|
A Zenetudományi Intézet vezetése az újabb átszervezéssel kapcsolatban teljes mértékben egyetért az MTA Zenetudományi Bizottság ez ügyben kiadott állásfoglalásával: A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja.
|
Hírek, események |
|
|
|
Ignácz Ádám: A populáris zenei kutatások kezdetei az államszocialista Magyarországon Bartók terem, 2017. március 16. csütörtök, 10 óra |
A nyugat-európai és amerikai akadémiai életbe már a múlt század hetvenes éveiben integrálódó populáris zenei kutatások az utóbbi években Kelet-Európában is a kultúra- és médiatudomány fontos tényezőivé váltak. A popular music studies ezekben az országokban ugyanakkor rendszerint egy különösebb előzmények nélküli, erőteljesen nyugati (elsősorban angolszász) orientációjú diszciplínaként jelenik meg. Nagyon kevés szó esik viszont arról, hogy a szórakoztató zenei műfajok tudományos vizsgálata a Szovjetunió egykori csatlós államaiban is több évtizedes múltra tekint vissza. Ráadásul az államszocializmus időszakában meginduló ilyen jellegű kutatások nem feltétlenül a nyugati trendeket követték, hanem önálló módszertannal és témafelvetésekkel jelentkeztek. A magyar zenetudomány és szociológia a keleti blokkon belül az (akkor) újszerű kísérletek egyik legfontosabb terepének számított.
Előadásomban a populáris zene hazai tudományosságban való megjelenésének politika- és tudománytörténeti okait igyekszem rekonstruálni, és a téma szempontjából legjelentősebb szakemberek (Losonczi Ágnes, Maróthy János, Vitányi Iván), illetve az általuk vezetett műhelyek munkáinak vázlatos áttekintésére törekszem.
