Magyarországi Bartók-hagyaték, Vásárhelyi Gábor úr gyűjteménye

Digitális letét

A magyarországi Bartók-hagyatékot, mely korábban tartós letétként volt megtalálható a budapesti Bartók Archívumban, jelenleg Bartók Béla jogutódja, Vásárhelyi Gábor úr őrzi. Az általa biztosított letétnek köszönhetően a legfontosabb dokumentumok digitális formában továbbra is tanulmányozhatók a Bartók Archívumban. Kérjük, írjon a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre a Bartók Archívum munkatársainak, hogy engedélyt kaphasson a digitális gyűjtemény katalógusának online megtekintéséhez.

Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Zenetudományi Intézet

MTA Bartók Archívum

Egyéb Bartók intézmények

Bartók Béla Emlékház 
Bartók utolsó magyarországi otthona; kiállítás (Bartók egykori bútoraival, emléktárgyakkal); hangversenyek; csoportos látogatás 
1025 Budapest, Csalán út 29, Tel.: 394-4472, Fax 376-4472

Rákoshegyi Bartók Zeneház

Bartók egykori lakóhelyén (1912-20) létesült emlékház és zenei műhely, kulturális-ismeretterjesztő programkínálattal

Bartók Records
A zeneszerző kisebbik fia, Bartók Péter tulajdonát képező magángyűjtemény, mely Bartók amerikai hagyatékát őrzi

MTA BTK Zenetudományi Intézet, Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum 
Őrzi a „Bartók rend” Bartók-lejegyzésű és revideálású támlapjait (lásd Kiadványok: Magyar népdalok. 
Egyetemes gyűjtemény)

Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteménye 
Őrzi Bartók népzenei gyűjtéseinek legnagyobb eredeti fonográf anyagát 
1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12., Tel. +36-1-4732418, Fax: +36-1-4732401

Nemzetközi Bartók Szeminárium, Szombathely 
Évenként megrendezett nyár eleji szeminárium és fesztivál (2004-ben július 6-21 között); a mesterkurzusok mellett zenetudományi előadások és kurzusok a budapesti Bartók Archívum volt és jelenlegi munkatársainak közreműködésével.
Jelentkezés: Hungarofest Kht., H-1072 Budapest, Rákóczi út 20. Tel: +36-1-2661459, Fax: +36-1-2665972
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium

A kutatás feltételei

A budapesti Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. kutatók és disszertációírók számára nyitott. Mivel csak korlátozott számban tud látogatókat fogadni, ezért szükséges a tervezett látogatás időpontjának előzetes egyeztetése.

Copyright-védelem alatt álló anyagokat a copyright tulajdonosának (Bartók kiadóinak, örököseinek) előzetes engedélyével, az úgynevezett „Bartók Hagyaték” letéti anyaghoz tartozó primer dokumentumokat ifjabb Bartók Béla örökösének, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. úrnak engedélyével lehet tanulmányozni. A Bartók Péter magánarchívumában (Homosassa, Florida, USA) lévő amerikai Bartók-hagyaték kéziratairól, dokumentumairól kópiát az örököstől kell kérni. – A Bartók-kompozíciók egyes kéziratainak lelőhelyéről a kéziratok és egyéb fontos források jegyzéke ad áttekintést. Részletesebben lásd Somfai László, Bartók Béla kompozíciós módszere (Budapest: Akkord, 2000), 301–323 „Függelék: A művek és elsődleges források jegyzéke”. 

Bartók népzenei gyűjteményeinek jelentős része – elsősorban a magyar gyűjtés (hangfelvételek és lejegyzések) – nem a Bartók Archívumban, hanem az BTK Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályán, illetve a Néprajzi Múzeumban tanulmányozható.

A Bartók Archívum kutatói a Bartók-kézikönyvtár mellett használhatják az BTK Zenetudományi Intézet könyvtárát is. Notebook használata megengedett. 

Gyűjtemények

1.  Zeneművek kéziratai: mintegy 100 kézirat, 30 javított korrektúralevonat, számos javított nyomtatott példány, kéziratos zenekari szólamanyagok stb.; részletesen lásd Somfai, Béla Bartók: Composition, Concepts, and Autograph Sources (vö. Kiadványok)

2.  Népzenei gyűjtemények: (a) az arab gyűjtés fonográfhengerei; (b) Bartók román, arab, török gyűjtéseinek lejegyzései, a Patria lemezek magyar dallamainak lejegyzései; (c) népzenei kiadványok Bartók jegyzeteivel

Megjegyzés: A Bartók-Rendhez tartozó népzenei támlapokat és felvételeket ld. itt.

3.  Etnomuzikológiai írások: Bartók könyveinek és tanulmányainak fogalmazványai, kéziratai, javított korrektúra-levonatai

4.  Bartók egyéb tanulmányainak és cikkeinek kéziratai

5.  Bartók levelezése (eredeti levelek és másolatok)

6.  Bartók könyvtára: (a) könyvek; (b) folyóiratok; (c) nyomtatott kották (NB: Bartók könyvtárának jelentős része az örökösök magánarchívumában található)

7.  Vegyes gyűjtemények: műsorok, újságkivágatok, fotók, egyéb dokumentumok

8.  Bartók-kézikönyvtár: (a) könyvek; (b) nyomtatott kották (elsőkiadások, modern kiadások); (c) hanglemezek; (d) disszertációk

Az archívum története

A Magyar Tudományos Akadémia Bartók Archívuma – amely e néven voltaképpen sokfunkciós zenetudományi intézetként alakult – 1961. szeptember 25-én Szabolcsi Bence alapító igazgató irányítása alatt nyílt meg a budai Várban (Országház utca 9.). A tulajdonképpeni Bartók Archívum az intézet egyik osztálya volt; első igazgatója Denijs Dille belga Bartók-kutató, akit Kodály Zoltán választott erre a posztra. Az archívum gyűjteményét az ifjabb Bartók Béla (†1994) tulajdonát képező, az MTA-nál tartós letétként elhelyezett „Bartók Hagyaték” alapozta meg. Ezt Bartók magyar kiadóinak (Rozsnyai, Rózsavölgyi stb.) anyaga, privát gyűjtők (köztük Kodály Emma) ajándékai és vásárlások gazdagították. Az archívum azonban, sajnálatos módon, el volt vágva az amerikai Bartók-forrásoktól. A budapesti és a New York-i Bartók archívumok hidegháborús légkörben keletkezett szembenállása, a családi és kiadói pereskedések oda vezettek, hogy a Bartók-kéziratok mintegy két és fél évtizeden át a kutatóknak is csak részlegesen voltak hozzáférhetőek.

1972-ben Somfai László (1963-tól Dille asszisztense) lett a budapesti archívum vezetője. 1984-ben a Bartók Archívum, immár a jelentősen kibővült, az egykor Kodály vezette Népzenekutató Csoportot is magába foglaló, Zenetudományi Intézet névvel jegyzett anyaintézménnyel együtt jelenlegi épületébe költözött.

Bartók özvegyének, Pásztory Dittának halálával (1982) az amerikai Bartók Trust megszűnt; a jogi eljárás befejeztével, 1987–88-ban a New York-i Bartók hagyaték és archívum anyaga a zeneszerző ifjabb fiának, Bartók Péternek magángyűjteményébe került. A kompozíciók kéziratairól Bartók Péter 1988-ban küldött fotokópiákat a budapesti Bartók Archívumba a kritikai összkiadás és az azt szolgáló kutatások támogatására. Ennek következtében a budapesti Bartók Archívumban ma a szakember valamennyi primer forrást megtalálja, legalább kópiában, illetve információt kaphat a hiányzó dokumentumok hollétéről.

Az 1970–90-as évek munkatársi gárdájához olyan markáns Bartók-kutató egyéniségek tartoztak, mint Lampert Vera (Brandeis University, USA), Tallián Tibor (MTA Zenetudományi Intézet; Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola), Wilheim András (Budapest), Móricz Klára (Amherst, Mass., USA), Gombocz Adrienne (Bartók leveleinek közreadása), Kovács Sándor (népzenei gyűjtemény) és Vikárius László (forráskutatás).

Az archívum munkájának Denijs Dille nevéhez fűződő első periódusa a Documenta Bartókiana sorozattal, a fiatalkori művek tematikus jegyzékével új alapokra helyezte a forrás-centrikus Bartók-kutatást. Az előadóművészettel való aktív kapcsolat kezdettől jellemezte az archívum munkáját (hangfelvételek szövegkritikai előkészítése, az 1960–70-es évekbeli Hungaroton lemezösszkiadás szerkesztése stb.). Bár formálisan nincs kapcsolatban a felsőoktatással, egyedülálló anyaga és munkatársainak szakértelme révén a Bartók Archívum a zenetudományi oktatás és posztgraduális képzés egyik magyarországi bázisa, hazai és külföldi PhD disszertációk életre segítője. Újabban Bartók zeneszerzői módszerének tanulmányozása és komplex kutatási projektek állnak az intézeti munka középpontjában: Bartók zeneműveinek kritikai összkiadása mintakötetei és a Bartók tematikus műjegyzék.

2005-től Vikárius László vette át az Archívum vezetését.

A budapesti Bartók Archívum
 

A Bartók Archívumnak kettős funkciója van: egyrészt központi Bartók-gyűjtemény, a primer forrásoktól a szekunder irodalomig terjedő gyűjtőkörrel; másrészt kutatóintézet, a Bartók Béla (1881–1945) életrajz- és életmű-kutatások nemzetközi centruma.

Az amerikai Bartók Hagyaték ellenpólusaként a budapesti Bartók Archívum a zeneszerző Magyarországon hagyott kézirataira, könyv- és kottatárára épül. Itt található a kompozíciók második legnagyobb autográf-gyűjteménye, Bartók népzenekutatói munkájának hatalmas forrásanyaga, a zeneszerző könyv- és kottatárának, levelezésének, egyéb gyűjteményeinek (műsorlapok, újságkivágatok, fotók stb.) jelentős része. 

Kiadványok

A Bartók Archívum forrásanyagára épülő újabb vagy alapvető munkák

(válogatás)

BARTÓK ÍRÁSAI

• Bartók Béla, Bartók Béla önmagáról, műveiről, az új magyar zenéről, műzene és népzene viszonyáról = Bartók Béla írásai 1., közr. Tallián Tibor (Budapest: Editio Musica, 1989)
• ——, Írások a népzenéről és a népzenekutatásról I. = Bartók Béla írásai 3, közr. Lampert Vera és Révész Dorrit  (Budapest: Editio Musica, 1999)
• ——, Írások a népzenéről és a népzenekutatásról II. = Bartók Béla írásai 4, közr. Lampert Vera, lekt.-szerk.: Révész Dorrit †, Biró Viola (Budapest: Editio Musica, 2016)
• ——, A magyar népdal (1924) = Bartók Béla írásai 5., közr. Révész Dorrit (Budapest: Editio Musica, 1990)
• ——, Magyar népdalok. Egyetemes gyűjtemény. I. kötet, közr. Kovács Sándor és Sebő Ferenc (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1991)
• ——, Magyar népdalok. Egyetemes gyűjtemény. II. kötet, közr. Kovács Sándor és Sebő Ferenc (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2007)

FAKSZIMILE KIADÁSOK

• Bartók Béla, Zongoraszonáta (1926). Az eredeti kézirat (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest) fakszimile kiadása Somfai László utószavával (Budapest: Editio Musica, 1980)
• Bartók Béla fekete zsebkönyve. Vázlatok 1907–1922. Az eredeti kézirat fakszimile kiadása Somfai László utószavával (Budapest: Editio Musica, 1987)  
• Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára, opus 11, 1911: Autográf fogalmazvány, közr. Vikárius László (Budapest: Balassi Kiadó – MTA Zenetudományi Intézet, 2006), valamint Kommentár Bartók Béla A kékszakállú herceg vára, op. 11 zongorakivonatának autográf fogalmazványához, kísérőfüzet, 51 old. (angol, német és francia változatban is)

HANGLEMEZEK, CD-k

• Bartók hangfelvételei. Centenáriumi összkiadás I–II. album. Szerkesztette: Somfai László, Kocsis Zoltán, Sebestyén János (Budapest: Hungaroton, 1981), LPX 12326–38. – (Új kiadás, CD, I. album:) Bartók zongorázik. 1920–1945 (Budapest: Hungaroton, 1991), HCD 12326–31; (II. album, bővített CD kiadás:) Bartók felvételek magángyűjteményekből. 1910–1944 (Budapest: Hungaroton Classic, 1995), HCD 12334–37
• Somfai László, közr., Magyar népzenei hanglemezek Bartók Béla lejegyzéseivel (Budapest: Hungaroton, 1981), LPX 18058–60

CD-ROM

• Bartók Béla 1881–1945. Szerkesztő: Kroó György; szakértő: Vikárius László (Budapest: Magyar Rádió, Hypermedia Systems, 1995)
• Bartók and Arab Folk Music / Bartók és az arab népzene, CD-ROM, szerk.: Kárpáti János (főszerk), Pávai István és Vikárius László (Budapest: Magyar UNESCO Bizottság, Európai Folklór Intézet, MTA Zenetudományi Intézet, 2006)
• Bartók Béla élete – levelei tükrében, Bartók Béla levelei, Szerk. Demény János, Bartók Béla családi levelei, Szerk. ifj. Bartók Béla és Gombocz Adrienne, ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája összegyűjtött digitális kiadása, szerk.: Pávai István, Vikárius László (Budapest: MTA Zenetudományi Intézet – Hagyományok Háza, 2007)

DOKUMENTUMKÖZLÉSEK, TANULMÁNYOK

• Dille, Denijs, közr., Documenta Bartókiana 1–4 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1964–1970)
• ——, Thematisches Verzeichnis der Jugendwerke Béla Bartóks 1890–1904 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1974)
• ——, Béla Bartók. Regard sur le passé. Éd. par Yves Lenoir (Louvain-la-Neuve: Institut Supérieur d’Archéologie et d’Histoire de l’Art, College Érasme, 1990)
• Lampert Vera, Bartók népdalfeldolgozásainak forrásjegyzéke (Budapest: Zeneműkiadó, 1980); új, hangfelvételekkel kiegészített, bővített kiadás: Népzene Bartók műveiben: A feldolgozott dallamok forrásjegyzéke (Budapest: Hagyományok Háza, Helikon Kiadó, Néprajzi Múzeum, Zenetudományi Intézet, 2005); revideált, bővített angol változat: Folk Music in Bartók’s Compositions: A Source Catalog. Arab, Hungarian, Romanian, Ruthenian, Serbian, and Slovak Melodies. Hungarian Heritage House, Helikon Kiadó, Museum of Ethnography, Institute for Musicology of the Hungarian Academy of Sciences, 2008, 242. old., CD-melléklettel
• Móricz Klára, „New Aspects of the Genesis of Béla Bartók’s Concerto for Orchestra: Concepts of ‘Finality’ and ‘Intention’” in: Studia Musicologica 35/1–3, 1993–94
• Somfai László, közr., Documenta Bartókiana 5–6 (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977–1981)
• ——, Bartók Béla kompozíciós módszere (Budapest: Akkord, 2000)
• Tallián Tibor, Bartók Béla (Budapest: Gondolat, 1981)
• ——, Bartók fogadtatása Amerikában 1940–1945 (Budapest: Zeneműkiadó, 1988)
• Vikárius, László, „Béla Bartók’s Cantata profana (1930): A Reading of the Sources” in: Studia Musicologica35/1–3, 1993–94
• ——, Modell és inspiráció Bartók zenei gondolkodásában. A hatás jelenségének értelmezéséhez (Pécs: Jelenkor, 1999)
• Wilheim, András, Mű és külvilág. Három Bartók írás (Budapest: Kijárat Kiadó, 1998)
• ——, közr., Beszélgetések Bartókkal. Interjúk, nyilatkozatok 1911–1945 (Budapest: Kijárat Kiadó, 2000)
• Essays in Honor of László Somfai on His 70th Birthday: Studies in the Sources and the Interpretation of Music, szerk. Vikárius László és Lampert Vera (Lanham, Maryland: Scarecrow Press, 2005)
• Bartók’s Orbit: The Context and Sphere of Influence of His Work. Proceedings of the International Conference held by the Bartók Archives, Budapest (22–24 March 2006), Part I, Studia Musicologica 47, Nos. 3–4 (September 2006), Part II, Studia Musicologica 48, Nos. 1–2 (March 2007)
• Scholarly Research and Performance Practice in Bartók Studies: The Importance of the Dialogue. International Colloquium, Budapest and Szombathely, 2011, Studia Musicologica 53, Nos. 1–4 (September 2012)

Válogatott bibliográfia

Bartók írásai
Bartók levelek
Magyar szerzők magyar nyelven megjelent munkáiból
Magyar és külföldi szerzők idegen nyelven megjelent munkáiból

Bartók írásai

Bartók levelek

Magyar szerzők magyar nyelven megjelent munkáiból

Magyar és külföldi szerzők idegen nyelven megjelent munkáiból

Bartók Béla 

(1881. március 25. – 1945. szeptember 26.)

Bartók Béla élete és műve ismét különösen időszerűnek tűnik. Az európai integráció korábban soha nem remélt mértékben látszik megvalósulni. A 20. század első felében, amikor is két „világ”-háború osztotta meg Európát, távolinak tűnhetett bármi ilyesféle remény. És mégis, éppen Bartók kiapadhatatlan és elfogulatlan érdeklődése (illetve, ahogy ő maga kifejezte: szeretete) a különböző népek, szomszédnépek, etnikumok parasztzenéje iránt ma is példaértékű.

        A zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató Bartók 1881-ben született az akkor Magyarországhoz tartozó Nagyszentmiklóson (ma Sînnicolau Mare, Románia) és 1945-ben halt meg New Yorkban. Gyermekkorát betegségek árnyékolták be. Apja, id. Bartók Béla korai halála után édesanyja, Voit Paula egyedül fogott hozzá hét éves fia és három éves leánya, Elza neveltetéséhez városról városra vándorolva, míg végül Pozsonyban (ma Bratislava, Szlovákia) telepedhettek meg, ahol Béla rendszeresebb zenei képzésben részesült és érettségivel befejezte gimnáziumi tanulmányait. Az ugyancsak Pozsonyból származó, nálánál négy évvel idősebb Dohnányi Ernő nyomdokaiba lépve a budapesti Királyi Zeneakadémiára ment tanulni, ahol a Liszt-tanítvány Thomán István zongora-, és Hans Koessler zeneszerzés-tanítványa lett 1899 és 1903 között. Noha kiemelkedő tehetsége mind zongoraművészként, mind zeneszerzőként hamar megmutatkozott, pályája mégsem indult könnyen. Első nagyszabású hazafias kompozíciói (a hamarosan visszavont Kossuth szimfónia, a zongorára, ill. zongorára és zenekarra írt Rapszódia, az 1. zenekari szvit) megírását követően felfedezte a parasztzenét, mely az addig ismert népies műzenénél eredetibbnek, „hitelesebb”-nek és alkalmasabbnak is bizonyult egy új magyar zenei nyelv megteremtéséhez. Ekkor rendszeres népzenegyűjtésbe fogott, és ezzel párhuzamosan elkezdett népi zenén alapuló modern (olykor egyenesen kísérleti jellegű) kompozíciókat írni (Tizennégy bagatell, 1. kvartett). Egyéni stílusának kialakulásában döntő szerepet játszott a válság, melyet Geyer Stefi hegedűművésznő iránti reménytelen szerelme okozott, s melynek dokumentuma halála után megjelent („1.”) hegedűversenye (1907/08). 1909-ben feleségül vette Ziegler Mártát, kitől első fia, ifjabb Bartók Béla (1910–1994) született. Több mint egy évtizeden át fáradhatatlanul gyűjtött Magyarország eldugott falvaiban, a magyar mellett jelentős szlovák és román ajkú területeken, ahol érdeklődése már igen hamar a kisebbségek népzenéje felé fordult, és kutatásaival úttörő módon járult hozzá az összehasonlító népzenetudományhoz. Különösen izgatták a szerinte egzakt tudományos módszereket igénylő, „természeti jelenség”-nek tekintendő parasztmuzsika archaikus vonásai. A rendszeres terepmunka időszakából való hazai népzenegyűjtése mintegy 3500 román, 3000 szlovák és 2700 magyar, valamint néhány szerb és bulgár dallamot (dalt és hangszeres darabot) ölel fel.

        1906-tól szoros tudományos együttműködés alakult ki közte és az ugyancsak zeneszerző és folklór-kutató Kodály Zoltán (1882–1967) között. Az ősi zene iránti érdeklődés Bartókot 1913-ban Algériába vezette arab népzene gyűjtésére, később pedig, 1936-ban Törökországba is ellátogatott. A népzenekutatói terepmunka azonban 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, és Magyarország jelentős területeinek az I. világháborút követő elvesztése miatt éppen a folklorisztikailag legfontosabb vidékeken vált lehetetlenné, s Bartók azt alkalmi gyűjtések kivételével nem folytathatta. Helyette előbb szlovák, majd román gyűjtéseinek egyre részletesebb lejegyzése, rendszerezése és tudományos kiértékelése foglalkoztatta. A magyar népdal (1924) címmel pedig megjelentette a gazdag példatárat is tartalmazó első tudományos igényű áttekintést a parasztság körében gyűjtött népzenei kincsről, majd 1934 és 1940 között ismét intenzíven dolgozott az akkori teljes, mintegy 13.000 dallamot számláló magyar népzenei anyag rendszerezésén, valamint részt vett a Pátria lemezsorozathoz 1937/38-ban készült hangfelvételek munkálataiban is. Népzenetudományi munkásságának elismeréseképpen választotta 1935-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé.

        Az I. világháborút követő időszaktól kezdve Bartókot, különösen A fából faragott királyfi (1914–17) balett 1917-es és A kékszakállú herceg vára opera (1911; mindkét mű Balázs Béla szövegére) 1918-as sikeres bemutatásának köszönhetően nemzedéke és általában a modern magyar zeneszerzés vezető komponistájának ismerték el. Újabb zeneműveit a jelentős bécsi zeneműkiadó, az Universal Edition 1918-ban kezdte kiadni, s végre megnyílt Bartók számára a nemzetközi zongorista és zeneszerző pálya lehetősége. Ettől kezdve rendszeresen koncertezett Párizsban, Londonban és Európa más zenei központjaiban. Az 1920-as évek második felében az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban is nagyobb koncertkörutat tett. 
1923-ra esett válása első feleségétől. Fiatal zongoraművész tanítványát, Pásztory Dittát vette feleségül, kitől a következő évben született második fia, Péter.

        Bartók zongoraművei, az Allegro barbaro (1911), vagy a Szabadban (1926), valamint pedagógiai céllal komponált sorozatai, a Gyermekeknek (1908–1911) és a Mikrokosmos (1932–39) zongorára, illetve a Negyvennégy duó két hegedűre (1931) jelentős helyet foglalnak el a 20. századi zeneszerzés és korszerű zeneoktatás történetében; 1908 és 1939 között komponált hat vonósnégyese a műfaj történetében kiemelkedő eredménynek számít. Több nagyszabású zenekari műve, különösen az 1923-ban komponált Táncszvit és a svájci karmester–mecénás Paul Sacher megrendelésére íródott Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (1936) vált első előadásait követően mindjárt világhírűvé. A merész témaválasztása miatt kölni bemutatásakor botrányt kiváltott pantomimjében, A csodálatos mandarinban (librettó: Lengyel Menyhért; 1918–19, hangszerelés 1924, bemutató 1926) jutott el zenei stílusában a legradikálisabb pontig. E művek kora két leghíresebb zenei újítója, Arnold Schönberg és Igor Stravinsky mellett jelölték ki helyét. Itthoni és külföldi tudományos előadásainak, cikkeinek, tanulmányainak és dallamkiadványainak köszönhetően ugyanakkor a kelet-európai népzene egyik legnagyobb szaktekintélyének számított.

        Ausztria német megszállását követően műveinek kiadását a londoni Boosey and Hawkes cégre bízta, s előkészületeket tett, hogy elhagyja a háborús Európát; 1940-ben feleségével az Egyesült Államokba utazott. Koncertezés mellett elsősorban egyetemeken talált a maga számára elfogadható munkát, mindenekelőtt a Columbia Egyetemen, mely díszdoktorává avatta, s ahol Milman Parry nagy délszláv gyűjteményének lejegyzésén és rendszerezésén dolgozott. Amerikai tartózkodása alatt igen hamar jelentkezett végzetes betegsége, a leukémia. Még így is megírhatott néhány mesterművet, a zenekari Concertót (az orosz származású Serge Koussevitzky karmester számára, 1943-ban), a szólóhegedű Szonátát (Yehudi Menuhinnak, 1944-ben) és – lényegében – a feleségének szánt 3. zongoraversenyt. Az utóbb kiegészítve közreadott Brácsaversenyét már csak vázlatos formában hagyta hátra. Viszont legtöbb népzenei gyűjteményét kiadásra készítette elő, bár ezek már csak halála után jelenhettek meg.

        A világháború alatt és befejezése után hazája sorsa intenzíven foglalkoztatta, ám halála előtt a hazatérést – bár magyar állampolgárságát megőrizte – nem tartotta időszerűnek. Földi maradványait 1988-ban két fia, ünnepélyes keretek között, hozta New Yorkból Budapestre, ahol a Farkasréti Temetőben került végső nyughelyére.