Ferenczi Ilonával a Csáti Graduál, az első magyar nyelvű kéziratos protestáns graduál kritikai kiadása kapcsán beszélget a Repríz főszerkesztő-műsorvezetője, Németh István-Csaba. A podcast-beszélgetés diakronikus, majd szisztematikus nézőpontból tekinti át a magyar gregoriánt. A történeti szál a 16. század közepén, a Reformációt követően a gregorián-alapú anyanyelvű gyülekezeti énekek kialakulásával indul. Foglalkozik a források – Huszár Gál énekeskönyveinek, az egy műhelyből való Ráday, Batthyány és Óvári Graduál, végül az Öreg Graduál – egymáshoz való viszonyával. Majd eljut az 1674-es eperjesi vértörvényszék után meggyengülő protestáns egyházakhoz, amelyek lemondtak a gregorián-éneklés gyakorlatáról. De utóéletről is beszélhetünk: a szóban forgó historikus liturgia ugyanis a mai keresztény felekezetek közös, bármikor feleleveníthető örökségeként is releváns. A katolikus énekeskönyv készítésekor a szerkesztők a protestáns graduálokhoz nyúltak vissza az 1980-as években, mert hiszen a katolikusok számára nem állt készen használható fordítás – jegyzi meg Ferenczi Ilona. A mélyebb összefüggések szintjén pedig felmerül az idegen nyelven (latinul, németül) ill. az anyanyelven való éneklés eltérő szöveg-percepciójának kérdése. Erre rímelnek a Zenetudományi Intézet nagy sorozatainak (Magyar Népzene Tára, Musicalia Danubiana, Studia Musicologica) korábbi, latin nyelvű címoldalai, melyek manapság, az angol nyelv hegemóniájának korában szinte már furcsának hatnak.
Ferenczi Ilona közreadásai az eredeti kottához való ragaszkodástól jutottak el az előadóbarát – szerkesztett és facsimilével ellátott – kiadványokig. Mindez egy több évtizedes folyamat volt – a Magyar Zenetörténeti Osztály nyugalmazott főmunkatársa 1974 óta fejti ki tudományos tevékenységét a Zenetudományi Intézetben – mely a mai fiatalabb nemzedék figyelmére számot tartó, igencsak megszívlelendő tanácsok megfogalmazására is alkalmat ad. Az egyik ilyen tanács a számítógépes programok megjelenése előtti kutatómunka során bevett és bevált fogások – a saját kezűleg készített másolat és a memorizálás – hasznosságára vonatkozik, ugyanis Ferenczi Ilona szerint ez az anyag rögzítésének valódi, az elemző munkához elengedhetetlen garanciája. A másik tanács pedig az, hogy a szomszéd országbeli kollégákkal tudományos együttműködést folytatni kívánó magyarországi kutatónak a történelmi előzményekre való tekintettel türelmesnek kell lennie a partnerek érzékenységével, ez a – lehetőség szerint az ő nyelvük használatában is kimutatott – türelem ugyanis – idővel – meghozza gyümölcsét. Mindjárt az interjú elején, az 1602-re datált, majd a második világégés óta „elveszett és megtaláltatott” Csáti Graduál forráshelyzetének áttekintésekor pedig elhangzik egy felhívás a legszélesebb közönséghez: jó, ha minél többen tudják, hogy manapság is kerülhetnek elő értékes kéziratok – pl. különböző helységek (pincék, padlások) rendezésekor –, hiszen ez megnöveli annak az esélyét, hogy a kéziratok ne tűnjenek el, hanem a szakemberek kezébe kerüljenek.
A 45-perces adás felvétele meghallgatható itt, a Zenetudományi Intézet honlapján és a YouTube-on, ill. a Facebook-on és a Spotify-on.
