Faragó György - virtuális kiállítás

Készítette: Szabó Ferenc János

Faragó György a 20. század első felének kiemelkedő jelentőségű magyar zongoraművésze volt. Az utókor Dohnányi Ernő kedvenc növendékeként, valamint néhány későbbi magyar zongoraművész tanáraként emlékszik rá.
2013-ban születésének centenáriumát ünnepeltük, míg 2014-ben halálának 70. évfordulója alkalmából emlékeztünk rá. Hagyatékát testvérének, Faragó Lászlónak gyermekei 2013-ban digitalizálás és tudományos feldolgozás céljából az MTA BTK Zenetudományi Intézet "Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívuma és Kutatócsoportja rendelkezésére bocsátották. E virtuális kiállítás a hagyaték dokumentumaiból válogat.

Az itt megjelenített dokumentumok másolása tilos, újraközlése engedélyhez kötött, bármilyen felhasználási szándék esetén kérjük, hogy forduljanak a Magyar Zenei Archívumhoz.

A virtuális kiállítás átirata

• Faragó György (1913-1944)
• Faragó György édesanyjával és testvérével, Faragó László neveléstudóssal (1911-1966)
• Faragó Sándor, Faragó György édesapja
• Faragó György előadóművészi tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott, Balogh Béla A Pál utcai fiúk című némafilmjében (1924) Nemecsek Ernő szerepét játszotta.
• Faragó 1920-ban kezdte zongora tanulmányait, két évig Zöllner Edith növendéke volt a Nemzeti Zenedében, majd az 1922-1923-as tanévtől kezdve a Zeneakadémiára járt, előbb a gyarkolóiskolai tanfolyamra (Székely Arnold osztályába), majd Nagy Géza növendékeként a zongora szak előkészítő és akadémiai tanfolyamaira. 1931-től kezdődően a zongora tanárképzővel párhuzamosan a zeneszerzés szakot is végezte (Siklós Albert növendéke), majd 1933-tól 1936-ig a zongora művészképzőben Dohnányi Ernő növendéke volt.
• Belépőjegy Faragó György diplomahangversenyére
• Faragó György levele édesanyjának Varsóból, (1937)
  Faragó György diplomahangversenye után a tanítás mellett aktív koncerttevékenységet folytatott, s nemzetközi karrierjét külföldi zongoraversenyeken próbálta beindítani. 1937-ben a 3. varsói nemzetközi Chopin-versenyen (fenti levelében megfogalmazott reményeinek ellenére) végül kiesett az első fordulóban. 1938-ban a brüsszeli Erzsébet királynő versenyen 17. helyezést ért el.
• Dohnányi Ernő angol nyelvű ajánlólevele
• 1939-ben megnyerte a luxemburgi nemzetközi Fauré-versenyt (A nagyításhoz zoomoljon a kép részleteire!)
  Bár a Fauré-verseny után számos koncertmeghívást kapott Európa nagyvárosaiba, nemzetközi karrierjét a második világháború kettétörte. Az világháború alatt hosszabb külföldi turnéra csak a Benelux államokban és Skandináviában volt lehetősége, koncertjeinek nagy részét azonban Magyarországon adta.
• Részlet Faragó György koncertnaplójából (1939. szeptember 3., Párizs)
• Faragó Györgyhangversenyműsoraiból
• Kolozsvár, 1942. április 13.
• Faragó György utolsó budapesti hangversenyének (1944. március 13.) műsorfüzete hanglemezhirdetésekkel és a zongoraművész kézírásos javításával
• 1942 első felében hanglemezfelvételeket készített a Radiola lemezcég számára. A korszak egyetlen magyar zongoraművésze volt, aki Magyarországon versenymű-, kamarazenei és szólózongora hangfelvételt is készíthetett, köztük saját műveit is lemezre zongorázta.
• Faragó datálatlan feljegyzése
  "Gramofonlemezek nekem"
• Sokirányú érdeklődéséről tanúskodik, hogy az Ezüstkor folyóirat állandó munkatársai között hirdette
• Faragó György római jog jegyzetfüzete
  1931-től 1935-ig a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott, 1943 júniusában doktorátust szerzett.
• Faragó György névjegykártyája
• Már zeneakadémiai tanulmányai utolsó évében tanítani kezdett, 1935-től 1937-ig az Újpesti Zeneművelő Egyesület (Conservatorium), majd 1937-től a Nemzeti Zenede és a Zeneakadémia zongoratanára volt. Zeneakadémiai állását 1941-ben származása miatt elhagyni kényszerült, a Zenedében halálának évéig tanított. Növendékei voltak többek között Szoltsányi György [Georges Solchany], Bächer Mihály, Waldbauer Iván, Tóth Margit és Varasdy Emmy.
• Faragó György, a zeneszerző
  Zongoraművészi tevékenységét a világháború évei alatt is folytatta, emellett zeneszerzőként is aktív volt, sőt karmesterként is bemutatkozott. Zeneművei nagyrészt zongoradarabok, de írt dalokat, zenekari műveket, vonósnégyest és más kamarazenei alkotásokat is. Fennmaradt egy befejezetlen Babits-oratórium kézirata (Jónás könyve), s tervei között szerepelt Karinthy Frigyes Harun al Rasidjának vígoperaként való megzenésítése is. Utolsó előtti fellépésén (1944. február 29.) saját maga vezényelte szimfonikus zenekarra írott Ballada című kompozícióját.
• Faragó György: Toccata [zongorára] (befejezetlen kézirat, évszám nélkül)
• Cím nélküli zongoradarab kézirata (töredék)
• Vonósnégyes vázlatok
• Hárfahatos (részlet)
• Faragó György: Ballada zenekarra (a kéziratos partitúra utolsó oldala)
• Faragó György utolsó koncertjét 1944. március 13-án adta. A német megszállás ideje alatt már nem léphetett fel nyilvánosan, egészsége tönkrement, rendkívül fiatalon, mindössze 31 éves korában hunyt el gyomorrákban.
• Emlékhangversenyek
  Az első emlékhangverseny
• Az MTA BTK Zenetudományi Intézet "Lendület" 20-21. Századi Magyar Zenei Archívum és kutatócsoportja 2013. december 5-én megrendezett "Évfordulók nyomában" című konferenciáján előadással, kamarakiállítással és hangversennyel ünnepelte Faragó György születésének századik évfordulóját.