamok a) Kaz-109

, b) Kaz-212

, c) Kaz-238

A legnépesebb la-pentaton dallamcsoportot ugyanaz a 7. fokra kanyarodó domb-völgy első sor jellemzi, amely a do- és szo-pentaton esetében is olyan fontos volt. Ezen belül ritka a szo-ról felkanyarodó kezdés (50a. kotta - a_ka | cd), inkább a do és la’ között hullámzóból van több (50b. kotta). Domb-völgy első sor 8. fokú főkadenciával csak egyetlen esetben fordult elő (50c. kotta).

50. kotta: Domb-völgy első sorú la-pentaton dallamok a) Kaz-56

, b) Kaz-58

, c) Kaz-206

Völgy alakú első sor

A völgy alakú első sorokkal kezdődő dallamok a sorkezdetüktől eltekintve gyakran hasonlítanak a domb-völgy formájúakhoz, bár itt gyakoribb a 8-as főkadencia.

Az első völgy-típus első sorának dallamíve szo’-mi-re-do | mi-szo’/la’. Itt is jellemző az A_kA forma (51a. kotta), de előfordul az A_kA Refrén A forma (51b. kotta). Emlékezhetünk, homorú jellegű volt egyes a siratók első sora is (M№ 2a-c.), de ezekben a homorú ív egy alapvetően ereszkedő rövid sor végén az 5. fokra való kadeciális felugrás miatt keletkezett. Ezért tárgyaltam őket az ereszkedő siratóknál.

51. kotta Völgy első sorú mongóliai kazak dallamok a) Kaz-135

, b) saját gyűjtésű dallam Nalajhból

Csak kevés magas fekvésű völgyszerű első sor van. Ezek rendszerint a 11-12. fok magasságából ereszkednek le, és oda is emelkednek vissza. Példa erre az AB Refrén C formájú 52. kotta.

52. kotta: Mongóliai kazak dallam magas fekvésű, völgyszerű első sorral (Kaz-283)

Völgy-domb alakú első sor

A melodikus dallamok közül utoljára maradtak azok, amelyeknek az első sorát a völgy-domb mozgás jellemzi. A következő példa la-pentaton, és tudjuk, hogy ez a hangnem viszonylag ritka a mongóliai kazak dallamok között. Ez a la’ -mi/re -la’-mi völgy-domb két dallammal képviselteti magát, ezek egyikét láthatjuk a következő példán (53. kotta – aba | a_kb).

53. kotta: Völgy-domb alakú első sor (Kaz-203)

Van egy másik la-pentaton völgy-domb alakú dallamtípus, melynek jellemzője, hogy első sora kis ereszkedés után meredeken emelkedik a 8. fokra (54. kotta).

54. kotta: Völgy-domb alakú első sorok: Kaz-289

A többi la-pentaton dallam nem osztható a fenti típusokba és dallamcsoportokba, és maguk sem alkotnak egységes típusokat. Gyűjtésünkben csak két ilyen dallam van, a mozgékony első sorú M№ 9 és az első sorában mély völgyformát mutató M№ 10.

12. kép: A rokonok imádkoznak a jurtában kazak kísérőnk apja halálának első évfordulóján, Bajan-Ölgijben

Trichordon vagy tetrachordon ugráló első sorok

Az ereszkedő majd a hullámos-dallamosabb formák után nézzük meg a zaklatottabban fel-le mozgó dallamvonalakat. Az első sor itt is gyakran rejt ütempárt.

Az első típust a re-mi-szo’-la’ hangokon ugráló első sor jellemzi, szo’ vagy la’ sorvéggel. Gyakran ismétlődnek motívumok a sorokon belül. Legegyszerűbb esetben az első sor csak két hangon oszcillál (55a. kotta – a^ka | ab), ez azonban ritka a mongóliai kazak népzenében. Gyakoribb az 55b. kotta első sorában látható, trichordon vagy tetrachordon történő dallammozgás. Ennek a kolomejka ritmusú dallamnak a formája A^kA Refrén A, az első sor itt is a^ka ütemszerkezetű. Saját gyűjtésünkből az 55c. kotta rövidebb sorokból építkező bölcsődala egyértelműen idetartozik, ráadásul ez a do-végű dallam A⁵B⁵A^kB_k kvintváltó jelleget mutat. A rövid sorokból építkező M№ 4a-b. siratók kissé eltérő jellegűek, de jobb híján ide, a többi sirató mellé osztottam be őket.

55. kotta: Mongóliai kazak dalok magasan ugráló első sorral
a) Kaz-224

, b) Kaz-106

, c) saját gyűjtésű dallam Nalajhból

Figyelemre méltó egy dallamsorozat, melynek tagjait az első sor mi-szo’-la’-szo’ mozgásán túl a tripódia, a négysoros jelleg és a 7(b3)4 kadenciasor fogja össze (56. kotta és M№ 8a-e.). A négysoros dallamok közül mennyiségileg és a változatok számában is kiemelkedik ez a dallammegoldás. Érdekes megfigyelni, ahogy egy dallameszme különböző alakokban születik meg, és lényegét tekintve mégis változatlan marad, például a giusto M№ 8a-d. és a sirató műfajú M№ 5a-d. dallamokban. Közös e dalokban, hogy az első sor a 7. fok magasságában mozog, és ott is zár, a második sor pedig a 7. fokról a b3-ra ereszkedik. A harmadik sor, ahogy az a négysoros dallamoknál gyakori, viszonylag változatos, az utolsó sor pedig mindössze néhány szomszédos hangon mozogva ismét a b3. fokon, vagyis a do hangon zár. Magasabb zárlatai ellenére ide sorolható az M№ 8d. hasonló dallammenete miatt. Az M№ 8e. dallamot is ide osztottam be, noha nem csak az első sorának záróhangja tér el, hanem tizenegyszótagos sorainak osztása 4 | 4 | 3 helyett 4 | 3 | 4 jelleget ölt.

Emlékezhetünk, hogy ugyanez a 7(b3)4 kadenciasor és ABCB forma jellemzett egyes, rövid sorokból építkező alapvetően ereszkedő jellegű sirató dallamokat is (M№ 5b-d.). A műfajok változatosak, a dallamok között van kara ölen, böjti zsarapazan vallási dal, tanácsadó dal, sirató, betasar, bölcsődal és leánybúcsúztató.

56. kotta Négysoros dal 7(b3)4 zárlatokkal és konjunkt mozgású első sorral

A második típus jellemzője a do’-(ti’)-la’-szo’ hangokon ugráló első sor. Itt is gyakori a motívumismétlés és az A_kA Refrén A forma. Egyes esetekben az a_ka, vagy másképp felfogva aba motívumszerkezetű első sor a ti hangon ér véget (57. kotta).

57. kotta: Do’-(ti’)-la’-szo’ hangokon ugráló első sor: Kaz-304

A harmadik típus jellemzője a do-re-mi-(fa)-szo’ hangokon fel-alá mozgó, nem minden esetben pentaton első sor. Ebben a dallamcsoportban az első sorban tétován mozgó dallamok mellett aba és a_ka motívumszerkezetű sorok is vannak (58a-b. kotta). Egy nagyobb, szintén nem pentaton csoport első sorai csak a re-mi-fa-szo’ hangokat használják (58c. kotta). Hasonló jellegű tétova mozgások jellemzik az M№ 11 dallamot.

58. kotta: Do-re-mi-(fa)-szo’ hangokon fel-alá mozgó, nem mindig pentaton első sor:
a) Kaz-305

, b) Kaz-39

, c) Kaz-193

Az első sorában trichordon vagy tetrachordon ugráló szo-végű dallamok közül ki lehet emelni egy csoportot, ezeknek a dallamoknak ütempárokból építkező első sorát a do-re-mi, illetve a re-mi-fa trichordokon való hullámzás után a szo-n való sorközépi megpihenés, majd a sorkezdettel hasonló mozgásokkal a mi-n való zárás jellemzi (59a-b. kotta – a^ka | ab). Itt sem nehéz hasonlóságokat találni az 58. kotta do-végű (!) dallamaival.

59. kotta: Do-re-mi-szo, illetve re-mi-fa-szo tetrachordokon hullámzó első sorok
a) Kaz-49

, b) Kaz-265

13. kép: Kenesar énekel Nalajhban

Egyedi dallamok

Végül azokat az egyedi mongóliai kazak dallamokat sorolom fel, melyek valamilyen egyéb szempontból figyelemre méltóak.

Az egyébként mindig do-ra végződő és pentaton hangsorú zsar-zsar ‘kedves-kedves’ elnevezésű lakodalmi dallamnak a 60a. kottában szereplő egyik változata egyedi a háromsoros felépítésével, ráadásul a második sor gerinchangja fa, ami meglehetősen szokatlan ebben az alapvetően pentaton zenekultúrában. A 60b. kotta pedig ab | ab+c ütempáros felépítése miatt tűnik egyedinek és mégis régiesnek.

60. kotta: Egyedi mongóliai kazak dallamok a) Kaz-152

, b) Kaz-26

Szintén régiesnek tűnik, de az anyagban egyedül áll a rövid emelkedő első sorra rövid ereszkedéssel válaszoló 61. kotta. Ez a fajta dallamfelépítés a saját anyagunkban mindössze egy altató második felében (M№ 12) és egy menyasszonysiratóban (M№ 13) fordult elő.

61. kotta: Egyedi emelkedő kezdés: Kaz-99

Az első sorában a ti’-la’-szo’-mi hangokon ugráló dallam is ritka (62. kotta). Ugyanakkor ez az egyetlen olyan mongóliai kazak dallam, mely do-végződése ellenére 5(b3)b3 zárlataival a magyar pszalmodizáló stílus bizonyos dallamaira emlékeztet.

62. kotta: Egyedi mongóliai kazak dallam: Kaz-50

Ugyanígy egyediek a 63. kottán látható zsarapazan vallási dallamok. A hagyományos műfajokhoz tartoznak még az újévet köszöntő dallamok, melyeket a tavaszi nawriz ünnepségek alatt énekelnek Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten. Ezekből a dalokból nem gyűjtöttünk.

63. kotta: Egyedi zsarapazan dallamok: saját gyűjtés Nalajhból

Kvart-kvintváltás

Mint láttuk, a mongóliai kazak dallamokra nem jellemző a határozott kvart-, illetve kvintváltó szerkezet. Egyes esetekben azonban mégis láthatunk ilyen jellegű sorpárhuzamokat, de ezek ebben a népzenében nem alkotnak külön dallamcsoportot (64. kotta).

64. kotta: Mongóliai kazak kvart-kvintváltás: Kaz-207

A maradék mintegy 5%-nyi do-pentatonos dallamot nem lehet a fenti osztályokba besorolni. Ezek jelentős része igen nagy ambitusú. Ugyanígy a maradék szo-, la- és az igen kisszámú re-végű dallam sem teszi lehetővé az osztályozást.

14. kép: Fény szűrődik át a jurta tetején (Mangisztau)

A két kazak terület zenéjének összehasonlítása

Miután megismerkedtünk a két kazak terület népzenéjével, hasonlítsuk össze az egymástól oly távol fekvő délnyugat-kazakisztáni Mangisztau terület és a mongóliai Bajan-Ölgij terület és Nalajh város zenéjét.

A két kazak terület zenéjének összehasonlítását két lépcsőben végzem el. Először az általános zenei tulajdonságokat: a hangsorokat, az ambitust, a formákat, a ritmust, a kadenciákat, a szótagszámokat és a dallamvonalakat vetem össze. Ezután kerül sor a dallamtípusok összehasonlításának összetettebb vizsgálatára, melynek során esetenként utalok a megfelelő anatóliai és magyar vonatkozásokra is.

Általános zenei tulajdonságok

Hangsorok

Sok kazak dallam hangterjedelme nem nagyobb egy kis szextnél, ilyen például a ceremoniális dallamok többsége. Ugyanakkor fejlettebb stófikus szerkezetek esetén előfordulhat oktáv vagy nóna hangterjedelem is. Általánosságban kijelenthető, hogy az ezeken a területeken nagynak számító hangterjedelem sem lépi túl az oktávot.

A pentatónia legkoncentráltabban Kazakisztán óriási területének északi és keleti vidékein bukkan elő, ahol nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni a szomszédos tatárok, baskírok és mongolok erősen pentaton zenei kultúráinak hatását.

Míg a mongóliai kazakok népzenéje többnyire a (la’)-szo’-mi-re-do félhang nélküli do-pentaton skálán mozog, addig Mangisztauban a la-szo-(fa)-mi-re-do-ti-la diatonikus kisterces skálák dominálnak. A nagyobb (1–7/8) ambitusú mangisztaui dallamokban nemegyszer hiányzik, vagy csak hangsúlytalan helyen szerepel a 6. fok, és ez pentatonos jelleget kölcsönöz nekik. Ezzel párhuzamos jelenségként Bajan-Ölgijben nem ritka, hogy kevésbé fontos szerepben, például díszítésekben vagy más, hangsúlytalan helyen belépnek a ti és a fa hangok is. Mindkét kazak területen igen ritka a mixolid hangsor, a do-végű hangsorok azonban fontos, de eltérő szerepet játszanak.

A két terület do-végű dallamainak ambitusa többnyire VII–7/8 illetve b3–7/8, de a két hangkészlet közötti különbséget most csak egy szo,-do vagy egy do-szo, rendszerint soreleji vagy sorvégi ugrás jelenti. A két terület archaikus dallamainak a legmagasabb hangja tehát a záróhangtól függetlenül többnyire nem magasabb a 7-8. foknál.³⁹ Ez egyben azt is jelenti, hogy a do-végű dallamok ambitusa, eltekintve egy szo,-ra történő esetleges leugrástól, rendszerint kisebb, mint az oktáv-, illetve szeptim ambitusú la- vagy szo-végűeké.

6. ábra: a) Bajan-Ölgij és b) Mangisztau legjellegzetesebb hangsorai

Egyes dallamoknál megjelennek kromatikus hangkészletek is. A kisterces hangnemű dallamok végén nem ritka a leszállított második fok (eol→fríg), és a hatodik fok is gyakran bizonytalan (dór→eol). Mindkét jelenség előfordul Anatóliában is.

Formák

Egyetlen sorból vagy három lényegesen különböző sorból álló dallam igen kevés van a kazak területeken, és az anatóliai dallamkinccsel ellentétben az A_kA vagy A_vA formák sem túlzottan gyakoriak. Mindkét kazak területen jelentős azonban a kétsoros, a négysoros, illetve az ezekre visszavezethető formák száma.

A kétsoros dallamok között leggyakoribb az AB alapforma, melyben a zenei sorok csak egyszer fordulnak elő. Az AB formából a sorok változatlan vagy variált megismétlésével számtalan változat jön létre, például AAB, AAAB, ABB, ABBB stb. Gyakori az is, hogy egy dallamfolyamatban az A és B magok eltérő csoportosításokban és variációkban hangzanak fel, például AAB | AB, AB | ABB, AB | AB | AB_kB stb. Mindez jellemző Anatóliában is, ám ritkább a magyar népzenében, melyre, legalábbis az utóbbi évszázadokban, jellemzőbbek a szabályosabb négysoros, illetve négyes osztatú szerkezetek.

A négy egyenrangú részre tagolt dallamforma előfordul a kazakoknál is. Leggyakoribb a négy eltérő sor (ABCD), de ezek a kis ambitusú és gyakran egymás alatt lépcsőzetesen elhelyezkedő „eltérő” sorok többnyire nem túlzottan karakteresek. ⁴⁰ Ugyanakkor sok négysoros dallam tartalmaz sorismétlést, ilyenkor AABC, ABAC, ABCC, ABBC stb. formák jönnek létre.

Az egész dallamon végigvonuló ütempáros megoldás ritka, de Bajan-Ölgijben a refrénekben, illetve a sorokon, különösen az első soron belül, gyakoriak az ütemismétlések. Ezek legtipikusabb eseteiben az első sor aa, a_ka vagy aba ütemképlettel jellemezhető.

Ha az A_kA vagy A_vA sorszerkezetű dallamokban az első sor motívumai a második sorban újra előbukkannak, akkor a dallam lényegét tekintve egyetlen ütempárból épülhet fel. Példaképpen említem a 67. kottán szereplő A_kA sorszerkezetű dallamokat, melyek közül a 67a-b. kotta ütemszerkezete aa_k | ab-val, a 67d. kottáé pedig aba | abc képlettel jellemezhető.

Mi több, négysoros dallam is építkezhet lényegében egyetlen ütempárból. Ilyen például a 67e. kotta, melynek sorszerkezete A_kA Refrén A, ütemszerkezete pedig a_ka | a_kb | xx | a_kc. Úgy tűnik, hogy az ehhez hasonló motivikus felépítés főképpen a pentaton zenékre jellemző. Nem meglepő hát, hogy míg egyes pentaton karakterű magyar stílusok bővekednek az ilyenfajta dallamokban, addig Mangisztauban és Anatóliában gyakorlatilag nem találkozunk velük.

Refrének

Míg a siratókhoz, bölcsődalokhoz és általában a legegyszerűbb kis ambitusú dallamokhoz nem járul refrén, az újabb stílusú dallamokban gyakran találkozunk velük. A refrének egyik igen egyszerű formája az, amikor a záró sort az énekes kissé változtatva megismétli. Gyakori az a rövid, egy-, kétütemes refrénforma is, amely a dallam zárósora után hangzik fel.

A refrének tekintélyes hosszat is elérhetnek, akár egy teljes strófányit is kitehetnek. Négysoros refrén járulhat például a „pszalmodizáló” dalokhoz, a tulajdonképpeni népdalokhoz, a vallási zsarapazan dallamokhoz vagy a termékhez. Ez utóbbi dallamokat többnyire egy-, vagy kétsoros, lassított tempójú leereszkedés zárja, mely do-végződés esetén többnyire a szo’ környékén, la-végződés esetén pedig a mi környékén indul. A refrének többsége ugyanazon a hangon zárul, mint a dallam, amelyhez járul. Végül emlékeztetek arra, hogy sok dallamnak a szerkezete jellemezhető AB Refrén B vagy A_kA Refrén A formákkal, melyekben a refrénsorok többnyire két egyforma ütemből vagy egy ütempárból állnak.

Egyes dallamokat bevezető motívumok előznek meg. A kazak daloknak ezeket a bevezető zenei felkiáltásait a szo’, mi és/vagy do hangok kitartott megszólaltatása jellemzi. Nem ritka, hogy e hangok egy rövidebb, felfelé tartó glisszandóval indulnak, vagy hogy őket egy lefelé glisszando követi. Úgy tűnik, hogy ezek a hangok a dallam elején a hallgatóság figyelmének felkeltésére szolgálnak, ahogy ez Anatóliában és sok más népnél is megfigyelhető.

Ritmus

Mindkét kazak területen a szótagszámtól függetlenül dominál a 2/4-es giusto ritmus, ez hallható a dallamok mintegy felében. Ritkábban bár, de előfordul 2/4-es és 3/4-es ütemekből vegyesen építkező dallam is. A többi dallam ritmusa beszédszerű parlando, vagy a szabadabb ritmuskezeléssel és az egyes hangok kiemelt meghosszabbításával jellemezhető rubato. Szinte csak vallási dalokban találkozunk az Anatóliában talán az egykori görög hatást oly életerősen megőrző aszimmetrikus ritmusokkal, melyek sporadikusan egyes magyar területeken is fellelhetők.

Kadenciák

A sorzáró hangok bizonyos esetekben igen informatívak, máskor azonban, például mozgékony pentaton dallamok esetén, nem sokat mondanak. Mangisztauban kiugróan sok a b3 főkadencia, ezt gyakoriságban az 1., 2. és az 5. fokú főkadenciák száma követi. A 4. és 8. fok ritkán, a többi fok pedig alig szerepel főkadenciaként. Bajan-Ölgijben a do-pentaton hangkészletű dallamok uralkodnak, így, mivel a dallamok záróhangja gyakran egyben a legmélyebb hang is, nem meglepő, hogy hiányoznak a mélyebb 1., 2. illetve b2. fokú főkadenciák. A mongóliai kazakoknál a legfontosabb főkadenciák a b3., 5., 7., 4. és 8. fokok, tehát a másik területen alig szereplő 7. fokú főkadencia jelentős szerepet játszik. Jellemző, hogy az egyik legjelentősebb mongóliai kazak dallamcsoport főkadenciája éppen a 7. fok.

Dallamvonalak

Bajan-Ölgij területén az ereszkedő siratódallamoktól eltekintve a dallamok első soraiban a legtöbbször domború, homorú, illetve domború-homorú dallamíveket látunk. Ezenkívül előfordulnak még különböző vegyes karakterű, fel-le mozgó, nyugtalanabb, például néhány szomszédos hangon recitáló, illetve több hangon ugráló dallamvonalak. Noha a mongóliai kazak dallamok második fele alapvetően mélyebben van, mint az első részük, csak kivételesen találunk a sorok között párhuzamos mozgásokat, vagy éppen kvart-, illetve kvintpárhuzamokat.

Ezzel szemben Mangisztauban a la-ra végződő dallamok első sorának vonala jellemzően domb alakú, melynek szelídebb formáját látjuk a siratóknál, a pszalmodizáló dallamokban és egyes kisebb ambitusú dallamokban is. A nagyobb ambitusú kétsoros la-pentaton dallamok, sőt az egyetlen jelentősebb do-ra végződő dallamcsoport első sora is domb formájú. Úgy tűnik tehát, hogy a domb az a jellegzetes dallamvonal, mely a mangisztaui dallamok oly egységes képét meghatározza. Kevés olyan dallam van itt, melynek első sora határozottan ereszkedik, emelkedik vagy éppen domb-völgy alakú, a többi „melodikus” forma pedig szinte teljesen hiányzik. Mindez tehát meglehetősen eltér a mongóliai kazak dallamok sokszínűségétől.

Összehasonlításképpen megemlítem, hogy Anatóliában az uralkodó dallammozgás a sorokon belül is az ereszkedés. Ugyanez tapasztalható egyes régi magyar stílusokban is, de a magyar népzene pentaton rétegeit a Bajan-Ölgij terület dallamvonalbeli gazdagsága jellemzi.

Az általános tulajdonságok áttekintése után kíséreljük meg a két kazak terület dallamtípusainak összehasonlítását a dallamvonalak, mégpedig főként az első sor dallamvonala alapján. Noha egy dallamsor alakjának pontos leírása nem mindig lehetséges, úgy tűnik, hogy ezeknél az egyszerű, kétmagú, rendszerint oktáv vagy annál kisebb ambitusú dallamoknál az első sor dallamvonalának megfigyelése mégis hatékonyan segít a dallamok közötti összetartozás és rokonság feltárásában. Természetesen az összevetés során a dallamvonalak „magasságát” is figyelembe kell vennünk. Az egyes dallamcsoportok részletes elemzését már korábban elvégeztük, most mindössze a legalapvetőbb tulajdonságaikat idézem fel.

15. kép Ima a szentekhez Aksukir falu temetőjében (Mangisztau)

- Temető,

- Ima a szent sírjánál

Kiemelt fontosságuk miatt elsőként a siratókkal foglalkozom. Ezeket követik a melodikus dallammozgások, vagyis azok a dallamok, melyek első sora dombot, völgyet vagy hullámot ír le. Végül azok a dallamok szerepelnek, amelyeknek az első sorát mozgalmasabb, ugráló dallammozgások jellemzik.

Sirató dallamok

Mindkét kazak területen ma is él a siratás szokása. A mongóliai kazak siratók ereszkedő vonala egyedülálló ezen a mozgalmasabb dallamvonalakat kedvelő területen, míg a kis dombokat formáló mangisztaui siratósorok belesimulnak az ottani dallamsorok közé. A két terület siratói eltérő és hasonló vonásokat is mutatnak.

A mangisztaui siratók központi formájában egy szo-la-szo-fa-mi első sor után egy alacsonyabb fa-szo-fa-mi-re második sor következik (65a. kotta).⁴¹ Ezzel szemben a Bajan-Ölgij terület siratóinak központi motívuma a szo-mi-re-do ereszkedés, melyet egy kisebb mi-re-do ereszkedés követ (65b. kotta). A két terület siratóinak közös szerkezeti vonása a 3 | 2 | 3 osztatú rövid, nyolcszótagos sorok használata, és az, hogy mindkét területen létezik egysoros siratóforma is, mely a kétsoros forma első sorával egyezik meg.

Van-e összefüggés a kazak siratók és az egymással nagy hasonlóságokat mutató anatóliai és magyar siratók között? A legegyszerűbb anatóliai sirató a mongóliai kazak siratókhoz hasonlóan a szo-(fa)-mi-re-do hangokon ereszkedik do-ra (65c. kotta). Az anatóliai és a magyar siratók központi formája is leggyakrabban a szo-(fa)-mi-re-do hangokon ereszkedik le, de két eltérő sorral, melyek közül az egyik re-n a másik do-n végződik (65d. kotta). Ilyen jellegű kazak siratót csak egyet találtam, azt is Mangisztauban, ahol pedig épp egy másik siratószerkezet dominál (65e. kotta).

65. kotta: a) mi- és re-kadenciás mangisztaui sirató

,
b) do-kadenciás ereszkedő mongóliai kazak sirató

,
c) do-kadenciás egysoros anatóliai sirató (Sipos 1994: № 22)

,
d) re- és do-kadenciás kétsoros anatóliai sirató (Sipos 1994: № 41)

,
e) re- és do-kadenciás mangisztaui sirató

Láttuk, hogy a mangisztaui siratók első sora a legyakoribb 2. fokon (mi) kívül a b3, 4. vagy 5. fokon (la, szo, fa) is végződhet, míg a kétsoros mongóliai kazak siratónak az első sora a do-n kívül csak az 5. fokon (mi) érhet véget. A 66a. kottában egy mi főkadenciás mangisztaui siratót, a 66b. kottában pedig egy mi főkadenciás mongóliai kazak siratót mutatok. Anatóliában sem ritka, hogy az első sor esetenként mi-n áll meg (66c. kotta).

A közös tulajdonságok: a kis ambitus, a kétsorosság és az azonos sorzáró hang ellenére erős az eltérés a két kazak terület siratói között. A la-n végződő mangisztaui dallam domború sorával szemben a do-végű pentaton mongóliai kazak dallam első sora a záró felugrás ellenére határozottan ereszkedik. A második sorok eltérése még jelentősebb. Az anatóliai sirató 5. fokon stagnáló első sorának karaktere pedig mindkét zenei megoldástól jellegzetesen elüt.

66. kotta: a) mangisztaui sirató mi főkadenciával

,
b) mongóliai kazak sirató mi főkadenciával

,
c) mi-főkadenciás anatóliai sirató

Foglaljuk össze a tanulságokat. A mangisztaui és az anatóliai, illetve magyar siratók két közvetlenül egymás alatt haladó és egymás alatti hangokon záró sorukkal szerkezeti hasonlóságot mutatnak. Hangkészletük és dallamszerkesztésük azonban eltérő. A mongóliai kazak siratóknak pedig a hangkészlete hasonló egyes (pentaton) magyar és az anatóliai siratóéhoz, de szerkezeti felépítésük különbözik.

Ezek a mongóliai kazak siratók végső fokon négy, egymás alatti ereszkedő, illetve lapos domb alakú motívum kombinációira vezethetők vissza. Ezek a motívumok fölülről lefelé: 1) (szo’)-la’-szo’-fa-mi, 2) (mi)-szo’-(fa)-mi-Re, 3) szo’/re-mi-re-Do, 4) (re)-mi-re-do-ti. A motívumokból az egyes népek siratói a következőképpen építkeznek: mangisztaui kazak: 1 és 1+2; mongóliai kazak: 3, anatóliai török és magyar: 2, 3 és 2+3. Tehát az anatóliai és a magyar dallamok vannak a legközelebb egymáshoz, hozzájuk közel esik a mongóliai kazak sirató, és ezektől eltérő a mangisztaui siratók világa.

16. kép: Tileu énekel és kíséri magát dombrán (Nalajh)

„Melodikus” dallammozgások

Mindkét kazak területen számos dallam sorai mutatnak határozottan „melodikus” formát, vagyis első soruk dallama egy jól kivehető domb, völgy, illetve egy-egy ereszkedő vagy emelkedő dallamrészlet. Ilyen formák úgy alakulnak ki, ha egy irányba kettőnél több lépés történik, ami után irányváltás következhet. Az ereszkedő vagy emelkedő irány megállapításánál egy-egy ellenirányú lépést figyelmen kívül hagyhatunk, egyetlen ellenirányú mozzanat ugyanis többnyire még nem változtatja meg a mozgás tendenciáját. Egy melodikus sor legfeljebb két egységet (domb, völgy, emelkedés, ereszkedés) tartalmazhat. Ezekben a dallamívekben gyakran fedezhető fel ismétlődő vagy variálódó motivikus ütemszerkezet, például a hullámvonalat gyakran aba ütemek alkotják.

Mielőtt rátérnénk a kazak területek dallamainak vizsgálatára, idézzük fel, hogy az anatóliai és a magyar népzenében e formák közül leginkább a domb fordul elő. Ugyanakkor, míg az anatóliai és a magyar anyagban jelentős az ereszkedő és a stagnáló sorok mennyisége is, a kazak területeken, a mongóliai kazakok siratóitól eltekintve, ilyeneket ritkán találunk.

Domb-völgy alakú első sor

A mongóliai kazak népzenében gyakori a domb-völgy hullámforma alakú első sor. Ezt a vonalat nem csak a domináló do-pentaton dallamok között találjuk meg bőségesen, hanem az itt sokkal ritkább la-pentaton és a szórványos szo-pentaton dallamok között is jelentős dallamcsoportokat alkot. A domb-völgy forma ritkán bár, de előfordul a mangisztaui területen is.

A következő példán különböző hangnemű és szerkezetű, első sorában domb-völgy alakú dallamokat mutatok be. A 67a. kotta aa_k | ab szerkezetű do-pentaton mongóliai kazak dallama csak záró részében tér el a 67b. kotta szo-pentaton dallamától, illetve a 67c. kotta la-pentaton hullámot leíró mongóliai kazak dallamától. Ugyancsak la-pentaton hullámot ír le egy mangisztaui dallam is (67d. kotta), melynek do-pentaton mongóliai kazak párját a 67e. kottában mutatom be. Ez az utolsó dallam arra vonatkozóan is megvilágító erejű példa, hogy miként jöhet létre egy a^ka ütempárból és egy záró b ütemből egy teljes négysoros A^kA Refrén A sorszerkezetű, illetve a^ka | a^kb | xx | a^kb ütemszerkezetű mongóliai kazak dallam.

67. kotta: a) mongóliai kazak do-pentaton dallam aa^k | ab szerkezettel

,
b) mongóliai kazak szo-pentaton dallam aa^k| ab szerkezettel

,
c) mongóliai kazak la-pentaton hullám

,
d) mangisztaui la-pentaton hullám

,
e) mongóliai kazak dallam A^kA Refrén A sor-, illetve a^ka | a^kb | xx | a^kb ütemszerkezettel

Domb alakú első sor

A domb alakú első sor erőteljesen képviselteti magát a dél-nyugat kazak területen. Már az itteni siratók kis ambitusú sorai is dombokat formáznak, de domb jelenik meg a közepes vagy nagyobb ambitusú la- és do-pentatonos mangisztaui dallamok első sorában is. Ezzel ellentétben a mongóliai kazakok dallamaiban a domb forma csak az ott igen ritka la-pentaton dallamok között fordul elő, és ott sem gyakran.

A 68a. kottában egy mangisztaui, a 68b. kottában pedig egy mongóliai kazak dallamot látunk, mindkettőnek domb alakú első sora van. Jellemző, hogy a mongóliai kazak dal a második sorában meg is elégeli az első sor nyugodalmas domb alakját, és a második sorban heves hullámzásba kezd.

68. kotta: Domb formájú első sorok: a) mangisztaui dallam (változat)

, b) mongóliai kazak dallam

Völgy alakú első sor

Völgy alakú első sorok csak a mongóliai kazakoknál fordulnak elő, ott sem gyakran, és csak ritkán tisztán megfigyelhető alakban. Nemegyszer inkább az itt oly gyakori domb-völgy alakzat elhomályosult változatának lehet őket tartani, hiszen az első néhány hangtól eltekintve ezek a dallamok szinte hangról-hangra megegyeznek egyes domb-völgy első sorú dallamokkal (69. kotta).

69. kotta: Egy völgyforma Bajan-Ölgijből

Emelkedő első sor

Bár nem túlságosan gyakran, de mindkét területen előfordulnak határozottan emelkedő első sorok is. Ez a zenei megoldás egyébként nem gyakori a törökség körében. Az emelkedő első sort mindig egy határozottan ereszkedő második követi. Ezt látjuk következő példánkban előbb egy tripodikus mangisztaui (70a. kotta), majd egy rövidebb sorokból építkező mongóliai kazak dallamnál (70b. kotta).

70. kotta: Emelkedő dallamok a) mangisztaui

, b) mongóliai kazak (kotta 61)

17. kép: Magyar kopjafákhoz hasonló sírkő Mangisztauban

- Sírkő

Recitáló, ugráló dallammozgás

Sok dallamsor jellemzően a bi-, tri-, vagy tetrachord hangjain mozog, ez történhet különösebb tervszerűség nélkül, de esetenként határozott motívumokat is eredményezhet. Ezt láttuk például Mangisztau közkedvelt „pszalmodizáló” dallamaiban, melyeknek közös vonása volt a huzamosabban a mi-re-do trichord hangjain recitáló, de a teljes dallamban ereszkedő mozgás, valamint az 5(b3)4 kadenciasorozat. Ilyen dallamok nagy számban fordulnak elő az anatóliai és a magyar népzenében is. A 71. kottában mind a három területről szerepel egy-egy példa. A 71a. kotta egy közkedvelt mangisztaui dallam, a 71b. kotta egy anatóliai lakodalmi dal, a 71c. kotta pedig egy régi stílusú magyar dallam. A dallamok hasonlósága vitathatatlan.

71. kotta: Pszalmodizáló mozgások a) mangisztaui dallam

,
b) anatóliai dallam (Sipos 1994 № 127)

,
c) magyar dallam (Kodály 1976: № 176)

Recitál számtalan olyan mangisztaui terme dallam is, mely egy-két hangon mozgó sorokból építkezik. Egy részük a teljes zenei folyamat során megmarad a mi-re-do trichordon, vannak azonban köztük nagyobb ambitusúak is. Ezekre bőséges példákat láttunk a példatár № 1a-i. dallamai között.

A mongóliai kazakoknál is előfordul, hogy a dallam első sora a magasabb régiókban mozog, és csak azután tér rá a mi-re-do trichordon történő recitálásra. Egy ilyen mongóliai kazak dallam, valamint hasonló anatóliai és magyar dallamok szerepelnek a 72. kottában. A dallamokat a hasonló dallammozgáson kívül a 7(b3)b3, illetve 7(b3)4 kadencia-sorozatok is összekötik, eltérő azonban, hogy a mongóliai kazak dallam do-n végződik, a magyar és az anatóliai példa pedig la-n.

72. kotta: Magasabb pszalmodizáló dallamok a) mongóliai kazak

,
b) anatóliai (Sipos 1994 № 114)

, c) magyar (Kodály 1976: № 133)

Egyéb, tri- vagy tetrachordon mozgó sorok

Bajan-Ölgij számos dallamának első sora egy tri- tetra- vagy legfeljebb egy pentachordon mozog fel-alá. Ez esetben nem repetíción alapuló recitálásról van szó, hanem egy-egy hangsávban, látható koncepció nélküli fel-lemozgásról. Az ugráló érzést a pentaton lépések okozzák és fokozzák, érthető tehát, hogy míg ez egyes magyar pentaton rétegekre is jellemző, nemigen fordul elő anatóliai vagy mangisztaui dallamokban.

Nem könnyű osztályozni ezeket a mozgásokat, közös jellemzőjük, hogy egy kvart-kvint szélességű sávon belül, főleg pentaton hangkészletet használva, fel-alá mozgó lépésekből állnak. Itt sem kivételes a dallamsoron belüli ütempár, sőt az sem, hogy szinte a teljes dallam egyetlen ütemből épüljön fel. Fontos észrevennünk, hogy nemegyszer a mongóliai kazak vallási dallamoknak, valamint a mangisztaui újabb stílusúnak tűnő dallamoknak van ilyen szerkezete. A 73. kottában két ilyen mongóliai kazak dallamot mutatok. A látható eltérések ellenére, hasonló motívumaik miatt a két dallam erős kapcsolatokat mutat.

73. kotta: „Ugrálós” dallamok Bajan-Ölgijből a) do-pentaton dallam

,
b) szo-pentaton dallam (KAZ: № 157)

18. kép: A szerző adatközlőkkel Aktaw városában

- Amandik dombrán játszik

Összefoglalás

Figyelembe véve Kazakisztán európányi területét és a kazak nép kialakulásának összetett voltát, könnyű volt akár előre is megsejteni, hogy a kazakok lakta területeken különféle zenei dialetusokkal fogunk találkozni. És valóban, míg a kazak nyelv a dialektusok ellenére is meglepően egységes, a zenei eltérés jelentősnek mutatkozott.

Beliaev (1975: 78) szerint három fő zenei dialektusterület van. Dél-Kazakisztán, vagyis a Szemirecsje, az Aral-vidék és a Szir-Darja mentének dallamait a formai egyszerűség és a ritmikai szabályosság jellemzi. Nyugaton, az Uralon túli területen és a Kászpi-tenger partvidékén egyrészt a lírai megoldások uralkodnak nagy hangterjedelmű dallamokkal, másrészt a terme és a recitatív formák a jellemzők. Kazakisztán középső vidékein pedig különleges dallamgazdagság, fejlett dallamok és összetett versformák találhatók.

A mongóliai kazakok jellemzően do- és szo-pentaton dallamai inkább a mongol-tatár pentaton dallamstílushoz állnak közel, míg a nyugat-kazakisztáni dallamok többsége az Anatóliában és a magyar területeken is oly kedvelt eol-os diatonikus skálán mozognak. Számos adat mutat arra, hogy a Kínában élő kazakok zenéje a mongóliai kazakokéhoz hasonlít. A most vizsgált két kazak területen érződik a „zártabb” etnogenezis, valószínűleg ennek a következménye a kevesebb és homogénebb zenei stílus. Mindez éles ellentétben áll a rendkívül sokszínű anatóliai vagy magyar népzenével.

A sirató dallamok esetén összetett kapcsolatokra bukkantunk. Mint láttuk, egyes szálak a mangisztaui siratót kötik az anatóliaihoz, míg mások inkább a mongóliai kazakot. Ugyanakkor létezik - igaz csak egyetlen - mangisztaui sirató, mely szinte teljes azonosságot mutat a török és a magyar sirató kisformájával. Fontos felfedezés, hogy a pszalmodizáló jellegű dallamok a törökös zenekultúrákban nemcsak Anatóliában és Magyarországon, de Mangisztauban is nagy kedveltségnek örvendenek. Az egyéb hasonlóságok és eltérések jelentős része azzal van szoros összefüggésben, hogy Bajan-Ölgijben a do-pentatonos hangkészlet uralkodik, míg Mangisztauban egy diatonikus kisterces. A pentatónia itt is együtt jár a megfigyelt mozgékonysággal, mely azután döntően meghatározza a dallamok karakterét. A mongóliai kazakok zenéje ebben a vonatkozásban is a mongol, a volga-vidéki, valamint egyes magyar pentaton zenei stílusokhoz hasonlít, míg Mangisztau zenéje Anatólia dallamvilágához áll közelebb.

A fentiek, valamint a hozzáférhető azeri, türkmén és kirgiz zenék alapján úgy lehet sejteni, hogy itt egy nagy areális eltérésről van szó. A felső, pentaton zóna Kínától Mongólián és Kazakisztánon át a Volga-vidékig nyúlik, és átcsap magyar területekre, míg a déli területeken, Kirgizisztántól és Dél-Kazakisztántól a türkmének, azerik földjén át Anatóliáig a pentatónia legfeljebb nyomokban figyelhető meg, vagy még úgy sem.

A délnyugat-kazak vidék népzenéjének nincs sok köze a nagyobb ambitusú, rendszerint pentaton hangkészletet használó csuvas, tatár, baskír vagy mongol dallamokhoz. Itt éppen a szerény formák uralkodnak, és gyakoriak a viszonylag kötetlen, strófa előtti megoldások. Szembetűnő az is, hogy igen kevés a giusto dallam, ami valószínűleg azzal a meglepő ténnyel van összefüggésben, hogy a kazakok nem táncolnak.

Ugyanakkor a pentaton zenei világon belül a mongóliai kazak népzene egy sajátos színt képvisel. A mongóliai, a tatár és a mongóliai kazak pentaton dallamok összevetése messze túlhaladná ennek a könyvnek a kereteit. Mégis, talán elég összehasonlítanunk a 36. kottában közölt tatár dallamot a mongóliai kazak dallamokkal, hogy megsejtsük a különbségeket.

Mindez arra utal, hogy még várnunk kell a törökségi népek népzenéjéről szóló végleges összehasonlító megállapításokkal. Ha ugyanis valaki megkísérli egy átfogó kép megrajzolását, az újabb gyűjtések újra meg újra arra bírhatják, hogy véleményét módosítsa. Ismét fel kell hívni a figyelmet arra, hogy, amint erről a tanulmány elején már szó volt, a személyes gyűjtés fontossága ezen a területen nem becsülhető eléggé meg.

Mégis, az összkép egyre részletesebb, egyre világosabb lesz, és a két kazak terület népzenéjének összehasonlító elemzésével nemcsak a Volga-Káma-Bjelaja-vidék és Anatólia közötti török nyelvű népek népzenéjének felderítésére történt egy újabb lépés, de a távoli mongóliai kazakok népzenéje is bekerült az etnomuzikológiai elemzésbe.

19. kép: Teve állja el az utunkat Mangisztauban

A dallamok szövegei és magyar fordításuk (Somfai Kara Dávid)

A kazak szövegekről, átírásukról

A jelentés nélküli ay, ey, oy, goy stb. szótagok és egyes szavak betoldását figyelmen kívül hagyva a két vizsgált kazak területen leggyakrabban előforduló alakok a hét szótagos 4 | 3, a 11 szótagos 3 | 4 | 4 alak, a nyolc szótagos 3 | 2 | 3-as osztás, valamint a 7 és 8 szótagos sorokból álló egyéb alakok.

A hét szótagos sorok szertartási énekek, altatódalok, gyermekdalok és terme dallamok szövegei, és általában 4 | 3 osztásúak. Terme dallamok esetén az énekes változó szótagszámú sorokat recitál, de a sorok időtartama általában állandó (például № 1a-i. és a № 2a-i.). Tizenegy szótagosak a lírai dalok, a jarapazan, néhány terme dallam, sok szerelmes dal, valamint a tényleges népdalok (kara än). A kazakok a tizenegy szótagot három csoportra osztják 3 | 4 | 4, 4 | 3 | 4, illetve 4 | 4 | 3, az utóbbi két osztás nem olyan népszerű, mint más török népek dalaiban. Egy kivétel a jar-jar esküvői énekek 4 | 4 | 3-as szövege, a dalt egy kétszótagos refrén egészít ki (például M№ 3a-d.).

Mindez nagymértékben eltér az anatóliai és magyar képtől. Bár az utóbbi két nép régi stílusú népdalaiban is jelentős a 7 és 8 szótagos, valamint a 11 szótagos szövegek aránya, a nyolc szótagosok felosztása szinte mindig 4 | 4, a 11 szótagosé pedig 4 | 4 | 3 vagy 6 | 5.

szótagszám	kazak	anatóliai török és magyar
7	4 \| 3	4 \| 3
8	2 \|3 \| 2	4 \| 4
7 és 8	2 \| 3 \| 2 és 4 \| 3	-
11	3 \| 4 \| 4	4 \| 4 \| 3 és 6 \| 5

A legjellemzőbb szótagszámok és felosztásuk

A kazak mássalhangzók kiejtése (‘=’-vel jelöltük, ha egy fonémát azonosan jelölünk magyarul és kazakul)

kazak	magyar
b/p	=
d/t	=
g/k	=
q	veláris, gutturális k, melyet a torokban képeznek. Nem önálló fonéma, melyet veláris magánhangzós szavakban ejtenek. Nem jelöljük külön a kötetben. A magyarban is van hasonló, két mély mássalhangzó között.
č/j	cs/zs A nyugati kazak nyelvjárásokban szókezdő helyzetben vagy l/n után fordulnak elő, de a legtöbb nyelvjárásban > s/zs réshanggá változnak.
š	s
w	mint az angol w, hajlamos diftongussá válni
s/z	sz/z
y	j, illetve hajlamos diftongussá válni
γ	veláris, gutturális g torok réshang. Nem önálló fonéma, de mélyhangú magánhangzók közt megjelenik. Nem jelöljük külön a tanulmányban.
m/n	=
ŋ	ng, mint a magyar bong szó végén.
l/r	=

A tanulmány kottáinak szövegei⁴²

Ebben a részben a kazak szövegekben és a szöveg feletti hely- és személynevekben a kazak betűk latin átírását használom, kivéve a Mangisztau helynevet.

1. kotta terme ‘okító dal’, Turgan (cca.50), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Sözdiŋ basï bismilla,
Bismillasïz pende is kïlma.
Katuwlansa kar tuwra,
Kelesi ayda tapsïrgan
Dünyeni rasul Allaga.
Az első szó a biszmilla,^⁴³
Bismillah nélkül ne fogj semmihez.
Ha a haragtól megkeményedik,
Jövő hónapban átadja
A világot a próféta Allahnak.

2. kotta: terme ‘okító dal’, Däwitbay (70), Mangisztau vasútállomás, 1997.09.16.

Bir degende ne jaman,
*Bilimsiz tuwsa ul jaman.
Eki dese ne jaman,
Ene tilin almagan,
Bile de bilse kïz jaman.

Üš degende ne jaman,
Üškilsiz kiyim bul jaman.
Tört degen ne jaman,
Töresin tuwra bermese,
Parakor bolsa biy jaman.

Bes degende ne jaman,
Bes waktïŋ namazïn,
Kaza kïlsa er jaman.

Altï dese ne jaman,
Alganša algan aruwïŋ,
Köp išinde küŋkildep,
Betiŋnen ursa bul jaman.

Jeti dese ne jaman,
Jetkinšekke ok tiyse,
Jer tayanbay turgïzbay,
Jan kïynagan bul jaman.

Segiz dese ne jaman,
Serke sandï at minse,
Sergeldeŋ sapar jol šekse,
Jürgen jolïŋ oŋbasa,
Oylaganïŋ bolmasa,
Kapïda bolsa er jaman.

Togïz dese ne jaman,
Altïn taktïŋ üstinde,
Tolïspay kalsa kan jaman.

On degende ne jaman,
Kaygïlï bolsa bul jaman.

On bir dese ne jaman,
Aramnan jïygan mal jaman.

On eki dese ne jaman,
Akïlï jok kïz jaman.

On üš dese ne jaman,
Kelin menen balaga
Buyïrmagan bolsa šal jaman.

Kimnen kalmas bul düniye,
Kapïda öter bul zaman.
Először is, mi a rossz?
A tudás nélkül született fiú a rossz.
Másodjára mi a rossz?
Anyósa szavát meg nem fogadó,
Tudálékos menyecske a rossz.

Harmadjára mi a rossz?
A szegés nélküli ruha, az a rossz.
Negyedjére mi a rossz?
A törvényt megszegő,
Kapzsi bég rossz.

Ötödjére mi a rossz?
A napi öt imát
Elmulasztó férfi a rossz.

Hatodjára mi a rossz?
Ha a legszebb lány, akit elvettél,
Mások előtt elégedetlenkedik,
És arcon üt, az a rossz.

Hetedjére mi a rossz?
Ha az ifjút golyó éri,
Kínlódva fekszik, és
Még fölkelni sem bír, az a rossz.

Nyolcadjára mi a rossz?
Aki rosszlábú lóra ül,
És csak bóklászik az úton.
Az útja nem visz jóra,
Terve nem válik valóra,
A bajba került férfi rossz.

Kilencedikként mi a rossz?
Ha arany trónuson
A kán elbízza magát.

Tizedjére mi a rossz?
Ha valaki szomorú, az rossz.

Tizenegyedikre mi a rossz?
A vagyon, amit küszködve gyűjtesz, az rossz.

Tizenkettedjére mi a rossz?
A buta lány az rossz.

Tizenharmadiknak mi a rossz?
Ha feleséged és fiad
Nem tud kijönni öregapáddal.

De hát mindannyiunk élete,
Elmúlik egyszer.

3. kotta: terme ‘okító dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Zamandasïm, Aral-bay,
Bilmey bir kaldïm balaŋdï.
Täwekel endi šükür edi,
Awzïŋa alma jamandï.

Men bilmey kaldïm kapïda,
Ayta almay sözdiŋ parkïn ay.
Ökingen men goy payda jok,
Kayïrïn bersin artïna.

Aynalayïn, Aral-bay,
Ayï bitkende ay da öler,
Jïlï bitkende jïl da öler.
Jó pajtásom, Aral-bay,
Nem tudtam, mi történt fiaddal.
A merészség jó tulajdonság,
Ne végy szádra szidalommal.

Úgy esett, hogy nem tudtam meg,
Most mit is mondhatnék.
A szánakozásnak nincs értelme,
Isten nyugosztalja.

Kedves Aral-bay,
A hónap is meghal egyszer,
Az év is meghal egyszer.

4. kotta: Terme dallam vázlata, szöveg nélkül, Nurmuxan (61), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

5. kotta: sïŋsuw ‘leánybúcsúzó’, Akles (65), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Esiktiŋ aldï kara tas,
Kabïgïn al da malga šaš.
Janïmday körgen jan kökem,
Ayda bir apta amandas.

Bazardan kelgen keseler,
Šay samawrïn eseler.
Janïmday körgen jan anam,
Jolda bir kelip turgaysïŋ.
Ajtó előtt fekete kő,
Hámozd le a burkát, és szórd a jószágra.
Kedves édesapám, lelkecském,
Havonta egy hétig köszöntsél.

A piacról hozott csészék,
Szamovárból teát öntenek bele.
Kedves édesanyám, lelkecském,
Jössz majd az úton.

6. kotta: joktaw ‘sirató’, Akles (65), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Bismilla dep bastayïn,
Alïska šïgarïp tastayïn.
Ol düniya kïyïn-dï,
Oylanbay jetip bargaysïŋ.

Kïyamet degen kïyïn-dï,
Kïynalmay jetip bargaysïŋ.
Šerbettiŋ suwïn iškeysiŋ,
Šešine beliŋe tüskeysiŋ.

Jan surawšï kelgende,
Jawabïn tüzüw bergeysiŋ.
Peyištiŋ jolï üš ayïr,
Jaŋïlmay jolga tüskeysiŋ.
Bismilla-val kezdem el,
Messzire hangozzék dalom.
A túlvilág rettenthetetlen,
Észre sem veszed, és odaérsz.

Az utolsó ítélet rettenthetetlen,
Gond nélkül odaérsz.
A Sherbet^⁴⁴vizét iszod majd
Derékig vetkőzve belemerülsz.

Mikor a lelkedet számon kérik,
Egyenes választ adsz majd.
A mennyben egy háromágú út van,
De utadat nem téveszted el.

7. kotta: joktaw ‘sirató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Ak sur at ayaŋday kör,
    bügin el jok,
Aldïŋda kus konganday
    aydïn köl jok.
Ayaŋdap ak sur at
    barganïŋda,
Aldïŋda min de kel dep turgan
    kos küreŋ jok.

Karagïm aynalayïn maŋdayïŋnan,
Sen öziŋ kanday ediŋ!
Ketpeydi seni tatïp,
Jan tilim taŋdayïmnan.
Fakószürke lovam, lassíts,
    ma néptelen a vidék,
Nincs előtted nagytükrű tó,
    hol madár leszállhat.
Lassíts fakó szürkém,
    mikor útra kélsz,
Nincs előtted fakó vezetékló,
    amire átülhetnék.

Kedvesem, ó, a te szép homlokod,
Te magad milyen is voltál!
Megízleltelek, és most
Nyelvem szájpadlásomhoz tapad.

8. kotta: joktaw ‘sirató’, Däwitbay’s wife (cca.70), Mangisztau vasútállomás, 1997.09.16.

Ay, menen künim tutïldï,
Altïn bir sakam utïldï.
Utkan bir kisi berer-me,
Jezdekem kaytïp keler-me?
Holdam, napom elsötétedett,
Arany bokacsontomat elvesztettem.
Aki elnyerte, visszaadja-e,
Sógorom visszatér-e?

9. kotta: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Akles (65), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Bazardan kelgen keseler,
Šay samawrïn eseler.
Janïmday körgen jan anam,
Jolda bir kelip turgaysïŋ.
Bazárban vett csészék,
A szamovár körül.
Lelkecském, édesanyám,
Állj ki az útra.

10. kotta: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Toydïk (cca.60), Mangisztau.Kïzïlsay, 1997.09.18.

… kez de toksan bastï iyil, äke,
Sïymadï torgay basïm bïyïl, äke.
Kïz da bolsam äkeme ulday edim,
Jek körgenin äkemniŋ bïyïl bildim.
... kilencvenszer hajts fejet, apám
Pacsirta fejemet apám az idén nem simogatja.
Bár lány voltam, apám fiaként szeretett,
De idén rájöttem, hogy gyűlöl engem.

11. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Nurmuham¬bet (50), Mangisztau.Kïzïlsay, 1997.09.18.

Bir küy bar dombïramda, tartïlmagan,
Bir sïr bar köŋilimde, aytïlmagan.
Änimdi arnadïm men, säwlem sagan,
Köziŋnen aynalayïn jawtaŋdagan.

Ak säwle aspan menen talasasïŋ,
Tögilip ïyïgïŋa kara šašïŋ.
Jalt berip kuralay köz karaganda,
Janïmnïŋ jaylawïna jarasasïŋ.

Refr.
Šïnar ay, Šïnar ay, gašïgïŋ sizge kumar,
Šïnïŋdï aytšï känekiy,
Jas jürek kašan tïnar.
Van egy dal a dombrámban, még el nem játszott,
Van egy titok a szívemben, még el nem mondott.
A dalomat neked szántam, kedvesem,
Szép szemed csillogása megigéz.

Arcod fehér fénye az éggel is vetekszik,
Fekete hajad a válladra omlik.
Szemed villan, mintha tatárantilop gidája volnál,
Illesz lelkem szállására.

Refr.
Sinar, Sinar, szerelmed bolondul érted,
Mondd meg az igazat,
A fiatal szív mikor csitul?

12. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Košakan (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997. 09.18.

Köškende jïlkï aydaymïn kara menen,
Tal kurïk aldïm kesip ara menen.
Jaŋaktan algan taŋdap Ak Böbegim,
Iyt kedey alïp ketti para menen.

*Ak Böbek ketkeniŋ-be sertten tayïp,
Adamdï Alda ayradï erli-zayïp.
Ak Böbek tanïmasaŋ tanïtayïn,
Balasï Korabaydïŋ, atïm Kayïp.

Jaŋaktan awlïm köšti, kulay almay,
Ayrïldïm Ak Böbekten kuda almay.
Ayrïlïp Ak Böbekten, karagerden,
Üš kün essiz jattïm jïlay almay.

Vonuláskor ménest hajtok fekete lovon,
Botos pányvát vágtam nyárfából fűrésszel.
Jangak vidékéről választottalak Ak Böbekem,
Egy ebfajzat pénzzel elvett tőlem.

Ak Böbek, hát megszegted esküdet,
Az embert Allah elválasztja párjától.
Ak Böbek, ha nem ismersz meg, bemutatkozom,
Korabay fia vagyok, nevem Kayip.

Jangakból elvonult a népem, nem találta az útirányt,
Elszakadtam Ak Böbektől, nem kérhettem feleségül.
Sötétbarna Ak Böbekemtől elválva
Három napig eszméletlen feküdtem, sírni sem tudtam.

13. kotta: kara än ‘dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997. 09.21.

Bizdiŋ el kaytuwšï edi Arka jaylap,
Kepsenge suw tüsetin biye baylap.
Samawrïn sazdïŋ suwï sarï ïzïl šay,
Säskelep turuwšï edi äzer kaynap.

Šïn ayak, altïn kese, mol dastarkan
Suluwlar kuyuwšï edi közi jaynap.
Esime kayran elim, sen tüskende,
Ketedi zïgïrdanïm kaynap, kaynap.

Maŋkïstaw kulazïy-ma eli ketken soŋ,
Tartadï šöbi kuwaŋ jer kepken soŋ.
Süyretken bäygekerdiŋ šïlbïrïnday,
Ol däwlet eki kelmes bir ketken soŋ.
A mi népünk északon^⁴⁵ töltötte a nyarat,
Kepsen folyónál fejtük kancáinkat.
Szamovárban főtt tea színe sárgás, mint a mocsárvíz,
Reggel mikor keltünk, alig-alig forrott.

Porcelán pohár, arany csésze, gazdag terítőre
Szépségeink terítettek ragyogó szemekkel.
Ó, drága földem, ha eszembe jutsz,
Elfog a szomorúság.

Mangkistau kihalttá válik, ha elvonul népe,
Ha földje kiszárad, füve is kiég.
Mint ahogy a versenylót húzzák vezetékszáron^⁴⁶,
Oly gyorsan múlik el a gazdagság is.

14. kotta: terme ‘okító dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Äweli tuwgannan soŋ birge jettim,
Eŋbektep eki jasta törge jettim.
Üš penen tört jasïmda tilim šïgïp,
Šüldirlep ata-anamdï ermek ettim.

Kelgen soŋ bes jasïma oyïn bildim,
Oyïnnan kalganïmda wayïm bildim.
Altïda balalar men asïk atïp,
Oyïnnïŋ neše türli jayïn bildim.

Jetige jetkennen soŋ ayla bildim,
Segizde zalal menen payda bildim.
Aytsa da köten bolar jas bala dep,
Özimdi telegey teŋiz darïya kördim.
Megszülettem, majd egyéves lettem,
Kétévesként négykézláb másztam a főhelyre.
Három- és négyéves korom közt megszólaltam,
És gagyogva szüleimmel társalogtam.

Ötévesen megismertem a játékot,
Ha megfosztottak tőle, szomorkodtam.
Hatévesen a gyerekekkel csigacsontot dobva,
A játék több fajtáját megtanultam.

Hétévesen a ravaszságot megismertem,
Nyolcévesen a haszon és kár közti különbségre rájöttem.
S bár szarosseggűnek hívtak,
Magamra végtelen tengerként tekintettem.

15. kotta: besik jïrï ‘bölcsődal’, Duwan’s wife (cca.75), Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Aynalayïn ak böpem,
Appak bolïp jüredi.
Äldiylepti mamasï, bagadï aw,
Aynalayïn, Ak-Jeten.

Appak bolïp jüredi,
Ak kötenine kagadï.
Mamasï gana bagadï,
Kötenine kagadï.

Äldiy-äldiy dep baktïm aw,
Közimniŋ jasï köl bolïp,
Kökiregim sel bolïp.
Kedves kicsikém
Fehérben jár-kel.
Anyukája altatja, vigyáz rá,
Kedves Ak-Jeten.

Fehérben járkál,
fehér popsiját megcsapkodom,
Csak anyukája vigyáz rá,
Popsiját csapkodja.

Tente, tente, őriztem,
Szemem könnye tenger lett,
Mellemből jött áradat.

16. kotta: terme ‘okító dal’, Jolaman (68), Mangisztau.Šetpe, 1997.09.16.

Ay, agalar, agalar,
Jasï ülken analar,
Karïndas, jeŋke-jay, apalar.
Aldïŋïzda aytatïn
Bir azgantay sözim bar.

Bayagï jïlkï jïlïnda
Men anamnan tuwïppïn,
Sarï-Arkanïm kïrïnda.

Äweli Aday atamïz,
Jetipti konïs burïnda.
Köbeytem dep maldarïn,
Bolmaptï isi gïlïmda.

Budan da mïktï jïl bolsa,
Ušïraydï eken šïgïnga.
Osï eken bizdiŋ tuwgan jer,
Kindikti kesip juwgan jer.

Osï kezde äkemiz,
Alpïska kelgen šal eken.
Buršak salïp moynïna,
Tilegeni bala eken.

Bizdi mïnaw körgesin,
Tilegenin Alla bergesin.
At šaptïrïp toy kïlïp,
Toyga ulassïn toyïm dep.

Refr.
Bir neše maldï goy kïrgan.
Aj, bátyáim, bátyáim
Nagyanyáim,
Húgaim, sógornők, nénéim,
Szeretnék szólni
Néhány szót előttetek.

Egykor, a ló évében
Szült engem az anyám,
Sary-Arka pusztában.

Ősapánk Aday,
Sok volt a legelője.
Nem törődött tudománnyal,
Csak a jószágát sokasította.

De, ha kemény év volt,
Elhullottak a jószágai.
Ez a mi szülőföldünk,
Ahol elvágták köldökünket, és megmostak minket.

Abban az időben apánk
Hatvan éves öregember volt.
Nyakára kötelet kötve,^⁴⁷
Gyermek után könyörgött.

Alla meghallgatta kérését,
Én a világra jöttem.
Lakomát csapott lóversennyel,
Mondta, folyjon a vígasság,

Refr.
Sok jószágot leöltek ott.

17. kotta: besik jïrï ‘altató’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Äldiy-äldiy, böbegim,
Awzïmdagï öleŋim.
Besik jïrïn aytayïn,
Tün uykïmdï tört bölip.
Tente, tente, kisbabám,
Szól ajkamon a dalom.
Bölcsődalt énekelek,
Éjszaka négyszer is felébredtem.

18. kotta: besik jïrï ‘altató’, Duwan’s wife (cca.75), Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Ak besikke böleyin,
Ak tösekke jalayïn.
Jarïgïm meniŋ jatïr aw,
Äldiy de böpe bolïp aw.
Fehér bölcsőbe fektetem,
Fehér takaróval takartam.
Kedveském fekszik,
Ő maga a tentike.

19. kotta: jubatuw ‘vigasztaló dal’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Ašamaylap tay baylap,
Tay terletseŋ baybaylap.
Azïrak agat is kïlsam,
Ülken äkem aygaylap.

Men de goy okïymïn,
Okïganda kim bolam?
Awlïma da ay-kün bolam.
Másodfű csikóra tan-nyerget^⁴⁸ kötve,
Kiáltozva meghajtom őt.
Kis csínytevésemért,
Nagyapám megszid.

Én is fogok tanulni,
Mi leszek, ha tanulok?
Szállásom holdja, napja leszek.

20. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15 és 17.

O Döηgey, mïnaw Döηgey, Döηgey,
Dawsïm ašïlmaydï šïga jelmey.
Kešegi bes bolïstïη bazarïnda.
Alkada alšaηdadïm, bäyge berdi.

Tüyeni oytaη jerge šögirgenim,
Soηïna salkamdïktïη köp ergenmin.
Jartï kurttï jan-kaltadan jarïp jegen,
Kurbïdan söy-tip jürgen, ne körgenmin.
Ó Döngey, ez a Döngey, Döngey,
A hangom nem szól, nem jön ki a torkomból.
A hajdani öt kormányzó bazárában,
A nép közt büszkén jártam, díjat nyertem.

A tevét egy mélyedésben letérdeltettem,
Öregek szavát sokat figyeltem.
Egy fél sajtot ettem a zsebemből tördelve,
A kedvesem szeszélyétől sokat szenvedtem.

21. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Košakan (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Kelemin jogarïdan kerge minip,
Akbas altay toga erge minip.
Ayrïlïp Ak Böbekten jürgennen,
Onan da ölgen jaksï jerge kirip.
A hegyről jövök pej lovamon,
Fehérelejű altaji csatos nyergen ülök.
Ak Böbektől elszakadtam,
Tán jobb lenne, ha meghalnék.

22. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Däwitbay (70), Mangisztau vasútállomás, 1997.09.16.

Surasaŋ meniŋ atïm, Zülgär edim,
Kelgende kara sözge dilmär edim.
Jïyïrma bes eki aynalïp kelsem kayta,
Düniyeniŋ tört burïšïn bïlgar edim.
Ha kérdezed, az én nevem Zülgar,
Ha szólnom kell, szavam ékes.
S bár már kétszer betöltöttem a huszonöt évet,
A világ négy táját bejártam.

23. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Nurmuham¬bet (50), Mangisztau.Kïzïlsay, 1997.09.18.

Birewdi asaw deydi, tentek deydi,
Birewdi kïz minezdi erkek deydi.
*Är kimdi öz ornïna ädil koyïp,
Bäri bir wakït özi jetekteydi.

Jamandï bir jolata kulïptaydï,
Jaksïnï el älpeštep umïtpaydï.
Kewdesin key birewler kötergen men,
Axmakka ardagerdi juwïtpaydï.

Tuwgan el, san jol ötip sänim jok-tï,
Tereŋ oy, merwert sözder agïldïrgan solar.

Refr.
Jürgende ortamïzda ardaktayïk,
Bir küni bärimizdi sagïndïradï.
Az egyiket vadnak tartják, a másikat huncutnak,
A harmadikat nőies férfinak.
Mindenki igazságosan lesz megítélve,
Az élet kötőféken vezet minket.

A rosszat örökre bezárja^⁴⁹,
De a jót a nép nem felejti el.
Bár vannak nagyképű emberek,
A buta ember sosem áll tiszteletben.

Szülőföldem sokszor bejártam, nem volt szerencsém.
Mély gondolatokat, ékes szavakat árasztottak.

Refr.
Amíg köztünk jár, addig tiszteljük őket,
Hisz egy nap vágyni fogunk utána.

24. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Nurbergen (42), Mangisztau.Düŋgirlew nyári szállás, 1997.09.22.

Awïlïm jeri Er-Konaydïŋ biyiginde,
Kus konar kara jerdiŋ (šeli) biyigine.
Bürkittey jel awdargan tolïksïymïn
Kešegi ketken erkem küyigine.
Nomád szállásunk Er-Konay magaslatán van,
A madarak a fekete föld (…) magaslatára leszállnak.
Mint egy szélben forgó sas, büszkén viselem
A fájdalmat, hogy kedvesem elhagyott.

25. kotta: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Men ketkeli jeŋeše köp jïl ötti,
Köp sargayïp kökešim kasiret šekti, jeŋeše.
Sok év múlt el, sógorasszony, mióta elmentem,
Vágyakozva sokat szomorkodtam, sógorasszony.

26. kotta: sïŋsuw ‘menyasszonybúcsúztató’, Bäyniš (90), Mangisztau.Üštagan, 1997.09.24.

Xalkïmnïŋ jïlaganïn ne kïlayïn?
Artïmda bir az jïlap bawrïm kaldï.
Mit tegyek, ha népem sír?
Testvéreim sírdogálva hátra maradtak.

27. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Bakït (55), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Zäwreš, seniŋ üšin elden keldim,
Bayagï öziŋ körgen jerden keldim.
Sen nege men kelgende tebirenbeysiŋ,
Iyiskep bir süyeyin degen edim.
Zuhra, miattad messziről jöttem,
Onnan, ahol te is jártál egykor.
Te miért nem érzékenyülsz el,
Amikor én megjövök?

28. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, № 50, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Ïzïldaydï äwede jasïl sona,
Ay dalada kalïptï jalgïz mola.
Men ketkende Ak Bala awrïp edi,
Ak Bala kïz bolmasa, munan kara.
A levegőben egy zöld bögöly döngicsél,
A pusztán egy magányos sírhalom áll.
Amikor elmentem, Ak Bala beteg volt,
Ha ő nem lány, hát ide nézz.

29. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Jïlkïšïmïn elimniη men dermin,
Altïn juldïz aygagï eηbegimniη.
Är töbede köp jïlkï kök alaŋ-ba,
Möldiregen kögildir kölderiniη.

Refr.
Kültelengen jalï bar,
Jelden jüyrik janïwar,
Seni bakkan adamnïη
Eηbeginiη bagï bar.
Én a népem csikósa vagyok,
Arany csillag a munkám elismerése.
Minden dombon sok a ló, szürke és tarka,
Ott a csillogó kék tónál.

Refr.
Leng a sörénye,
Gyorsabb a szélnél,
Aki téged gondoz,
Szerencsés munkát végez.

30. kotta: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Bäyniš (90), Mangisztau.Üštagan, 1997.09.24.

Kayranda meniŋ bosagam,
Birine šešile jasagam.
*Erkindep ösken öz törim,
Eriksiz ketip baramïn.

Kayranda meniŋ bawrïm,
Bawrïmdï kïya almay,
Aynalayïn xalkïm, aw.

Bazardan kelgen keseler,
Samawrïn šäynek eseler.
Eriksiz ketip baramïn,
Koš aman bolsa šešeler.
Drága ajtófélfám,
Hirtelen előkerült a kelengyém.
Jurtám főhelyén szabadon nőttem fel,
De most kénytelen elhagyom.

Ó kedves rokonaim,
Rokonaimat nem tudom otthagyni,
Drága népem.

A piacról hozott csészék,
A szamovárból teát öntenek beléjük.
Kénytelen-kelletlen elmegyek,
Isten áldjon bennetek, anyám.

31. kotta: ima arabul, Turgan-bay (cca.45), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

32. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Ïzïldaydï äwede jasïl sona,
Ay dalada kalïptï jalgïz mola, erkem.
Men ketkende Ak Bala awrïp edi,
Ak Bala kïz bolmasa, munan kara, erkem.
A levegőben egy zöld bögöly döngicsél,
A pusztán egy magányos sírhalom áll, kedvesem,
Amikor elmentem, Ak Bala beteg volt,
Ha ő nem lány, hát ide nézz, kedvesem.

33. kotta: kara än ‘egyszerű dal’, Akkozï (cca.70), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Jïlkï aydaymïn el köše ala menen,
Keldim talay awlïŋa dala menen.
Bew karagïm, esime sen tüskende,
Sagïnam sargayïp sana menen.
Ménest hajtok vonuláskor tarka lovon,
Sokszor jöttem szállásodra a pusztából.
Ó kedvesem, mikor eszembe jutottál,
Vágyakozva gondoltam rád, szomorúan.

34. kotta: türkmen song, Izimakül (66), tatár-türkmen, Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Yakanïŋ düybünde yïkïldïm, yattïm,
Tüpengi doldurup dušmanï attïm.
Az árok mélyén megbújtam, feküdtem,
A puskát megtöltve az ellenségre lőttem.

35. kotta: azeri song, Izimakül (66), tatár-türkmen, Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Ayagïmda ipekli čorap, (…),
O da menen doganïm edi, kïnalï kašlï.
A lábamon selyemharisnya, (…),
Az is az én termékeny kedvesem, a hennás szemöldökű.

36. kotta: tatar song, Izimakül (66), tatár-türkmen, Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Ay uragïm salïp iŋ bašïnna,
Koyaš nurlarïndin nur aldïk.
Salkïn šišmälärdin suw alganda,
Kul-yawlïgïŋ kemgä bolgadïŋ?
A vállamon sarlót viszek,
A nap fénye csillan rajta.
Amikor a hűs forrásból vizet merítettünk,
Kinek integettél a keszkenőddel?

37. kotta: köris ‘sirató’, Mädiyne (51), Bajan-Ölgij megyeközpont, 1996. július.

Esiktiŋ aldï šïlkïldak,
Šöp šïgadï ïlkïldap.
*Kayranda oy meniŋ sabazïm,
Janïma battï ïŋkïldap.

Äweden uškan ak suŋkar,
Kanatï men jer sïypar.
Artïŋda kalgan jetewdiŋ,
Maŋdayïnan kim sïypar.

… boyï aŋïrak,
Kayïŋnan iygen šaŋïrak.
Kayranda meniŋ sabazïm,
Ornï bir kaldï aŋïrap.
Ajtó előtt bokor van,
Zöldelve nő a fű.
Ó, hol az én kedvesem,
Ha rá gondolok, szívembe mar a bánat.

Az égen szálló fehér sólyom,
Szárnyával a földet érinti.
Utánad maradt hat gyermek,
Homlokukat ki simogatja.

Ölgij^⁵⁰ partja meredek,
Nyírfából tetőgyűrűt készítenek.
Ó, én kedvesem,
A helyed üresen maradt.

38. kotta: köris ‘sirató’, Jïlkï-aydar (28), Bajan-Ölgij megyeszékhely, 1996. július.

Esiktiŋ aldï japïrak,
Japïragï jatïr jaltïrap.
*Ïymandï bolgïr kulïnïm,
Salmadïŋ magan topïrak.

Äweden uškan baygïzïm,
Birge tuwgan jalgïzïm!
Aldïŋda kargam ketpedim,
Kaldïm goy tartïp kaygïsïn.
A jurta előtt levelek,
Levelek hevernek a földön csillogva.
Isten nyugosztaljon gyermekem,
Te már nem szórsz a síromra földet.

A levegőben repül egy kuvik,
Ó, egyetlen testvérem!
Nem haltam meg előtted,
Most én szomorkodom utánad.

39. kotta: sïŋsuw ‘leánybúcsúzó’, Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Oy pirim, Alla jasagan,
Ustatpas kuwsam kašagan.
Jer awdarïp baramïn,
Jiberme kolïm bosagam.

Artïmda kaldï tuwïsïm,
Bir Alla bersin amandïk,
Jüreyin tilep jasagan.

*Esiktiŋ aldï kürke edi,
Kürkeden atïm ürkedi.
Kïz demeytin agakem,
Kïzïl da jelek bürkedi.

Esiktiŋ aldï kïzïl jar,
Kiygende kiynim jeŋi tar.
Bet karamagan ata menen anam,
Jat elge ketip baramïn,
Bir körüwge boldïm zar.
Ó, szent Istenem,
Az üzekedni vágyó lovat nem lehet megfogni.
Más helyre indulok most,
Kezem, ne engedd el az ajtófélfát.^⁵¹

Rokonaim hátra maradtak,
Az Isten áldja meg őket.
Áldást kérek rájuk a teremtőtől..

Az ajtó előtt szalmakazal,
A szalmakazaltól a lovam megijed.
Apám, megtagadtad lányodat,
Veres kendő borítja (fejem).

Ajtó előtt veres szakadék,
A ruhám ujja szorít, ha felveszem.
Könyörtelen apám s anyám,
Idegen földre indulok,
Még egyszer látni akarlak titeket.

40. kotta: besik jïrï ‘altató’, Kenesar (56), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Äldiy-äldiy, ak böpem,
Ak besikke jat, böpem.
Kunan koydï soy, böpem,
Kuyrïgïna toy^⁵², böpem.

Baydïŋ kïzïn al, böpem,
Barša tösek sal, böpem.
Baydïŋ kïzïn almasaŋ,
Kedeydiŋ kïzïn al, böpem,
Köl tuwlagïn sal, böpem.

Äldiy-äldiy appagïm,
Ak kiyizden kalpagïm.
Tente, tente, kisbabám,
Fehér bölcsőbe feküdj.
Hároméves juhot vágjál,
És lakj jól a farokzsírjából.

Gazdag lányt vegyél el gyermekem,
Selyem derékaljat teríts a földre.
Ha nem a gazdagét,
Hát a szegény lányát vedd el.
Bőr takarót teríts le.

Tente, tente, kis fehérem,
A sapkád is fehér nemez.

41. kotta: köris ‘sirató’, M№ 22 (nincs szövege), Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

42. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Ayïrïldïm men elimnen tiri bolïp,
Pendeniŋ tiri ayïrïlgan biri bolïp.
Salt at pen jaŋgïz kašïp men šïgïp em,
Šïbïn-jan šïkpaydï eken sïrï bolïp.

Sor-Kudïk, kašïp šïktïm dalasïnan,
Šay ištim Terektiniŋ kalasïnan.
El-jurtka keyin kalgan sälem ayttïm,
Ulïstïŋ elši jürgen balasïnan.

Refr.
Ey, Alka-Köl, kayran Altay, Marka-Köl,
Kaldï eken kayran el.
Elevenen elszakadtam népemtől,
Egy lettem az elevenen elszakadtak sorában.
Felszerszámozott lovon magam indultam útra,
A lélek nem hagyja csak úgy el a testet.

Sor-Kuduk, elmenekültem pusztájából,
Terekli városában teát ittam.
Üdvözlet a hátramaradottaknak,
A követségben járt ifjútól.

Refr.
Alka-tó, kedves Altaj, Marka-tó,
Messze már az én kedves népem.

43. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Kenesar (56), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Basïnan kara tawdïŋ köš keledi,
Bir taylak kelgen sayïn bos keledi.
Ayrïlgan el jurtïŋnan jaman eken,
Möltildep kara közge jas keledi.

Aspanda bir juldïz bar ay sekildi,
Jïlkïmda bir kulïn bar tay sekildi.
Kurmetti tuwïs tuwgan kelgennen soŋ,
Mundayda änge salmaw jay sekildi.
Fekete hegy tetejéről költözködnek,
Egy kétéves teveborjú elkóborol.
Rossz elszakadni a törzsi szállásodtól,
Csillogó fekete szemedből könny fakad.

Az égen egy csillag van, holdhoz hasonló,
A ménesben van egy kiscsikó, másodfű csikóval felér.
Tisztelt rokonság, ha érkezik,
Olyankor furcsa, ha nem énekelsz.

44a. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, (Kaz-85), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Sïrtka jaydï sïrïmdï öleη, šïrkïn ay,
Öleη aytar jigitter mïnaw bir kün.
Üyde jatsam dem alïp, ätten, meni,
Toktatpaydï šakïrïp dürkin-dürkin.
A dal feltárta titkomat, ó, jaj,
A mai napon a legények dalt dalolnak.
Otthon fekszem pihenve, ó, jaj,
De a dal egyre csak hív, újra meg újra.

44b. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Mädiyne (51), Bajan-Ölgij megyeközpont, 1996. július.

Ayagïma kiygenim kebis edi,
Jïlkï išinde kos küreŋ (tebisedi),
Axaw, laylim, ay.

*Budan burïn toyda öleŋ aytkanïm jok,
Ne dep aytsam öleŋge kelisedi,
Axaw, laylim, ay.

Awïlïmnïŋ konganï oy bolsa eken,
Örip šïgar koradan koy bolsa eken,
Axaw, laylim ay.
Lábamra rövidszárú csizmát húzok,
A ménesben két fakó ló egymás rúgja,
Ahau, laylim ay.

Korábban nem énekeltem,
Hogy énekeljek úgy, hogy illő legyen,
Ahau, laylim ay.

Szállásom bárcsak a völgyben lenne,
A karámból hosszú sorba jöjjenek elő juhaink,
Ahau, laylim ay.

45a. kotta: (Kaz-23), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Esik aldï kara suw, kalïη jiyde,
Köηlim onda bolsa da, közim üyde.
Axaw liyliylay, ay!
Awlïη alïs ketkende, kalkatay,
Jata almadïm kulazïp jalgïz üyde.
Jurtám előtt tavacska, sok a bogyó arra,
Bár a lelkem ott jár, szemem a jurtán.
Ay, lililay, ay!
Amikor szállásod népe eltávolodott, kedvesem,
Nem tudtam aludni elárvultam egymagam a jurtában.

45b. kotta: (Kaz-272), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Sen de armanda, kalkatay, men de armanda,
Eki armanda jïlaydï ayrïlganda, säwlem.
Karay-karay artïηnan közim taldï,
Neη ketedi artïηa kayrïlganda, säwlem.

Refr.
Mingen atïm sur meken,
At agašta tur meken?
Jaylawdagï jan säwlem,
Aman-esen jür meken?
Én is vágyódom, kedvesem, te is vágyódsz,
Két vágyakozó sírdogál, ha el kell válni, kedvesem.
A szemem is belefáradt, hogy utánad tekintek,
Hát nem tudnál egyszer hátrapillantani te is?

Refr.
Hátas lovam szürke-e,
Ló a fák közt van-e?
Kedvesem a nyári szállásról,
Jól van, egészséges-e?

46a. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Toktasïn (40), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Öleŋ degen nemene önerpazga,
Öleŋ turgay söz kïyïn akïlï azga, säwlem.
Tiršiliktiŋ barïnda oyna da kül,
Kim bar kim jok kelgenše keler jazda, säwlem.

Özen suwdïŋ kabagï, suwïnda šabagï,
Kötere kör koltïktan on eki Kerey-Abagï.
Mi egy dal annak, aki tehetséggel megáldott,
De akinek kevés az esze, annak még a szöveg is nehéz.
Amíg tart az élet, addig vígadj,
Nem tudni jövő nyáron ki lesz köztünk, kedvesem.

A folyó partja a völgyben, a vizében ficánkol a halacska,
Segítsd meg Istenem a tizenkét Abak-Kerej nemzetséget.

46b. kotta: (Kaz-81), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Tolkïn köldey, osï änim esken
jeldey,
Toydïη säni kelmeydi akïn kelmey.
Akïn kelse dübiri jer jaradï,
Aspandagï samalyot dürilindey.
Mint egy hullámzó tó, dalom a feltámadt
szélhez hasonló,
A lakomának nincs íze, ha nem jő dalnok.
Ha dalnok jő, harsogása a földet repeszti,
Olyan, mint az égen szálló repülőgép.

47a. kotta: (Kaz-115), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Duway-duway šek, teke moyïn äkmäk,
Bolïp dedim deldar ay, deldar kïlgan.
*Kïzdar kïršïn endeše, kïzdar kïršïn,
Kïzïktïrïp oynagan oynïη kursïn.
Kündiz aytkan söziŋnen tünde tanïp,
Sïypalatïp koydïŋ jüktiŋ
buršïn.
Ó, aj, kétely, kecskebak nyakú bolond!
Kemény akartam lenni, de a lányok kétségbe ejtettek.
A lányok még fiatalok, a lányok fiatalok,
Minek is jöttem tűzbe a játéktól, amit velem játszottál.
A szót, melyet nappal mondtál, estére elfelejtetted,
És csak a batyud szélét engedted,
hogy megsimogassam.^⁵³

47b. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Jïlkï-aydar (28), Bajan-Ölgij megyeszékhely, 1996. július.

Koy jalgan, sen magan jok,
men sagan jok,
Ortasï darïyanïŋ jaynagan šok,
Ay, künim, ay.

Sagïnïp alïs joldan kelgenimde,
Bawïrïm armandaymïn, üyinde jok,
Ay, künim ay.
Ó, hazug élet, számora te már nem létezel,
én sem a te számodra,
A folyó közepe fénylő parázs,
Ó, kedvesem.

Mikor messzi útról megérkeztem vágyakozva,
Testvérem, akire vágytam, nem volt itthon,
Ó, kedvesem.

47c. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Muŋdïzar (38), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Öleŋdi basta deseŋ basï mende,
Mayïskan balïr jasï mende,
Ay, künim, ayday.

*Kaytarïp kara bulttï kar jawdïrgan,
Jayšïnïŋ šubar-ala tasï bizde,
Ay, künim, ayday.

Awïlïm kongan jeri oy bolsa eken,
Koradan urïp šïgar koy bolsa eken,
Ay, künim, ayday.
Ha a dalt kell kezdeni, nálam a kezdete,
Hajlott korba értem,
Aj, kedvesem.

Hogy visszafordítsam a havat hozó fekete felhőt,
Nálam van az esővarázsló tarka-barka köve^⁵⁴,
Aj, kedvesem.

Szállásom a völgyben legyen,
A hodályból tülekedve jöjjön ki a birka,
Aj, kedvesem.

47d. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Toktasïn (40), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Öleŋ degen nemene
Önerpazga, büldirgen.
Öleŋ turgay, söz kïyïn
Akïlï azga bürdirgen.

Bas koskanda agayïn,
Oyna da kül, büldirgen.
Kim bar, kim jok kelgenše
Keler jazda, büldirgen.

Aytpay bolmas öleŋdi
Üyrengen soŋ, büldirgen.
Kïlgan kayrïŋ sel bolar,
Küŋirengen soŋ, büldirgen.
Mi is az a dal annak,
Aki tehetséges, szamóca,
Nem a dallam, a szöveg is nehéz
Az együgyűnek, szamóca.

Amikor összejövünk testvérek,
Akkor vigadjatok, nevessetek,
Ki tudja, ki lesz meg közülünk
Jövő nyárra, szamóca.

Ha már megtanultad a dalt,
Muszály énekelned, szamóca,
A jótetted olyan, mint az áradat,
Ha zengsz, szamóca.

47e. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Jambï (65), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Öleŋdi basta dese, basï mende.
Mayïskan baldïrganday jasï mende,
Dep ayday änge saldïm.

*Kaytarïp kara bulttï, kar jawdïrgan.
Jayšïnïŋ šubar ala tasï mende,
Dep ayday änge saldïm.

Öleŋdi til bastaydï, jak kostaydï.
Bäygeden kelgen jüyrik oykastaydï,
Dep ayday änge saldïm.
Ha a dalt el kell kezdeni, magam kezdem el.
Mint a hajlott pázsit, fiatal vagyok,
Éneklem dalom.

A havat hozó fekete felhőt visszafordítottam.
Az esővarázsló tarka köve nálam van,
Így éneklem dalom.

A dalt a nyelv kezdi, majd az állkapocs is csatlakozik,
A versenyről érkező vágtaló nem bír magával.
Éneklem dalom.

47f. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Tilew (54), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Jïlkï aydagan töskeyde tögildirip,
Köris aytar kabïrga sögildirip, agayïn.
Tülki aladï bürkit pen kïyada jürgen,
Siyirkiniŋ oyini bolsïn derlik, agayïn.

Bir küyewge kez boldïk endi minew,
Šattï bolgan tagï da köŋilimde, agayïn.
Bastaganïŋdï ala ket kazagïmnïŋ
Küyew bala ana bir turgan Vengiriŋe, agayïn.

Refr.
Algan eken agayïn, askak änge salayïn,
Jïyïn toydïŋ ötkizdik biz osïnday talayïn.
A pusztán a ménest hajtják nagy hévvel,
Siratót, ha mondanak, a borda reped belé.
A hegyoldalon járó rókát sassal fogják,
Legyen olyan vigasság, mint a cirkuszban.

Egy vőre most ráakadtunk,
Örülünk a lelkünk mélyén.
(..) vidd el hát magaddal őt
Kazakok veje, hazádba, Magyarországra.

Refr.
Bizony feleségül vette, sántít az én dalom,
Lakomán részt vettünk, sok hasonlót énekeltünk.

48a. kotta: (Kaz-136), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Ayt deseηiz, aytayïn, ayday on bes,
Asawïnan üyretken tayday on bes, säwlem.
Tiršiliktiη barïnda oyna da kül,
Kayta aynalïp kelmeytin kayran on bes, säwlem ay.

Refr.
Biriη kayïη, biriη tal,
Biriη šeker, biriη bal,
Kaysïnïηdï kalayïn,
Ekewiη de ak suηkar.
Ha kéritek, dalolok, ó tizenöt (esztendő),
A tizenötéves kor olyan, mint a vadon betört csikó.
Amíg tart az élet, addig mulass és nevess,
A tizenötéves kor többet nem tér vissza.

Refr.
Egyik nyírfa, másik fűzfa,
Egyik cukor, másik méz.
Melyikőtöket válasszam,
Mindketten fehér sólymok vagytok.

48b. kotta: (Kaz-286), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Ušïp jürgen äweden sarï ala kaz,
Aydïη köldiη ortasï kök oray saz, kurbïm ay.
Sen izdeseη, kalka jan, men suragan ey,
Külip oynap kalayïk bir-eki jaz, kurbïm ay.

Refr.
Mingen atïm sur jorga,
Amal bar-ma kuw sorga.
Moynïη burïp karasaη,
Neη ketedi, bir jolga.
A légben egy sárgás tarka lúd röppen,
A szélesvízű tó közepén zöld, egybefüggő nádas.
Keress meg, kedvesem, kérlek tégedet,
Nevessünk, mulassunk egy-két nyáron át.

Refr.
Hátaslovam szürke poroszka,
A ravasz baj ellen nincs orvosság.
Ha hátrafordulnál és rám tekintenél,
Ha csak egyszer is, mibe kerül az neked?

49a. kotta: (Kaz-109), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Köziηnen aynalayïn karasïnan,
Jürektiη xat jazayïn sanasïnan, gül darïyga.
Üstinen düriya mešpet šešip bergen,
Kolïηnïη aynalayïn salasïnan, gül darïyga.
Ó a te szép szemed bogara,
Szívem érzéseit levélben megírom, ó, virágom.
Selyemmellényét levette,
Ó a te szép kezed ujjai, ó, virágom.

49b. kotta: (Kaz-212), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Kiygenim ayagïma kebis edi,
Kos küren jïlkï išinde tebisedi, gül darïyga.
Toyda öleη munan burïn aytkanïm jok,
Öleηdi ne dep aytsam kelisedi, gül darïyga.
A lábamra nemezcsizmát húztam,
Két fakó ló, a ménesben rugdosódik, ó, virágom.
Én még a lakomán dalt nem énekeltem,
Mit énekeljek, hogy illő legyen, ó, virágom.

49c. kotta: (Kaz-239), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Keη otanïm güldegen tür men jaηa,
Kulaš urïp eηbekke biyik dara.

Refr.
Nübiy ay, Nügiy ay
Änši Nübiy, ay,
Uwgay kazïyray.
Széles hazám sokszínű virágba borult már,
Egy nagy ember elvégezte a munkáját.

Refr.
Nubiy, aj, Nulij, ay,
Énekes Nubiy, aj,
Aj, aj, kaziray.

50a. kotta: (Kaz-56), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Jïrgïltïday jer kayda kar almagan,
Jibek šašïn jelkildep taralmagan.

Refr.
Ey, ä-göy, kalkaš, ä-göy, gäy.

Bagalasam bagana jan jetpeydi,
Bul ölkede sizdey jan jaralmagan.
Hol van olyan hely, melyet csillogó hó ne borítana,
Selymes hajad lobog fésületlenül.

Refr.
Hahó, kedves, hóha-hó.

Ha értékére gondolok, nincs mihez fogható,
Ezen a vidéken hozzád hasonló nem született.

50b. kotta: (Kaz-59), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Mingenim däyim meniη šubalaη ker,
Kolïmda kos saxïyna burama zer,
Äy, äläw, läylim.

Körmegeli öziηdi boldï talay,
Közge jaksï köriner oynagan jer,
Äy, äläw, läylim.
Az én hátasom hosszútestű pej ló,
A kezemen két gyűrű van, aranyozott,
Ay, lejlim.

Régóta nem láttalak,
Jó látni azt a helyet, ahol egykor vigadtunk.
Ay, lejlim.

50c. kotta: (Kaz-206), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Basïnda kara tawdïη kos baraban,
Sol jerden darïya šalkïp suw taragan.
Äsem kïz, suluw jigit, bäri sonda,
Ya-pirim, aw, nege keldim sol aradan.
Fekete hegy tetején két dob van,
Azon a helyen egy nagy folyó hömpölyög.
Szép lány, csinos legény, mind ott vannak.
Ó, Istenem, miért is jöttem el onnan.

51a. kotta: (Kaz-137), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Šïrkap salsa keledi änniη säni,
Sïbïzgïšï, sïrnayšï, dombïrašï, säwlem.
Toy, duwmandï mereke bolgan jerde,
Kïz, boz-bala jïyïlïp, än šïrkašï, säwlem.
Ha harsogják, akkor szép a dal,
Furulyás, sípos, dombrás - kedvesem.
Ahol lakoma van és mulatság,
A lányok és ifjak összegyűlnek, dalolj hát, kedvesem.

51b. kotta: (Kaz-178), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Äwede ušïp jürgen ala karga,
Bereyik öleη aytïp agalarga.
Bermesek öleη aytïp agalarga,
Ketedi kina koyïp balalarga.
Az égen száll egy tarka varjú,
Énekeljünk egyet a bátyáinknak.
Ha nem énekelünk bátyáinknak,
Minket, ifjoncokat fognak szidni.

51c. kotta: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Mäliyke (91), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Kelip tur ülken jerden eki bala,
Osï eki balanïŋ kurmeti üšin men aytamïn,
Aytayïn ayt degenin jasagan,
Sarï atan, ïrgay moyïn kom jasagan.
Két fiatal érkezett fontos helyről,
Ennek a két fiatalnak a tiszteletére énekelek,
Ha kérnek rá, énekelek, ó teremtőm,
Sárga herélt teve, sovány nyakú, de a háta kövér.

52. kotta: (Kaz-283), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Bay da ötken, kara da ötken, jarlï da ötken,
Jas bala, kempir men šal, bäri de ötken.
Balalar, tiršilikte külip oyna,
Ölmese, ata babaη kayda ketken.

Refr.
Suw išinde …,
Šïga almaydï šetine.
Gazdag is élt már, nagy emberek is, szegények is.
Fiatal, öregasszony, öregember, mind éltek már.
Gyerekek, amíg tart az élet, addig nevessetek,
Hová lettek ősapáitok, ha nem haltak meg?

Refr.
A vízben egy (…),
Nem tud kijönni a parta.

53. kotta: (Kaz-203), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Awlïm köšip baradï belden asïp,
Belden askan, bult penen aralasïp.
Alïs awlïη ketkende, äy karagïm.
Ak kagaz ben jüreyik amandasïp.

Refr.
Kara közim, bar-ma esiηde,
Kešegi aytkan sözim?
A népünk vonul a hegyen átkelve,
A hegyen átkelt, felhőbe burkolódzott.
Kedvesem, ha szállásod messze lesz,
Fehér papíron küld el üdvözletedet.

Refr.
Ó fekete szemű, emlékszel-e arra,
Amit tegnap mondtam?

54. kotta: (Kaz-298), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Karagïm, aynalayïn sïkïlïηnan,
Sekildi kïsïr kiyik mïkïnïηnan.
Bagana bagalasam jan jetpeydi,
Jaraldïη kanday adam, eyuwgay.
Ó kedvesem, a te szépséged lenyűgöz,
Olyan karcsú vagy, mint meddőn maradt tatárantilop.
Ha értékére gondolok, nincs mihez fogható.
Miféle ember nemzetségéből való vagy?

55a. kotta: (Kaz-224), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Toylaw bazar, toy bazar, toylay keldim,
Altïn saka kolga alïp, oynay keldim,
    kurbïm ay.
Tamïrï jok bul toyda
    tanïsïm jok,
Aytïsam dep öziη men, oylay keldim,
    kurbïm ay.

Refr.
Äsem kömey, bulbul ay,
Än erkesi, düldül ay.
Ker maralday kerilgen,
Alma moyïn kurgïr ay.
A lakoma sokadalom, jöttem a lakomára,
Aranyos csigacsont a kezemben, jöttem mulatozni,
    pajtásom.
Ebben a véget nem érő mulatságban
    egy ismerősöm sincs,
Gondoltam, veled szópárbajra kelek,
    pajtásom.

Refr.
Szép torok, fülemüle,
A dal szerelmese, ékesszóló.
Büszkén áll, mint egy barna szarvasünő,
A nyaka szépséges, a fene vigye el.

55b. kotta: (Kaz-106), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Bos kopanïη kuragï,
Janïp turgan šïragï.
Elden alïs baramïz,
Kay jer meken turagï.

Refr.
Šöbi šüygin Markanïη,
Äwseleηdi baykarmïn.
Iysi jupar aηkïydï,
Kämzol kiygen kalkanïη.
A folyó két partján sűrű nád van.
Ég a mécses.
Eltávolodunk népünktől,
Hol lészen lakásunk?

Refr.
Marka-tó vidékén sűrű a fű,
Tudom már, mit várjak tőled.
Jó illat árad felőle,
A mellényes kedves felől.

55c. kotta: besik jïrï ‘altató’, Serjan (70), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Äldiy-äldiy ak böpem,
Ak besikke jat böpem,
Seniŋ šešeŋ kïdïrmak.
Kaydan izdep tabayïn,
Äldiy-äldiy, äldiy ay.

*...böpem kayda eken?
Biyik-biyik tawda eken.
Onda ne kïp jür eken?
Alma terip jür eken.
Tente, tente, fehér babám,
Fehér bölcsőbe feküdj.
Anyád sétálni akar.
Édesanyád kódorog, hol lelem?
Tente, tente.

(...) babuskám hol jár?
A magas hegyen!
Ott mit keres?
Almát szed!

56. kotta: jïr, Kanas-bay tüsi ‘Kanas bay álma’ (epikus elbeszélésből), Sakay (43), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Bir küni uyïktap jatïp tüs köremin,
Tüsimde är aluwan is köremin,
Aytayïn sol tüsimdi öleŋ kïlïp,
Keyingi tuwïstarga bildireyin.

Aspanda bir dawïs bar šïrïldagan,
Karasam üš tört ak kuw keledi örlep.
Kolïmda ayak bawlï bir karšïgam,
Älgini sïlap-sïypap etem ermek.
Egyik nap aludtam, és álmot láttam,
Álmomban sokféle dolgot láttam.
Elmondom ezt az álmom dalba fogva,
Fiatalabb rokonaimnak elmesélem.

Az égből vijjogó hang hallatszik,
Látom, hogy három-négy hattyú röpül felém.
A kezemen van egy lábán megkötött héjja,
Simogatva, cirógatva becézgetem.

57. kotta: (Kaz-27), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Arï öteyin awlïηnan, beri öteyin,
Šalbarïmnïη balagïn zerleteyin.

Refr.
Axay, arman, išten jangan,
Erkin kolga tiymey jür köηilge algan.
Szállásodtól távolodok, közeledek,
A nadrágom szárát arannyal hímeztetem.

Refr.
Ó vágyakozás, ég a szívem,
Nem könnyen kapom meg szívem választottját.

58a. kotta: (Kaz-305), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Än forïmga kelmeydi šïrkap salmay,
Jigit säni kelmeydi karšïga almay.

Refr.
Ükili jeηgey, nazdarï ay.
Osï otïrgan köpšilik söge-me dep,
Bügejektep men jürmin, än šïgarmay.
A dal nem kap formát, ha nem énekelik,
A legény nem szépül meg, ha nem fog héját.

Refr.
Uhu bojtos sógorasszony, kényességünk.
Az itt egybegyűlt nép megszid-e,
Attól tartok, s így nem dalolok.

58b. kotta: (Kaz-39), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Jaksï bolar jïlkï mal küzetkenge ey,
Kayïη kurïk sïnbaydï düzetkenge.

Refr.
Oy, asïl ay, armanda edim kosïlmay.
Dätin kay-tip šïdadï oyaw jatïp,
Üy sïrtïnan än tartïp biz ötkende.
A lovakat könnyű őrizni,
A nyírfából készült botospányvát könnyű igazítani.

Refr.
Ó kedvesem, vágyok utánad, nem tudunk együtt lenni.
Hogy bírta ki a vágyódást, ébren fekve,
A jurta mellett mi dalolva elhaladtunk.

58c. kotta: (Kaz-193), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Basï kïmbat bazarda alašanïη, kalkam,
Kïzï suluw tömengi karašanïη.
Än dawïsïn sagïnïp jürgenimde,kalkam,
Dawsï kaydan šïgadï kudašanïη, kalkam.

Refr.
Ay karaηgï, kün bult, Keldim jetip kasïηa,
Jetip keldim kasïηa, Kïzdar aw, kïzdar aw.
Drága az ára a piacon a tarka szőnyegnek, kedvesem,
A völgybéli szegényembernek szép a lánya.
Vágyakoztam dala után, kedvesem,
Sógorasszony hangja merre szól, kedvesem.

Refr.
Sötét a hold, a napot felhő fedi, eljöttem hozzátok,
Eljöttem hozzátok, leányok, leányok.

59a. kotta: (Kaz-49), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Öleη dese dawsïm änge kelsin,
Ülken-kiši otïrgan kemeηgersiη,
Aldarïŋa kez boldïm osï üyge,
Kün-kün sayïn bakïtïη damïy bersin.

Refr.
Axaw düldül, siz bir bulbul,
Eki köziη kap-kara, al-kïzïl gül.
Ha énekelek, hangom dallamos legyen,
Kicsik, nagyok, kik itt ültök, mind bölcsek vagytok.
Ebben a jurtában elétek álltam,
Nap nap után egyre szerencsésebbek legyetek.

Refr.
Ó düldül, te egy fülemüle vagy,
Két szemed koromfekete, te rózsaszínű virág.

59b. kotta: (Kaz-265), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Bul Bulgïnnïŋ asuwïn asïp keldim,
Japïragïn jaykalgan basïp keldim, kurbïm.
Sen esime tüskende, ey karagïm,
Atïηdï atap, öleηge kosïp keldim, kurbïm.

Refr.
Sayalï özen Bulgïn ay,
Sayrandagan bul kün ay,
Ulï toydïŋ üstinde
Än salayïk, bulbul ay.
Átkeltem a Bulgun-hágón,
Hajladozó pázsitján lépkedtem, pajtásom.
Kedvesem, mikor eszembe jutottál,
A nevedet mondtam, és dalba foglaltam, pajtásom.

Refr.
A Bulgun egy árnyékos völgy,
Ma mulatozzunk,
A nagy lakomában
Énekeljünk, fülemüle.

60a. kotta: (Kaz-152), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Kara nasïr degende kara nasïr, jar-jar,
Kara makpal säwkele šašïn basar, jar-jar.
Üyde äkem kaldï dep kam jemeši, jar-jar,
Jaksï bolsa kayïn-ataη ornïn basar, jar-jar.

Refr.
Ey, sïlkïm ay, xoš esen bol jurtïm, ay.
A szomorú esemény az szomorú esemény,
Fekete selyem pártával kötik be a hajad.
De ne szomorkodj, hogy apád otthon marad,
Ha jó az apósod, akkor a helyére lép.

Refr.
Ó te drága, légy áldott szülőföldem.

60b. kotta: (Kaz-26), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Axaw, Mosïm, axaw, Mosïm,
Öziη köηil bergende bolsa bolsïn.
Süygen säwlem, jakïn dosïm,
Awlïmïzdïη arasï jakïn konsïn.
Ó, Mosom, ó Mosom,
Ha bízol bennem, legyen, aminek lennie kell.
Szeretett kedvesem, közeli társam,
A szállásaink közel legyenek egymáshoz.

61. kotta: (Kaz-99), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Böley-böley botam, ay,
Bota közim ekey, ay.
Öziŋdi oylay sargayïp,
Sagïnïš pen ötem ay.
Böley-böley, teveborjúm
És te, szépszemű lány, ti ketten.
Rátok gondolok vágyakozva,
Vágyódással töltöm napom.

62. kotta: (Kaz-50), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Jürgende karaηgïda kabanïmïz,
Awïrar jayaw jürsek tabanïmïz ay.
Boz torgay koy üstinde jumïrtkalayt,
Dey-tugïn endi tuwdï zamanïmïz.

Refr.
Axaw, ayday, änim kanday,
Kelbeti kalkataydïη tuwgan ayday.
Sötétben jár környékünk vaddisznója,
A talpunk megfájdul, ha gyalog járunk.
A pacsirta a juh hátán fészket rakott,
Azt jelenti, nehéz idők köszöntenek ránk.

Refr.
Ó, hajrá, milyen a dalom,
Kedvesem arca olyan, mint a felkelő hold.

63a. kotta: Jarapazan ‘vallási dal’, Ibrahim/Šotan molla (cca.62), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Mingeni paygambarïm maw kara iŋgen,
Astïnan tamagïnïŋ taw köringen.
Oraza otïz küni kütpey barsaŋ,
Barganda akïrette daw köringen.

Mingeni paygambarïm kïzïl iŋgen,
Üš altïn buydasïnïŋ tübi tüzgen.
Oraza otïz küni kütip barsaŋ,
Barganda akïrette suwday tüzgen.

Birewi paygambarïm Idiris-ti,
Kolga alïp asa-tayak aspanga uštï.
Oraza otïz küni kütpey barsaŋ,
Barganda akïrette surak küšti.
A próféta hátasa nagy fekete nőstény teve,
Álla alatt a hegy látszott.
Ha nem tartod meg a böjt harminc napját,
A túlvilágon baj fog érni.

A próféta hátasa rőt nőstény teve,
Három aranyszállal fonták össsze orrkötelét.
Ha betartod a böjt harminc napját,
A túlvilágon úszol, mint a vízben.

Az egyik prófétát Illésnek hívták,
Csörgős bottal kezében az égbe szállt.
Ha nem tartod meg a böjt harminc napját,
A túlvilágon számonkérik rajtad.

63b. kotta: Jarapazan ‘vallási dal’, Boladïya (75), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Assalawmaleyküm, Aktan keldik,
Kün šïgïp ayï tuwgan, širkin-ay, jaktan keldik.
Muxamet ümbetine jarapazan, oraza ïyman.
Orazaŋ kabïl bolsïn, ustagan jan,
Kawsar bop kïyamette, širkin-ay, jolïgatïn.

Mingeni paygampardïŋ Maw kara iŋgen.
Astïnan tamagïnïŋ, širkin-ay, taw köringen.
Diniŋdi bul jalganda kütpey barsaŋ,
Barganda kïyamette, širkin-ay, daw köringen.
Szalám alejkum^⁵⁵az Isten küldött minket,
A napkelet irányából érkeztünk.
Mohamed emlékére van a Ramadán, a szent böjt.
Böjtöd legyen áldott, ha megtartod,
Mikor megöregedsz, eljön a végítélet napja.

A próféta hátasa nagy fekete nőstény teve,
Álla alól egy hegy látszik.
Ha nem vagy hívő ebben a mulandó életben,
A végítéletkor nagy bajba kerülsz.

64. kotta: (Kaz-207), Bajan-Ölgij megye, 1983.

Sen degende kalkatay oyïm bölek,
On jasïmnan öleŋge boldïm zerek,
Tal šïbïktay buralïp sen turganda,
Kiyma beli özgeniŋ kimge kerek.

Refr.
Äne gül-gül tamaša, mine bulbul tamaša,
Kelši jaynap, kelši sayrap, kelši, kurbïm, oŋaša.
Rád másképpen gondolok, kedvesem,
Tízéves koromtól ügyesen dalolok.
Termeted úgy hajlik, mint a fűzfaág,
Nem is érdekel más karcsú dereka.

Refr.
Ott a virág, vidámság, itt a csalogány, vidámság,
Gyere vidáman, gyere énekelve, kedvesem, egymagad.

A mangisztau-i dalszövegek és magyar fordításuk

№ 1a: terme ‘okító dal’, Šotïbay (77), Mangisztau.Kïzïltöbe, 1997.09.16.

Biylerim ötken karasaŋ,
Keŋesti xalïk kam üšin,
Söylese janga bolmagan.
Jïrawlar ötken karasaŋ,
Öz xalkïn maktap tolgagan,
Xaziret ötken adaydan
Šargïnïŋ jolïn korgagan.
Osïnday wakït išinde,
Pïsïptï baradï išimde
Régi bíráinkat nézzük,
A nép javáért tanácskoztak,
Ha szóltak, senki sem vette fel velük a versenyt.
Régi regöseinket nézzük,
Népünket dicsérték,
Aday törzsünk szentjei
Az iszlám hitet védelmezték.
Mindez idő alatt,
Én csak tétlenkedtem.

№ 1b: terme ‘okító dal’, Šotïbay (77), Mangisztau.Kïzïltöbe, 1997.09.16.

Näsili men malïŋ bolsa däwletiŋe,
Pende ïrza ay men künniŋ
säwlesine.
Tagat jok bir Kudayga etip jatkan.
Kün šïksa tïrbaŋdaymïz düniya üšin,
Pendemiz kalgan düniya äwresine.

Xabarïn akïrettiŋ estigende,
Tüsedi jalbarïnïp sonda esiŋe.
Jas-karï, akïrettiŋ kamïn oylanmasaŋ,
Aldïradï jändetine.
Zaŋ küšti, zäkin küšti,
Amal jok ogan tagï könbesiŋe.
Ha gyermekei és jószága van,
A halandó ember elégedett a nap és a hold
sugarával.
De egyetlen Istenünkhöz nincs türelmünk,
Az életben a vagyonért küszködünk,
Vagyon után vágyakozó halandók vagyunk.

De amikor eljő a halál híre,
Akkor eszedbe ijedtedben mindez.
Öregek, fiatalok, ha a végítéletet nem várjátok,
Hóhérjai levágnak titeket.
A törvény kemény, a szokás erős,
Nem lehet nem elfogadni.

№ 1c: terme ‘okító dal’, Košakan (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Bir degende ne jaman?
Bilimsiz tuwgan ul jaman.

Eki degende ne jaman?
Ene bir tilin almagan,
Melmigen kelin sol jaman.

Üš degende ne jaman?
Ülgióiz bišken ton jaman.

Tört degende ne jaman?
Töresin ädil bere almay,
Parakor bolgan biy jaman…
Altïn taktïŋ üstünen
Torïkpay tüsken kan jaman.
Először is, mi a rossz?
A tudatlan fiú a rossz.

Másodszor mi a rossz?
Az anyósa szavát meg nem fogadó,
Önfejű menyecske a rossz.

Harmadszor mi a rossz?
A minta nélkül szabott köntös rossz.

Negyedszer mi a rossz?
A törvényt be nem tartó
Pénzéhes bíró a rossz…
Az arany trónra ülő
Nagyravágyó kán a rossz.

№ 1d: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Agalï menen jeŋgeler,
Aldïŋda talay šalkïdïm.
Körmegen jerde körsem dagï,
Kanattï jayïp talpïdïm.

Jurt aldïnda äškerttim,
Karï jïr men jaŋa jïr,
Jïr akïndardïŋ altïnïn.
Uyïmdasïp birlesken,
Talayïn kördik šaršïnïŋ.

Orïndï jerde otïrïp,
Duwadaktay šalkïdïm.
Atagïna xalk rïyza,
Bizdiŋ šaldïŋ daŋkïnïŋ.

Jaksï menen jamannïŋ,
Belgili köpke parkïnïŋ.
Awïzdan kïysïk söz šïksa,
Alïp tasta artïgïn.

Atamïzdïŋ jolï dep,
Jurt aldïnda jaykalttïm,
Önerdiŋ türli jarkïlïnï.
Bátyáim és sógorasszonyok,
Előttetek állok én.
Bár ismeretlen helyen vagyok,
Szárnyamat tárva repülök.

A nép előtt előadok
Régi dalokat és új dalokat.
A költők legjavát
Egyesítem, egybefogom,
Sok egybegyűlt népet láttam már.

Megfelelő helyen ülve
Túzokként kihúzom magam.
Büszke a nép a hírnevére,
A mi öregünk hírére.

A jót és rosszat a nép
meg tudja különböztetni,
Ha rosszul szólanék,
Ne is hallgassátok végig.

Őseink szokása szerint
A nép előtt csillogtattam,
Mesterségem csínját-bínját.

№ 1e: terme ‘okító dal’, egy ember (cca.70), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Ey, bilgenim bolsa bul zaman,
Tüsiŋ jok jöniŋ turmawga,
Jurt jaksïsï jïynalïp,
Jerge layïk kïynalïp,
Köz körmegen endi kim artar?
Adamnïŋ aytsam endi ïymannan
Bir eki awïz äŋgime,
Estiseŋiz mïnaw endi mïymannan.
Ó, amit most tudok,
Az álmok nem válnak valóra.
Ha a nép java összegyűlik,
És van bennük együttérzés,
Maradnak-e irigykedők?
Hadd mondjak egy két emberséges szót,
Egy kis beszélgetés,
Hallgassátok most a vendéget.

№ 1f: nasïyxat ‘vallási ének’, Turgan (cca.50), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Bismilla sözdi bastayïn,
Bes künde deniŋ sawïnda.
Rasul edi Muxambet,
Paruwar-diger bir Kuday.
Parša da kala-ma jamïygat,
Padïyšasïn da meŋgergey.
Bismilla-val kezdem a szót^⁵⁶,
Amíg egészséges vagyok rövid életem alatt.
Mohamed próféta,
És a magasságos Isten,
Az állam szétesik-e,
Ha padisahját nem tisztelik.

№ 1g: Uzak-bay jïrï ‘Uzak bay éneke, epikus ének, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Jälelim järdem bolgaysïŋ,
Jaratkan soŋ kulïm dep,
Bul ömirge kelgensin.
Men Uzak-Bay söyledim,
Jaksïlardï nurïm dep.

Köz körgen aday batïyxa,
Berip jürdi soŋïmnan.
Osï künge Uzak-Bay,
Sügir menen ekew,
Adayga kalgan nurïm dep.
Istenem, segíts,
Megteremtettél engem, szolgádat,
Világra jöttem.
Én, Uzak-bay szólék,
A jókat dícsértem.

Szeretett aday népem áldása
Kísért utamon.
Ma is kettőnket, Uzak-bayt,
És Sügirt tisztelik,
Az adayok büszkeségének mondják.

№ 1h: bet-ašar ‘menyasszonyköszöntő’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Bäri älewmet jïynalïp,
Osï jolï sagan deseŋiz,
Bäriŋiz birden uygarïp.
Irkileyin nesine,
Men turgan jüyrik kïrlanïp.

Alkalï jerde äwezdep,
Aytpay ketken buldanïp.
Al körgenim jalgïz bul emes,
Kalïŋdïkka-ma orta alïp.

Buyïrgasïn älewmet,
Otïrayïn kurnagïp,
Kelinniŋ betin ašalï.
Burïngï joldïŋ jobasï,
Osïlay-ma dep mïna sol bagït.
Egész népem egybegyűlt,
És ez alkalommal érted
Mindnyájan egyezségre léptek.
Mire várjak, én ékesszóló vagyok,
Szárnyalok, körbeülnek, énekelek.

Aki nem szól, nagyképű,
Nem csak ezt akartam mondani.
Menyasszonypénzt fizetve,
A nép parancsolt,

Én pedig a szokás szerint,
Elétek állok,
A menyasszony arcát feltárom.
Ez régi hagyomány,
Ez a szokás eképp van.

№ 1i: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Men kašangï jüyrigiŋ,
Top išinde tolgagan.
Osïlayša söylesem,
Babamdï kadir koldagan.

Osïlayša söylesem,
Söz kala-ma urtïmnan.
Kör almagan birewler,
Söz aytadï sïrtïmnan.

Kas jüyriktiŋ belgisi,
Dawdï körse julkïngan.
Aytuwlï jüyrik men edim,
Saldïrmay kamšï umtïlgan.
Régtől vagyok ékesszólótok,
Sok ember előtt énekelek,
ha szólok,
Tisztelt őseim segítenek.

Ha szólok,
Szavamra fogtok-e emlékezni?
Az irigyeim
A hátam mögött megszólnak.

A hamis énekesek jellemzője,
Hogy veszekedésre szítanak.
Én híres énekes vagyok,
Ostort ragadva támadok.

№ 2a: bata ‘áldás’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Kayïrlï bolgay sapar uš,
Bul jüzin kurmettep,
Sïylap jürgen, jürgen jeriŋ.
Sïrtïŋnan ärkim kumar duga kïlïp,
Šalkïsïn därejeli aydïn köliŋ.
Szerencsés legyen utad vége,
A szokást, ha betartod,
Amerre jársz, tisztelnek.
Neked mindenki szívesen áldást mond,
Hullámozzék nagyszerű, szélesvízű tavad.

№ 2b: toy-bastar ‘lakodalomnyitó dal’, Nurmuham¬bet (50), Mangisztau.Kïzïlsay, 1997.09.18.

Atamda säpiy jaralïp,
Kalem bir sïyaŋ kolga alïp,
Bir äri-beri tolgalïk.
Toy bazarïŋ kuruwga
Jïyïldï xalkïm oŋdalïp.

Men de jelden jüyrikpin,
Jarïssam jarïp ötetin,
Kaškandï kuwïp jetetin,
Merekeŋe kez keldik,
Kïzimet toylaw etetin.

Toy merekeŋ bolganda,
Tostaganday men basïmdï
Talaydan topka salganmïn,
Jigit te bolmak, kïz bolmak.
…
Täŋriniŋ künderi.

Refr.
Ayta tugïn bizder jok.
Ötedi düniyaŋ bir kün,
Üstiŋe jükti üylendi,
Arlï dep edi ölgende.
Már régtől megteremtődött a világ,
Tollat és tintát vegyünk kezünkbe,
És írjunk verset.
Vígan összegyűltetek,
Hogy lakomát tartsunk.

Én a szélnél gyorsabban vágtatok,
Versenyben élre török,
Aki elszalad, üldözve utolérem.
Ünnepségeden résztveszünk,
A lakomán szolgálunk.

Lakomák alatt sokszor daloltam én,
Tálca méretű nagy fejemet
Sokszor vittem vásárra.
Vannak itt legények is, lányok is.
…
Isten napjai.

Refr.
Mi sem leszünk, hogy énekeljünk,
Egy nap elmúlik az élet.
Rád nehéz súlyt helyez a halál.
Mondják a tisztességesek.

№ 2c: jïr ‘epikus mese’, Bäyniš (90), Mangisztau.Üštagan, 1997.09.24.

Koblandï Batïr men Tay Buwrïl,
Üydegi Kurtka jubayïm.
Jubayïm alka boldï dep,
Jemeymin Buwrïl uwayïm.

Šešeŋ tulpar dewši edi,
Jan serigim Buwrïl at.
Šešeŋniŋ sözin sïnayïn,
Jayïŋ kalay Buwrïl jan,
Kalkam bügin bulayïn.
Koblandi Batir és Taj Burul,
Kurtka feleségem otthon van.
Feleségem messze van,
Mégsem búsulok.

A kanca, mely világra hozott
Vágtaló volt Burul paripa, pajtásom.
Nézzük igaz-e, amit anyád mondott,
Milyen is vagy,
Ma kiderül, kedvesem.

№ 2d: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Sözimdi ötkir til men alïp saldïm,
Xalïktan ozdïm degen talaylarga,
Karïlïktï jastïk penen
Mïna baldar, baykar edim,
Adaydan ozdïm degen tagï
    talaylarga.

At minip astana eldi adaktadïk,
Küninde jïyïrma bestiŋ jalaktadïk,
Ol künde mïnanday mine tugïn mašiyn bar-ma?
Jawïrtïp jalgïz attï
    salaktadïk.
Kemény szóval illettem azokat,
Akik magukat a népnél különbnek tartották.
Az öregek és a fiatalok között
Legények, sok olyat láttam,
Aki magát a többinél különbnek tartotta
    az adayoknál.

Lóháton jártuk a fővárost^⁵⁷,
Huszonötévesen a lóháton versengtünk.
Abban az időben még nem volt autó.
Egyszem lovunk hátát feltöretve versengtünk
    a lovaglásban.

№ 2e: terme ‘okító dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Ew, Kašeke, Kašekeš,
Kešegi šattï künimde
Dombïranï kolga alganmïn,
Iytiŋdi burap salganmïn.

Men katepti kara nar edim,
Artïgïn tappay mertilip,
Men osï bir jolda kalganmïn.
Tikken topta jïgïlïp,
Düniye kaygï armanmïn,

Tuyagï sïngan tulparmïn.
Kanatï sïngan suŋkarmïn,
Osïnday jayga kez boldïm.
Özderiŋdey de aganï,
Bir körüwge iŋkärmïn.
Zamanda sagan Kašeke.

Men kanatï sïngan karšïga.
Kanatïnan ayrïlsa,
Karšïga tüser šaršïga.
Hej, Kasheke, Kashekécském,
Az elmúlt boldog napokon
A dombrámat kézbe vettem,
Hogy megleckéztessem a kutyádat.

Nagyerejű fekete egypúpú teve voltam.
Nem bírva magammal,
Kezem-lábam összetörtem,
Jurtámban nagy baj ért,
Elönt a szomorúság.

Patája repedt paripa vagyok,
Szárnyaszegett sólyom vagyok,
Ilyen helyzetbe kerültem,
Hozzád fogható bátyámat,
Látni kívánlak,
Régóta téged, Kasheke.

Szárnyaszegett héja vagyok,
Szárnyát veszítve
Az emberek közé hullik.

№ 2f: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Älewmet keldiŋ jïyïlïp,
Mereke boldï kurïlïp.
Men ataktï jüyrik šešeniŋ,
Bögelsin nege tïyïlïp.

Kaynarlï özen bulakpïn,
Emespin taŋkï kurïlïp.
Népem, összegyűltetek,
Lakoma van készülőben.
Én a ti híres ékesszólótok vagyok,
Miért várjak csendben.

Forrásból eredő patak vagyok,
Nem fogok kiszáradni.

№ 2g: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Düniyeli oy tastap,
Jüyrik attay oykastap,
Tiršilik künde kalalïk.
Azamattï iyirip,
Iyirip jurttï alalïk.

Mïnaw sözdi makta dep
Jalïnbaymïn jaralïp.
Keregiŋ bolsa alarsïŋ,
Bir šetinen xalkïn karanïp.

Jarandar, keldim alkaŋa,
Otïrsïŋ xalkïm antalay.
Kawmalagan köptiŋ jerinen,
Jüyriktiŋ bola-ma jaltagï,
Jüyrigiŋ basïn tarta-ma?
Okos gondalataim vannak,
Mint a vágtaló ugrándozom.
Éljünk békességben.
Gyűjtsük össze
Tisztelt embereinket a szálláson.

A dicsérő szavakért
Nem könyörgök,
Ha kell, hallgasd meg,
A népet egy oldalról nézd.

Barátaim, köztetek vagyok,
Népem, üljetek körbe engem.
Ha körbeülik az ékesszólót,
A sok ember előtt megijed-e,
Visszahőköl-e?

№ 2h: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Aldïmda jetpis soktï döŋdey bolïp,
Küyilgen kuyïmšaktay en de bolïp.
Nesine men jastïktïŋ josïlayïn?

Kïzïktï kim körüp edi mendey bolïp,
Söyledim tolkïn sokkan seldey bolïp.
Osï kün aytayïn dep tursam dagï,
Bir päle minip aldï eki ïyïkka zildey bolïp.

Uzak-bay, Sügir degen algïs aldïm,
Xalïktïŋ batalarïn birge aldïm.
Ol künde nazarlarïn kaytarmadïm,
Adaydïŋ ülken-ülken atalardïŋ.
Előttem hetven rőfnyi dombbá lett,
Széles, mint egy hát.
Minek szomorkodjam az elmúlt fiatalságon?

Ki látott annyi érdekeset, mint én,
Úgy énekeltem, mint a hullámzó áradat.
Most is dalra fakadnék,
De vállaimra gond nehezedik.

Uzak-bay és Sügir áldását kaptam,
A nép is értem imádkozott,
Rám figyeltek hajdanán,
Az adayok törzsfőnökei is.

№ 2i: bet-ašar ‘menyasszonyköszöntő’, Nurbergen (42), Mangisztau.Düŋgirlew nyári szállás, 1997.09.22.

Bismilla dep te bastayïn,
Betiŋdi ašïp tastayïn.
Jat jerden kelgen jas bala,
Oramal tarttïŋ šašaktap,
Säwkele kiydiŋ arjaktap.

Sen de bir kempir bolarsïŋ,
Köziŋ awrïp sortaktap.
Sabakta dep iyneŋdi,
Jas adam goy jaltaktap.

Ana bir turgan atasï,
Kara bir jerdiŋ jotasï,
Atasïna bir sälem!
Ana bir turgan enesi,
Kara bir jerdiŋ kemesi,
Enesine de bir sälem!

Ana bir turgan kayïn-aga,
Kayïn-aga šabar paydaga.
Köškende köšin bastagan.
Köp üšin keyin tastagan,
Kayïn-agaŋa bir sälem!
Ana bir turgan kayïn-inisi,
Atan da bir tüye bäygisi.
Bismilla-val kezdem,
Arcodat felfedem.
Idegen helyről érkezett gyermek,
Bojtos kendő és
menyasszonyi párta van rajtad.

De te is megöregszel,
Szemed fáj majd, könnyezik.
Kéred a fiatalokat,
Fűzzék be cérnádat.

Itt áll apósod,
Mint egy nagy domb,
Apósodnak üdvözlet!
Itt áll anyósod,
Olyan, mint egy nagy hajó,
Anyósodnak üdvözlet!

Itt áll sógorod,
A sógor a segítségedre lesz,
Ha vonulunk, vezet minket.
Mindenkiért aggódó,
Sógorodnak üdvözlet!
Itt áll kis sógorod,
Herélt teve a jutalma.^⁵⁸

№ 3a: sïŋsuw ‘menyasszonybúcsúztató’, Aluwa (71), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.17.

Bazardan kelgen taktayïm,
Sonda-ma kalay saktayïn?
Ak sütiŋ bergen anašïm,
Sütiŋdi kalay aktayïn?
Bazárból való székecském,
Hogyan vigyázzak rá?
Fehér tejet adó anyácskám,
Tejedet hogyan háláljam meg?

№ 3b: sïŋsuw ‘menyasszonybúcsúztató’, Aluwa (71), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.17.

Aynalayïn anam aw,
Arkamdagï panam aw.
On eki ay meni emizgen,
Sök sütiŋdi kešir balaŋa.
Kedves anyám,
Aki mindig óvtál engem.
Tizenkét hónapig szoptattál,
Tejedet ne sajnáld most tőlem.

№ 3c: jarapazan batasï ‘Ramadánkor mondott áldás’, Muxambet¬jan (cca.70), Mangisztau.Kïzïltöbe, 1997.09.16.

Bölšil-bölšil, bölšil-di,
Boz torgayday tölšil-di.

Burama köz jok som-altïn,
Suwga salsa batpasïn.
Täŋiri bergen nesibiŋ,
Tepkilese ketpesin.

Esigiŋ aldï oy bolsïn,
Domalangan koy bolsïn.
Jeliŋde jetpis iŋgen bozdasïn,
Onï kïz ben jigit komdasïn.

Alla-tagala seniŋ talabïŋdï,
Sonday kïlïp oŋdasïn.
Bölshil, bölshil, bölshil^⁵⁹ volt,
Pacsirtaként sok gyermeke volt.

Kovácsolt, hibátlan aranypénz,
Vízben ne merüljön el.
Isten adta szerencséd,
Ha rugdossák, se hagyjon el.

Jurtád előtt völgy legyen,
Sok kövér juhod legyen.
Köteleden hét tevetehén legyen,
Lányok és legények nyergeljék.

A magasságos Isten,
Kérésedet eképp teljesítse.

№ 4: terme ‘okító dal’, Nurmuxan (61), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Ay, mïnaw bizdiŋ Kazakstan xalkïnda,
Tört tülik maldïŋ türi bar.
Ögizdiŋ ülken zorï bar,
Sawsa samar süt bergen
Ay müyizi ala eken.

Jetelese jeletin,
Šakïrsa bozdap keletin.
Tört jasïna tüyeler,
Katarïna eretin,
Ayïr iŋgen, ak tumsuk,
Kamïs pen koltïkka,
Karagay örkeš nar eken.

Jïlkïsï jüyrik jabï eken.
Kolaylï koŋïr koyï bar,
Koyïnda asïl soyï bar.
Ajarï ak pen kara eken,
Bolmasa buyra sarï eken.

Men šošïtpayïn šoška dep,
Kaldïrmayïnšï boska dep.
Ayïr tuyak ašalï,
Kïska kuyrïk mašalï.

Salbïrlagan kulaktï,
Buka moyïn bugaktï.
Šoktïktarï šoŋkaygan,
Basï tömen toŋkaygan.

Erinderi eki eli,
Basï jalpak šekeli.
Togayda turïp šöp jeydi,
Esebi jok köp jeydi,
Jatkan jerge jayïladï…
Kazakisztáni népünknek,
Négyféle jószága van.
Hatalmas tehenek,
Ha fejik, sajtárnyi tejet adnak,
Széles szarva tarka.

Ha vezetik, üget,
Ha hívják, bőgve jön,
Négyévesen a tevecsordát
Elkezdi követni.
Kétpúpú tevetehén, fehér pofájú,
Nádat, kórót szerető
Egypúpú tevebika.

Lovaink gyorslábú jabik^⁶⁰,
Jóféle barna juhunk van,
Közte tisztavérű is van.
Színe fehér-fekete,
Vagy sárgafoltos.

Ne ijedjetek meg a disznótól,
Azt se hagyjuk ki.
Páros ujjú patás,
Rövid farka bozontos.

Lebegnek nagy a fülei,
Bikanyakú, tokás.
Lapockája remegő,
Feje lefele fittyedő.

Ajkai két-tenyérnyiek,
Fején a tarkója lapos.
Az erdőben füvet eszik,
Rengeteg sokat zabál,
Ahová lefekszik, elterül...

№ 5a: terme ‘okító dal’, egy kazak férfi (cca.70), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Bul zamanda munda ne ötken,
Patša da aytïp el ötken.
Äweli Alla, Kudayïm,
Ärwak ta erdi tüzetken.

Arkasï men erlerdiŋ,
Mal jayïp šarwa kün ötken.
Allanïŋ dostï Muxambet,
Alpïs üške kelgende,
Ümbetim depti, köz ötken…
Mostanság mi történt itt,
Az uralkodó uralta népét.
Régebben Allah Istenünk,
És az ősök szelleme segítette férfiainkat.

Férfiaink által,
A nép jószágait legeltette.
Allah barátja Mohamed,
Hatvanhároméves korában
Muszlim testvéreit szólítva elhunyt...

№ 5b: terme ‘okító dal’, egy kazak férfi (cca.70), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Äwen söz awzïmnan,
Askïnnïŋ suwïnday,
Darïyanïŋ taskïnday.
Jüzimdi adam-zatka,
Eki elüw de jas kïlman, jas kïlman.
A dal a számból,
Aszkin folyamának áradásához hasonlatos.
Én senkit sem akarok,
Megsérteni éles nyelvemmel.
Kétszer ötven évet nem fogok élni.

№ 6a: terme ‘okító dal’, egy kazak férfi (cca.70), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Argïmaktï körgennen
Asïlï belgili,
Tuwganda bular teŋ biler.
Ak suŋkar ustap aynalïp,
Är biriŋdi aŋgarsak,
Askarlï tawdïŋ endi sen biri.

Kumga bir tolar eki köz,
Dünye bir öter basïŋnan,
Kerwenniŋ köšindey.
Első pillantásra lehet tudni,
Hogy melyik a jó paripa,
Már születésekor tudják mindahányan.
Fehér sólymot tart mindenki,
Ha mindannyiatokat szemügyre vesszük,
Te is egy magas hegy vagy.

Két szemed tele megy homokkal,
Az életed elhalad előtted,
Mint egy karaván.

№ 6b: terme ‘okító dal’, egy kazak férfi (cca.70), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Aytïp jürgen wakïtta,
So jerlerim opïrïlïp,
Šeberdiŋ de bolgan tösindey.
Solar seni de šet körip,
Jïldar jïlga kelemiz.

Ülkendikke bizder bet berip,
Allanïŋ bir kün,
Söz nege aytpayïn eskertip,
Tergew bir degen kün bolsa,
Tentekterdi tekserip.

Söyley, söyley söz bildik,
Allanïŋ isin jön bildik.
Padïša bura-bura Kudayïm,
Key kulïŋdï oŋ körip,
Key kulïŋdï jarïkka,
Karaŋgï jerdiŋ astïnda,
Parlaptï jangan söngende.
Az említett időben,
Azok a helyek romlásnak indultak,
Mint a mesterember mellkasa,
Ők téged is idegennek tartanak,
Telnek, múlnak az évek

Mi is kezdünk öregedni,
Egy szent napon.
Miért is ne figyelmeztesselek titeket,
Eljön a számonkérés napja,
A csínytevőket számonkérik.

Sokat beszélve tanultuk meg a szavakat,
Allah dolgait helyesnek tartjuk.
Uralkodó Istenem,
Egyik szolgádat szeretted,
Kisegítetted a világosságra,
Másikat a fekete föld alatt
Szétporlasztottad, mikor az élete kialudt.

№ 7a: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Aluwa (71), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.17.

Aynalayïn bawïrïm,
Elimnen ketip baramïn.
Kešegi jürgen jerim,
Kayran bir meniŋ elim.
Kedves testvéreim,
Elmegyek népemtől.
Egykori lakóhelyem,
Drága népem.

№ 7b: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Bazardan algan kuyïskan,
Kolïma jibek uyïskan.
Jïlamayïn desem ay,
Jïlatadï turgan tuwïskan.
Bazárban vett farmotring^⁶¹
Kezemet selyem borítja.
Nem akarok sírni,
De megríkatnak a rokonok.

№ 7c: joktaw ‘sirató’, Aluwa (71), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.17.

Jïlaw bir degen jïr deydi,
Közdiŋ bir jasïn nur deydi.
Kešegi jürgen jan bapam,
O düniyede jür deydi.
A siratót dalnak mondják,
A könnycseppet fénynek tartják.
Tegnap még eleven édesapánk,
A túlvilágon jár.

№ 7d: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Bäyniš (90), Mangisztau.Üštagan, 1997.09.24.

Altïnday saktadïm,
Jüyrik te attay baptadïm.
Xalkïmnïŋ bäri kïynalïp,
Bäri de birdey jïynalïp,
Kudireti kelip Kudaydïŋ,
Bir tiyer ayla tappadïm.
Aranyként vigyáztam rá,
Vágtalóként neveltem.
Egész népem szomorkodik,
Mind összegyűltek,
Istenem segíts,
Nem találok kiutat.

№ 8a: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Akles (65), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Bazardan kelgen oramal
Šay kuygasïn oralar.
Janïmday körgen jan agam,
Ayda bir apta oralgay.
A bazárból hozott kendőt
Teát töltve kézbevesszük.
Szeretett bátyám,
Havonta egyszer térj vissza.

№ 8b: joktaw ‘sirató’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Kïyïlgan kara kasï,
Ürdiŋ de kïzï talaskan.
Kayïrma jaga kara išik,
Ïyïgïna jaraskan.
Fekete szemöldöke meghasadt,
Húri lány is küzdött érte.
A fekete ködmön gallérját ne fordítsd ki,
Illik a válladhoz.

№ 8c: kara än ‘egyszerű dal’, Köpbol, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Awlïmïz sarï köldiŋ sagasïnda,
Biyligi kïz balanïŋ agasïnda.
Jigitter öleŋ aytïp kïstay bermeŋ,
Äweli änniŋ basï bagasïnda.
Szállásom a sárga tó és a folyó torkolatánál van,
A lány bátyja révén tudja akaratát véghezvinni.
Legények, ne énekelve töltsétek a telet,
A dal értéke a kezdetében van.

№ 9a: kara än ‘egyszerű dal’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Ak-sur at ayaŋday kör, bügin el jok,
Išetin šöldegennen aydïŋ köl jok.
Világosszürke ló, lassíts, ma néptelen a puszta,
Nincs egy tó sem, hol szomjadat olthatnád.

№ 9b: aytïs ‘felelgetős’ (lányok és fiúk közt), Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

kïz
Men özim sakaldïnï jaratpaymïn,
Sakaldï kesip tasta terisi menen.
Baradï awlïm köšip Temir-Kolga,
Kandïrar mïŋ jïlkïnï Temir-Kolga.
Bizden sizge sawga,
Bereyik iyt ayakka as kuyïp.
leány
Én a szakállasokat nem szeretem,
Vágd le a szakálladat arcbőröstül.
Népem elvándorol Temir-Kolhoz,
Temir-Kolnál ezer lovunk teleissza magát.
Mi nektek ajándékot adunk,
A kutya táljába ételt teszünk.

№ 9c: aytïs ‘felelgető’ (lányok), Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Oynaydï ker kulïnšak jelisi menen,
Öleŋdi men aytamïn kelisi menen.
Pej csikó játszik a kötelével,
A dalomat illően dalolom.

№ 9d: kara än ‘egyszerű dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Oy Mawït, sarï Mawït, Mawït, Mawït!
Sarïmdï sagïnamïm awït-awït,
Esime, bew kalka-jan, sen tüskende,
Kuladïm ak-boz attan esim awïp.
Ó, Maut, szőke Maut, Maut!
Kedvesemre gondolok néha-néha.
Amikor eszembe jutottál, lelkecském,
Leestem szürke lovamról eszméletemet vesztve.

№ 9e: sïŋsuw, ‘leányúcsúztató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Sütinen boz biyeniŋ juwgan šasïm,
Talasïp eki jeŋgem burgan šasïm,
*Kor bolïp bir jamanga ädil basïm.
Szürke kanca tejével mosták a hajam,
Versengett két sógornőm, hogy a hajamat befonhassák.
Nagy bajba kerül ártatlan fejem.

№ 9f: sïŋsuw ‘leányúcsúztató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Ak köylegim beldemše,
Aynalayïn jeŋeše.
Endi aylanïp körgenše,
Koš esen bol jeŋgeše.
Fehér ingemen kötényke,
Kedves sógorasszony.
Amíg újra látjuk egymást,
Isten véletek, sógornőim.

№ 10a: joktaw ‘sirató’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Birge jürgen jarïgïm,
Bir küngidey bolmadï.
Jetpiske jasïm kelgende,
Osïnday xalga tap boldïm.

Aynalayïn kulïnïm,
Kaysï birin aytayïn.
Šešeŋ kaldï artïŋda,
Äkeŋ kaldï artïŋda.

Altï da kanat ak orda,
Kalïptï, bitip barasïŋ,
Jarïgïm da meniŋ kaydasïŋ?
Osïnša jaska kelgende,
Kara jer boldï mekeniŋ.
Együtt éltünk kedvesem,
De ez már a múlté.
Hetvenéves lettem,
Ilyen helyzetbe kerültem.

Kedves galambom,
Mit is mondhatnék.
Anyádat elhagytad,
Apádat elhagytad.

Hatfalú fehér jurtánk
Üresen maradt, elhaláloztál.
Kedvesem merre vagy?
Ilyen fiatalon
A fekete föld lett az otthonod.

№ 10b: joktaw ‘sirató’, Bäyniš (90), Mangisztau.Üštagan, 1997.09.24.

Sagïzdïŋ boyï salkïn sok,
Sagïnsaŋ atka kamšï sok.
Kešegi ketken karagïm,
Sagïngan menen bizge jok.
A folyótorkolat partján hideg van,
Ha hiányzom, ostorozd a lovadat.
Nemrég eltávozott a kedvesemet
Hiába várjuk, nincs köztünk.

№ 10c: besik jïrï ‘bölcsődal’, Duwan’s wife (cca.75), Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Äldiy-äldiy dep bakkasïn,
Ak besikke jatkïzïp.
Jarïgïmdï Kuday soŋïma,
Ertetindey kün bolsa.
Közimniŋ jasï köl iši,
Äbbe jan dep aytamïn.
Tente, tente, óvtam őt,
Fehér bölcsőbe fektettem,
Kedvesemet az Isten
Mellettem tartsa meg,
Akkor tenger könnyem nincs hiába.
Abbe kedves, mondom én.

№ 10d: besik jïrï ‘bölcsődal’, Duwan’s wife (cca.75), Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Äldiy-äldiy dep baktïm,
Közimniŋ jasï köl bolïp,
Kökiregim sel bolïp,
Jürgen de körgen ak jarïgïm,
Mende Ak Jeten.
Tente, tente, óvtam őt,
Könycseppeimből tó lett,
Mellkasomból árad a sóhaj.
Veled vagyok kedvesem,
Ak Jeten itt van velem.

№ 10e: joktaw ‘sirató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Kalï bir kilem kir astï,
Agayïn tuwgan jolïŋdï karap tabïstï.
Kaydan da karap tabarsïŋ,
Jeti de kabat jer astï.
A türkmen szőnyeg bepiszkolódott,
Testvéreid látták, hogy elmentél, kerestek.
Hogyan is lelnének rád,
Hét rétegű föld alatt vagy.

№ 10f: besik jïrï ‘altató’, Duwan’s wife (cca.75), Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Äldiy-äldiy ak böpem,
Ak besikke jat böpem,
Aynalayïn jarïgïm.
Tente, tente, kis baba,
Feküdj fehér bölcsődbe,
Kedveském, drágám.

№ 11a: sïŋsuw ‘leánybúcsúzó’, Akkoraz (67), Mangisztau.Kïzïltöbe, 1997.09.16.

Esiktiŋ aldï tal-dï goy,
Törimniŋ aldï kaldï goy.
Bermeydi degen kökekem,
Moynïma kurïk saldï goy.
Jurtám előtt fűzfa,
Jurtám főhelye üresen maradt.
Apám azt mondta, nem ad oda,
De most mégis nyakamra pányvát vetett.

№ 11b: joktaw ‘sirató’, Akkoraz (67), Mangisztau.Kïzïltöbe, 1997.09.16.

Esiktiŋ aldï kïzïl-dï,
Tukïmga kïzïl sïzïldï.
Ätekem koldan ketken soŋ,
Kurïlay tikken buzïldï.

Ätekemniŋ barïnda,
Sarï sandïktïŋ sïr edi,
Tört kanat üydiŋ nur edi.
Jurtám előtt gabona,
Gabonát vetettek.
Édesapám, miután eltávozott,
A varrás felfeslett.

Amíg élt apám,
A sárga láda titka volt,
Négy falas jurtánk fénye volt.

№ 11c: sïŋsuw ‘leányúcsúztató’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Bazardan algan kuyïskan,
Kolïma jibek uyïskan.
Jïlamayïn desem de,
Jïlatadï mïnaw turgan tuwïskan.

Bazardan algan keseler,
Šay samawrïn eseler.
Bazárban vett farmótring,
Kezemet selyem borítja.
Nem akarok sírni,
De megríkatnak a rokonok.

Bazárban vett csészék,
A teás szamovár mellett állnak.

№ 11d: sïŋsuw ‘leánybúcsúzó’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Äwede torgay örip jür,
Balapanïn erip jür.
Aynalayïn bälenše,
Sagïndïrïp kelip jür.
A levegőben egy pacsirta felfele száll,
Fiókáit vezetve.
Oh, te kedves,
Jöjj vissza, hiányzol.

№ 11e: kara än ‘egyszerű dal’, Aytuwgan (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Bazardan alïp kelgen böz belbewim,
Jaman-jaksï bolsa da öz belbewim.
Köp aydan körmegeli köp kün boldï,
Aman-esen jür-misiŋ köz körgenim.
Bazárból hoztam vászonövemet,
Ha jó, ha nem, a saját övem.
Régóta nem láttalak,
Egészséges vagy-e, kedvesem.

№ 11f: kara än ‘egyszerű dal’, Totïya (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Ayta bar, barsaŋ sälem Bos-Moyïnga,
Bos-Moyïn kele ketsinši osï oyïnga.
Bos-Moyïn kelmey ketse osï oyïnga,
Kim jatar mamïk tösek bul koyïnga?
Menj, és üdvözöld Bos-Moyunt,
Bos-Moyun jöjjön el ebbe a mulatságba.
Bos-Moyun ha nem jön el ebbe a mulatságba,
Ki fekszik pamut ágyon az ölembe?

№ 11g: kara än ‘egyszerű dal’, Esen Biybe (cca.40), Mangisztau.Bautino, 1997.09.30.

Barsaŋdar aytsaŋ sälem Bos-Moyïnga,
Bos-Moyïn kelip ketsin osï oyïnga.
Menjetek, adjátok át üdvözletemet Bos-Moyunnak,
Bos-Moyun jöjjön el ebbe a mulatságba.

№ 11h: kara än ‘egyszerű dal’, Akkozï (cca.70), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Jogalttï jumïrtkasïn jarga salgan,
Kerwen awïr jügin narga salgan.
Kelemin el šetinen endi el sagïnïp,
Jetiniŋ edim biri parga salgan.

Arasï eki awïldïŋ kök bayagaš,
Konadï kök bayagaška top karïlgaš.
Kuday ay, kosar bolsaŋ jaksï men kos,
Jürsem de kol ustasïp tïr jalaŋaš.

Kašadï keŋ togaydan arlan böri,
Erkemdi köre almadïm aydan beri.
Basïmnïŋ awïrganï bir jazïlmay,
Kesege kuygan eken šaydan bir ay.
Elvesztette sziklaszirtre rakott tojásait a madár,
A karaván nehéz terheit hímtevére tették.
A nomád tábor szélén járok népem után vágyva,
Hét közül egy voltam, párra leltem.

A két szállás közt zöld nyárfák,
A nyárfákra fecskecsoport szállt.
Istenem, ha társat rendelsz mellém, jót rendeljél,
Még ha mezítelen is járunk, egymás kezét fogva.

Széles erdőből kanfarkas szalad,
Kedvesemet már egy hónapja nem láttam.
Fejfájásom nem múlik,
A csészébe öntött teától.

№ 12a: kara än ‘egyszerű dal’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Jügirgen koydan koyga koŋïr koyïm,
Koŋïr koy kozïsï ölse boladï tel.
Juhtól juhhoz szalad a barna juhom,
Ha a barna juh báránya meghal, más bárányát szoptatja.

№ 12b: kara än ‘egyszerű dal’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Koŋïr koy, koydan koyga jügirgen.
Koŋïr koy, kozïsï ölse, boladï tel.
Barna juh, juhtól juhhoz szaladt,
A barna juh, ha báránya meghal, más bárányát szoptatja.

№ 12c: kara än ‘egyszerű dal’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Arkaga änim ketti Tilew-Kabak,
Än salsam keriledi kas pen kabak.
Északra szállt dalom, Tileu-Kabak,
Ha énekelek, ívbe hajlik szemöldököm és homlokom.

№ 12d: kara än ‘egyszerű dal’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Alïstan at öksitip kelgenimde,
Köterip ak tamaktan tilin bergen,
Künine bes teŋkeniŋ bulïn jegen.
Amikor lovamat hajtva messziről jöttem,
A szép nyakú lány ígéreteket tett, felvidított,
Naponta öt aranypénzt költött el.

№ 13a: kara än ‘egyszerű dal’, Košakan (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Kašadï en togaydan arlan böri,
Erkemdi köre almadïm aydan beri.
Iyt dawïs burïngïday aŋkïmaysïŋ,
Kešegi erkem kuygan šaydan birew.
A széles erdőből hím farkas futott ki,
Kedvesemet nem láttam egy hónapja.
A kutya hangom nem úgy szól, mint régen,
Tegnap még kedvesem öntött teát nekem.

№ 13b: kara än ‘egyszerű dal’, Nurmuham¬bet (50), Mangisztau.Kïzïlsay, 1997.09.18.

Ak-Böbek, suluwlïk pen sïlaŋdaysïŋ,
Bul jalgan öter desem, Ak-Böbek til almaysïŋ.
Altayï kumnan köšken tülki degen,
Bir salïp kuyrïk penen bir aldaysïŋ.
Ak-Böbek, szépségeddel kérkedsz,
De földi életünk hamar elmúlik, hidd el.
Az altaji róka^⁶²a sivatagból elszaladt,
Farkadat lendítve becsapsz engem.

№ 13c: kara än ‘egyszerű dal’, Akkozï (cca.70), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Jigitke kerek nege elbeŋdegen,
Kurbïsïn öz katar,
adaydïŋ teŋ körmegen.
Minek a legénynek duhajkodni,
Ha kedvesét nem tiszteli,
mint aday törzsének a gyermekét.

№ 14a: terme ‘okító dal’, Jolaman (68), Mangisztau.Šetpe, 1997.09.16.

Kolïma kalam alayïn,
Kurbïma sälem jazayïn.
Kadirdi biletin kurbïmnan
Kay jerimdi ayayïn.

Tïŋdasaη sözdi, kurbïm ay,
Men köŋilimdi aytayïn.
Men sälemdi bildirdim,
Senikin endi baykayïn.
Kezembe tollat fogok,
Kedvesemnek választ írok.
Ő tisztel engem, kedvesemtől
Semmit sem sajnálok.

Hallgasd szavam, kedvesem,
A lelkemet kitárom.
Én üdvözöltelek,
Most te köszönts.

№ 14b: kara än ‘egyszerű dal’, Jolaman (68), Mangisztau.Šetpe, 1997.09.16.

Baltalï, baganalï kölderim,
Aŋkïgan iysiŋ jupar jerlerim.
Šapandï šalma jiyek kiyip alïp,
Šay kuygan agalarga künderim.

Šašagïn šaš-bawïmnïŋ šaldïrayïn,
Šašagïn kök boyawga maldïrayïn.
Üydegi bawïrlardï ne kïlayïn,
Tüzdegi bawïrlardï sagïnayïn.
Baltali és Baganali tavaim,
Jó illatot árasztó földjeim.
Fehér szegélyű kaftánt öltve,
A bátyáimnak teát öntöttem egykor.

Konty-díszem bojtját megkapom,
És bojtját kék festékbe mártom.
Mit kezdjek az otthoni tesvéreimmel,
Inkább a pusztán lévő testvéreim után vágyakozom.

№ 15a: besik jïrï ‘altató’, Däwitbay’s wife (cca.70), Mangisztau vasútállomás, 1997.09.16.

Äldiy-äldiy, ak böpem,
Ak besikke jat böpem.
Kunan koydï soyayïn,
Kuykalï etke toyayïn.
Tente, tente, kisbabám,
Fehér bölcsőbe feküdj, kisbabám.
Hároméves juhot leölök,
Bőrkés hússal jóllakok.

№ 15b: bet-ašar ‘menyasszonyköszöntő’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Ay kelin aw, ay kelin,
Jumïrtkadan sak kelin.
Betin ašïp tastayïn,
Bet-ašarïn bereyin.
Ó menyecske, menyecske,
Tojásnál féltettebb menyecske.
Arcodról a fátylat fellebbentem,
Menyasszony köszöntőt mondok.

№ 15c: besik jïrï ‘altató’, Duwan felesége (cca.75), Mangisztau.Ataš, 1997.09.30.

Äldiy-äldiy, ak böpem
Ak besikke jatadï,
Äldiylepti mamasï, bagadï.
Tente, tente, kisbabám,
Fehér bölcsőbe fekszik,
Anyukája altatta, óvja.

№ 16a: kara än ‘egyszerű dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Alla da meni kïlmay-ma at,
Ökpem jazïk, bawrïm kat.
Minip bir šïkkam awïldan,
Jogalïp ketti kök buyra at.

Türi de tüsi kök edi,
Arïmastay bek edi,
Jüz jïlkïday januwar,
Köŋilime tok edi.

Minsem bir jolïm bolatïn,
Basïma bakït konatïn.
Jolda bir jorgam sol edi,
Üyde jorgam köp edi.
Jawrïn jagï bal aškan,
Jogalmaydï dep edi.
Allah bár nem lónak teremtett
Tüdőm széles, oldalam kemény.
Lóra szálltam, elhagytam szállásomat,
Elveszett szürke foltos lovam.

Feje, teste is szürke,
Sosem fárad.
Száz lóval is felér,
Büszke voltam rá.

Ha rajta ülök, utam szerencsés,
Áldás száll rám.
Az úton jó poroszka lovam volt,
Otthon sok volt a poroszka ló.^⁶³
Lapockával jósolták,
Hogy nem fog elveszni soha.

№ 16b: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Ak köylegim beldemše,
Oynawšï edik ölgenše.
Endi aylanïp körgenše,
Koš esen bol, jeŋeše.

Jel šïgadï teŋizden,
Burïn bir boldïk segizden,
Ayïrdï Kuday egizden.
Fehér ingem köténykés,
Halálunkig játszadoztunk,
Sógorasszony, amíg visszatérek,
Isten áldjon sógorasszony.

A tenger felől fúj a szél,
Nyolcan egyek voltunk korábban,
Isten elválasztott minket ikertestvéreinktől.

№ 16c: besik jïrï ‘altató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Tünde turïp oyangan,
Tünde besik tayangan.
Tün uykïsïn üš bölip,
Taŋ uykïsïn bir bölip,
Kirli kiyim kiygizbey,
Ayawlï koldan talpïntkan.
Éjszaka felébredtem, felkeltem,
Éjszaka bölcsőt ringattam.
Éjszakai álmomat háromszor törtem meg,
Hajnali álmomat egyszer törtem meg,
Piszkos ruhát nem adok rá,
Óvó kezekkel egyengetem lépteit.

№ 16d: besik jïrï ‘altató’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Eki de semiz, teŋ semiz,
Eki de semiz minseŋder,
Jer solkïldar deseŋder.
Jer solkïldar deseŋder.
Két egyformán kövér ló,
Ha megülöd őket,
A föld is beleremeg, bizony.
A föld is beleremeg, bizony.

№ 16e: kara än ‘egyszerű dal’, Ayjan (78), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Äweden aynala uškan ala karga,
Jaksï eken ala karga balalarga.
Bir eki awïz än salayïk agalarga,
Ülgi bolsïn keyingi balalarga.
A levegőben köröz a tarka varjú,
Tarka varjú tetszik a gyerekeknek.
Énekeljünk el egy-két dalocskát a bátyáinknak,
Az utánunk jövő nemzedéknek példát mutatva.

№ 17: terme ‘okító dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Jebesi šïn kümisten sadagïmnïŋ,
Ädeti osïlay medi bazarïmnïŋ.
Nesine aytar sözdiŋ irkileyin,
Kasïŋa kez kelgen soŋ,
Darïyga, ašarïmnïŋ.

Refr.
Ak suŋkar nege konbaysïŋ
Darïyga, jaygan torga.
Nyilam hegye tiszta ezüst,
Ilyet árulnak a bazárunkban.
Minek is fojtsam magamba a szót,
Amikor itt állok előtted,
Kedvesem, kitárulkozom.

Refr.
Fehér sólyom, miért nem akadsz
Kiterített hálómba, kedvesem.

№ 18a: kara än ‘egyszerű dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Karagïm aynalayïn, kasïŋ kerip,
Mal bolsa alar edik-ti bäsin berip.
Men sagan bastï-baylï bol demeymin,
Jürseŋši azgantay kün kasïma erip.
Kedvesem, szép a te szemöldököd,
Ha van jószágod, pénzért megvesszük.
Nem akarunk uralkodni feletted,
Csak járj velünk néhány napot.

№ 18b: kara än ‘egyszerű dal’, Aluwa (71), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.17.

Awïldan men de šïktïm, kün de battï.
Boz jorga at jamandatkïr išin tarttï.
Bolarïn bir sumdïktïŋ bilip edim,
Awïlï kïz kalkamnïŋ gašïk tarttï.
A szállásról én is elmentem, a nap is lenyugodott.
Az a nyavalyás szürke poroszka összerezzent.
Nagy baj jövetelét éreztem,
Kedves lányomba egész szállásunk népe szerelmes.

№ 19a: kara än ‘egyszerű dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Jaraskan ak sur atka kara tel,
Jigitke jarasadï töten el.
Világosszürke lóhoz illik a fekete szalag,
Az ifjúhoz illik a csavargás.

№ 19b: kara än ‘egyszerű dal’, Akkoraz (67), Mangisztau.Kïzïltöbe, 1997.09.16.

Kiygenim ayagïma kïzïl etik,
Men jürmin kïzïl kumda azap etip.
Kudïktan eki šelek suw alayïn,
Birewin birewinen kem alayïn.
A lábamra piros csizmát húztam,
A vörös sivatagban járok szenvedve.
A kútról két vödör vizet hozok,
Egyikbe kevesebbet teszek mint a másikba.

№ 19c: kara än ‘egyszerű dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Ustaganïm kolïma kuw karagay,
Dawsïm sagan ne boldï sïrganamay.
Oynamayïn, külmeyin desem dagï,
Ötip baradï zamanïm bir karamay.
Kezembe vettem száraz fenyőfát,
Mi lett veled hangom, nem zengessz.
Bár nevetni és vígadni szeretnék,
Az életem visszafordíthatatlanul elszáll.

№ 19d: kara än ‘egyszerű dal’, Totïya (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Jatïr edim šalgïnda pišen šawïp,
Ak köylegim suw boldï jaŋbïr jawïp.
Sen esime, kalkatay, tüsken kezde,
Ak-sur attan jïgïldïm esim awïp.
Magas fűben szénát kaszáltam,
Eső esett, fehér ingem nedves lett.
Mikor eszembe jutottál, kedvesem,
Leestem a szürke lóról, elájultam.

№ 20a: kara än ‘egyszerű dal’, Jawtik (80), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Otïz sälem Orïnbordïŋ tuzïn körsem,
Jalaydïŋ taŋ kalamïnšï kïzïn körsem.
Awïldan kešten burïn da kaytkïm kelmeydi,
Kulannïŋ kaytkan suwdan izin körsem.
Harminc üdvözlet, ha Orenburg sóját látom,
Jalaj lányait látva csak ámulok.
Sötétedés előtt nem akarok visszatérni a szállásról,
Ha a vadszamarak nyomát látom a vízparton.

№ 20b: kara än ‘egyszerű dal’, Jawtik (80), Mangisztau.Jïŋgïldï, 1997.09.29.

Astïmda atïm mingende suluw jiyren,
Körgende suluwlardï išim küygen.
Tal tüsten koyanga bir jürgenimde,
Kïyïlgan kara murtïm künge küygen.
Hátaslovam szép rőt ló,
Ha egy szép lányt látok, vágyom utána.
Délben nyúlra vadásztam,
Harcsabajszom a napon megpörkölődött.

№ 20c: kara än ‘egyszerű dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Baradï awlïm köšip jayma menen,
Karašï akša betiŋ ayna menen.
Birge ösip birge jürgen künderimde,
Ötkizši jalgan düniye ayla menen.
Lassan vonul a népünk,
Nézd csak fehér arcodat a tükörben.
Együtt nőttünk, együtt éltünk,
A hazug élethez kell egy kis ravaszság.

№ 21: kara än ‘egyszerű dal’, Akles (65), Mangisztau.Jetibay, 1997.09.19.

Karlïgaš, änimdi aytam,
Sïrïmdï aytam, süygen jar,
Süyiskennen sïrïmdï aytam, karlïgaš.

Kuralay köz, kolaŋ šaš,
Alma moyïn, kïygaš kas,
Süygen säwlem, karlïgaš.
Fecskemadár, dalomat dalolom,
Titkomat feltárom, szerelmem,
Mert szeretlek, szívem titkát feltárom, fecskemadár.

A szemed, mint a tatárantilop gidájáé, hajad
Szép a nyakad, szemöldököd íves,
Téged szeretlek, fecskemadár.

№ 22a: kara än ‘egyszerű dal’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Kïz kosïlsa teŋi men jïlamasïn,
Közdiŋ jasïn korgalap bulamasïn.

Refr.
Mawsïm jan, Mawsïm jan,
Tanïymïn, xalkïm, dawsïŋnan.
Ha a lány férjhez megy, ne sírjon,
Ne hullajtsa szomorkodva könnyeit.

Refr.
Mawsum kedves, Mawsum kedves,
Megismerlek népem dalaidról.

№ 22b: kara än ‘egyszerű dal’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Birge otïrgan awlïm köšip baradï,
Sakïynaŋdï berip ket sagïnbaska, säwlem.

Refr.
Eki gana jiyren ay,
Jal-kuyrïgïn tiygen ay.
Oymak awïz, kïygaš köz,
Gašïk-jarïn süygen ay.
Együtt élő szállásunk népe elvonul,
A gyűrűdet add nekem, hogy ne hiányozz, kedves.

Refr.
Csak két rőt ló,
Összeér a sörényük és farkuk.
Gyűszű alakú szájú, íves szemöldökű,
Szeretett kedvesét csókolja.

№ 22c: kara än ‘egyszerű dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Kanday jaksï Maŋkïstaw kïs kïstawga,
Kün aralap suwarïp jïlkï ustawga.
Nawrïz tuwa köši-kon jayïn aytïp
Köšip barsaŋ, jaz šïga-ma Tas-Astawga.
Milyen jó hely Mangisztau telelésre,
Naponta itatni a lovakat.
Tavaszi napforduló jöttekor a vonulásról beszélünk,
Ha elvonolunk kitavaszodik-e Tas-Astau-ban?

№ 22d: kara än ‘egyszerű dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Sälem de Bes-Ördektiŋ balasïna,
Kazaktïŋ kazak keler karasïna.
Tösekte kalïnsam jatkanïmda,
Sälem de Bes-Ördektiŋ balasïna.
Bes-Ördek fiainak üdvözletemet küldöm,
A kazakhoz kazak jön vendégségbe.
Ha nem tudok felkelni az ágyból,
Üdvözletemet küldöm Bes-Ördek fiainak.

№ 23: kara än ‘egyszerű dal’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Oyïl kayda, Jem kayda, kaynar aya da?
Ötkir kayšï, jüyrik at, anga baylap.

Refr.
Ak erke, aman bol sen,
Šïbïnïm, šïbïnïm, oyna da kül, kalawlïm.
Ojul hol van, Jem hol van, hol a forrásuk?
Éles olló, vágta ló, mindig veled legyen.

Refr.
Drága kedvesem, Isten veled,
Galambom nevess és vigadj, édesem.

№ 24a: kara än ‘egyszerű dal’, Maksat (34), Mangisztau.Teŋge, 1997.09.18.

Jayïktïŋ argï jagï, bergi jagï,
Jaykalgan jagasïnda japïragï.
Karagïm, aynalayïn, kanday ediŋ,
Kurbïnïŋ özin körgen maŋday ediŋ.
A Jayik^⁶⁴ túlpartja, innenső partja,
Partján a levelek suhognak.
Kedvesem, milyen is voltál,
Drágám, te voltál az én szemem fénye.

№ 24b: kara än ‘egyszerű dal’, Totïya (cca.60), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Kara tawdïŋ basïnan kös keledi,
Kösken sayïn bir taylak bos keledi.
*Äpekeden ayrïlgan jaman eken,
Möldirep kara közden jas keledi.
Fekete hegy tetején vonul a nép,
Minden vonuláskor egy teveborjú elszéled.
Rossz megválni anyámtól,
Fekete szememből csillogva hull a könny.

№ 25: kara än ‘egyszerű dal’, Bäyniš (90), Mangisztau.Üštagan, 1997.09.24.

Kayïŋnïŋ jasta kördim japïragïn,
Kulannïŋ kördim kïrdan šokïragïn.
Sen kalgan otïz uldan jalgïz Zäwrem,
Bir uwïs buyïrmadï topïragïŋa.
Fiatalként láttam a nyírfa levelét,
Láttam a pusztán a vadszamár ugrándozását.
Harminc gyermekem közül csak te maradtál, Zuhra,
Nem lesz senki, aki eltemessen.

№ 26: kara än ‘egyszerű dal’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Awlïm köšip baradï,
Tawdan asïp, tawdan askan.
Bulttar men aralasïp,
Erkem ay, erkem ay.
Szállásunk népe elvonul,
Átkel a hegyen.
A felhők közt elvész,
Kedvesem, kedvesem.

№ 27a: bet-ašar ‘menyasszony bemutatása’, Nurmuxan (61), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Aman-saw otïr-mïsïŋ, kenje kelin,
Bul sözdiŋ özi aytïlïp edi, kem de, kelin.
Šayïŋdï tezirekten demde, kelin.
Bul šayga šaldardïŋ basï jazïlmasa,
Karï attïŋ kazïsï men emde,
kelin.
Jól élsz-e, kis menyecske?
E szavakat már jórészt elmondták, menyecske.
Teádat gyorsan készítsd el,
Ha ettől az öregek fejfájása nem múlik el,
Öreg lóból készült kolbásszal gyógyítsd őket,
menyecske.

№ 27b: kara än ‘egyszerű dal’, Nurmuxan (61), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Otïrgan karsï aldïmda kanïmayïm,
Üstimde kiyim menen tamaktïŋ bäri tayaw.
Rüstemdey ul menen Kanïyaday kïz tuwgasïn,
Ür kïzïn alïp kelseŋ de, tanïmaymïn.
Előttem asszonyom ül,
Rajtam a ruhám, és az ételem is készen áll.
Rustem fiúhoz és Kaniya lányhoz hasonlóan születtünk,
A mennyei húri^⁶⁵ lány sem kell nekem.

№ 28: terme ‘okító dal’, Köpbol (48), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Bismilla dep söylesem,
Tilge järdem bere kör,
Til jaratkan jälelim.

Janga järdem bere kör,
Jan jaratkan jälelim,
Kanïmda kaygï …

Kaygïlï boldï zamanïm,
Zamanïm solay bolgan soŋ…
Ha bismilla-t mondok,
Nyelvemet segítsd meg,
Nyelvet teremtő uram.

Lekemet segítsd meg
Teremtő uram,
Vérem forr a bánattól…

Szomorú az én sorsom,
És miután így alakult életem…

№ 29: besik jïrï ‘altató’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Ay böbegim,
Eske sakta mamaŋnïŋ
Süyip aytkan öleŋin.
Kisbabám,
Jegyezd meg anyukád
Szerető szavait.

№ 30: kara än ‘egyszerű dal’, Suluwpïya (65), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Ak köylegim beldemše,
Oynawšï edim jeŋeše ölgenše.
Endi aylanïp körgenše,
Koš-esen bol jeŋeše.

Jïlama deydi jurtïm ay,
Jïlamay kay-tip šïdayïn,
Jïlatadï tuwïskan.
Fehér ingem kötényke,
Halálig játszadoztunk, sógorassszony.
Amíg vissza nem jövök,
Isten véled, sógorasszony.

Ne sírj, mondja népem,
Sírás nélkül, hogy bírjam ki,
Megríkat a rokonság.

№ 31: kara än ‘egyszerű dal’, Koyšïbay (45), Mangisztau.Düŋgirlew, 1997.09.22.

Jaz bolsa, Ala Döŋdi aralaymïn,
Kïs bolsa Arïm kumïn jagalaymïn, jagalaymïn.
Adaydan taŋdap süygen sen kempirim,
Öziŋdi toksan kïzga bagalaymïn, bagalaymïn.
Nyáron a Tarka Dombot járom,
Télen Arim sivatag szélén élek.
Aday törzsből kiválasztott asszonykám,
Felérsz te kilencven lánnyal is.

№ 32: jar-jar ‘lakodalmi dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Aynalayïn karagïm, aynalayïn, jar-jar,
Basïŋdagï säwkele šašïŋ basar, jar-jar.
Ketemin dep karagïm, jïlay körme, jar-jar,
Ondagï ata-anaŋ orïn basar, jar-jar.

Drága lányom, kedveském,
A fejeden a párta lefogja a hajad.
Ne sírj, hogy el kell menned,
Szüleid helyét az ottaniak töltik be majd.

№ 33a: kara än ‘egyszerű dal’, Buldï (58), Mangisztau.Senek, 1997.09.18.

Kölden üyrek ušadï askan menen,
Taŋ atpaydï mezgilsiz toskan menen,
ak-tamak.

Refr.
Aydïn köldiŋ erkesi ay,
Erke ösken ak-tamak.
Kacsa száll a tóról, elhaladva,
A hajnal idejekorán nem hasad, hiába várod,
szép fehér nyakú.

Refr.
Széles tó kedves gyermeke,
Kényeskedve felnőtt, szép fehér nyakú.

№ 33b: kara än ‘egyszerű dal’, Bakït (55), Mangisztau.Kurïk, 1997.09.25.

Senen suluw ak tamak, jan ötpeydi.
Aklïŋ askan darïyga,
Köz jetpeydi, ak-tamak.

Refr.
Aydïn köldiŋ erkesi,
Erkin ösken ak tamak,
Gül bakšada sayragan,
Bulbulïmsïŋ, ak-tamak.
Nincs nálad szebb az élők közt,
Eszed több a folyam vizénél.
Föl nem foghatom, szép nyakú lány.

Refr.
Széles vízű tó szépsége,
Szabadon felnőtt szép fehér nyakú.
A virágos kertben éneklő
Fülemülém vagy, te szép nyakú.

№ 34: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Köp boldï körmegeli, arman jibek,
Otïrsïŋ jaydï kütip jadap-jüdep.
Rég nem láttalak, szeretett kedvesem.
Már alig várod a nyarat.

№ 35a: kara än ‘egyszerű dal’, Nurmuxan (61), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Kara tawdïŋ basïnan köš keledi,
Köšken sayïn eki taylak bos keledi.
Fekete hegy tetejéről vonul a nép,
Két teveborjú mindig elszéled.

№ 35b: kara än ‘egyszerű dal’, Nurmuxan (61), Mangisztau.Akšukïr, 1997.09.21.

Ustaganïm kolïma kuw karagay,
Dawsïm sagan ne boldï sïrganam.
Oynamayïn külmeyin desem dagï,
Ötip baradï bu düniya bir karamay.
Kezembe vettem a száraz fenyőfát,
Mi lett veled hangom, nem zengessz.
Bár nevetni, játszani, vígadni szeretnék,
Az élet visszafordíthatatlanul elszáll.

№ 36: kara än ‘egyszerű dal’, Izbasar (60), Mangisztau.Aktaw, 1997.09.15,17.

Arasï eki awïldïŋ Balgïn Köl-di,
Balïgïn Balgïn Köldiŋ algïm keldi.
Esime karagïm sen tüskende,
Jerimde at šaldïrgan kalgïm keldi.

Refr.
Kara köz, kaldïŋ keyin, men ne deyin,
Eske tüsse gašïk dert, wayïm jeymin.
Appak etiŋ koyanday,
    šošïp bir säwlem oyandï,
Sagïnïp körgen kara köz,
    kïzïgïŋa toya almay.
A két szállás közt Balgin-tó,
A Balgin-tóból halat akarok fogni.
Kedvesem, ha eszembe jutsz,
Lovamat legeltetve itt akarok maradni.

Refr.
Fekete szemű, elmaradtál, mit is mondhatnék,
Ha eszembe jut szerelmem, szomorkodom.
Hófehér bőröd, mint a nyúlé,
    kedvesem felriadt álmából,
Feketeszemű, vágyok utánad,
    nem telek be szépségeddel.

№ 37: kara än ‘egyszerű dal’, Šarkat (71), Mangisztau.Fort Ševčenko, 1997.09.30.

Boz jorga at, jorgaŋa bas, aldïŋda el jok,
Išetin šöldegende aydïn köl jok.
Szürke poroszka ló poroszkálj, nincs előtted szállás,
Ha szomjazol, nincs széles vízű tó.

A mongóliai kazak dalszövegek

M№ 1a: köris ‘sirató’, Serjan (70), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Keŋeske ketken asïlïm
Kelmeske ketti jasïgïm.
Bismilla dep bastayïn,
Asïgïs aytïp saspayïn.
Tanácskozásra^⁶⁶ menvén a kedvesem
Az öröklétbe távozott.
Légy áldott kedvesem,
Nyugodtan énekelem.

M№ 1b: köris ‘sirató’, szövege érthetetlen, Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

M№ 2a: köris ‘sirató’, Kayša (63), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Bismilla sözdiŋ asïlï,
Topïrak adam näsili.
*Ïymandï bolgïr sabazïm,
Šašïlsïn Alla šašuwï.

Sözdiŋ de basï bismilla,
Bismilla kelmes mïŋ jïlda.
Jïladï jurtïm demeŋder,
Kaygïlï boldïk biz munda.

Bismilla sözdiŋ atasï,
Adamnïŋ köp-ti katasï.
Jïladï jurtïm demešï,
Alladan bolsïn batasï.
Bismilla a legszentebb szó,
Az ember porból vétetett.
Légy hívő gyermekem,
Allah áldása kísérjen.

Bismilla az első szó,
A bismilla ezerévenként sem változik.
Nem mondjátok, hogy népem sír,
Mi itt nagy szomorúságba vagyunk.

Bismilla a szó őse,
Az emberek esendőek.
Nem mondjátok, hogy sír a népem,
Isten áldása veletek.

M№ 2b: köris ‘sirató’, Mäliyke (91), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Bismilla dep bastayïn,
Asïgïs aytpay saspayïn.
Kayranda kargam, Märkem aw,
Awzïmnan kay-tip tastayïn.

Ak köylek kiydim etime,
Šatïra saldïm šetine.
Kayranda asïl Märkem aw,
Karamawšï edi betime.

Äweden uškan šagalak,
Šagalak ušadï jagalap.
Bir kün bir kargam bar edi,
Otïruwšï edi apalap.

Bismilla sözdiŋ atasï,
Pendeniŋ köp katasï.
Kayranda kargam, Märkem, aw,
Okïgan kurannïŋ tiysin batasï.
Bismillával kezdem el,
Nem kapkodva, nyugodtan éneklek.
Ó én drága Merkem,
Hogy ne beszélnék rólad.

A fehér inget felöltöttem,
Szélére szegélyt varrtam.
Ó, én kedves Merkem,
Nem hallgatott rám.

Az égen röpül a sirály,
A sirály röpül a part mentén.
Egykor még volt kedveském,
Aki anyukájának szólított.

Bismilla a szó atyja,
A halandónak sok a hibája.
Ó, én kedves Merkem,
A koránból olvasott áldás szálljon rá.

M№ 3a: jar-jar ‘lakodalmi ének’, Šükirana (87), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Jaksï bolsaŋ karagïm, kayïn-ataŋ bar,
Jaman bolsaŋ karagïm, kayïn-ataŋ bar.
Jar-jar dep köp aytuwga bolmaydï,
Munan bïlay kal, jar.

Usta bolsa baltada tatï kalgan,
Molda bolsa kagazda katï kaldï.
Tük bilmeytin jamandar ölip kalsa,
Tük bilinbey ar jagï jatïp algan, jar-jar.
Ha jó viseled magad, akkor is van apósod,
Ha rosszul viseled magad, akkor is van apósod.
A lakodalmi dalt nem illik sokáig énekelni,
Most már hagyjuk abba.

A kovács után a pörölyén rozsda marad,
Aki molla, az után írás marad.
Ha a tudatlanok halnak meg,
Utánuk semmi sem marad, mikor kiterülnek.

M№ 3b: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Šükirana (87), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás ,1996. július.

Aynalayïn atïŋnan Kudayïm ay,
Keziktirme pendeŋdi wayïmga.
Köp aytuwga kelmeydi til menen jak,
Xalïk išinde karagïm sïnayïn-ba.

Refr.
Ey, Allam, ayamadïŋ pendeŋdi,
Aynalayïn, kay-teyin ketken äkem,
Armandan bop düniyeden ötken apam.
Oy Allam, kay-teyin ašïmagan janïŋdï,
Bir janïŋa bermediŋ jïygan-tergen malïŋdï.
Legyen áldott a neved, Istenem,
Szegény szolgádra ne hozz bánatot.
Sokat nem bír énekelni nyelvem és állkapcsom,
A nép közül, kedvesem, én teszlek próbára.

Refr.
Ó, Istenem, nem szántad meg szolgádat,
Jaj, mit tegyek, apámtól elváltam.
Édes anyám időnek előtte elhunyt.
Ó, Istenem, nem szántad meg életem,
Ennek a halandónak nem juttattál jószágaidból.

M№ 3c: Ayday ‘lakodalmi ének’, Mädiyne (51), Bajan-Ölgij megyeközpont, 1996. július.

jigit
Bir tolarsak, bir tobïk sanda da bar ,ayday,
San kisiniŋ akïlï kanda da bar, ayday.
Äke-šešem kaldï dep kaygïrmašï, ayday,
Jaksï bolsaŋ ata-anaŋ onda da bar, ayday.

kïz
*Ak otawïm tikken jer oyran bolsïn,
Ak jüzimdi körgen jan kayran kalsïn,.
Äke-šešeŋ bar deseŋ dagï,
Öz äkemdey sonda da kaydan bolsïn.
legény
A lábunkon van lábikra és boka,
A kán esze sok emberével felér.
Ne szomorkodj, hogy szüleidtől elváltál,
Ha jó leszel, ott is lesznek szüleid.

leány
A hely, ahol fehér jurtám állt, váljon semmivé,
Aki látja fehér arcomat, csodálkozzon el.
Azt mondod, ott is lesznek szüleim,
De a saját apámat hogyan is helyettesíthetnék.

M№ 3d: jar-jar ‘lakodalmi ének’, Mogïlxan molda (56), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

jigit
Alïp kelgen bazardan kara makpal,
Kara makpal säwkele šašïŋ basar.
Munda äkem kaldï dep kam jemeŋiz,
Jaksï bolsa kayïn-ataŋ ornun basar.

kïz
Esik aldï kara suw, maydan bolsïn,
Ak jüzimdi körgende aynam bolsïn.
Kayïn-atasï bar deydi boz balalar,
Aynalayïn äkemdey kaydan bolsïn!

jigit
Ak koyan kašadï jotalatïp, jar-jar,
Ak taylak ösir botalatïp, jar-jar.
Munša nege jïlaysïŋ, jar-jar,
Artïŋnan izdep bara apalatïp, jar-jar.
legény
A bazárból fekete bársonyt hoztak,
Fekete bársonypárta borítja a fejed.
Ne búsulj, hogy itt maradt apád,
Ha apósod jó, ő lép a helyére.

leány
Ajtó előtt tiszta víz, legyen találkahely,
Fehér arcom tükre legyen.
Van apósom, mondják a legények,
De hogy is léphetne kedves apám helyére!

legény
Fehér nyúl szalad a dombon,
Fehér teveborjút nevelj, becézve.
Miért sírsz ennyire,
Utána mész keresve, anyádnak szólítva.

M№ 4: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Asïypa (77), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Üy artïnan or kazdïm,
Kamšï boyï jer kazdïm.
Köterip atka salatïn,
Aga äke sizge ne jazdïm.

Suw ayagï teŋiz-di,
Mal köterer egizdi.
Kïz demegen sum basïm,
Kelinšek keledi degizdi.
A ház mögött gödröt ástam,
Egy ostornyél mélyre ástam.
Fölemelve lóra ültetsz,
Apám, neked mit vétettem.

A vízpartnál tenger van,
A jószág néha ikreket szül.
Szegény fejem, kitagadták,
Mondván, itt jön a menyecske.

M№ 5a: Bet-ašar ‘menyasszony bemutatása’, Äbilkazïl (70), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Men aytayïn bet-ašar,
Ösiyet sözim jarasar.
Paygambar kïzïn uzatïp,
Solardan kalgan bet-ašar, deydi.

Sätti küni tüsipsiŋ,
Sätti bolsïn ayagïŋ.
Jok närseden talasïp,
Beliŋnen jeme tayagïn.
Bul arada turmaysïŋ,
Esiŋe tüssin bayagïm.

Bul kereydiŋ ordasï,
Orda jolïn bak, kelin.
Erte turïp jay jatïp,
Ata-eneŋe jak, kelin.
Jawgan karday ak kelin, deydi.
Minekiy, ata sizge bir sälem, deydi.
Éneklem a menyasszonyköszöntőt,
Szavam a hagyomány szerint való.
A próféta, mikor lányát férjhez adta,
Akkor keletkezett e menyasszonyköszöntő.

Szerencsés napon érkeztél,
Szerencse kísérje léptedet.
Ok nélkül ne vitatkozz,
Nehogy derekadat bot érje,
Most már nem itt fogsz lakni,
Emlékezz arra, amit korábban mondtam.

Ez egy Kerey törzsbelinek a lakodalmi sátra,
A lakodalmi sátor felé indulj, menyecske.
Korán kelj, későn feküdj,
Apósodnak, anyósodnak kedveskedj.
Menyecske, fehér mint a hó.
Apósodat üdvözöld.

M№ 5b: Bet-ašar ‘menyasszony bemutatása’, Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Bet-ašar basï bismilla,
Al jamagat söz tïŋda.
Kelin keldi, esik aš,
Enesi kelip šašuw šaš.

Kayïn menen kayïn-aga,
Törde otïrgan.
Mïna kelgen kelinniŋ,
Jaksïlap aytïp betin aš.

Kelin keldi tuwlak sal,
Basïna šašuw šaša kör.
Kïzïl jelek basïnda,
Kayïn-aga, kayïn-siŋlisi
Jabïlïp otïr kasïnda.

Ata-eneŋdi sïylay ber,
Aldïnan kese ötip ötpe sen.
Kayïn-iniŋ menen kayïn-agaŋ,
Akïl-keŋes alïp jür, iyilip sälem,

Ülkender de kelgende,
Iyilip kelin, sälem ber.
A menyasszonybemutatást bismilla-val kezdem,
Emberek, halljátok szavam.
Itt a menyecske, nyissatok ajtót,
Anyósa is jön, szórjatok áldást.

Apósa és sógora
A főhelyen ülnek.
A menyecske megérkezett,
Arcát illő módon mutassátok meg.

Itt a menyecske, terítsetek le derékaljat,
Fejére ajándékokat hintsetek.
Fején veres kendő.
Sógora és sógornője
Ül mellette.

Apósodat, anyósodat tiszteld,
Ne menj el előttük keresztben.^⁶⁷
Fiatalabb és öregebb sógoraid
Tanácsait fogadd meg, őket meghajolva köszöntsd.

Amikor az idősek jönnek,
Hajolj meg menyecske, és köszöntsd őket.

M№ 5c: köris ‘sirató’, Jambï (65), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Ay, dalada kuw kazïk,
Kulannïŋ eti jolga azïk,
Jïlamayïn desem de,
Üyim bir kaldï kulazïp.

Äwede uškan babaygak,
Jeliniŋ basïn bïlay kak,
Janïmda jürgen kargam aw,
Janïm bir kaldï (muŋayïp).
A pusztán egy szürke karó,
A vadszamár húsa útravalónak jó.
Nem akarok sírni
De jurtám elárvult.

Az égen egy vércse repül,
A csikók kötelét dobd ide,
Kedvesem velem voltál,
Most eltölt a szomorúság.

M№ 6a: jubatïw ‘vigasztaló dal’, Asïypa (77), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Aygïr tokpak jaldï dalada tur,
Bulgarï satïp alsam kalada tur.
Nagy loboncos sörényű csődör a pusztában,
Ha kikészített bőrt akarok venni, a városban találok.

M№ 6b: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Asïypa (77), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Basï edi öleŋimniŋ Al-xam süre,
Aytayïn men bir öleŋ üyge kire.
Öleŋim Bukarbaylap kele jatïr,
Üyiŋdi jatïp ketpesin ay bakan tire.
Dalom kezdete az Al-ham szúra^⁶⁸,
Ahogy a jurtába lépek, egy dalt énekelek.
A dalom Bukarbayt szólítja,
Jurtádat bottal támaszd ki, hogy össze ne dőljön.

M№ 6c: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Serjan (70), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Jer kayda bizdiŋ Dayïn jaylaganga,
Jas kulïn šïŋgïradï baylaganda.
Kelmeydi jansam mülkim, tursam külkim,
El-jurtïm artta kalgan oylaganïm.

Dayïn-Köl jaksï jaylawšï edik,
Šïŋgïrtïp jas kulïndï baylawšï edik.
Agayïn, bir künde goy aga edi,
Jer bolïp kara jerde jatkanïnda edi.
Hol van a mi Dayin nyári szállásunk,
A kiscsikó panaszosan nyerít, ha megkötik.
Nincs vagyonom, sem nevethetnékem,
Törzsi szállásom távol van, arra gondolok.

Dayin-tó volt nyári szállásunk egykor,
Kiscsikó nyerített, mikor megkötöztük.
Rokonaim, egykor bátyáim voltatok,
Kik már a fölben nyugosztok.

M№ 6d: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Bärekel bop Jetpistige mine keldim,
Jagday jok öleŋ aytuwga, oy tasïldï.
Tilenip mine jïyïn kelip otïr,
Osïnïŋ men aytamïn kurmetine.

Šet jürip sayak ösip men ketippin,
Oylasam agïl-tegil közdiŋ jasï.
Jetpisti-be örömmel jöttem,
Nincs módom énekelni, elfogyott a gondolat.
Az összegyűltek jókívánságokat mondanak,
Tiszteletükre mégis énekelek.

Távol tőlük, egyedül nőttem fel,
Ha rágondolok, hull a könnyem.

M№ 6e: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Jïlkï-aydar (28), Bajan-Ölgij megyeszékhely, 1996. július.

Basï edi öleŋimniŋ Rayïmbek,
At kostïm Altï-Araldan sïnayïn dep.
Tüsken de sizder eske kayran tuwïs,
Jas keledi kara közge jïlayïn dep.

Kay betkey, mïna betkey, dala betkey,
Tuwïstar, osïndayda öleŋ etkey.
Kalayïk, bas koskanda öleŋdetip,
Akša bet albïragan nurï ketpey.
Dalom kezdete Rahim bég,
Alti-Aralból lovat küldtem, hogy próbára tegyem őket.
Ha eszembe juttok, kedves rokonaim,
Fekete szemembe könnyeket csal a bánat, sírnom kell.

Melyik domb ez a domb, a puszta dombja,
Rokonok, ilyenkor énekeljetek.
Amikor együtt vagyunk, énekeljünk,
A fehér arc sugárzik, nem tűnik el fénye.

M№ 6f: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Jïlkï-aydar (28), Bajan-Ölgij megyeszékhely, 1996. július.

Basïnda kara tawdïŋ köš keledi,
Köšken sayïn bir taylagïm bos keledi.
Barïnda tiršiliktiŋ oyna da kül,
Baradï ötip jalgan atkan taŋday.
Fekete hegy tetején vonul a nép,
Minden vonuláskor egy teveborjú elkóborol.
Amíg tart az élet, addig mulass, nevess,
Hisz az élet úgy múlik el, mint a virradó hajnal.

M№ 6g: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Sakay (43), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Salayïn, sal deseŋiz zawlap-zawlap,
Keledi kömekeyden öleŋ kawlap.
Öleŋdi akïndïk pen men aytpaymïn,
Aytamïn kos bawïrdïŋ köŋilin awlap.
Énekelek, ha kéritek, nagy hangon,
Torkomból a dal zengve száll.
Nem költői az én dalom,
Két fivérem tiszteletére énekelek.

M№ 7a: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Zabïyra (64), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Öleŋ degen nemene bilgen kulga,
Ak teŋgesin kim berer kara bulga.
Ata-anasïn sïylagan adal ulga,
Tamïy bersin däwleti jïldan jïlga.

Refr.
Uwgay-uwgay, änimiz,
Ïrgay änge salmasak, kelmeydi eken sänimiz.
Mi a dal annak a halandónak, aki ismeri,
Ki ad ezüstöt a fekete vászonért?
A hűséges fiúnak, aki szüleit tiszteli,
Évről évre gyarapodjon vagyona.

Refr.
Ugay-ugay a dalunk,
Ha nem énekelünk egy kicsit, rossz fényt vet ránk.

M№ 7b: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Zabïyra (64), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Öleŋdi ayt degende bagïlayïn, ey, axager,
Tuwïstar alïs jürseŋ sagïnayïn, kurbïm,
Oyna bir kün.

Uzaktan mïymandar kep jatkanda,
Öleŋdi munda aytpagan ne kïlayïn, kurbïm,
Oyna bir kün.
Ha kérik, hogy énekeljek, dúdolok, hej, haj,
Ha rokonaim messze vannak, vágyom utánuk,
Egy napig mulassatok.

Messziről érkeztek vendégeink, hej, haj,
Ilyenkor muszály énekelni, kedvesem,
Egy napig mulassatok.

M№ 7c: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Šükirana (87), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás ,1996. július.

Attay bop arpa jegen izdeydi eken,
Bir jürip eki jastar üyrengen soŋ.

Refr.
Oyaw jat säwlem ay, oylay jat säwlem,
Aytayïn dugay sälem kalgandarga.
Mint a ló, aki egyszer árpát evett és vágyik utána,
Két fiatal is úgy jár, ha már megkedvelték egymást.

Refr.
Ébren feküdj kedvesem, gondolj rám,
Akik itt maradnak, azokat köszöntöm.

M№ 8a: jïr ‘epikus mese’, Toktasïn (40), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Atïŋnan aynalayïn bir Kudayïm,
Jigitke payda bermes sarï wayïm.
On bir jïl mekendegen Böke Mören,
Aytayïn bir azïrak sonïŋ jayïn.
Ó, Istenem, legyen áldott a te neved,
A legénynek nincs haszna a búslakodásból.
Böke Mörinben tizenegy évet éltem,
Énekelek róla egy keveset.

M№ 8b: jïr ‘epikus mese’, Tilegen (38), BÖ. Nogōn Nūr district, July 1996.

Bir küni uyïktap jatïp tüs köremin,
Tüsimde neše aluwan is köremin.
Aytayïn sol tüsimdi öleŋ kïlïp,
Keyingi agayïndar eske ala jür.

Urïsïp bir adam men kelme-kel dep,
Oyï bar sol adamnïŋ meni jeŋbek.
Kolïmda ayak bawlï bir karšïgam,
Älgini sïlap sïypap kïlam ermek.
Egy nap aludtam, és álmot láttam,
Álmomban mindenféle dolgot láttam.
Álmomat dalban elénekelem,
Fiatalabb testvéreim, véssetek eszetekbe.

Egy emberrel vívok ádáz csatát,
Ő le akar engem győzni.
Kezemen egy lábszíjas héjja,
Azt simogatom, becézgetem.

M№ 8c: terme ‘okító dal’, Tilew (54), Nalajh, Töw megye, 1997. augusztus.

Kärilik bïlay jür dep jolga saldï,
Boyïmnan kïzuwïmdï sogïp aldï.
Kešegi ötken künim, bäri de jok,
Alïsta, kayran künder artta kaldï.

Kärilik, salïp koydïŋ tüzüw jolga,
Usta dep berip koydïŋ tayak kolga.
Kärilik öne boydïŋ jüzin bitip,
Jatïr aw tisimdi de birge joyïp.

Kärilik kïzïl tilge saldï buraw,
Oy-širkin kara šaška tüsti kïraw.
Men dagï zamanïmda jigit edim…
Az öregedés útjára léptem,
Lényemből kiütötte a hevességet.
Elmúlt napjaim hová lettek,
Fiatal napjaim elmaradtak.

Az öregség bizony rámtalált,
A kezembe botot nyomott.
Az öregség egész lényemet meggyengítette,
Fogaimat is mind eltüntette.

Az öregség a nyelvemet is megzabolázta,
A hajam megfehéredett.
Én is voltam valamikor ifjú...

M№ 8d: Jarapazan ‘vallási dal’, Šükirana (87), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Jigitter azan šakïr erte turïp,
Sälem ber ülkenderge kol kuwsïrïp.
Bayansïz päniy jalgan opasï jok,
Ketesiŋ buyrïk kelse bir kün jürip.

Refr.
Mäliyke masawlame^⁶⁹ jarapazan,
El jaŋa elüw jïlda, jüz jïl kazan.
Legények, korán kelve hívjátok imára az emebereket,
Kezeteket összetéve az időseket köszöntsétek.
Érthetetlen, hazug, mulandó világ,
Egy nap, ha Isten rendeli, te is eltávozol belőle.

Refr.
Melike, áldás neked, ó, ramadán,
A nép ötven év alatt megújul, száz év alatt el is tűnhet.

M№ 8e: ösiyet öleŋ ‘intelmek’, Šükirana (87), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Jaman katïn, jaman katïn,
Šïgarar jaman katïn baydïŋ atïn.
Bolganda jazgï-turï azïksïrap,
Bayïnïŋ soygïzadï jalgïz atïn.

Kelgen jerden kiymelep šešensip aw,
Urïs janjal boldïrar sözdiŋ artïn dep.
Jaman katïn belgisi, biylep alar öz bayïn,
Bir ul šïksa kötinen, äste tilin tartpaydï,
Et kesse da etinen.
Pïsïkpïn dep küš bermey, iytti süyrep jep jatïr,
Terisiniŋ šetinen, terisiniŋ šetinen,

Ïrïsïŋnïŋ belgisi jaksï bolsa katïnïŋ,
Jaŋka bolsa otïnïŋ, šašïlmasa kokïnïŋ,
Šašïlmasa kokïnïŋ, sirä ketpes kokïrïŋ,
Aynalayïn karagïm, üyiŋnen ketpes topïrïŋ.
A rossz asszony, a rossz asszony,
Férjére rossz hírt hoz.
Amikor tavasszal az élelem fogyóban van,
A férje egyetlen lovát is levágatja.

Minden alkalommal közbeszól, okoskodik,
A végén veszekedést szít.
A rossz asszony az olyan, a férjének parancsol,
Ha egy fiút már megszült, jár a szája,
mégha szíjat is hasítanak a hátáról.
Magát okosnak gondolja, a kutyát is megnyúzatja
És megeszi.

A szerencséd jele, ha jó a feleséged,
Ha jól ég a tüzifád, nem esik szét a tűzrakásod
Ha nem esik szét a tűzrakásod, nem száll a pernyéd,
Ó kedvesem, a jurtádban mindig sokan lesznek.

M№ 9: ösiyet söz ‘jótanácsok’, Tilegen (38), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Toyda öleŋ budan burïn aytkanïm jok,
Koltïktan kötere ber, ak köylek, köŋil jay,
On eki Awak, ayuw, gay.
Eddig még nem énekeltem vígasságban.
Segítsd őket, fehér ing, szelíd lélek,
A tizenkét Avak-Kerej törzset.

M№ 10: kara öleŋ ‘egyszerű dal’, Kümpey Kadak (53), Nalajh, Töw megye, 1997.augusztus.

Oylap tursam düniye jalgan eken,
On segiz mïŋ galamdï algan eken.
Mäšiyneniŋ jibindey kayran dawsïm,
Šaban attay šaldïgïp kalgan eken.

Alïp kelgen bazardan sïrlï ašamay,
Biz kalkadan ayrïldïk bir jasamay.
Alïsta awïlïŋ ketkende, ätteŋ kalkam,
Öleŋ menen jüreyik amandasa.
Ha belegondolok, az élet hamisság,
Tizennyolcezer világot befogó.
Varrógép cérnájához hasonlatos hangom,
Lusta lóhoz hasonló, megfáradt.

A bazárból festett nyerget hozott,
Kedvesemtől elváltam, külön élünk.
Mivel a szállásod távolmaradt,
Dallal járva búcsúzzunk már.

M№ 11: aytïs ‘felelgetős’ M№ 4, Mädiyne (51), Bajan-Ölgij megyeközpont, 1996. július.

Bazardan alïp kelgen ak šömpez bar,
Išinde ak šömpezdiŋ, ay, künim, ay, ïrgay kez bar.
Tem akïn, sen sorasaŋ, men aytayïn,
Šïgïptï koy Mekeden, ay, künim, ay, degen söz bar.
A bazárból fehér vásznat hoztak,
A fehér vászon közt van egy birsalmás mintájú.
Tem dalnok, ha kérdezed, én elmondom,
Azt mondják, a juh Mekkából való, kedvesem..

M№ 12: äldiy ‘altató’, Mädiyne (51), Bajan-Ölgij megyeközpont, 1996. július.

Äldiy-äldiy, abayïm,
Atka terlik jabayïn.
Seniŋ šešeŋ kïdïrmakšï^⁷⁰,
Kaydan izdep tabayïn,
Äldiy, ay, äldiy, ay.

Äldiy-äldiy, ak böpem,
Ak besikke jat böpem.
Seniŋ šešeŋ kïdïrmakšï,
Kaydan izdep tabayïn,
Äldiy, ay, äldiy, ay.
Tente, tente, kisbabám,
A lóra izzasztót teszek.
A te anyukád csavarog,
Most őt hol lelem,
Tente, tente.

Tente, tente, kisbabám,
Fehér bölcsőbe feküdjél.
A te anyukád csavarog,
Most őt hol lelem,
Tente, tente.

M№ 13: sïŋsuw ‘leánybúcsúztató’, Kasïyla (71), Bajan-Ölgij.Nogoon Nuur járás, 1996. július.

Karagay basï kalam-dï,
Moldarlar jazar älemdi.
Uzakta kaldï tuwïstar,
Üš kaytara sälem de.

Bazardan kelgen tätti eken,
Bagasï neden sattï eken.
Erte ayrïlïp tuwïstan,
Birde de birin körmedim.
A fenyő teteje hegyes, mint a tollszár,
A mollák leírják a világ dolgait.
Rokonaim már messze vannak,
Háromszorosan üdvözöld őket.

Cukrot hoztak a bazárból,
Mennyi volt az ára?
Rokonaimtól fiatalon elváltam,
Egyiket sem láttam azóta.

Összesítő táblázatok

Az alábbi táblázatokban nagy betűkkel jelölöm a zenei sorokat (A, B…), és kis betűkkel (a, b…) az egy vagy két ütemből álló rövid motívumokat. Hasonlóan az R a legalább kép sorból álló refréneket jelöli, míg r a néhány ütemből állókat. A ‘spec.’ olyan tulajdonságokra utal, melyek szokatlanok, ritkák a kazak népzenében.

A számok előtti szimbólumok jelentése:

nincs jel pl. 10f.: a 10. délnyugat-kazak (mangisztaui) dallamra
m pl. m1b: az 1b. számú mongóliai kazak dallamra
* pl. *15: a kötet tanulmányrészében álló 15. ábrára utal.

A délnyugat-kazak dallamok összesítő táblázata⁷¹

szám	műfaj	kad.	amb.	forma	szótagszám
01a.	terme	(b3) do	b3–4	8xA+R	8(3/2/3)
01b.	terme	(b3) do	1–4	8xA+A_vA_vA	11(3/4/4)
01c.	terme	(b3)	1–5	10xA+BC+R	8(7/8)
01d.	terme	(b3)	1–4	3xA3xB/CBC+R	8(3/2/3)
01e.	terme	(b3)	1–4	AAABC/EE+R	7/8
01f.	terme	b3(b2)b2	1–5	ABBBB_kC+R1+R2	11(4/3/3)
01g.	terme	(b3) ti	2–5	AAB\|ABB\|A_kAAB+R	7(4/3)
01h.	terme	4(b3)	1–5	3(AA_k)ABA3A_kA+R	7/8
01i.	terme	(b3)4	1–6	6A³BB_kA+R	7/8
02a.	toybastar	5)4(b3)4(b3 do	b3–7	ABCD_kDD	7/8
02b.	toybastar	spec. do	sok sor	sok sor⁷²	8(3/2/3)
02c.	terme	spec	1–5	AABCDDAEE	8(3/2/3)
02d.	terme	spec. do	1–6	spec.⁷³	spec.
02e.	terme	spec. do	1–6	spec.	8(3/2/3)
02f.	terme	spec. do	1–6	AABCDE	8(3/2/3)
02g.	terme	spec. do	b3–7	spec.	7/8
02h.	terme	spec. do	b3–6	ABAACBA_k+R	11(3/4/4)
02i.	betašar	7(6)b3 do	b3–7	spec.	7/8
03a.	sïŋsuw	5(5)b3 do	b3–7	AAA_kB	8(3/2/3)
03b.	sïŋsuw	(5) re⁷⁴	4–7	AAAB	7/8
03c.	Ya Rap	spec. do	b3–7	spec.	7/8
04.	terme	spec. szo	VII–8	spec.	7/8
05a.	terme	spec. szo	VII–7	spec.	8(3/2/3)
05b.	terme	(4)	VII–8	AB+	spec.
06a.	terme	spec. do	b3–7	ABABCD://B	7/8
06b.	terme	spec.	1–7	spec.	spec.
07a.	sïŋsuw	(2) ti	2–5	AB	8(3/2/3)
07b.	sïŋsuw	(2)	2–5	AB	8(3/2/3)
07c.	joktaw	2(2)4 ti	2–5	ABA_kB_v	8(3/2/3)
07d.	sïŋsuw	b3(2)2 ti	2–5	ABCCBB	8(3/2/3)
08a.	sïŋsuw	(2) ti	1–5/6	ABAA	8(3/2/3)
08b.	joktaw	(2)	1–5/6	AB	8(3/2/3)
08c.	kara än	(2)	1–5	AB	11(5/4/2)
09a.	kara än	(2)	1–5	AB	11(3/4/4)
09b.	aytïs	(2)	1–5/6	AB	11(3/4/4)
09c.	kara än	(2)	1–5	AB	12(4/3/5)
09d.	kara än	(b2)	VII–7	AB/AB_vB_v	11(3/4/4)
09e.	kara än	(1)	1–5/6	A	11(3/4/4)
09f.	kara än	(2)	1–4	AB	7(4/3)
10a.	joktaw	b3(b3)1⁷⁵	1–5	ABCD	8(3/2/3)
10b.	joktaw	2(b3)2	1–5	ABAC	8(3/2/3)
10c.	besik j.	2(2)1(1(b3	1–5	AA_vBCDC	7/8
10d.	besik j.	b3(2)b3(1	1–5	ABCD+R	7/8
10e.	joktaw	(b3)	1–b3	AB	8(3/2/3)
10f.	besik j.	b3(2)	1–4	A³A²A	7(4/3)
11a.	sïŋsuw	2(1)4	1–5/6	A_kB/AB	8(3/2/3)
11b.	joktaw	(4)	1–5	AB/AB/AB_kB	8(3/2/3)
11c	kara än	(4)	1–5	AB	8(3/2/3)
11d.	sïŋsuw	(4)	1–5	AB	7(4/3)
11e.	sïŋsuw	(4)	1–6	AB	11(3/4/4) 11(4/3/4)
11f.	kara än	(4)	1–6	AB	11(3/4/4)
11g.	kara än	(4)	1–6	AB	11(3/4/4)
11h	kara än	4(1)2	1–6	AB	11(3/4/4)
12a.	kara än	(5)	1–6	AB	11(3/4/4)
12b.	kara än	(5)	1–6	AB	11(3/4/4)
12c.	kara än	(5)	1–5	AB	11(3/4/4)
12d.	kara än	5(2)	1–5	ABC	11(4/3/4)
13a.	kara än	(b3)	1–6	AB	11(3/4/4)
13b.	kara än	(b3)	VII–6	AB +r	11(3/4/4)
13c.	kara än	(b3)	1–6	AB+r	11(3/4/4)
14a.	sïŋsuw	7(b3)4 ti	2–8	ABCD	8(3/2/3)
14b.	kara än	8(b3)b3 ti	2–8	ABBC	11(3/4/4)
15a.	besik j.	4(b3)2	1–6	ABCD	7(4/3)
15b.	betašar	4(b3)b3	1–6	ABCD	7(4/3)
15c.	besik j.	b3(b3)2	1–5	ABCd	7(4/3)
16a.	kara än	4(4)b2	1–5	AABC/AABBC_kD	8(3/2/3)
16b.	kara än	(5)	1–5	AB/ABB	7(4/3)
16c.	kara än	(5)	1–5	AB	7(4/3)
16d.	besik j.	(5)	1–5	ABCD	7/8
16e.	kara än	(5)	VII–6	AB	11(3/4/4)
17.	terme	5(5)5(b2	1–7	AAABC+	11(3/4/4)
18a.	kara än	5(1)2	1–7	ABCB	11(3/4/4)
18b.	kara än	(5)	1–8	AB	11(3/4/4)
19a.	kara än	(5) do	b3–6	AB	11(3/4/4)
19b.	kara än	(5) do	b3–7	AB	11(3/4/4)
19c.	kara än	(4) do	b3–8	AB	11(4/3/4)
19d.	aratódal	8(b3)5 do	b3–8	AB_kCD	11(4/3/4)
20a	kara än	5(1)5	1–7	ABCD	11(3/4/4)
20b.	kara än	5(1)2	1–7	ABCD	11(3/4/4)
20c.	kara än	5(1)5	1–8	ABCD	11(3/4/4)
21.	kara än	(5)	1–7	AB+R	7+7/11
22a.	kara än	(8)	1–8	AA_k+ +R	11(4/3/4)
22b.	kara än	(8)	1–8	AB+R	11(6/5)
22c.	kara än	(8)	1–8	AB	11(4/3/4)
22d.	kara än	(8) do	b3–b10	AB	11(3/4/4)
23.	kara än	(5)	1–5	AA_k+ +R	11(4/3/4)
24a.	kara än	(8)	1–8	AB	11(3/4/4)
24b.	kara än	(8)	1–8	AB	11(3/4/4)
25.	kara än	5(1)8	1–9	AB/A_kB	11(3/4/4)
26.	kara än	5(1)2	1–8	A⁵_vABC	7/8
27a.	kara än	(6)	1–6	AAB/AB	11(3/4/4)
27b.	kara än	(6)	1–6	AABB	11(3/4/4)
28.	terme	spec.	1–8	AABCDEFF	7/8
29.	besik j.	4(b3)	1–8	aBC	3/7/7
30.	sïŋsuw	4(b3)b5 szo	VII–8	A+A_kB_k1BB_kB_kB	7(4/3)
31.	kara än	(4) do	b3–8	AB	7+7/8+4
32.	jar-jar	7(b3)6 do	b3–b9	ABCB	11+2
33a.	kara än	(10) do	b3–10	A_kA+R=cd	11(4/3/4)
33b.	kara än	(10) do	b3–10	A_kA+R=cd	11(4/3/4)
34.	sïŋsuw	(5) mi	b3–b10	A	11(4/3/4)
35a.	kara än	(1) szo	VII–6	AB	11(4/3/4)
35b.	kara än	(1) szo	VII–5	AB	11(4/3/4)
36.	kara än	(4) re⁷⁶	4–7	ABAB+R	11(3/4/4)
37.	kara än	(4) szo	VII–8	AB	11(3/4/4)
*1.	terme	(b3)	VII–5	recitálás	7/8
*2.	terme	spec. ti	2–7	rec.	7/8
*3.	terme	spec.	1–8	rec.	8(3/2/3)
*4.	terme	spec.	1–8	spec.	7/8
*5.	sïŋsuw	(2) ti	2–5/6	AB	8(3/2/3)
*6.	joktaw	(2)	1–5/6	AB/AAAB	7/8(3/2/3)
*7.	kara än	(2)	1–5/6	AB	11(3/4/4)
*8.	joktaw	b3(1)2	1–5	A_kBAB	8(3/2/3)
*9.	sïŋsuw	4(2)2	1–5/6	A_kB_k/AB	8(3/2/3)
*10.	sïŋsuw	(5)	1–5	AB	11(4/3/4)
*11.	kara än	5(b3)4	1–6	AB+R.	11(3/4/4)
*12.	kara än	5(b3)4	1–5/6	AB	11(3/4/4)
*13.	kara än	5(b3)b3	1–5/6	ABBC	11(3/4/4)
*14.	terme	5(b3)2	1–5	ABB_kC/B_vCC+D	11(3/4/4)
*15.	besik j.	4(b3)b3(2	1–5	A⁴A³A³A²A	7(4/3)
*16.	terme	7(b3)b3(b3	2–8	ABBB_vC +R	7/8(3/2/3)
*17.	besik j.	5(4)b3(b3	1–5	A³A²AA_vB	7(4/3)
*18.	besik j.	b3(2)b3	1–5	ABA_vC	7/8(4/3)
*19.	kara än	5(2)1	1–5	ABCC	7/8(4/3)
*20.	kara än	(5)	1–7	AB	11(3/4/4)
*21.	kara än	(5)	1–8	A_kBAB	11(3/4/4)
*22.	kara än	(5) do	b3–7	AB/AB+R	11(3/4/4)
*23.	kara än	4(b3) do	b3–b9	AB/A_kC+R	11(3/4/4)
*24.	kara än	5(1)5	1–8	ABCD	12(4/4/4)
*25.	sïŋsuw	(8)	1–8	A_kA	11(4/3/4)
*26.	kara än	(8)	1–9	AB	11(3/4/4)
*27.	kara än	8(4)8	1–b10	ABCD	11(3/4/4)
*28.	kara än	(4)	VII–5	A^3-4A	11(4/3/3)
*29.	kara än	8(5)b3	1–8	AB^4-5CB+R	11(4/3/4)
*30.	sïŋsuw	(4) do	b3–5	AAAB/AB/AAAB	8(3/2/3)
*31.	ima	(4) re⁷⁷	b3–b6	recit.	(in arabic)
*32.	kara än	(b10) do	b3–10	AB	11(4/3/4)
*33.	kara än	(4) szo	VII–8	AB	11(4/3/4)

A mongóliai kazak dallamok összesítő táblázata⁷⁸

szám	műfaj	kad.	ambitus	forma	szótagszám
m1a	köris	(b3)	b3–7	AB	8(3/2/3)
m1b	köris	(b3)	b3–7	AB	8(3/2/3)
m2a	köris	(5)	b3–7	AB	8(3/2/3)
m2b	köris	(5)	b3–7	AB	7/8
m3a	jar-jar	5(5)4	b3–5	ABCD+R	7/6
m3b	sïŋsuw	4(5)5	b3–5	ABCD+R	11(4/3/4)
m3c	jar-jar	4(5)4	b3–5	ABCD	7/6
m3d	jar-jar	4(5)	b3–5	AB	7/6
m4	sïŋsuw	(5)	b3–7	AB	7/8
m5a	bet-ašar	7(b3)4	b3–8	ABCD⁷⁹	7/8
m5b	bet-ašar	7(b3)4	b3–7	ABCD⁸⁰	7/8
m5c	köris	5(b3)4	b3–8	ABCD	7/8
m6a	jubatïw	(b3)	b3–8	AB	11(3/4/4)
m6b	kara ö.	(b3)	b3–8	AB	11(3/4/4)
m6c	kara ö.	(b3)	b3–7	AB	11(3/4/4)
m6d	köris	(b3)	VII–7	AB	11
m6e	kara ö.	(b3)	VII–7	AB	11(3/4/4)
m6f	kara ö.	(b3)	VII–8	AB	11(3/4/4)
m6g	kara ö.	(b3)	VII–7	AB	11(3/4/4)
m7a	kara ö.	(7)	VII–7	AB	11
m7b	kara ö.	8(7)7	VII–8	ABAC	7(4/3)
m7c	kara ö.	(7)	VII–8	ABrrrB	11(3/4/4)
m8a	kara ö.	7(b3)4	VII–8	ABCD	11(3/4/4)
m8b	jïr	7(b3)4	VII–8	ABCD	11(3/4/4)
m8c	kara ö.	7(3)4	VII–10	ABCD	11(3/4/4)
m8d	Ja Rap.	8(5)6	b3–7	ABCD+R	11(3/4/4)
m8e	ösiyet ö.	5(b3)4	VII–8	ABCD	11(3/4/4)
m9	kara ö.	(5)	1–8	AB+R	11(3/4/4)
m10	kara ö.	(5)	1–6	AB	11(4/3/3)
m11	aytïs	(b3)	b3–7	AB	11(3/4/4)
m12	besik j.	b3(b3)7	VII–7	AAA_kB+R	7(4/3)
m13	sïŋsuw	(5)	VII–7	AB	8(3/2/3)
*37	köris	(b3)	b3–7	AB	8(3/2/3)
*38	köris	(5)	b3–7	AB	11(3/2/3)
*39	sïŋsuw	(5)	b3–7	AB/AB/ABB	8(3/2/3)
*40	besik j.	7(b3)4	b3–8	ABCD⁸¹	7(4/3)
*41	sïŋsuw	(b3)⁸²	1–7	AB	8(3/2/3)
*42	kara ö.	(VII)	VII–7	AAAA+R	11(3/4/4)
*43	kara ö.	(b3)	VII–8	AB	11(3/4/4)
*44a	kara ö.	(b3)	VII–8	AB	11(4/3/4)
*44b	kara ö.	(4)	VII–7	AB+r	11(4/3/4)
*45a	kara ö.	(7)	VII–10	AB+r	11(4/3/4)
*45b	kara ö.	(7)	b3–10	AB+r	11(4/3/4)
*46a	kara ö.	(7)	VII–7	AB	11(4/3/4)
*46b	kara ö.	(7)	b3–7	A_kA	11(4/3/4)
*47a	kara ö.	(7)	b3–7	A_kA	11(4/3/4)
*47b	kara ö.	(7)	VII–7	AB+r	11(3/4/4)
*47c	kara ö.	(7)	VII–7	AB+r	11(3/4/4)
*47d	kara ö.	8(7)8	VII–8	ABAC	7(4/3)
*47e	kara ö.	(7)	VII–8	AB+r	11(3/4/4)
*47f	kara ö.	(8)	b3–8	AB/ABrrB	11 (4/3/4)
*47g	kara ö.	(7)	VII–9	AB+r	11(3/4/4+)
*48a	kara ö.	10(b3)b3	b3–10	A_kArrA	11(4/3/4)
*48b	kara ö.	10	b3–10	A_kA	11(4/3/4)
*49a	kara ö.	(7) szo	VII–7	AB+r	11(4/3/4)
*49b	kara ö.	(7) szo	VII–7	A_kB+r	11(3/4/4)
*49c	kara ö.	(7) szo	VII–9	AB	11(4/3/4)
*50a	kara ö.	(7) la	VII–7	AB	11(4/3/4)
*50b	kara ö.	(7) la	1–8	AB+R	11(3/4/4)
*50c	kara ö	(8) la	1–9	AB+R	11(3/4/4)
*51a	kara ö.	(7)	b3–7	AB+r	11(4/3/4)
*51b	kara ö.	(8)	b3–9	AB+r	11(4/3/4)
*51c	kara ö.	(7)	b3–7	AB	11(3/4/4)
*52	kara ö.	10(b3)b3	b3–12	ABxxC	11(3/4/4)
*53	kara ö.	(5) la	1–8	ABBB	11(4/3/4)
*54	kara ö.	8 la	1–9	AB+r	11(3/4/4)
*55a	kara ö.	(8) la	b3–8	AB+r	11(4/3/4)
*55b	kara ö.	8(7)7	1–8	ABCD	7(4/3)
*55c	besik j.	7(5)5	2–8	ABCD	7(4/3)
*56	K. tüsi	7(b3)4	VII–8	ABCD	11(3/4/4)
*57	kara ö.	7(b3)7	b3–10	AB/CB	11(4/3/4)
*58a	kara ö.	(4)	b3–7	AB+r	11(4/3/4)
*58b	kara ö.	(7)	b3–7	A_kA+r	11(4/3/4)
*58c	kara ö.	(7)	VII–7	ArBxxC	11(4/3/4)
*59a	kara ö.	(5) szo	VII–7	AB	11(4/3/4)
*59b	kara ö.	(5) szo	VII–7	AB+r	11(4/3/4)
*60a	kara ö.	(8) szo	VII–8	AB+R	11(4/3/4/2)
*60b	kara ö.	(5)	VII–5	AA+R	8(4/4)
*61	kara ö.	(8)	b3–8	AB	7(4/3)
*62	kara ö.	5(b3)b3	b3–9	ABxB	11(3/4/4)
*63a	Ja Rap.	8(5)VII	VII–8	ABCD	11(3/4/4)
*63b	Ja Rap.	(5)	b3–7	AB	?
*64	kara ö.	7(5)b3 5(VII)4	VII–7	ABCD+ CDEF	7(4/3)

Énekesek és gyűjtési helyek

Délnyugat-Kazakisztán

énekes (kor)	felvétel helye	datum (1997.09)	a dallamok száma
Nurmuxan (61)	Akšukïr	21.	4, 27a, 27b, 35a, 35b, *4
Köpbol (48)	Akšukïr	21.	8c, 11d, 18a, 19a, 19c, 22d, 28, 13, 14,
Turganbay (cca. 45)	Akšukïr	21.	*31
Izbasar (60)	Aktaw	15-17.	2a, 2e, 8b, 9d, 20c, 22c, 32, 36, 3, 20
Aluwa (71)	Aktaw	17.	3a-b, 7a, 7c, 8b
Amandïk (41)	Aktaw	28.
Däwitbay (70)	Aktaw vonatállomás	16.	2, 22
Däwitbay felesége	Aktaw vonatállomás	16.	15a, *8
Duwan felesége	Ataš	30.	15c, 15, 18, 10c, 10d, 10f
Izimakül (66)	Ataš	30.	34, 35, *36
Esen Biybe (cca.40)	Bautino	30.	11g
Nurbergen (42)	Düŋgirlew	22.	2i, *24
Koyšïbay (45)	Düŋgirlew	22.	31
Šarkat (71)	Fort Ševčenko		10a, 22a, 23, 29, 34, 37, *25
Akkozï (cca. 70)	Jetibay	19.	11h, 13c, *33
Akles (65)	Jetibay	19.	8a, 21, 5, 6, *9
Jawtik (80)	Jïŋgïldï	29.	20a-b
Ayjan (78)	Jïŋgïldï	29.	9b-c, 9e-f, 10e, 12a-d, 16b-e, 7, 19
Nurmuhambet (50)	Kïzïlsay	18.	2b, 11, 23, 13b
Toydïk (cca.60)	Kïzïlsay	18.	*10
Akkoraz (67)	Kïzïltöbe	16.	11a-b, 19b
Muxambetjan (70)	Kïzïltöbe	16.	3c
Šotïbay (77)	Kïzïltöbe	16.	1a-b
egy kazak férfi (cca.70)	Kurïk	25.	1e, 5a-b, 6a-b
Bakït (55)	Kurïk,	25.	33b, *27
Aytuwgan (cca.60)	Senek	18.	11e
Buldï (58)	Senek	18.	7b, 9a, 11c, 15b, 22b, 26, 33a, 17, 28, 29, 32,
Košakan (cca.60)	Senek	18.	1c, 13a, 12, 21
Suluwpïya (65)	Senek	18.	30
Totïya (cca.60)	Senek,	18.	11f, 19d, 24b
Jolaman (68)	Šetpe	16.	*16, 14a-b
Maksat (34)	Teŋge	18.	1d, 1g-i, 2d, 2f-h, 16a, 17, 24a
Turgan (cca.50)	Teŋge,	18.	1f, *1
Bäyniš (90)	Üštagan	24.	10b, 2c, 7d, 25, 26, 30

Mongóliai kazakok

A mongóliai kazak dalok egy részét Bajan-Ölgij megyében gyűjtötte Somfai Kara Dávid és Kïyanatulï Babakumar 1996 júliusában. Ezen kívül a terület dallamait kiadták a Mongoliya kazaktarïnïŋ xalïk änderi kötetben, melyben énekesekről és a gyűjtési helyekről nincs tájékoztatás. E kötetből néhány dallamot idézek, rájuk ‘KAZ’-ként hivatkozva. A mongóliai Nalajhban Csáki Éva és Somfai Kara Dávid gyűjtött 1997. augusztus 3-10. között.

név (kor)	felvétel helye	felvétel ideje	a dallam száma
Kenesar (56)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	*43
Kümpey Kadak (53)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	m10
Mäliyke (91)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	40, 51c, m2b
Mogïlxan molda (56)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	m3d
Muŋdïzar (38)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	*47c
Serjan (70)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	m1a, *55c, m6c
Ibrahim/Šotan molda (cca.62)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	*63a
Tilew (54)	Nalajh, Töw megye	1997 aug.	*47f, m8c
Äbilkazïl (70)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m5a
Asïypa (77)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m4, m6a-b
Boladïya (75)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	*63b
Jambï (65)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	*47e, m5c
Jïlkï-aydar (28)	Bajan-Ölgij megyeszékhely	1996 július	m6f, 38, 47b, m6e
Kamarïya (64)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július
Kasïyla (71)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m1b, m6d, 39, 41, m5b, m13, *42
Kayša (63)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m2a
Sakay (43)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m6g, *56
Šükirana (87)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m3a-b, m7c, m8d-e
Mädiyne (51)	Bajan-Ölgij megyeszékhely	1996 július	37, 44b, m3c, m11, m12
Tilegen (38)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m9, m8b
Toktasïn (40)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	46a, 47d, m8a
Zabïyra (64)	Bajan-Ölgij.Nogōn Nūr kerület	1996 július	m7a, m7b
KAZ	Bajan-Ölgij megye	1983 előtt	44a, 45a-b, 46b, 47a, 47g, 48a-b, 49a-c, 50a-c, 51a-b, 52, 53, 54, 55a-b, 57, 58a-c, 59a-b, 60a-b, 61, 62, *64

Hivatkozások

A közép-ázsiai népek közül az üzbégek mellett a kazakok népzenetudományi bibliográfiája a legnagyobb, szemben például a szórványos türkmén, kirgiz és tadzsik kiadványokkal. Néhány kazak zenével kapcsolatos mű oroszul, mások kazakul, ismét mások pedig egyes nyugati nyelveken is olvashatók.

Általában igaz, hogy a kazak népzenekutatásban a leírás dominál, szemben az elemzéssel és összehasonlítással. Több kötet tartalmaz ugyan alaposan lejegyzett dallamokat, de ezeket általában nem kísérik pontosan dokumentált adatok, zenei elemzések. Könyvem írása előtt nem találkoztam monografikus munkával vagy alapos tanulmánnyal, mely a dél-nyugati-kazakok vagy a mongóliai kazakok népzenéjéről szólt volna tudományos igénnyel.

A teljességre törekvés nélkül az alábbiakban felsorolok néhány fontosabb kazak népzenei kiadványt.

A kazak dallamok első lejegyzése az I. Dobrovol'skii által 1816-1818-ban kiadott Aziatiskii muzykal'nye žurnalban jelent meg. Ezután A. Levchin két sibizgi dallamot közölt az Opisanie kirgiz-kazakhskih ili kirgiz-kaisakhskih ord i stepei művében. A. Pfennig az Etnograficheskoe obozrenie folyóiratban 1889-ben megjelent O kirgizskih i sartskih narodnyh pesnjah’ című tanulmánya is számos lejegyzést tartalmaz.

A tizenkilencedik század kazak és részben kirgiz népzenével foglalkozó legjelentősebb műve A. Einchorn Muzykal'naja fol'kloristika v Üzbegistane (Taskent) című könyve, amelyet a szerző 1888-ban fejezett be, és 1963-ban jelentettek meg. Ebben értékes megfigyelések sora és jelentős számú zenei példa található.

A 20. században új kutatási anyagok jelentek meg kazak népdalok kottáival, például S. G. Rybakov tanulmánya Liubov’ i zhenshchin po narodnym pesniam inorodtsev' címmel a Russkaia Muzykal'naia újság 1901-es számában. A kazak zenei kultúra széles körű tanulmányozása azonban csak a szovjet időszakban kezdődött el, ezt többek között Zataevich (1925, 1931) művei képviselik. Például a kazak népzenekutatás alapvető kézikönyve Zataevich 1000 pesen kazakhskogo naroda (Moszkva 1962), mely az 1925-ös mű javított kiadása. Ebben az 1925-ös változatban még szöveg nélkül közölt egyes dallamokat az időközben felgyűjtött szövegekkel együtt közölték és a bibliográfiát is kibővítették.

A. Zhanuzakov Kazakhskaja narodnaia instrumental'naia muzyka (Alma-Ata, 1964) című könyve tizenöt archívumból összeválogatott anyag alapján értékes áttekintést nyújt a kazak hangszeres zenéről.

Pesennaia kul'tura kazakhskogo naroda (Alma-Ata, 1966) című művében B. Erzakovič megkísérli a kazak dallamtípusok történeti és zenei osztályozását. 269 zenei példájából 83 a népzene különböző rétegeihez tartozik. M. Ahmetova - B. Erzakovich - A. Zubanov Sovettik kazah muzykasy kötete öt fejezetben tekinti át az újabb kazak dallamokat (1917-31, 1932-41, 1941-45, 1946-56, 1957-70). A műben 144 dallamlejegyzés található. Erzakovich műve, az Antologija Kazakskii narodnih ljubovnih pesen (Almati, 1994) 206 szerelmes dalt tartalmaz. Az adatközlők szinte mind a városi tanult rétegekből kerültek ki (operaénekesek, tanárok, színésznők stb.), ez a tény, és maguk a dallamok erős kétségeket vetnek fel a dalok népi eredetét illetően.

A V. Dernova által szerkesztett Narodnaia muzyka v Kazakhstane (Alma-Ata, 1967) értékes és kevésbé fontos cikkek gyűjteménye, bibliográfiával.

Fontos mű Beliaev Central Asian Music (Middletown 1975) kötete. Ebben az elemzéseket is tartalmazó nagyszerű munkában a szerző érinti a kirgiz, kazak, türkmén, tádzsik és üzbég nép zenéjét. A kötetben 60 dallamlejegyzés és bibliográfia is található.

Megemlítek még két könyvet a mongóliai kazak népzenéről. A Mongolija kazaktarïnïŋ xalïk änderi (Ölgij, 1983) 323 dallamot tartalmaz, és a közölt dallamok hitelességéről saját gyűjtéseink során meggyőződhettünk. Ez az egyik leghasznosabb könyv, amellyel kazak népzenei kutatásom során találkoztam, de sajnos szinte teljesen hiányoznak az előadókkal, a műfajokkal és általában a gyűjteménnyel kapcsolatos adatok. Nem tartalmaz zenei vagy szövegelemzést sem, a dalok véletlenszerűen követik egymást. A Bajan-Ölgij-környéki kazak hangszeres zenéjével foglalkozik a Bajan-Ölgij kazaktarïnïŋ dombïra jäne sïbïzgï küyleri kötet, 119 hangszeres dallam kottájával.

A szerző internetes anyagai, videó- és hangfelvételekkel

Sipos János (2016-2020), Sipos János Népzenei Archívuma, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, https://zti.hu/sipos_gyujtesek

E-könyvek

Sipos János – Tavkul, Ufuk (2015), Karachay-Balkar Folksongs, Budapest: l'Harmattan. https://media.harmattan.hu/webbook/Sipos-Karacsaj/sjk.html

Sipos János (2017), Kyrgyz Folksongs, Budapest: l'Harmattan – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, Budapest, http://media.harmattan.hu/webbook/sipos-kirgiz/index.html

Sipos János (2020), In the Wake of Bartók in Anatolia, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, http://www.zti.hu/sipos_ebook/bartok/bartok_en.htm

Sipos János (2020), Kazakh Folksongs, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, http://zti.hu/sipos_ebook/kazakh/kazakh.htm

Sipos János (2019), Bartók Béla, Török Népzene Kis-Ázsiából, Budapest: MTA BTK Zenetudományi Intézet & Gül Baba Örökségvédő Alapítvány, Budapest: l’Harmattan, http://www.bartok-torok-gyujtes.hu

Sipos János (2020), Anatóliai Népdalok 1, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, https://zti.hu/sipos_ebook/anatoliai/vol1.htm

Sipos János (2020), Anatóliai Népdalok 2, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, https://zti.hu/sipos_ebook/anatoliai/vol2.htm

Sipos János (2020), Bartók nyomában, Anatóliában, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, www.zti.hu/sipos_ebook/bartok/bartok_hu.htm

Sipos János (2020), Anadolu’da Bartók’un izinde, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, www.zti.hu/sipos_ebook/bartok/bartok_tr.htm

Rövidítések

BÖ1 Bajan-Ölgij kazaktarïnïŋ dombra yene sïbïzgï kuileri, Ölgij, 1977.

BÖI Szőllősy András (ed.) (1966), Bartók összegyűjtött írásai, Budapest: Zeneműkiadó Vállalat.

CAM Beljaev, Viktor M. (1975), Central Asian Music, Middletown, Connecticut: Wesleyan University Press.

DSZ I. Dobszay László – Szendrei Janka (1988), A Magyar Népdaltípusok Katalógusa I, Pszalmodizáló stílus, MTA Budapest: Zenetudományi Intézet.

E. I. Encyclopaedia of Islam CD-ROM Edition v. 1.0, 1999, Leiden: Kroninklijke Brill NV.

KA1 Mongolija qazaqtarïnïŋ halïq änderi, Bajan-Ölgij, 1983.

KAZ Mongolija Kazaktarïnïn Halïk Ĵïrlarï, Bajan-Ölgij, 1983.

Hivatkozások

1000 pesen kirgizskogo (kazakskogo) naroda, Orenburg: Muzgiz.

Allworth, Edward (ed.) (1967), Central Asia, A Century of Russian Rule, New York: Columbia University Press.

Baltaev, M. (1993), Elim-ay, Alma-Ata.

Bartók Béla (1920), Die Volksmusic der Araber von Biskra und Umgebung, Zeitschrift für Musikwissenschaft II:9, BÖI, 518-561, Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 489-522.

Bartók Béla (1923), Volksmusik der Rumänen von Maramureş, München: Drei Masken Verlag.

Bartók Béla (1924), A magyar népdal, In Szőllősy András (ed.) (1966), Bartók összegyűjtött írásai, Budapest: Zeneműkiadó Vállalat, 101-250.

Bartók Béla (1931), Hungarian Folk Music, London: Oxford Univ. Press.

Bartók Béla (1934), Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje, Népszerű Zenefüzetek 3, BÖI, 403-461.

Bartók Béla (1936), Halk müziği hakkında, Ankara: Receb Ulusoğlu Matbaası.

Bartók Béla (1937), Collecting Folksongs in Anatolia, Hungarian Quarterly III:2, 337-346.

Bartók Béla (1937b), Népdalkutatás és nacionalizmus, Tükör V:3, 166-168. BÖI, 599-600.

Bartók Béla (1941), The Etude, 1941. február

Bartók Béla (1976, Bp.), Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey, közreadó Saygun, Ahmet Adnan (1976), Budapest: Akadémiai Kiadó, 431 p.

Bartók Béla (1991, 2017), Küçük Asya’dan Türk Halk Musıkisi (1991), ford. Bülent Aksoy, İstanbul: PAN Yayıncilik, 319 p. 2017-ben megjelent a hasonmás kiadása, ugyanott.

Bartók Béla (2002), Turkish Folk Music from Asia Minor (revised according to the manuscript), közreadó Bartók Péter, Homossasa, Florida: Bartók Records.

Bartók Béla (2019), Török Népzene Kis-Ázsiából, közreadja Sipos János, Budapest: l’Harmattan, 274 p.

Bekhojina, Taliga (1979), Kazina, Alma-Ata: Hazin.

Beljaev, Viktor M. (1962), Očerki po istorii muzyki narodov SSSR, Moskva: Muzgiz.

Beliaev, Viktor M. (1975), Central Asian Music: Essays in the History of the Music of the Peoples of the U.S.S.R., Middletown, Connecticut: Wesleyan University Press

Dernova, Varvara Pavlovna (1967), Narodnaja muzyka v Kazahstane, Alma-Ata.

Dobrovol’skij, Ivan (1816-1818), Aziatskij muzykal’nyj žurnal, Astrahan

Dobszay László (1983), A siratóstílus dallamköre zenetörténetünkben és népzenénkben, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Dobszay László (1984), Magyar zenetörténet, Budapest: Gondolat Könyvkiadó.

Eichhorn, August (1963a), Muzykal'naja fol'kloristika v Uzbekistane, Taškent.

Eichhorn, August (1963b), O muzyke kirgizov, Taškent.

Erzakovič, Boris Grigor’evič (1955), Narodnye pesni Kazakstana, Alma-Ata: Nauka.

Erzakovič, Boris Grigor’evič (1957), Kazahskaja SSR, Muzykalnaja kul’tura sojuznyk respublik, Moskva: Nauka.

Erzakovič, Boris Grigor’evič (1966), Pesennaja kul’tura kazahskogo naroda, Alma-Ata: Nauka.

Erzakovič, Boris Grigor’evič (1979), Muzikal’noe naslednie kazahskogo naroda, Alma-Ata: Nauka.

Erzakovič, Boris Grigor’evič (1994), Antologija Kazahskii narodnih ljubovnih pesen, Alma-Ata: Nauka.

Johanson, Lars – Csató Éva (eds) (1998), The Turkic Languages, London ‒ New York: Routledge.

Kazahskie sovetskie narodnye pesni, Alma-Ata, 1959.

Kodály Zoltán (1937-1976), A Magyar Népzene, Budapest: Editio Musica, 1937 (1. kiadás), a hivatkozások a 7. kiadás szerint (átnézte és bővítette Vargyas Lajos).

Kožagulov, B. (1959), Pesni, Alma-Ata.

Krader, Lawrence (1966), Peoples of Central Asia, The Hague: Indiana University Publications.

Lach, Robert (1926–1958), Gesänge russischer Kriegsgefangener, Sitzungsberichte Österreichische Akademie der Wissenschaften Philosophisch-Historische Klasse. Wien – Leipzig: Hölder – Pichler – Tempsky A. G.

Mándoky Kongur István (1993), A kun nyelv magyarországi emlékei (Keleti örökségünk 1), Karcag: Karcag Város Önkormányzata.

Mukhit (1960), Pesni, Alma-Ata.

Nigmedzjanov, Mahmut (1967), Some Style Characteristics of Tatar-Mishar Musical Folklore, Studia Musicologica IX:1-2, 21-32.

Róna-Tas András (1991), An Introduction to Turkology (Studia Uralo-Altaica 33), Szeged: A. József University.

Róna-Tas András (1999), Hungarians and Europe in the Early Middle Ages. An Introduction to Early Hungarian History, Budapest: Central European University Press.

Saray, Mehmet (1993), Kazak Türklerinin Tarihi “Kazakların Uyanışı”, İstanbul: Nesil matbaacılık ve Yayıncılık.

Saygun, Ahmet Adnan (1976), Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Sipos János (2016-2020), Sipos János Népzenei Archívuma, Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézete, https://zti.hu/sipos_gyujtesek

Smirnov, V. (1971), Mongol’skaja narodnaja muzyka, Moskva: Sovetskij kompozitor.

Szabolcsi Bence (1934), Népvándorláskori elemek a magyar népzenében, Ethnographia XLV, 138‒156.

Szabolcsi Bence (1935), Eastern Relations of Early Hungarian Folk Music, Journal of the Royal Asiatic Society of Great Brotain and Ireland № 3, 483-498.

Szabolcsi Bence (1936), Egyetemes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok, Ethnographia XLVII, 233‒251.

Szabolcsi Bence (1940), Adatok a középázsiai dallamtípus elterjedéséhez, Ethnographia LI, 242‒248.

Szabolcsi Bence (1955), A magyar zenetörténet kézikönyve (2. átdolgozott kiadás), Budapest: Zeneműkiadó Vállalat.

Szomjas-Schiffert György (1976), A finnugor zene vitája I-II, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Temirbekova, K. Z. (1975), Lado-ritmičeskaja osnova Kazahskoj Sovetskoj narodnoj pesni, Alma-Ata.

Vargyas Lajos (2002), A magyarság népzenéje (2. javított kiadás), Budapest: Planétás Kiadó.

Vikár László – Bereczki Gábor (1971), Cheremis Folksongs, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Vikár László – Bereczki Gábor (1979), Chuvash Folksongs, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Vikár László – Bereczki Gábor (1999), Tatar Folksongs, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Wiora, Walter (1956), Älter als die Pentatonik, in Studia Memoriae Belae Bartók Sacra, Budapest: Academia Scientiarum Hungaricae, 185-208.

Wiora, Walter (1965a), The Four Ages of Music (eredeti kiadás Németországban by W. Kohlhammer, Stuttgart: Die vier Weltalter der Music), New York: Norton.

Wiora, Walter (1965b), Ethnomusicology and the History of Music, Studia Musicologica VII, 187-193.

Žanuzakov, A. (1964), Kazahskaja narodnaja instrumental’naja muzyka, Alma-Ata: Nauka.

Zataevič, Aleksandr Viktorovič (1925), 1000 pesen kirgizskogo naroda, Orenburg: Kir. Gos. Izd-vo.

Zataevič, Aleksandr Viktorovič (1931), 500 kazakhskih pesen i kiui’ev, Alma-Ata: Narkompros Kazahskoy ASSR.

Zataevič, Aleksandr Viktorovič (1934), 250 kirgizskih instrumental'nyh p'es i napevov, Moskva: Gos. izdat.

Zataevič, Aleksandr Viktorovič (1935), O kazakskoj muzyke, Literaturnyj Kazakhstan 3-4.

Zataevič, Aleksandr Viktorovič (1963), 1000 pesen kazahskogo naroda, In Dernova, V. (ed.), Moskva.

Végjegyzetek

1 Szabolcsi Bence (1934), Népvándorláskori elemek a magyar népzenében, Ethnographia, Budapest, 71-75.

2 Ebben a sávban, sőt nyugatabbra is élnek további török népek, például az anatóliai törökökhöz hasonlóan az oguz csoportba tartozó gagauzok, vagy a kipcsak nyelvek északnyugati csoportjának nyelvét beszélő karaimok, karacsáj-balkárok, krími tatárok, kumükök stb. Ezen felül Európa számos országában találhatók török kisebbségek, például a dobrudzsai törökök és tatárok vagy a bulgáriai törökök. Közülük a karacsájok, balkárok valamint a bulgáriai törökök népzenéjét már bevontam az összehasonlító kutatásba.

3 Saygun, Ahmet Adnan (1976), Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey, Budapest: Akadémiai Kiadó

4 Például Ekkehard krónikája elbeszéli a kalandozó magyarok 926-os „szent-galleni kalandját”. Ebben zenei utalás történik a „Santifica nos” (Szentelj meg minket) antifona eléneklésére, és arra, hogy a magyarok kürtöket használtak. Arról azonban, hogy a kürtökön megszólaltatott vagy épp a lakoma közben énekelt dallamok milyenek voltak, semmit sem tudhatunk meg.

5 A témát részletesebben kifejti Dobszay László: Magyar Zenetörténet, Budapest: 1984, 17-23.

6 Néhány a fontosabb összefoglaló munkák közül: Bartók Béla (1924), A magyar népdal, Budapest, Kodály Zoltán (1937), A Magyar Népzene, Budapest, Szabolcsi Bence (1940), Adatok a középázsiai dallamtípus elterjedéséhez, In: Etnographia, 242-248, Vargyas Lajos (1981), A magyarság népzenéje, Budapest, Szendrei Janka – Dobszay László (1988), A magyar népdaltípusok katalógusa I-II, Budapest.

7 Bartók román gyűjtése (1967) és szlovák gyűjtése (1959-1970) is csak jóval halála után jelent meg. Saját gyűjtésein kívül a Columbia egyetemen 1941–1942 között a Parry-féle szerb-horvát gyűjteményt dolgozta fel.

8 Bartók Béla, Az összhasonlító zenefolklore, In BÖI: 567-570.

9 Uő: Bartók Béla, A magyar népdal. i.m. A dallamok hangsora la-pentaton, szerkezetük ABA⁴B⁴, ennyiben hasonlítanak a pentaton kvintváltó magyar dallamokhoz.

10 Uő: Melodien der rumänischen Colinde (Weinachtslieder), Wien: Universal Edition, 1935, 429.

11 The Etude, 1941 február

12 A. A. Saygun i.m. Conclusions ̵ Introduction. XXXIV.

13 Szabolcsi Bence (1979), A magyar zenetörténet kézikönyve, Budapest, 106-109.

14 Sipos János (1998), Újabb adatok a kvintváltás eurázsiai elterjedtségéhez, Néprajzi Látóhatár, Miskolc. 1998, 1-57.

15 Lach Robert: Gesänge russischer Kriegsgefanger. Akad. d. Wiss. in Wien: 1926-1952, Phil.-hist. kl., Sitzungsber.

16 A Bicinia Hungarica IV. és az Ötfokú zene III-IV. kötetekben csokrot kötött e dallamokból a zenei anyanyelvet tanuló magyar fiatalok számára.

17 Ennek a nézetnek az egyik jelentős képviselője Szomjas-Schiffert György (1976), A finnugor zene vitája 1-2. Budapest.

18 Vikár László – Bereczki Gábor (1971), Cheremiss Folksongs, Budapest, Uők: Chuvash Folksongs, Budapest: 1979, Uők: Tatar Folksongs, Budapest: 1999.

19 Vikár László (1993), A volga-kámai finnugorok és törökök dallamai, Budapest.

20 Saygun, Ahmet Adnan (1976), Béla Bartók’s Folk Music Research in Turkey. A jelen és a következő Bartók idézeteket Bartók eredetileg angolul megírt szövegéből fordítottam magyarra.

21 Uott: VI.

22 Később ilyenek is szép számban kerültek elő.

23 Uott: XII.

24 Uott: XII.

25 Ez utóbbi anyagot a Török Rádió és Televízió zenei osztálya adja ki folyamatosan, dallamonként önálló lapokon. A dallamokat zeneileg nem rendezik, és lehetőleg egy dallamot egyszer adnak ki, változatok csak véletlenszerűen kerülnek be.

26 Az anatóliai sirató stílusról részletesebben írok a Török Népzene I, MTA ZTI, Budapest, 1994 kötetemben.

27 Például Vargyas im. 47.; Beliaev, Viktor Mikhailovich (1975), Central Asian Music, Middle Town, Kapronyi Teréz (1981), Jellegzetes motívumok iraki gyermekjátékok és mondókák dallamaiban. Zenetudományi Dolgozatok. Budapest.

28 Az eredményekről részletesen írok In the wake…, 221.

29 Mándoky Kongur István (1993), A kun nyelv magyarországi emlékei, Karcag: 1993, 30.

30 Az első a mangislaki megnevezés, a második a mongóliai kazak.

31 Žanuzakov, A. (1964), Kazahskaja narodnaja instrumental’naja muzyka, Alma-Ata: Nauka, 415.

32 Az iszlám vallási dallamok és azok népzenei vonatkozásai külön alapos vizsgálatot igényelnének, erre különböző okok miatt most nem kerülhet sor.

33 Például Mulik Ilony lepedője II, típusszáma 18-018-00-00.

34 Lásd Dobszay László–Szendrei Janka (1988), A magyar népdaltípusok katalógusa II., Budapest. 55.

35 A 17. kottának magyar párhuzama is van, típusszáma: 18-408-00-00x.

36 Például Sipos János (1994), Török Népzene I., MTA ZTI Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez, Budapest, № 138.

37 Lásd Azerbaidyanskie narodnie liričeskie pesni, Moszkva 1965.

38 Ez a dallam egy ‘valódi’ siratást mutat be, mely akkor hangzott fel, amikor egy rokon a halálesetet több hónappal követően először találkozott a gyászoló családdal. Kezdetben a két nő felváltva siratott, majd csak a gyászoló anya énekelt.

39 Ne felejtsük el a transzponálást, vagyis mi-re-do = d-c-b (= b3-2-1).

40 Ugyanilyen viszonyban vannak a ritka öt-, hat-, sőt nyolcsoros dallamok sorai is.

41 A délnyugat-kazak siratót az összehasonlítás miatt egy kvarttal feljebb transzponáltam.

42 Néhány szó érthetetlennek bizonyult, ezt (…)-val jeleztük. A ’*’ jelentése: itt kezdődik a kotta.

43 A bismillah arab szó, jelentése ‘Allah nevében’. A muszlimok, mielőtt valamibe belefognak, azt ezekkel a szavakkal teszik. Páldául étkezéskor vagy ima kezdetekor, stb.

44 A Serbet’ az iszlám hitben a túlvilági folyó, melyen eljutnak a menyországba (jennet)

45 Az Arka Kazakisztán északi területeit jelenti.

46 A vezetékszár a ló kantárához kötött hosszú kötél, melyen akkor vezetik, ha egy másik lovon ülnek vagy gyalog mennek. A vezetékszárral kötik ki a lovat.

47 A kazakoknál az volt a szokás, hogy az a férfi, akinek nem született fiúgyermeke, a nyakába kötelet akasztva végigjárta az ősök sírjait, és azok szelleméhez könyörgött gyermekért.

48 A tan-nyereg fából készült magas kápájú nyereg, melyen a 4-5 éves fiúkat lovagolni tanították a nomádok. A gyermek a magas kápában kapaszkodott, így nem volt szükség kengyelre.

49 Ez azt jelenti, hogy a pokolba kerül halála után.

50 Ölgej annak a folyónak a neve, melyről a tartomány a Bajan-Ölgij és a székhelye az Ölgij nevet kapta. Klasszikus mongol alakja Ölegej (jelentése bölcső), mai mongol nyelven Ölgij, a kazakok Ölgej-nek ejtik.

51 Azt akarja kifejezni a lány, hogy bár más helyre indul, de szíve szerint a jurta ajtófélfájába kapaszkodna, vagyis otthon maradna.

52 Az asszony itt soy szót énekelt, de annak nincs értelme, a más adatközlőktől ismert a ‘toy=lakj jól’ a helyes alak.

53 A lány becsapta a fiút, és ahelyett, hogy őt simogatta volna meg, csak a batyuját sikerült megsimogatnia.

54 Belső-Ázsiában az esővarázslást egy speciális kővel ún. jay tas-sal végezték, mely gyakran tarka vagy pettyes.

55 Szótári alakja oroszos formában cirk.

56 Muzulmán köszöntés, arabul azt jelenti: légy üdvözölve.

57 Valószínűleg az Urál folyó menti Orenburg városról beszél, mely Kazakisztán első fővárosa volt. Később a várost Oroszországhoz csatolták, és a fővárost áttették a Tiensan lábánál fekvő Almatiba.

58 A mulatságokon rendezett vetélkedőkön a jutalom általában valamilyen jószág volt, ló vagy teve. A herélt teve Mangisztau vidékén a legjobb közlekedési eszköz volt, sokra tartották.

59 A bölšil varázsige sámánista korból maradhatott. Értelme nem ismert, de az altaji kazakok közt is így mondják.

60 A jabi egy belső-ázsiai lófajta. Közép-Ázsiában is elterjedt, de ott a türkmén lovat (ahal-teke) többre tartották.

61 A farmotring a ló farka körül vezettett bőrszíj, melyet a nyereg hátsó részéhez erősítenek, hogy az előre ne csússzon, amikor a lovas lefelé halad.

62 Kedvesét Ak-Böbeket hasonlítja egy rókához, aki őt ravaszul becsapta.

63 A poroszka ló különleges módon fut: az ügetés után nem vágtázni kezd, hanem poroszkálni, vagyis azonos oldalon egyszerre emeli mellső és hátsó lábát. Az ilyen ló rendkívül kényelmes, főleg nagy távolságok megtételekor.

64 A Jajik az Urál folyó régi török neve, a török népek máig így hívják. Az oroszok Nagy Katalin cárnő parancsára nevezték el az Urál hegységről a folyót, ahonnan ered.

65 A húrik az iszlám hit szerint a mennyországba került férfiakat szórakoztató szűzek.

66 Valószínűleg a tanácskozás a halált jelképezi, a másvilágot.

67 A kazakoknál a menyecske nem mehetett el keresztbe a férje idősebb rokonai előtt.

68 A Korán egyik fejezetének (szúra) az arab neve.

69 Valószínűleg az arab Salam aleykum (kazak kiejtése ‘assalawm aleykum’) köszöntés torzított alakja.

70 Az irodalmi -maksi helyett mas-t ejt. Csak ebben a dalban fordul elő.

71 A nem mollos dalokat külön jelölöm a kadencia után.

72 Első néhány sorának a formája: AA_vA | BBCC | DBBB | ACA+Refrén.

73 Ez is a speciális hosszú termefüzér egyik darabja. Formája: AABCDEAAA+Refrén.

74 Zeneileg megegyezik a do végű №21a-val.

75 b3(2)b3 kadenciái is vannak.

76 A refrén viszi le szo-ra.

77 Az ima végén lemegy la-ra, mégpedig szo,-la zárással.

78 A nem do-pentaton dalokat külön jelölöm, a kadencia után.

79 Részletesebben: ABCD | AACD | CD | CD | CD | DD

80 Részletesebben: ABCD | CCD || ACCD || AA_kDDCD

81 Részletesebben: ABCD | ABCCD

82 A sorok végén sírásszerűen lemegy a la vagy a szo hangra.