|
A magyar zenetudományi kutatás intézményes kezdetei, Bartók Béla és Kodály Zoltán úttörő és nemzetközi jelentőségű népzene-rendszerezői tevékenysége révén, a Magyar Tudományos Akadémiához kötődnek. A Magyar Tudományos Akadémia alapította azt a két műhelyt – a Népzenekutató Csoportot és a Bartók Archívumot –, amelyből később az MTA Zenetudományi Intézete létrejött. A jelenleg a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében őrzött és gondozott, a nemzeti kulturális örökség részét képező nagy zenei gyűjtemények – a Bartók Archívum, a Népzenei és Néptánc Archívum, a 20–21. Századi Magyar Zenei Archívum és a Zenetörténeti Múzeum – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában állnak, és ezeknek a kivételes értékű gyűjteményeknek méltó őrzőhelye a szintén MTA tulajdonú Erdődy-Hatvany palota. A Zenetudományi Intézetnek az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez való csatolása minden ésszerű elgondolásnak ellentmond, és semmiféle történeti vagy praktikus érv nem szól mellette. Az MTA Zenetudományi Bizottsága üdvözli az MTA Elnöksége 2025. június 24-i állásfoglalását, amely szerint az MTA a megfelelő működési költségek és bérek biztosítása esetén kész átvenni a HUN-REN-ről leválasztott négy kutatóközpontot, a hazai nemzeti kutatások letéteményeseit: ezen intézmények, köztük a Zenetudományi Intézet finanszírozásának azonnali rendezése és hosszútávú biztosítása, a nyugodt munkakörülmények megteremtése nemcsak a magyar tudományosság, de a nemzet érdeke. A Zenetudományi Intézet gyűjteményeinek működtetését, kutatási eredményeinek a nemzeti kultúrába való szerves beépülését és kiemelkedő nemzetközi elismertségének fenntartását csak a Magyar Tudományos Akadémia biztosíthatja. |
Hírek, események |
|
|
|
V. Szűcs Imola: Egy magyar dalgyűjtemény a Kodály-rend forrásai között. A Hajós-hagyaték újrafelfedezése egy OTKA-pályázat kapcsán Bartók terem, 2016. szeptember 29. csütörtök, 10 óra |
A Kodály-rend támlapjain fel-feltűnik a következő jelzet: Hajós, mellette egy római szám és oldalszám. A jelzet a dömsödi és hajósi Hajós család, egy magyar mágnás família közel nyolcvan évet átfogó, jelenleg az OSZK Zeneműtárában található zenei gyűjteményére utal. Az 1842 és 1918 közé datálható, elsősorban magyar dalkiadványokat tartalmazó kottatár joggal vonhatta magára Kodály figyelmét. Dallamanyagából jól kiolvasható, hogyan változott az úri Magyarország zenei repertoárja ebben az időszakban, illetve hogyan alakult a korban a városi magyarság népdalhoz való viszonya.
Az előadás a Hajós-család és gyűjteményének bemutatása mellett rákérdez az anyagban található kiadványok ajánlásainak hátterére, elemzi a kottáknak a népszínmű-repertoárhoz való viszonyát, és feltérképezi jelenlétüket a Kodály-renden belül. Nem utolsó sorban pedig arra is keresi a választ: milyen összefüggés lehet e kottatár és a Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánckutató Osztályának és Archívumának kézirattárában található Hajós József-féle, tizenkét kötetes, magyar dalokat tartalmazó kottaanyag között. Korábban ugyanis azt gondoltuk, a Hajós-jelzet erre a forráscsoportra utal.
