Járdányi Pál - virtuális kiállítás

Készítette: Laskai Anna

 

 

Járdányi Pál (1920‒1966) tragikusan rövidre szabott, ugyanakkor sokoldalú életpályája, zeneszerzői, népzenekutatói, zenekritikusi és zenepedagógusi munkássága máig meghatározó jelentőségű.

A Kodály-tanítványok legfiatalabb nemzedékéhez tartozó zeneszerző egész pályája során nyíltan vállalta Bartók és Kodály szellemiségének követését. Korszakalkotó népzenekutatói tevékenységének leglátványosabb eredménye egy általa kidolgozott - a dallamvonalak rajzán alapuló - rendszerezési elv, az ún. Járdányi-rend.

Az itt megjelenített dokumentumok másolása tilos, újraközlése engedélyhez kötött. Bármilyen felhasználási szándék esetén, kérjük, forduljanak a Járdányi Archívumot gondozó jogörökösökhöz, Járdányi Gergelyhez és Járdányi Zsófiához a lenti elérhetőségen. 

 

A virtuális kiállítás átirata

• Járdányi Pál 1920. január 30-án, Budapesten született a később nemzetközi hírű régész, Paulovics István és a tanítónő, Eperjessy Mária gyermekeként. Születésekor Paulovics Pálként anyakönyvezték, s csak később, tizennyolc éves korában változtatta nevét Járdányira egyik felmenőjére utalva. 1930-tól 1938-ig a budapesti Ciszterci Gimnáziumban tanult, ahol Rajeczky Benjamin nagy hatással volt szellemiségére. Közben, 1936-ban, a Zeneakadémián Zathureczky Ede hegedű-osztályában tanult, majd 1940-től Kodály zeneszerzés-osztályába iratkozott be. Az Akadémiával párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának néprajz szakát hallgatta, itt 1943-ban A kidei magyarság világi zenéje című disszertációval szerzett doktorátust. Ugyanebben az évben, 1943-ban kezdte el zenekritikusi, publicisztikai pályafutását: az 50-es évek közepéig a Forrás, a Szabad Szó, a Válasz, a Magyar Rádió és az Új Zenei Szemle című lapok munkatársaként dolgozott. 1946-tól 1959-ig a Zeneakadémián tanított, eleinte zeneszerzést és zeneelméletet, majd szolfézst és népzenét oktatott. Közben, 1948-tól, Kodály megbízásából bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tevékenységébe. 1956-ban feleségül vette a hárfaművész Devescovi Erzsébetet. Házasságukból két gyermek született, Gergely (1957) és Zsófia (1959), akik szintén zenei pályára léptek.
• Járdányi 1956-os politikai szerepvállalását követő, zeneakadémiai eltávolítása után egykori mestere az MTA Népzenekutató Csoportjába menekítette, aminek Járdányi 1960-tól osztályvezetője lett. Egy új, általa kidolgozott rendezési-elv, az ún. Járdányi-rend elvei jelennek meg először a Magyar Népdaltípusok (1961) két kötetében, majd az általa rendszerezett és szerkesztett A Magyar Népzene Tára, Népdaltípusok I. (poszthumusz megjelenése: 1973) című köteteiben. Ezt a témát járja körül továbbá az 1964-ben megrendezett, nemzetközi népzenei kongresszuson tartott előadása: Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében. Két évvel később, 1966 márciusában kórházba került, közben Előszó című oratóriumán dolgozott. Négy hónap múlva, július 29-én hunyt el.

• A nyolcéves Járdányi választott hangszerével, a hegedűvel Rómában (1928). A Járdányi-család ekkoriban a régész foglalkozású családfő tanulmányútja miatt tartózkodott az örök városban, így itt kezdődött meg a fiatal Járdányi hivatalos zenei oktatása. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi zeneakadémiai hegedű-leckekönyve. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Hegedűtanulmányait 1936-tól a Zeneakadémián, Zathureczky Edénél folytatta. Tanárai között találjuk továbbá Kósa Györgyöt, Ádám Jenőt, Temesváry Jánost, Molnár Antalt, Unger Ernőt és Zsámboky Miklóst. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Később Járdányi pedagógiai munkásságában is központi szerepet kap az általa oly jól ismert hangszer, a hegedű. A Sándor Frigyes által közreadott hegedűiskolák számos általa írt művet tartalmaznak. (Budapest: Zeneműkiadó, 1977).
• 1938 körül (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• 1941-ben a Sas-hegyen (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• 1941-ben a Sas-hegyen (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Járdányi 1938-tól Kodály zeneszerzés-osztályába iratkozott be. Leckekönyvéből nem csak az derül ki, hogy kitűnő tanuló volt, hanem az is, hogy milyen nagyszerű tanárai voltak: Kodály mellett Ádám Jenő, Harmat Artúr és Kósa György. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• A Zeneakadémián vezényel (1942 k.) (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Kodály-növendékek a Zeneakadémia előtt (feltételezhetően: Viski János, Pongrácz Zoltán, Seiber Mátyás, Járdányi, fent: Sugár Rezső) (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Járdányi tanári igazolványa. Ezen az igazolványon ugyan 1942-es dátum szerepel, hivatalosan csak 1946-tól tanított a Zeneakadémián. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi tanári zeneelmélet-naplója. Tizenhárom évig tartó tanári pályafutása alatt zeneszerzést és zeneelméletet, később pedig szolfézst és népzenét is tanított. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Az 1948-as Bartók-fesztivál zeneszerzés-versenyéhez köthető Járdányi első zeneszerzői sikere: első vonósnégyesével megosztott második helyezést ért el (első díjat nem adtak ki). 1951-ben azonban a Magyar Zeneművészek Szövetségében rendezett vitán összetűzésbe került a zeneélet kommunista vezetőivel. Ujfalussy József, „»Járdányi ügy« a Magyar Zeneművészek Szövetségében (1951)”. Magyar Zene 33/1 (1992. március): 14‒18.
• A Divertimento concertante kéziratának két oldala. E mű újabb politikai támadások célpontjává tette Járdányit. (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Vörösmarty-szimfónia. Budapest: Zeneműkiadó, 1955. Ezzel a művével Járdányi igazán nagy sikert ért el: 1953-ban Erkel-díjjal, egy évvel később pedig Kossuth-díjjal jutalmazták e kompozíciójáért.
• A mester 80. születésnapjára írt, többszerzős variációs mű, a Kodály-köszöntő (EMB, 1964), melyben a 15. variáció Járdányi szerzeménye.
• Kodály Járdányinak címzett képeslapja (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi tragikusan korai halála egykori mesterét is megviselte. Kodály Zoltán, „Járdányi Pál”. Studia Musicologica 9/12 (1967): 56‒57.
• Kodállyal az MTA Népzenekutató Csoportjában, 1963. Forradalmi szerepvállalása után a Zeneakadémiáról eltávolított kedves tanítványát Kodály ide menekíti. (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Az MTA Népzenekutató Csoportjában: Rajeczky Benjamin, Vargyas Lajos, Sztanó Pál, Járdányi és Rácz Ilona, 1964 körül (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Zeneakadémiai tanulmányai mellett a Pázmány Péter Tudományegyetem néprajz szakán tanult. A mindössze huszárom éves fiatalember bölcsészdoktori disszertációja és egyben első jelentős publikációja A kidei magyarság világi zenéje (Kolozsvár: Minerva és Nyomdai Műintézet R. T., 1943).
• Járdányi népdalrendszerezéssel kapcsolatos jegyzetei, a „Dallamtípusok” feliratú füzetéből (Járdányi Archívum, digitális másolat)
• Az MTA Népzenekutató Csoportjában (Járdányi Pál, Vargyas Lajos, Kiss Lajos).
• A Budapesten, 1964-ben megrendezett népzenei kongresszuson tartott, Tapasztalatok és eredmények a magyar népdalok rendszerezésében című előadás vázlatanyaga (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi Pál (szerk.), Magyar népdaltípusok I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961).
• A magyar népzene tára VI. Népdaltípusok I. Sajtó alá rendezte Járdányi Pál és Olsvai Imre. (Budapest: Akadémiai kiadó, 1973).
• Vargyas Lajos, „Járdányi Pál: a népzenekutató”, in uő., Keleti hagyomány – nyugati kultúra. (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1984), 403–414.
• Fénykép a Járdányi-családról (1959 telén). Járdányi Pál, Járdányi Gergely, Devescovi Erzsébet, Járdányi Zsófia (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Concerto per arpa e orchestra. Budapest: Zeneműkiadó, 1965. A mű ajánlása Járdányi feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek szól, az ő nevéhez fűződik a kompozíció bemutatója is.
• A Kodály és a Járdányi házaspár a hárfaverseny bemutatója után. A mű ajánlása Járdányi feleségének, Devescovi Erzsébet hárfaművésznőnek szól, az ő nevéhez fűződik a mű bemutatója is.
• Szintén feleségének szól a családi boldogság által ihletett Szerelmi dalok ajánlása (A kézirat első két oldala. Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Fiával, Járdányi Gergellyel (1959) (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Gergő nótái. Könnyű gyermekkarok Járdányi Pál, Szőnyi Zoltán és Weöres Sándor verseire. Budapest: Zeneműkiadó, 1972.
• Járdányi Gergellyel (1959) (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi 1943-tól folytatott zeneírói, publicisztikai tevékenysége nem csupán zenetörténeti jelentőségű, de a zeneszerző gondolkodásának is fontos dokumentuma. Járdányi Pál összegyűjtött írásai. Közr: Berlász Melinda (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2000).
• A zeneszerző (1963, ifj. Kertész Gyula felvétele). (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• Járdányi utolsó, befejezetlen művének, az Előszó particellájának utolsó oldalai (Járdányi Archívum, digitális másolat).
• A befejezetlen mű utolsó oldala, mely megdöbbentő módon, a zeneszerző saját elmúlásával azonosítható szövegsor megzenésítésével ér véget: „Lélegzetétől meghervadt az élet. /A szellemek világa kialudt.”
• Az MTA BTK Zenetudományi Intézet 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma 2016. szeptember 16-án konferenciával, kerekasztal-beszélgetéssel, koncerttel és kamara-kiállítással emlékezett meg a zeneszerző halálának 50. évfordulójáról.
• A virtuális kiállítást Laskai Anna készítette 2016 októberében. Köszönetet mondunk Járdányi Gergelynek és az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának a rendelkezésünkre bocsájtott dokumentumokért.
• Járdányi Kodály Zoltánnak és munkatársainak címzett levelezőlapja (1951. szeptember 6.). (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).
• A „Nékem is volt édesanyám” kezdetű népdal variánsait összesítő típuslap Járdányi kézírásával. (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).
• Járdányi kétoldalas jegyzete a Magyar népdaltípusok című kötethez (Eredeti dokumentum, az MTA BTK ZTI Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívumának kézirattárából).

 

Válogatott bibliográfia:

 

Járdányi Pál összegyűjtött írásai. Közr: Berlász Melinda (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 2000).

Járdányi Pál (szerk.), Magyar népdaltípusok I-II. (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1961).

Járdányi Zsófia, Járdányi Pál hegedűpedagógiai munkássága. (LFZE, Doktori disszertáció).

Kodály Zoltán, „Járdányi Pál". Studia Musicologica 9/1‒2 (1967): 5‒6.

Kusz Veronika, Járdányi Pál. Magyar zeneszerzők 32 (Budapest: Mágus Kiadó, 2004).

Ujfalussy József, „»Járdányi ügy« a Magyar Zeneművészek Szövetségében (1951)”, Magyar Zene 33/1 (1992. március): 14‒18.

Vargyas Lajos, „Járdányi Pál: a népzenekutató”, in uő., Keleti hagyomány – nyugati kultúra (Budapest: Szépirodalmi Kiadó, 1984), 403‒414.

 

További információ:

Járdányi Archívum:

Járdányi Gergely (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.), Járdányi Zsófia (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)

Laskai Anna (Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.)