A Budapesti Központi Papnevelő Intézet Könyvtárának állományában 1989-ban regisztrált, majd 2013-ban a gregoriánkutatás számára „újrafelfedezett”, magyar notációt tartalmazó kódexfragmentum ‒ egy 15. századi, feltehetően erdélyi antifonále fóliódarabja ‒ speciális hangjelzése miatt keltette fel figyelmünk. Nem sokkal később, a Régi Zenetörténeti Osztály Gyöngyösről származó fekete-fehér töredékfotói között ismertünk rá ugyanabból a kódexből még egy fólióra, majd a Csíksomlyói Ferences Könyvtár Töredékkatalógusában egy újabb darabra. Az egymástól távolra elkerült kottás pergamen könyvborítók és  hordozókönyveik vizsgálata nem csak a gregorián anyakódex eredetét világította meg, hanem a ferences rendi könyvkultúra izgalmas, 16. század utáni korszakába is bepillantást engedett, s ezzel a gregoriánkutatás szűk területén túlmutató, szélesebb érvényű, a társdiszciplínák számára is értékes megállapításokhoz vezetett.  

• Tudományos fórum