|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Gilányi Gabriella: „A nagy utazás”: Lappangó antifonále-töredékek és ferences hordozókönyveik Bartók terem, 2017. október 19. csütörtök, 10 óra |
A Budapesti Központi Papnevelő Intézet Könyvtárának állományában 1989-ban regisztrált, majd 2013-ban a gregoriánkutatás számára „újrafelfedezett”, magyar notációt tartalmazó kódexfragmentum ‒ egy 15. századi, feltehetően erdélyi antifonále fóliódarabja ‒ speciális hangjelzése miatt keltette fel figyelmünk. Nem sokkal később, a Régi Zenetörténeti Osztály Gyöngyösről származó fekete-fehér töredékfotói között ismertünk rá ugyanabból a kódexből még egy fólióra, majd a Csíksomlyói Ferences Könyvtár Töredékkatalógusában egy újabb darabra. Az egymástól távolra elkerült kottás pergamen könyvborítók és hordozókönyveik vizsgálata nem csak a gregorián anyakódex eredetét világította meg, hanem a ferences rendi könyvkultúra izgalmas, 16. század utáni korszakába is bepillantást engedett, s ezzel a gregoriánkutatás szűk területén túlmutató, szélesebb érvényű, a társdiszciplínák számára is értékes megállapításokhoz vezetett.
