„A magyar őstörténetben a Kaukázus északi előterének nagy jelentősége van: itt volt a Don-kubáni őshaza, és itt éltek akkoriban a kipcsak török nyelvű karacsájok ősei is. 1232-ben Ottó domonkos szerzetes még beszélt magyarokkal, de 1235-ben Julianus már nem talált magyar emlékeket, ahogy a 19. század expedíciói sem találtak értékelhető magyar forrásokat.

Sem a kaukázusi, sem a törökországi karacsáj népzenéről nem született még tanulmány. 2000 és 2005 között végzett kutatásaim során 1300 dallamot gyűjtöttem, és tanulmányoztam Agócs Gergely szintén ezekben az években készült, mintegy 500 dallamos gyűjtését is. A teljes anyag lejegyzését, elemzését követően állt össze az a repertoár (358 dal), amely jól képviseli a karacsáj népzenét, és megfelelő alapot szolgáltatott a karacsáj népzenét bemutató könyvem megírásához.

Előadásomban igyekszem bemutatni ennek az ismeretlen népzenének a legfontosabb rétegeit. Választ keresek arra a kérdésre is, hogy milyen kapcsolata lehet a magyar és a karacsáj népzenének.”

Előzetes információ: http://zti.hu/sipos_gyujtesek/index.asp