A BTK Zenetudományi Intézet székháza 2022. november 1. és 2023. március 31. között technikai okok miatt zárva tart. Az Intézet munkatársai csak emailen érhetők el. Kérjük szíves megértésüket!

 

A zárás csak az Intézetre vonatkozik, a Zenetörténeti Múzeum továbbra is nyitva tart, hétfő kivételével naponta 10–16 óra között!

Gusztin Rudolf

Osztály: Magyar Zenetörténeti Osztály
Fokozat, beosztás: PhD, tudományos munkatárs
Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szoba: 133
Telefon: (1) 214-6770 / 133

 

 

Életrajz

 

Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte, ahol zeneirodalom-tanár (1992), muzikológus (1995) és egyházzenész (1995) diplomát szerzett. Ugyanitt vett részt egyházzenei, majd zenetudományi doktorképzésben (1996–1999).

1992–1999 között először a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága ösztöndíjával, majd fiatal kutatóként volt a Zenetudományi Intézet Régi Zenetörténeti Osztályának munkatársa; ugyanott segédmunkatársként dolgozott 2010–2018-ig. Emellett 2005 óta tanít zeneirodalmat a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában. 2019. szeptember 1-től a Magyar Zenetörténeti Osztály munkatársa.

1996-ban a Kájoni-kódex (fakszimile és átírások) magyar-román közös kiadásában való közreműködéséért elnyerte a Román Akadémia Ciprian Porumbescu Díját. Az 1990-es évek második felében háromszor is Kodály-ösztöndíjban részesült, 2001-ben pedig Akadémiai Ifjúsági Díjat kapott. 2020 januárjában védte meg doktori értekezését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Teória és praxis kettőssége a tonáriusban: A zsolozsma antifonális zsoltározása a közép-európai források tükrében címmel.

Pályakezdésekor aktív részese volt a Régi Zenetörténeti Osztályon készült háromkötetes antifóna-dallamtár munkálatainak (Dobszay L.–Szendrei J., Monumenta Monodica Medii Aevi, V: Antiphonen, Kassel–Basel: Bärenreiter, 1999). Később a gregorián zsoltártónusokat összefoglaló középkori tonáriusokkal és középkor utáni magyarországi zeneelméleti feljegyzésekkel foglalkozott. 2006–2016 között részt vett a „Traditio Iohannis Hollandrini” nemzetközi projektben (München, Bayerische Akademie der Wissenschaften, Musikhistorische Kommission – Warszawa, Instytut Sztuki Polskiej Akademii Nauk), amelynek feladata késő középkori zeneelméleti értekezések Közép-Európa területéről származó korpuszának kritikai közreadása volt. Ezen kívül kutatási területeihez tartoztak a 17. századi orgonatabulatúrák mellett a középkori kottás liturgikus töredékek, valamint a 17–18. századi magyarországi katolikus énekeskönyvek és egyházi énekek.

2000 óta az IMS Study Group Cantus Planus tagja, konferenciáinak előadója (Eger, 1993; Budapest, 2000; Wien, 2011; Venezia, 2014; Dublin, 2016). 2012-től tagja az Internationale Arbeitsgemeinschaft für Hymnologie-nak is.