Járdányi Pál - virtuális kiállítás

Készítette: Laskai Anna

Járdányi Pál (1920‒1966) tragikusan rövidre szabott, ugyanakkor sokoldalú életpályája, zeneszerzői, népzenekutatói, zenekritikusi és zenepedagógusi munkássága máig meghatározó jelentőségű.

A Kodály-tanítványok legfiatalabb nemzedékéhez tartozó zeneszerző egész pályája során nyíltan vállalta Bartók és Kodály szellemiségének követését. Korszakalkotó népzenekutatói tevékenységének leglátványosabb eredménye egy általa kidolgozott - a dallamvonalak rajzán alapuló - rendszerezési elv, az ún. Járdányi-rend.

Az itt megjelenített dokumentumok másolása tilos, újraközlése engedélyhez kötött. Bármilyen felhasználási szándék esetén, kérjük, forduljanak a Járdányi Archívumot gondozó jogörökösökhöz, Járdányi Gergelyhez és Járdányi Zsófiához a lenti elérhetőségen. 

A virtuális kiállítás átirata

• Járdányi Pál 1920. január 30-án, Budapesten született a később nemzetközi hírű régész, Paulovics István és a tanítónő, Eperjessy Mária gyermekeként. Születésekor Paulovics Pálként anyakönyvezték, s csak később, tizennyolc éves korában változtatta nevét Járdányira egyik felmenőjére utalva. 1930-tól 1938-ig a budapesti Ciszterci Gimnáziumban tanult, ahol Rajeczky Benjamin nagy hatással volt szellemiségére. Közben, 1936-ban, a Zeneakadémián Zathureczky Ede hegedű-osztályában tanult, majd 1940-től Kodály zeneszerzés-osztályába iratkozott be. Az Akadémiával párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának néprajz szakát hallgatta, itt 1943-ban A kidei magyarság világi zenéje című disszertációval szerzett doktorátust. Ugyanebben az évben, 1943-ban kezdte el zenekritikusi, publicisztikai pályafutását: az 50-es évek közepéig a Forrás, a Szabad Szó, a Válasz, a Magyar Rádió és az Új Zenei Szemle című lapok munkatársaként dolgozott. 1946-tól 1959-ig a Zeneakadémián tanított, eleinte zeneszerzést és zeneelméletet, majd szolfézst és népzenét oktatott. Közben, 1948-tól, Kodály megbízásából bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tevékenységébe. 1956-ban feleségül vette a hárfaművész Devescovi Erzsébetet. Házasságukból két gyermek született, Gergely (1957) és Zsófia (1959), akik szintén zenei pályára léptek.
• Járdányi 1956-os politikai szerepvállalását követő, zeneakadémiai eltávolítása után egykori mestere az MTA Népzenekutató Csoportjába menekítette, aminek Járdányi 1960-tól osztályvezetője lett. Egy új, általa kidolgozott rendezési-elv, az ún. Járdányi-rend elvei jelennek meg először a Magyar Népdaltípusok (1961) két kötetében, majd az általa rendszerezett és szerkesztett A Magyar Népzene Tára, Népdaltípusok I. (poszthumusz megjelenése: 1973) című köteteiben. Ezt a témát járja körül továbbá az 1964-ben megrendezett, nemzetközi népzenei kongresszuson tartott előadása: Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében. Két évvel később, 1966 márciusában kórházba került, közben Előszó című oratóriumán dolgozott. Négy hónap múlva, július 29-én hunyt el.

• A nyolcéves Járdányi választott hangszerével, a hegedűvel Rómában (1928). A Járdányi-család ekkoriban a régész foglalkozású családfő tanulmányútja miatt tartózkodott az örök városban, így itt kezdődött meg a fiatal Járdányi hivatalos zenei oktatása. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi zeneakadémiai hegedű-leckekönyve. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Hegedűtanulmányait 1936-tól a Zeneakadémián, Zathureczky Edénél folytatta. Tanárai között találjuk továbbá Kósa Györgyöt, Ádám Jenőt, Temesváry Jánost, Molnár Antalt, Unger Ernőt és Zsámboky Miklóst. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Később Járdányi pedagógiai munkásságában is központi szerepet kap az általa oly jól ismert hangszer, a hegedű. A Sándor Frigyes által közreadott hegedűiskolák számos általa írt művet tartalmaznak. (Budapest: Zeneműkiadó, 1977).
• 1938 körül (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• 1941-ben a Sas-hegyen (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• 1941-ben a Sas-hegyen (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Járdányi 1938-tól Kodály zeneszerzés-osztályába iratkozott be. Leckekönyvéből nem csak az derül ki, hogy kitűnő tanuló volt, hanem az is, hogy milyen nagyszerű tanárai voltak: Kodály mellett Ádám Jenő, Harmat Artúr és Kósa György. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• A Zeneakadémián vezényel (1942 k.) (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Kodály-növendékek a Zeneakadémia előtt (feltételezhetően: Viski János, Pongrácz Zoltán, Seiber Mátyás, Járdányi, fent: Sugár Rezső) (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Járdányi tanári igazolványa. Ezen az igazolványon ugyan 1942-es dátum szerepel, hivatalosan csak 1946-tól tanított a Zeneakadémián. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi tanári zeneelmélet-naplója. Tizenhárom évig tartó tanári pályafutása alatt zeneszerzést és zeneelméletet, később pedig szolfézst és népzenét is tanított. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Az 1948-as Bartók-fesztivál zeneszerzés-versenyéhez köthető Járdányi első zeneszerzői sikere: első vonósnégyesével megosztott második helyezést ért el (első díjat nem adtak ki). 1951-ben azonban a Magyar Zeneművészek Szövetségében rendezett vitán összetűzésbe került a zeneélet kommunista vezetőivel. Ujfalussy József, „»Járdányi ügy« a Magyar Zeneművészek Szövetségében (1951)”. Magyar Zene 33/1 (1992. március): 14‒18.
• A Divertimento concertante kéziratának két oldala. E mű újabb politikai támadások célpontjává tette Járdányit. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Vörösmarty-szimfónia. Budapest: Zeneműkiadó, 1955. Ezzel a művével Járdányi igazán nagy sikert ért el: 1953-ban Erkel-díjjal, egy évvel később pedig Kossuth-díjjal jutalmazták e kompozíciójáért.
• A mester 80. születésnapjára írt, többszerzős variációs mű, a Kodály-köszöntő (EMB, 1964), melyben a 15. variáció Járdányi szerzeménye.
• Kodály Járdányinak címzett képeslapja (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi tragikusan korai halála egykori mesterét is megviselte. Kodály Zoltán, „Járdányi Pál”. Studia Musicologica 9/12 (1967): 56‒57.
• Kodállyal az MTA Népzenekutató Csoportjában, 1963. Forradalmi szerepvállalása után a Zeneakadémiáról eltávolított kedves tanítványát Kodály ide menekíti. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Az MTA Népzenekutató Csoportjában: Rajeczky Benjamin, Vargyas Lajos, Sztanó Pál, Járdányi és Rácz Ilona, 1964 körül (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Zeneakadémiai tanulmányai mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakán tanult. A mindössze huszárom éves fiatalember bölcsészdoktori disszertációja és egyben első jelentős publikációja A kidei magyarság világi zenéje (Kolozsvár: Minerva és Nyomdai Műintézet R. T., 1943).
• Járdányi népdalrendszerezéssel kapcsolatos jegyzetei, a „Dallamtípusok” feliratú füzetéből (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Az MTA Népzenekutató Csoportjában (Járdányi Pál, Vargyas Lajos, Kiss Lajos).
• A Budapesten, 1964-ben megrendezett népzenei kongresszuson tartott, Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében című előadás vázlatanyaga (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi Pál (szerk.), Magyar népdaltípusok I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961).
• A magyar népzene tára VI. Népdaltípusok I. Sajtó alá rendezte Járdányi Pál és Olsvai Imre. (Budapest: Akadémiai kiadó, 1973).
• Vargyas Lajos, „Járdányi Pál: a népzenekutató”, in uő., Keleti hagyomány – nyugati kultúra. (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1984), 403–414.
• Fénykép a Járdányi-családról (1959 telén). Járdányi Pál, Járdányi Gergely, Devescovi Erzsébet, Járdányi Zsófia (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Concerto per arpa e orchestra. Budapest: Zeneműkiadó, 1965. A mű ajánlása Járdányi feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek szól, az ő nevéhez fűződik a kompozíció bemutatója is.
• A Kodály és a Járdányi házaspár a hárfaverseny bemutatója után. A mű ajánlása Járdányi feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek szól, az ő nevéhez fűződik a mű bemutatója is.
• Szintén feleségének szól a családi boldogság által ihletett Szerelmi dalok ajánlása (A kézirat első két oldala. Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Fiával, Járdányi Gergellyel (1959) (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Gergő nótái. Könnyű gyermekkarok Járdányi Pál, Szőnyi Zoltán és Weöres Sándor verseire. Budapest: Zeneműkiadó, 1972.
• Járdányi Gergellyel (1959) (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi 1943-tól folytatott zeneírói, publicisztikai tevékenysége nem csupán zenetörténeti jelentőségű, de a zeneszerző gondolkodásának is fontos dokumentuma. Járdányi Pál összegyűjtött írásai. Közr: Berlász Melinda (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2000).
• A zeneszerző (1963, ifj. Kertész Gyula felvétele). (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi utolsó, befejezetlen művének, az Előszó particellájának utolsó oldalai (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• A befejezetlen mű utolsó oldala, mely megdöbbentő módon, a zeneszerző saját elmúlásával azonosítható szövegsor megzenésítésével ér véget: „Lélegzetétől meghervadt az élet. /A szellemek világa kialudt.”
• Az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma 2016. szeptember 16-án konferenciával, kerekasztal-beszélgetéssel, koncerttel és kamara-kiállítással emlékezett meg a zeneszerző halálának 50. évfordulójáról.
• A virtuális kiállítást Laskai Anna készítette 2016 októberében. Köszönetet mondunk Járdányi Gergelynek és az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának a rendelkezésünkre bocsájtott dokumentumokért.
• Járdányi Kodály Zoltánnak és munkatársainak címzett levelezőlapja (1951. szeptember 6.). (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).
• A „Nékem is volt édesanyám” kezdetű népdal variánsait összesítő típuslap Járdányi kézírásával. (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).
• Járdányi kétoldalas jegyzete a Magyar népdaltípusok című kötethez (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).

Válogatott bibliográfia:

Járdányi Pál összegyűjtött írásai. Közr: Berlász Melinda (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2000).

Járdányi Pál (szerk.), Magyar népdaltípusok I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961).

Járdányi Zsófia, Járdányi Pál hegedűpedagógiai munkássága. (LFZE, Doktori disszertáció).

Kodály Zoltán, „Járdányi Pál". Studia Musicologica 9/1‒2 (1967): 5‒6.

Kusz Veronika, Járdányi Pál. Magyar zeneszerzők 32 (Budapest: Mágus Kiadó, 2004).

Ujfalussy József, „»Járdányi ügy« a Magyar Zeneművészek Szövetségében (1951)”, Magyar Zene 33/1 (1992. március): 14‒18.

Vargyas Lajos, „Járdányi Pál: a népzenekutató”, in uő., Keleti hagyomány – nyugati kultúra (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1984), 403‒414.

További információ:

Járdányi Archívum:

Járdányi Gergely (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), Járdányi Zsófia (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Laskai Anna (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Faragó György - virtuális kiállítás

Készítette: Szabó Ferenc János

Faragó György a 20. század első felének kiemelkedő jelentőségű magyar zongoraművésze volt. Az utókor Dohnányi Ernő kedvenc növendékeként, valamint néhány későbbi magyar zongoraművész tanáraként emlékszik rá.
2013-ban születésének centenáriumát ünnepeltük, míg 2014-ben halálának 70. évfordulója alkalmából emlékeztünk rá. Hagyatékát testvérének, Faragó Lászlónak gyermekei 2013-ban digitalizálás és tudományos feldolgozás céljából az MTA BTK Zenetudományi Intézet "Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma és Kutatócsoportja rendelkezésére bocsátották. E virtuális kiállítás a hagyaték dokumentumaiból válogat.

Az itt megjelenített dokumentumok másolása tilos, újraközlése engedélyhez kötött, bármilyen felhasználási szándék esetén kérjük, hogy forduljanak a Magyar Zenei Archívumhoz.

A virtuális kiállítás átirata

• Faragó György (1913-1944)
• Faragó György édesanyjával és testvérével, Faragó László neveléstudóssal (1911-1966)
• Faragó Sándor, Faragó György édesapja
• Faragó György előadóművészi tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, Balogh Béla A Pál utcai fiúk című némafilmjében (1924) Nemecsek Ernő szerepét játszotta.
• Faragó 1920-ban kezdte zongora tanulmányait, két évig Zöllner Edith növendéke volt a Nemzeti Zenedében, majd az 1922-1923-as tanévtől kezdve a Zeneakadémiára járt, előbb a gyarkolóiskolai tanfolyamra (Székely Arnold osztályába), majd Nagy Géza növendékeként a zongora szak előkészítő és akadémiai tanfolyamaira. 1931-től kezdődően a zongora tanárképzővel párhuzamosan a zeneszerzés szakot is végezte (Siklós Albert növendéke), majd 1933-tól 1936-ig a zongora művészképzőben Dohnányi Ernő növendéke volt.
• Belépőjegy Faragó György diplomahangversenyére
• Faragó György levele édesanyjának Varsóból, (1937)
  Faragó György diplomahangversenye után a tanítás mellett aktív koncerttevékenységet folytatott, s nemzetközi karrierjét külföldi zongoraversenyeken próbálta beindítani. 1937-ben a 3. varsói nemzetközi Chopin-versenyen (fenti levelében megfogalmazott reményeinek ellenére) végül kiesett az első fordulóban. 1938-ban a brüsszeli Erzsébet királynő versenyen 17. helyezést ért el.
• Dohnányi Ernő angol nyelvű ajánlólevele
• 1939-ben megnyerte a luxemburgi nemzetközi Fauré-versenyt (A nagyításhoz zoomoljon a kép részleteire!)
  Bár a Fauré-verseny után számos koncertmeghívást kapott Európa nagyvárosaiba, nemzetközi karrierjét a második világháború kettétörte. Az világháború alatt hosszabb külföldi turnéra csak a Benelux államokban és Skandináviában volt lehetősége, koncertjeinek nagy részét azonban Magyarországon adta.
• Részlet Faragó György koncertnaplójából (1939. szeptember 3., Párizs)
• Faragó Györgyhangversenyműsoraiból
• Kolozsvár, 1942. április 13.
• Faragó György utolsó budapesti hangversenyének (1944. március 13.) műsorfüzete hanglemezhirdetésekkel és a zongoraművész kézírásos javításával
• 1942 első felében hanglemezfelvételeket készített a Radiola lemezcég számára. A korszak egyetlen magyar zongoraművésze volt, aki Magyarországon versenymű-, kamarazenei és szólózongora hangfelvételt is készíthetett, köztük saját műveit is lemezre zongorázta.
• Faragó datálatlan feljegyzése
  "Gramofonlemezek nekem"
• Sokirányú érdeklődéséről tanúskodik, hogy az Ezüstkor folyóirat állandó munkatársai között hirdette
• Faragó György római jog jegyzetfüzete
  1931-től 1935-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott, 1943 júniusában doktorátust szerzett.
• Faragó György névjegykártyája
• Már zeneakadémiai tanulmányai utolsó évében tanítani kezdett, 1935-től 1937-ig az Újpesti Zeneművelő Egyesület (Conservatorium), majd 1937-től a Nemzeti Zenede és a Zeneakadémia zongoratanára volt. Zeneakadémiai állását 1941-ben származása miatt elhagyni kényszerült, a Zenedében halálának évéig tanított. Növendékei voltak többek között Szoltsányi György [Georges Solchany], Bächer Mihály, Waldbauer Iván, Tóth Margit és Varasdy Emmy.
• Faragó György, a zeneszerző
  Zongoraművészi tevékenységét a világháború évei alatt is folytatta, emellett zeneszerzőként is aktív volt, sőt karmesterként is bemutatkozott. Zeneművei nagyrészt zongoradarabok, de írt dalokat, zenekari műveket, vonósnégyest és más kamarazenei alkotásokat is. Fennmaradt egy befejezetlen Babits-oratórium kézirata (Jónás könyve), s tervei között szerepelt Karinthy Frigyes Harun al Rasidjának vígoperaként való megzenésítése is. Utolsó előtti fellépésén (1944. február 29.) saját maga vezényelte szimfonikus zenekarra írott Ballada című kompozícióját.
• Faragó György: Toccata [zongorára] (befejezetlen kézirat, évszám nélkül)
• Cím nélküli zongoradarab kézirata (töredék)
• Vonósnégyes vázlatok
• Hárfahatos (részlet)
• Faragó György: Ballada zenekarra (a kéziratos partitúra utolsó oldala)
• Faragó György utolsó koncertjét 1944. március 13-án adta. A német megszállás ideje alatt már nem léphetett fel nyilvánosan, egészsége tönkrement, rendkívül fiatalon, mindössze 31 éves korában hunyt el gyomorrákban.
• Emlékhangversenyek
  Az első emlékhangverseny
• Az MTA BTK Zenetudományi Intézet "Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és kutatócsoportja 2013. december 5-én megrendezett "Évfordulók nyomában" című konferenciáján előadással, kamarakiállítással és hangversennyel ünnepelte Faragó György születésének századik évfordulóját.

Virtuális kiállítások

Faragó György
Készítette: Szabó Ferenc János

Járdányi Pál

Készítette: Laskai Anna

Lajtha-emlékszoba a Zenetudományi Intézetben

Készítette: Ozsvárt Viktória