|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
|
|
Sipos János: A karacsájok népzenéje |
„A magyar őstörténetben a Kaukázus északi előterének nagy jelentősége van: itt volt a Don-kubáni őshaza, és itt éltek akkoriban a kipcsak török nyelvű karacsájok ősei is. 1232-ben Ottó domonkos szerzetes még beszélt magyarokkal, de 1235-ben Julianus már nem talált magyar emlékeket, ahogy a 19. század expedíciói sem találtak értékelhető magyar forrásokat.
Sem a kaukázusi, sem a törökországi karacsáj népzenéről nem született még tanulmány. 2000 és 2005 között végzett kutatásaim során 1300 dallamot gyűjtöttem, és tanulmányoztam Agócs Gergely szintén ezekben az években készült, mintegy 500 dallamos gyűjtését is. A teljes anyag lejegyzését, elemzését követően állt össze az a repertoár (358 dal), amely jól képviseli a karacsáj népzenét, és megfelelő alapot szolgáltatott a karacsáj népzenét bemutató könyvem megírásához.
Előadásomban igyekszem bemutatni ennek az ismeretlen népzenének a legfontosabb rétegeit. Választ keresek arra a kérdésre is, hogy milyen kapcsolata lehet a magyar és a karacsáj népzenének.”
Előzetes információ: http://zti.hu/sipos_gyujtesek/index.asp
