A Közel-Kelet keleti és ókeleti keresztény közösségeinek vallásos (li­turgikus és paraliturgikus) zenéje mind keletkezésében, mind létmódjában mindenestül a száj­hagyományossághoz tartozik. Ha­son­ló ehhez az európai, így a hazai bizánci szertartású egyházak éneke is, még ha (korlátozott) zenei lejegyzésük befolyásolta is ké­sőb­bi hasz­ná­latukat. Jogos, hogy nép­zenei jellegük miatt mind­ezek ilyen módszerű gyűjtések tárgyai lettek, s részét képezik nép­zenei archí­vu­mok­nak, így az MTA BTK Zenetudományi Intézetének is. A hazai bizánci rítusú ke­resz­tény kö­zös­ségek és a közel-keleti keresztények éneke alig is­mert, lé­nye­gében feldolgozatlan része az archívumnak. Az NKFI / SNN 117057 (vez. kutató: Richter Pál, 2016–2019) pályázat ke­re­té­ben töb­bek közt azt tűztük ki, hogy a digitalizálás és az alapvető le­írás után a világ kutatása elé tárjuk az igen értékes kopt, szír, maronita, melkita, etióp ke­­resztény zenei gyűjtések mennyiségét, jel­le­gét s ezzel elindítsuk va­lódi fel­dol­go­zásuk folyamatát. Eset­ta­nul­­mányként elsősorban Borsai Ilona közel-keleti gyűjtéseit akar­tuk meg­ismerni, ezzel lényegében újra el­indítva a kopt zene tudo­má­nyos vizsgálatát.

• Tudományos fórum
• 2019