„Művészi alkotó és előadó munkáját a tudós pontosságával, aprólékos gondjával végezte. Tudós munkáját pedig a kötelező pontosságon, alaposságon felül művészi intuíció élteti. A művésznek a műzene sáncain kívül eső, gazdag zenei élet ismeretét nyújtotta a folklorista. Ez viszont fölényes zenei tájékozottságot, beleérző képességet kapott cserébe a művésztől.” – Kodály Zoltán

A „folklorista” jelző aligha fejezheti ki Bartók Béla egyetemes zenei nyelvének valamennyi lényegi összetevőjét, de középpontba állíthatja tudományos munkássága mellett legsajátabb zeneszerzői inspirációs forrását, azt, mely a legegyszerűbb, gyakran pedagógiai céllal írott remekmívű miniatűröktől, a Gyermekeknek(1908–11) vagy a Mikrokozmosz (1932–39) darabjaitól a legnagyobb igényű és legösszetettebb művekig, A csodálatos mandarinig (1918–24) és a húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára írt Zenéig (1936) változó módon, de mindvégig centrális vonatkozási pontot jelentett újító zeneszerzői gondolkodása számára. A budapesti Bartók Archívum kiállítása a Bartók Hagyatékból, valamint Kodály Archívumból ritkán vagy korábban még soha ki nem állított eredeti dokumentumok, kéziratok, levelek, fényképek segítségével nyújt bevezetést ebbe a kivételes életműbe.

Képek a kiállításról:

A kiállítást rendezte:
Vikárius László

Közreműködtek:
Baranyi Anna
Gerő Péter
és a Bartók Archívum munkatársai

• Előző
• Tovább